Fejezet

  1 I   |                 egy fiúgyermeke maradt: Zoltán. Első férje után nagy jövedelmű
  2 I   |        visszafutott a tornácba.~– Hát a Zoltán fiam hol van?~– Ő föl van
  3 I   |                 veranda ajtajáig.~A kis Zoltán gróf ott várt reájuk. A
  4 I   | megvilágosítottak néhány lépésnyi tért. Zoltán pedig segített az anyjának
  5 II  |                volna mindig elég!~A kis Zoltán gróf is jól ismerte ezeket
  6 II  |                 vízmosásból kijutottak, Zoltán előresietett a gunyhóhoz.~
  7 II  |             kellett pihenőt tartania. – Zoltán segélyül akarta hívni az
  8 II  |               rémfeje a felhőkig fölér!~Zoltán sietett a gunyhóhoz.~Az
  9 II  |          Haldoklik a Haricska! – rebegé Zoltán.~– Bánom is én most, hogy
 10 II  |                Ez a magyarázat győzött. Zoltán fogta a puskáját, s követte
 11 II  |                 visszasietett megint, a Zoltán lábnyomait taposta el a
 12 III |          szerint az idősebb fiáé, Bárdy Zoltán grófé. A gróf azonban gyöngédségből
 13 III |              Már megint az urabátyja, a Zoltán gróf csinált valami subscust.
 14 IV  |              báró úr bátyja, gróf Bárdy Zoltán, valami nagyon kompromittáló
 15 V   |                       V. FEJEZET ~Bárdy Zoltán~Megint nyílt a középső ajtó,
 16 V   |                 úrról beszéltünk.~Bárdy Zoltán gróf mostohatestvére volt
 17 V   |           alakot alig lehetne képzelni.~Zoltán atlétatermete, mely közel
 18 V   |               was haben Sie neues vor?”~Zoltán gróf azonban észrevette
 19 V   |                 Jó napot, öcsém – monda Zoltán, egy karszékbe leereszkedve.~
 20 V   |              Arankának „hozománya” van!~Zoltán felállt, és megfogta Simonnak
 21 V   |         indulatosan rántotta ki a kezét Zoltán kezéből. Kolerikus, félnevető
 22 V   |                Hisz ettől én megőrülök!~Zoltán lecsüggeszté a fejét, de
 23 V   |                 a mondottakra.~– Kedves Zoltán! Nem tudom, hogy a nagylelkűségedet
 24 V   |               engem földönfutóvá tehet.~Zoltán megütközve tekinte az öccsére.~–
 25 V   |           határozott mozdulattal lépett Zoltán elé, s vállára tette a kezét.~–
 26 V   |                 az íróasztalához.~Bárdy Zoltán is vette a kalapját, s távozott.~–
 27 VI  |                     VI. FEJEZET ~Aranka~Zoltán háromszor meghajtotta magát
 28 VI  |                helyben állt addig, amíg Zoltán be nem tette maga után az
 29 VI  |            legelőször találkoztam Bárdy Zoltán gróffal. Ő akkor kezdett
 30 VI  |          Arankának.~– Itt a válaszom. – Zoltán bátya itt hagyta nálam ezt
 31 VI  |                 Szólj! Szereted-e Bárdy Zoltán grófot?~– Hogy szeretem-e?
 32 VI  |                a báró asztalárul. Ebben Zoltán grófnak egy levele van az
 33 VI  |           beszéljünk. Vagy írta valóban Zoltán gróf a levelet, melyből
 34 VI  |          bizonyosan meg fogod látogatni Zoltán grófot, hogy elutazásod
 35 VI  |              kérek. Búcsúzni már voltam Zoltán grófnál, s hírt hordani
 36 VI  |                Ma énekli a hattyúdalát.~Zoltán is jelen volt a páholyában.
 37 VI  |             szétnyílt kezével egyenesen Zoltán felé van irányozva.~A közönség
 38 VI  |               két órakor elfogták Bárdy Zoltán grófot, s vasra verve vitték
 39 VII |            titulust és még valami mást.~Zoltán grófot elítélték tízesztendei
 40 VII |            Tudom jól! A régi nóta Bárdy Zoltán miatt. Legyen nyugodt a
 41 VII |              észre magát.) Ő az! – Ő. A Zoltán fiam!…~Simon bárónak szeme-szája
 42 VII |           szeme-szája elmeredt.~– Bárdy Zoltán? Hisz az lehetetlen.~– De
 43 VII |               ajtóban csakugyan a Bárdy Zoltán alakja jelent meg, ugyanabban
 44 VII |                mit beszélnek egymáshoz.~Zoltán mögött pedig ott állt egy
 45 VII |                 megtartogatta útközben.~Zoltán kegyes hazugságokkal tartotta
 46 VII |              Milyen az anyának a szeme!~Zoltán felkacagott.~– Hahaha? Lánc?
 47 VII |             előre jött a kézibőrönddel.~Zoltán hirtelen odasúgott neki:~–
 48 VII |                a János azzal bajlódott, Zoltán megpillantá Palit a sokaság
 49 VII |                  kinyitotta a bőröndöt.~Zoltán két csinos bőrtokocskát
 50 VII |           háznál? Melyik lesz az igazi?~Zoltán felnyitotta az egyik tokocskát,
 51 VII |                másik tokot nyitotta fel Zoltán, s abból is egy olyanforma
 52 VII |          kísértetlátó félelemmel néztek Zoltán szemeibe.~– Viselni fogom –
 53 VII |              szemvillanás kellett volna Zoltán részéről, hogy a hölgy fölsikoltson,
 54 VII |                nagy örömmel ragadta meg Zoltán kezét, s magasra emelkedett
 55 VII |            rémület Aranka arcán, amidőn Zoltán a „drága” ajándékot kezére
 56 VII |               húzogatta a szájába. – És Zoltán sem nézett rá. Hanem ahelyett
 57 VII |                 hurcolja ki a teremből!~Zoltán észrevette a hatást, s szépen
 58 VII |                 odakinn lehetett sírni.~Zoltán pedig aztán szerklt tartott (
 59 VII |             keze van ebben?~Aztán, hogy Zoltán ismét a közelébe jutott,
 60 VII |            báróné a ház asszonya. Az úr Zoltán.~Hát a kegyelmes úr? Meg
 61 VII |            kényelmetlenül érezte magát.~Zoltán vette észre, hogy a társaság
 62 VII |        deplaszált kegyelmes úrnak, akit Zoltán még mindig nem akart észrevenni.
 63 VII |          szarvasbőrön át.~Aranka egykor Zoltán menyasszonya volt – azután
 64 VII |                 tudta, aki akarta, hogy Zoltán felségárulási perének ki
 65 VII |             fogja tudni. Kérdezze tőle.~Zoltán pedig ahelyett, hogy az
 66 VII |             volt hozzá, hogy elájuljon.~Zoltán a társasághoz szólt.~– Kérem,
 67 VII |          megyefőnök urat kérném – mondá Zoltán.~Lebegut úr odatoppant egyszerre.~–
 68 VII |        krajcárban.~– Hát negyediknek? – Zoltán szétnézett a társaságban,
 69 VII |          okvetlenül találkoznia kellett Zoltán tekintetével.~Barkó Pali
 70 VII |                    Nem, uraim! – kiálta Zoltán. – Toasztot borral szoktunk
 71 VII |             vagyok!~Lehet, hogy ezt még Zoltán nem tudta. Talán észre sem
 72 VII |               egy excellenciás úr!~Erre Zoltán a legártatlanabb nyájasággal
 73 VII |                 jön össze a whistparti!~Zoltán is fordított egyet a dolgon.
 74 VII |            elterjedt a híre, hogy Bárdy Zoltán gróf hazaérkezett, s ő tartja
 75 VIII|              már, hogy az elítélt Bárdy Zoltán birtokait neki fogják adományozni,
 76 VIII|                botrány történetét, mely Zoltán gróf megérkeztétől az ő
 77 IX  |                 hencegésért pedig, amit Zoltán gróf mindkettőnkkel elkövetett,
 78 IX  |                 előhozni a főúr előtt. (Zoltán gróf ügyét.) Ő maga említette
 79 IX  |                 van. Magam voltam Bárdy Zoltán grófnál!~– Durchlaucht maga
 80 IX  |                 Szemben állt vele Bárdy Zoltán, azzal a szelíd mosollyal
 81 IX  |                el csapkodni a kardjával Zoltán felé. Az meg csak kommandírozta.~–
 82 IX  |           kiejtette a kezéből a kardot.~Zoltán fölvette a kardot, s viszaadta
 83 IX  |              munkához. Akkorákat vágott Zoltán felé, hogy ha az föl nem
 84 IX  |                 s kimondá, hogy „elég”.~Zoltán leereszté a karját, amelyről
 85 IX  |                orvos rögtön ott termett Zoltán sebét megvizsgálni. Konstatálta,
 86 IX  |         mindenható!~Még azt is megtette Zoltán az öccse kedvéért, hogy
 87 X   |               Ezalatt megérkezett Bárdy Zoltán és a művész.~Azon évnek
 88 X   |                 szerint voltak öltözve.~Zoltán granátszin atillát viselt
 89 X   |                siettek elébb üdvözölni.~Zoltán az anyjánál maradt, s halkan
 90 X   |         országban.~Ollósi úr visszatért Zoltán gróffal Simon báróhoz.~Zoltán
 91 X   |           Zoltán gróffal Simon báróhoz.~Zoltán egész nyugalommal kérdené~–
 92 X   |              Mindjárt ideküldöm – mondá Zoltán, s elment Palit keresni.~
 93 X   |              nyelvre lefordítani.~Bárdy Zoltán közeledett Simon felé és
 94 X   |             hagyom magam porrá töretni.~Zoltán eléje toppant, felindult
 95 X   |               elszörnyedt erre a szóra.~Zoltán gróf eléje állt a hatalmaskodónak.~–
 96 X   |               Ön nyomorult! – kiálta rá Zoltán. – Meg meri támadni a hölgyeket.~
 97 X   |             szakállú daliák, odasietett Zoltán mellé. Nem szólt senki,
 98 X   |                 senki sem várta, támadt Zoltán szavaira erőteljes visszhang.~
 99 X   |                 leüsse ezt az asszonyt.~Zoltán megkapta a kezét.~– Egy
100 X   |              azoknak a fülébe.~Simon és Zoltán szótlanul intének helyeslést.
101 X   |           összekulcsolt kezekkel borult Zoltán vállára. Az egész társaság
102 XI  |          különösen, hogy Anna báróné és Zoltán gróf minden alkalmat észrevesznek,
103 XI  |                 a főispánok. Gróf Bárdy Zoltán lett a megyénk főispánja…~
104 XI  |                öltözőbe, jött oda hozzá Zoltán.~– Most már jöhet vasra
105 XI  |                  Az első áldomást Bárdy Zoltán mondta a „legelső magyar
106 XI  |           Zoltánnak, a másikat Palinak. Zoltán gyorsabb hírlapolvasó volt,
107 XI  |                úrnak ez elég volt.~Arra Zoltán visszasietett az asztalhoz,
108 XIV |                 fel a keresztúton Bárdy Zoltán alakja. Errefelé tartott.~
109 XIV |                  dörmögé fülébe Aranka.~Zoltán pedig egyenesen Paliék felé
110 XIV |             kézcsókolás? Ti vadmacskák!~Zoltán mind a két fiút a karjára
111 XIV |                 világos a dolog – mondá Zoltán. Pali hamiskodó, ravasz
112 XIV |                hogy nem sok időre Bárdy Zoltán börtönből kiszabadulása
113 XIV |               licet bovi.”~            ~Zoltán megszorítá Pali kezét, s
114 XIV |               és Ingoványi urak jöttek.~Zoltán gróf is észrevette közeledésüket.~–
115 XIV |                 reggelt, uraim! – monda Zoltán.~– Jó reggelt – viszonzák
116 XIV |              innen félre, uraim – monda Zoltán, Arankára nézve.~Ingoványi
117 XIV |            akinek a kihívott gróf Bárdy Zoltán lovagias elégtételt adni
118 XIV |                 ezt írásban is? – kérdé Zoltán.~– Igen – mondá Ingoványi,
119 XIV |             befejezettnek nyilvánítjuk.~Zoltán kezébe vette a cédulát és
120 XIV |           rohannám meg az ellenfelemet.~Zoltán összegyűrte a kezébe adott
121 XIV |              ezért az úrért itt – mondá Zoltán –, hanem azért a hölgyért
122 XIV |        vízbehaló kapkodott levegő után. Zoltán lovagias nagylelkűsége őt
123 XIV |              meghajtá könnyedén a fejét Zoltán előtt.~– Ez esetben azonban
124 XIV |                   Ajánlok egyet – szólt Zoltán az ott maradt segédéhez
125 XIV |               Egész gyűlölete fölébredt Zoltán ellen. Őt tartotta egész
126 XIV |                 a pisztolyokat? – kérdé Zoltán Kalászitól.~– Itt vannak,
127 XIV |                 kármentő nyilatkozatok.~Zoltán leült ahhoz az asztalhoz,
128 XIV |           fölösleges.~– Jól van minden.~Zoltán átadta a tárcáját Kalászinak.~–
129 XIV |             visszament a saját feléhez.~Zoltán olvasta a mai reggeli lapot.
130 XIV |              Bécsből.~Kalászi várt, míg Zoltán elolvassa a legérdekesebbeket.
131 XIV |             neki jó céltáblája.~S azzal Zoltán végig felgombolta az atilláját,
132 XIV |                jutott, háttal a napnak; Zoltán szemközt a nappal.~– Tessék
133 XIV |                ember megőrült! – kiáltá Zoltán, s eldobta a kezéből a pisztolyt.~
134 XIV |              lássa az őrült tekintetet.~Zoltán megfogta Aranka kezét, erősen,