Fejezet
1 I | még volna lélek. De ha mi most hintóval hajtatunk végig
2 I | Istenért! Ne nagylelkűsködjék most a báróné! Ha ezek mind velünk
3 I | esett a karjai közé. – No most úrfi, maga vegye a kezébe
4 I | mutassa az utat; mert ha én most elesem, akkor hárman esünk
5 II | holdvilágnál is szeretnek halászni, most pedig szerteszét feküdtek
6 II | éjfélre megölt.~– Mid fáj?~– Most már semmim. Mert már kiadtam
7 II | Megvakultam, megsiketültem. – Most megint látok, hallok. –
8 II | rebegé Zoltán.~– Bánom is én most, hogy mi történik a Haricskával!
9 II | A kunyhóban semmi helye most. Nem érti? Siessünk! Mentől
10 II | se láttam, se hallottam; most meg kettőt is látok, kettőt
11 II | alkalmatlankodott addig az erdőknek. Most aztán nekiereszté. Jajgatott,
12 III | vas nem érte.~– No, hát most tegye el ereklyetartóba.
13 III | vadmacska. A Durchlaucht most dühös, mint egy aszkéta,
14 III | a hangját –, mert éppen most ment fel az instánciám.~–
15 III | lőnek betelekkönyvezve! Most vége az avitikumnak.~– Hát
16 III | Simon mérgesen dobbantott.~– Most nincsenek jogok, csak rendeletek! –
17 III | grófnővel nem perelhetek. – Most csak az a baj, hogy amíg
18 III | annyit tudott felőle, hogy most hivatalos úr.~S a cigánynak
19 III | volt a bárónénál. S míg az most is délceg amazoni alak,
20 III | ránca, rimánkodás ránca. Most éppen tele van örömredőkkel,
21 III | kegyes figyelmeztetést.~– Most várjatok még. Nem lehet
22 III | Be van írva a számotok, most már mehettek – mondá Simon,
23 III | súlyt vetne a latban. De te most özvegy Lenke báróné vagy,
24 V | vonatkozás nem volt benne. – Én most tehozzád egy igen kényes
25 V | olyan idős voltam, mint te most, én is halálig szerelmes
26 V | arcképe a tárca borítékán. Most adj nekem tanácsot, öcsém,
27 V | emelje fölfelé.~Simon báró most már egészen visszanyerte
28 V | nyugodtságát.~– Hát amit most elmondtál, ez az én programom.
29 V | szolgálatba kell állnom. – Ez most gyűlöletes dolog. – A patrióták
30 V | Más szóval: én hagyjak itt most minden munkát, rangot, hivatást?
31 V | hiszlek rá, hogy ami szót most olyan könnyen odavetettél,
32 V | lekötésében. Igaz, hogy te most egyike vagy az első nagybirtokosoknak
33 V | vállára tette a kezét.~– Te most is összeesküvésen töröd
34 VI | egykor az ő szeretője voltam, most pedig a halálos ellenségéé
35 VI | bele, hogy meghallgassam.~– Most hát én kényszerítelek, hogy
36 VI | Norma az utolsó szcénában: „Most tehát ismerj meg engem”!~–
37 VI | leveleket megláthatod nálam), most világhírű művésznő lehetnék;
38 VI | kikerült. – Mindent elmondtam, most törd ketté a pálcát fölöttem,
39 VI | szólt.~– De mit beszélek én most hivatalos allotriákról?
40 VI | gyönyörködhessék az arcában. – Most már irodafőnök vagyok, most
41 VI | Most már irodafőnök vagyok, most már beszélhetünk arról,
42 VI | koszorúi kötik majd össze! – És most egyszerre elutazol.~– Én
43 VI | Elfogadtam a szerződést, s most sietek annak eleget tenni.
44 VI | annak az embernek az élete most a te kezedben van.~– Az
45 VI | Ha én úgy akarom. Még most én tartom kezemben. Én,
46 VI | megalázott, összetört. Most a fejére téve tartom a lábamat. –
47 VI | tartom a lábamat. – Ha te most azt mondod: „Eh! Hagyjuk
48 VI | bele nem ártja magát. És most „ezt” az adott szavát is
49 VI | veszedelme fenyegeti. – Még most menekülhet. – Reggelre túl
50 VII | házacskát, kertecskével. Most ott lakik a maga uraságában.~–
51 VII | Errül a fehér hattyúrul. – Most ez a sok szép porcelán mind
52 VII | öltözettel. – Mért van kiadva most a jelszó a honleányok között,
53 VII | kétszer mondanának egy szót.~Most már nem ragadt Simonra a
54 VII | kesztyűt s a lábáról a csizmát.~Most jött aztán az igazi.~„Méltóságos
55 VII | parókát is letettem, és most egészen fráj vagyok.~– De
56 VII | odanyomultak közelembe.~Most már csakugyan az egész társaság
57 VII | A fiam érkezett meg! – Most láttam őt az ablakon át,
58 VII | kegyelmes úr elkergetett. Most is csak olyan keményre volt
59 VII | bőrtokocskát vett ki belőle.~– No most, kérlek, Jánosom, zárd be
60 VII | volt ebben a szóban!~Majd most tudja meg az úri társaság,
61 VII | szerencsés fordulat az, hogy ön most itt van. Nem vártuk, hogy
62 VII | Meg a neje? Mi itten már most? Vendég? Zsellér? – Vagy
63 VII | ki volt a megindítója? És most a fölmentése és kiszabadulása
64 VII | számítjuk ezt a hedzsirát! – Most vagyunk a fructidor hónapjában.
65 VII | elárulták ideges trémáját. Most már egészen odafurakodott
66 VII | Arra, mintha csak éppen most venné észre Simon bárót,
67 VII | villámok légkörében jár. Akit ő most borért küld, az egy excellenciás
68 VII | hazaérkezett, s ő tartja most a születésnapját, egyszerre
69 VII | éjjel gördültek a hintók. Most már mennek! – Maga a rendőrkapitány
70 VIII| neki fogják adományozni, s most azt egyszerre szabadon bocsátják,
71 VIII| egész társaságot, amely most a Bárdy-palotában tivornyázik, „
72 VIII| beszélt.~A vacsorának még most sincs vége. Még mindig az
73 VIII| mindig az asztalnál ülnek. Most adták fel a tizedik fogás
74 VIII| leültették az asztalhoz. Éppen most köszöntötte fel Anna bárónét,
75 VIII| architektúrájába. Gondolja ön csak, most jöttek rá odafenn, hogy
76 VIII| százhuszonhat ember, akit most odafenn „Umsturcpartáj”-
77 VIII| pantalló a miniszterek inán. Most is azt találták ki, hogy
78 IX | módra a fejéhez kapva. (Most már tökéletes Medúza-fej
79 IX | csináltak énfelőlem emiatt? S most cakumpakk költözzünk oda?~
80 IX | Aranka, hüledező arccal.~Aha! Most már más hangokat kezd adni
81 IX | szerezni.~A szép asszony arcán most a haragos dölyf indulatja
82 IX | Balambér bácsi.~Simon báró már most igazán nem tudta, hogy ki
83 IX | a kezén a bilincs, hanem most igyekszik nemesen dobogni,
84 IX | mondani anyánk!~Ahá! Anyánk? most már az is eszünkbe jut!~–
85 IX | az ember; megijedt, hogy most a sebzett ellenfél kétfelé
86 IX | az a meglepetés, hogy ő most egy hőstettet követett el,
87 X | látta a nagy változást, s most már csak arra törekedett,
88 X | maga Anna báróné volt.~– Most az emlék átadásával kell
89 X | tulajdonítják a versét.)~– Most pedig egy rabszolga fogja
90 X | Az lehetetlen. Hisz annak most Budán kell lenni a tanácskozmányban.~–
91 X | vesztét érzi! – Mi hozza őt most ide? – Neki most Budán kellene
92 X | hozza őt most ide? – Neki most Budán kellene lenni, ahová
93 X | kormányválságot jeleznek. S ő most eszeveszetten hazafut. –
94 X | kedvemért egy szívességet. Most súgták meg, hogy lakoma
95 X | állunk az idővel? – Ha a báró most jött meg az útról, előbb
96 X | micsoda szerencsét szalaszt most el! Még csak bérkocsit sem
97 X | elszámolva. – Innen van most az a nagy fölháborodás! –
98 X | Harpagont játsszuk?~– És most ugyanezen aranykoszorút
99 X | érvényt szerezni!~Aranka most már egész hideg nyugalommal
100 X | Pedig mindent „tudott”. – És most, midőn nem „tud” semmit,
101 X | semmit, csak gyanakodik, most akarja ön előttem a féltékenyt „
102 X | rettenetes szelídséggel. – Most még egy dologra kérem. –
103 X | Simon bárónak.~Az pedig most éppen nagyon kifordított
104 X | alá helyettem az átvételt. Most nekem más hivatalom van.~
105 X | Simon báróhoz. Mit fog az most mívelni?~Csak Ollósi úr
106 X | utánunk, jönnek utánunk. S már most, ha tetszik a báró úrnak,
107 XI | kézszorításokkal traktálta. Most emlékeztek rá vissza, hogy
108 XI | ajándékoknak! – Hajh, de most a nagy embereknek volt a
109 XI | tilalom dacára adja azokat most elő.~Egészen megerősíté
110 XI | jött oda hozzá Zoltán.~– Most már jöhet vasra veretni
111 XII | kezét, s azt súgva neki, „most jössz velem!” Vitte magával
112 XII | el is volt választva.~– Most vesd le azokat a cifra ruhákat –
113 XII | hétköznaplójában.~– No, most rakj tüzet – mondá Manga. –
114 XII | édes menyemasszony, ezt most már meg kell szoknod. Eddig
115 XII | volt semmi gondod. Ennek most már vége. – Itt van a te
116 XII | mindenható Isten őrzött, hogy – most itthon lehetsz a házadnál.
117 XII | bolond! Azt hiszed, én most gúnárost játszom veletek – „
118 XIII| cigánypurdék!~Álom volt az élete, s most egyszerre fölébresztették
119 XIII| Nekem az tetszik!~Mi lesz most belőle?~Az egész világ nevetve
120 XIII| én teneked jó fiad, hogy most megtagadsz? Nem voltál te
121 XIII| gyermekének, mint te énnekem. S most azt mondod, keressek más
122 XIII| örömmel, szeretettel. S te most engem a gunyhómból kizavarsz?
123 XIII| megtudom: igazat mondasz-e? Most idehozom a két fiamat, velem
124 XIII| hogy kereszt lett. Ezeket most beletaposom a földbe. Megvan
125 XIII| keresztet csináltam közéjük. No most gyere, menjünk a te kis
126 XIV | helyette egy nagy bélyeget! Most látja ön, hogy hová jutott.
127 XIV | szerephez viselt bársonyatillát, most már a hétköznapi dolmánya
128 XIV | ám azt a straduariót, az most is ott van még tokba zárva
129 XIV | Komoly muzsikusok ezek.~Pali most már egész cigányosan adja
130 XIV | hallom. Próbáljátok el; még most senki sincs a promenádon.~
131 XIV | elhúzták az új nótát.~– No most magatokban játsszátok el –
132 XIV | Ihajja, hajja!”~– De már most az anyátok nótifikálása
133 XIV | figyelmet a „pasasir”-ról két most érkező vendég közeledése.
134 XIV | vissza! Cseréljünk vissza!~Most már Citera is értett mindent.~
135 XIV | apja nyakán csüngött.~– No most már elég világos a dolog –
136 XIV | negyedikből fiskális lesz. – Most is nagy selma már! – Az
137 XIV | kilencedikből lesz hajóskapitány.~Most már jól oldalba taszítá
138 XIV | tizenkettedik lesz kirurgus.~Most már Citera az egyik kezével
139 XIV | művész hazánkfia voltam; most pedig vagyok: „hallod-e,
140 XIV | hogy miért jönnek ezek itt most össze.~A két úr azonban,
141 XIV | látva azt, hogy Aranka még most is ott ül a padon, gyors
142 XIV | Ismét haragot színlelt.~– Most meg nincs párbajsegédem –
143 XIV | Kegyelmes asszonyom. Itt most kegyednek a jelenléte szükségtelen.~
144 XIV | pisztolyba! Rajtavesztettek. Most is ülnek! De ilyen ügyetlenség!~
145 XIV | S aztán miért kell neki most meghalni?~A magas nagy urakért. –
146 XIV | nagy urakért. – Akik őt most eldobták, mint egy kiégett
147 XIV | zsigereit, hogy ezt a dámát most ugyancsak jól megtréfálta! „
|