Fejezet
1 V | arcképet meglátta.~– Ez Aranka!~– Én nem mondtam ki a nevét –
2 V | megint a föltett kalapját.~… Aranka volt az.~
3 VI | VI. FEJEZET ~Aranka~Zoltán háromszor meghajtotta
4 VI | ideje maradt azalatt, amíg Aranka dacosan a szeme közé nézett
5 VI | léggömböket lehetett látni, csak Aranka nem vette fel azt soha.
6 VI | csak azt tudta hebegni: „Aranka!”~– Ne tagadd! Az ő arcából
7 VI | légy ítélőbírám.~– Nem! Aranka!~– De igen. Én ismerem a
8 VI | hallgass ki.~Simon megfogta Aranka kezét, s le akarta ültetni
9 VI | látszatot meg akarja menteni.~Aranka drámai pózba helyezte magát,
10 VI | Nevem Arnóti Zsófia. Az Aranka nevet a bérmálásban kaptam.
11 VI | Válasz helyett Simon megfogta Aranka kezét, s gyöngéden odavonta
12 VI | Simon e szóknál fölkelt Aranka mellől, az íróasztalához
13 VI | kiálta fel indulatosan Aranka. (De barna arca még ekkor
14 VI | a szót.~Simon megszorítá Aranka kezét.~– Ma tudattam a grófnővel
15 VI | Arankát: „őrangyalom vagy!”~Aranka még fokozta a jótett becsét
16 VI | Levelét? – kapott a szón Aranka.~Simon megbánta, hogy szólt.~–
17 VI | menyegzőnket mikor tartsuk meg?~Aranka kibontakozott a gyöngéd
18 VI | helyét; a megyei főnökséget.~Aranka szűkebbre húzta a fátyolt
19 VI | hogy ne legyen ma rekedt.~Aranka az öltözőben azt cselekedte,
20 VI | vesztetted el!~– Drága nagysád.~(Aranka tegezte Palit, ez pedig
21 VI | Szentpétervárra – ismétlé dacosan Aranka, utánozva Pali méla szólejtését. –
22 VI | valamit az orosz direktornak?~Aranka bosszúsan tépte le a kesztyűt
23 VI | az áldozatát, úgy tartá Aranka a szemei igézetével megfogva
24 VI | beszél az asszonyáról soha.~Aranka megkapta hevesen a művész
25 VI | Én kezdem a nyitányt.~Aranka elállta az útját, nem bocsátá
26 VI | rengett a színház a tapstól; Aranka neve hangzott fergetegként.~
27 VII | azoktól tanácsot?)~Tehát Aranka volt az úrnő a Bárdy-palotában.
28 VII | is volt, mint ősi szokás.~Aranka ideges volt egész délután.
29 VII | között van, azzal tölté el Aranka, hogy Mangával kártyát vettetett
30 VII | bujdosóról jó hír érkezik.~Aranka kedvetlen volt.~– Szedd
31 VII | Értem, de nem tudom – szólt Aranka, nagyot sóhajtva.~– Jaj,
32 VII | a hölgyeket; csak amikor Aranka gúnyos hanglejtéssel jó
33 VII | Uram! – figyelmezteté Aranka.~– Tessék?~– Ne csináljon
34 VII | párticédula, fekete szegéllyel!~Aranka nem engedett.~– A grófnő
35 VII | nap nap után zaklathassa.~Aranka megsokallta e szívtelenséget.
36 VII | levelet nyomott a kezébe.~Aranka gúnyosan nevetett.~– Ah!
37 VII | Nem járnék hamis nyomon.~Aranka megrántá férjének a karját,
38 VII | walzert, hopszot, galoppot.~Aranka viszont ugyanolyan pantomimikával (
39 VII | felfelé fordított ujjakkal.~Aranka tétovázó tekintettel nézett
40 VII | mozdulatot elkövetni.~Pali Aranka előtt is meghajtá magát,
41 VII | lefoglalta magának a művészt.~Aranka csupa elektromosság volt,
42 VII | megtiltott mulatság – mondá Aranka.~Ez nehéz mondás volt, oly
43 VII | makacsul.~S az a szó, amit Aranka kimondott, ennek a kisszerű
44 VII | lesz az rövid időn! – mondá Aranka, úgy, hogy a körülállók
45 VII | művészetével volt elfoglalva.~Aranka azt kérdezé tőle, hogy nem
46 VII | Olyannak látta őt e percben Aranka, amilyennek óhajtotta egykor
47 VII | báróné! – súgá hevesen Aranka fülébe Simon.~– Micsoda?~–
48 VII | visszatette a hegedűjét a tokjába.~Aranka észrevette ezt, talán mások
49 VII | számára készítém. Kedves Aranka! Légy kegyes ezt elfogadni
50 VII | kifaragtam.~S amíg a csontláncot Aranka kézcsuklójára felcsatolta,
51 VII | elmondva a vád és az ítélet.~Aranka remegve engedé a csontkarperecet
52 VII | egyszerre szerepet változtatott. Aranka mellett állt Lebegut úr,
53 VII | szemei előtt.~Az a rémület Aranka arcán, amidőn Zoltán a „
54 VII | eddig elhitették, hanem Aranka maga.~Az özvegy báróné ajkai
55 VII | hiszem, hogy megtarthassam.~Aranka ezalatt visszaerőszakolta
56 VII | az ön sorsa miatt – monda Aranka, visszanyerve nagy hirtelen
57 VII | viselted.~Minő gyilkos irónia.~Aranka az ajkába harapott. Ebben
58 VII | nyomatékul a karja alá vonta Aranka kezét, s úgy fordult a társaság
59 VII | kényeső a szarvasbőrön át.~Aranka egykor Zoltán menyasszonya
60 VII | közbenjárását. Itthon van-e?~Aranka szeretett volna egy késdöféssel
61 VII | nem találkoztunk – hebegé Aranka.~– „Azóta!” De hát milyen
62 VII | Emlékezetes egy este volt!~Aranka közel volt hozzá, hogy elájuljon.~
63 VII | nem ülhet le kártyázni. – Aranka már játszhatik whistet.~
64 VII | törött már össze; nem a tied!~Aranka odasietett a férjéhez. Itt
65 VIII| emiatt, hogy két feje van.~Aranka lefeküdt az egyik szobában;
66 VIII| meg azoknak a circensest.~Aranka még mélyen aludt a féloldali
67 IX | szobájába a sok bőröndtül.~Aranka elhozatta a Bárdy-palotábul
68 IX | Megőrült ön? – rikácsolt Aranka tíz körmét saskeselyű módra
69 IX | Végképpen elmegy innen? – rebegé Aranka, hüledező arccal.~Aha! Most
70 IX | sikerült kacajhangot adatni, Aranka kénytelen volt elnevetni
71 IX | ismét új hatást keltett. Aranka ambíciója lett egyszerre
72 IX | megint új trillát adott. Aranka egyszerre elfelejtett haragot,
73 IX | Majd elmondom én neki.~Aranka egészen visszanyerte azt
74 IX | bizonyos paskvillt, s odatette Aranka tükörasztalára.~– Egy kis
75 IX | Al freskó! Nagyon elmés!~Aranka éppen akkor tűzte fel a
76 IX | Simon báró csak elámult.~Aranka pedig tovább nevetett.~–
77 IX | kardom kettétörött bele.~Aranka alig ismert a férjére. Hisz
78 X | fölosztva. Simon volt az üldöző, Aranka az oltalmazó. Akinek a férjjel
79 X | És többnyire talált is. – Aranka ily módon a védszent, az
80 X | beszélni valójuk is lehetett.~Aranka oly buzgónak, oly odaadónak
81 X | titok az országban, úgy azt Aranka révén Simonnak legelső kútforrásból
82 X | dalolnak és muzsikálnak.~Aranka eszes asszony volt. Ő előre
83 X | őrjöngése.~Az a démon, akiről Aranka beszélt. „Bennem kétféle
84 X | szerelemféltővé), addig Aranka azon fondorkodott, hogy
85 X | folytak. 1860 októberét írtuk.~Aranka kapott az alkalmon, s a
86 X | elemeknek.~Ott volt Anna báróné, Aranka báróné és Citera is. Manga
87 X | fejeiket.~– Jó! – mondá Aranka, levetve a tartózkodást. –
88 X | fogja eljátszani – mondá Aranka. – Azt mondják, hogy azt
89 X | kegyelmes úr hazaérkezett.~Aranka oly dühbe jött e szóra,
90 X | s Anna bárónéhoz ment. Aranka reszketett a haragtól.~„
91 X | Jobb lett volna Palinak, ha Aranka helyett a feleségének mondta
92 X | Citera még nem tudta azt.~Aranka lekapcsolá a karperecéről
93 X | kezdetére visszajöhessen.~Aranka az óráját nézte.~„Hogy állunk
94 X | aztán a rosszak dolga.”~Aranka olyan diadalérzéssel igazgatá
95 X | díszruhás társaság közé.~Aranka volt az első, aki meglátta.~
96 X | megtorlásra méltó zendülés!~Aranka nagyot kacagott rá.~– Uram!
97 X | Ez csalfaságot árult el.~Aranka bizalmasan ölté a kezét
98 X | a programja a cenzúrán…~Aranka nem hagyta végigmondani.~–
99 X | felesége.~– Eh! Mendemonda!~Aranka nem bocsátá el még Simon
100 X | míg a lépcsőn följött.)~Aranka nevetve mondá~– Don Sylvát
101 X | jogaimnak érvényt szerezni!~Aranka most már egész hideg nyugalommal
102 X | Erre aztán kihúzta a kezét Aranka a férje karjából.~– Amilyen
103 X | semmi értekezésre bírható.~Aranka odalépett a férjéhez. Azt
104 X | mindnyájunkat összemar.~Aranka fölsikoltott.~– Minő meggyalázás!~
105 X | lelkében felelt rá neki Aranka: „Mért futottál ide? Mért
106 X | egymással halkan értekezve.~Aranka fölsóhajtott, némi árnyékával
107 X | Általános volt a hatás.~Aranka megrettenve utasítá el magától
108 X | midőn megpillantá Simont Aranka mellett, akkor egyszerre,
109 X | iszonyattal dobta oda a hangjegyet Aranka lábához, s aztán Manga keblére
110 X | Simon durván kapta meg Aranka kezét. Sietve tűntek el
111 XI | Hát Citera hová lett? Hogy Aranka nincs köztük, azt már értette.~
112 XIV | vasfejűségének következése – kezdé Aranka. – Százszor, nem egyszer
113 XIV | közé, azt rágta apróra. Aranka győzte a szemrehányást.~–
114 XIV | sincs a promenádon.~Simon és Aranka neki „senki” volt.~Erre
115 XIV | egy sóspereccel. Aközben Aranka folytatta, halkított hangon,
116 XIV | Várjunk még egy pirinyót!~Aranka is türelmetlen volt.~– Mire
117 XIV | tart itt? – A mai ránkontr.~Aranka fitymálva csettentett a
118 XIV | pisztolyokkal, tíz lépés a barrière.~Aranka még ettől sem ijedt meg.~–
119 XIV | Megőrült ön? – dörmögé fülébe Aranka.~Zoltán pedig egyenesen
120 XIV | visszatértek, s látva azt, hogy Aranka még most is ott ül a padon,
121 XIV | Simon a magáét odaveté Aranka elé.~Aranka fájdalom és
122 XIV | magáét odaveté Aranka elé.~Aranka fájdalom és düh kifejezésével
123 XIV | méltatlanság! Ez politikai bosszú.~Aranka kitörő indulattal szólt:~–
124 XIV | tartozom ez elégtétellel.~Aranka felsóhajtott.~– Még azt
125 XIV | úr.~– Fogadd el! – súgá Aranka Simonnak.~– Én? A cigányt?~–
126 XIV | jelenléte szükségtelen.~Aranka megragadta Simon kezét,
127 XIV | danolta mellé a nótát.~És Aranka mindezt hallotta és látta.~
128 XIV | lelkének a sötétségébe.~Aranka kétségbeesetten tört elő
129 XIV | megtréfálta! „Hahahaha!”~Aranka iszonyattal rohant a kacagó
130 XIV | tekintetet.~Zoltán megfogta Aranka kezét, erősen, mint egy
|