Fejezet
1 I | János elöl megy, én hátul, te középen.~Mikor kiléptek
2 II | fölé a csecsemőt.~– Hohó! A te fiadból úr lesz! Méltóságos,
3 II | fölfelé forogtak.~– Manga! Te! – hörgé.~– Egy szót se
4 III | Ahogy a költő mondja: „Oh te nagy szakáll! Rajtad nagy
5 III | világba. Azt mondta, hogy te bocsátottad el. A livrée-jét
6 III | is igen hűségesen ápolt. Te, mint kisgyermek, igen rossz
7 III | rosszabb.~– S ő eltűrte a te kínzásaidat.~– Szegény mártír! –
8 III | lábára biccent. Az is a te emléked. Mikor gyermekek
9 III | Mikor gyermekek voltatok, te letaszítottad őt a lépcsőről,
10 III | Zebaóth Isten tegye azt a te ragyogó orcádat olyan gömbölyűvé,
11 III | urával? Ugyan hová gondolsz, te Palkó? Asszonyt vinni olyan
12 III | Simon mérgesen. – Megállj, te kis boszorkány! Elteszem
13 III | sietett hozzá:~– Parancsolj, te drága uraság!~Simon elővette
14 III | fiam!” – rebegé.~– Be vagy te pálinkázva? Vén majom! –
15 III | Kitaláltad.~– S abból, hogy te véletlen belépésem fölött
16 III | Kitalálhattad. Arankának.~– Te szerelmes vagy e nőbe?~–
17 III | közül.~– Kedves maman! Ha te Bárdy grófné volnál, és
18 III | egy Bárdy gróf, akkor a te áldásod vagy átkod súlyt
19 III | súlyt vetne a latban. De te most özvegy Lenke báróné
20 III | hogyha valami fájt, pedig te énnekem arra bőséges okot
21 III | szélén látlak járni. – Tudod te, hogy ki az a nő?~Erre dölyfösen
22 III | fiam, hogy amely órában te azt a nőt mint feleségedet
23 III | laknod. – Itt a székvárosban te csak galibát csinálsz. –
24 III | híveket toborz mindannak nem te vagy-e a fő-fő megindítója,
25 III | azzal a nővel: – az lesz a te átkod. – Isten irgalma legyen
26 V | szót sem fogok szólni a „te” Arankádról. Hanem elmondom
27 V | véleményedet. Ezt megengeded, ugye? Te olyan higgadt, komoly férfiú
28 V | olyan idős voltam, mint te most, én is halálig szerelmes
29 V | utóbbra semmi sem maradt. – Te akkoriban külföldi egyetemen
30 V | szorgalmas, munkás ifjú, mint te. – Hát persze ezek a mamák
31 V | mert a hölgy szegény; – te felvilágosítottál róla,
32 V | Csak anyánk ugyanaz. – A te atyád derék tábornok volt,
33 V | a magad szempontjából. – Te arról nem tehetsz, hogy
34 V | akkor térj át a helyes útra. Te iskolai tanulmányaidat nem
35 V | lekötésében. Igaz, hogy te most egyike vagy az első
36 V | vállára tette a kezét.~– Te most is összeesküvésen töröd
37 VI | a tiédből olvastam, hogy te azt meghallgattad.~– De
38 VI | A vádlott állva beszél. Te ülj le az asztalodhoz. Lám
39 VI | hogy őt nevetségessé teszi. Te! Azt még egy színpadi zsarnok
40 VI | hivatalos allotriákról? Mikor te itt vagy, enyim vagy, szeretsz! –
41 VI | ismerve a világ nyelvét, talán te sem engednéd meg. – Azért
42 VI | megyefőnöknek az előléptetésekor – te pedig az ő fején keresztül
43 VI | megkeressük.~– Keresheted azt! Te vesztetted el!~– Drága nagysád.~(
44 VI | szokás – a cigányoknál.)~– Te utazni készülsz Muszkaországba?~–
45 VI | eksztázisomban azt hittem, hogy te is örülsz! Hisz ebből a
46 VI | is örülsz! Hisz ebből a te mozdulatlan pofádból nem
47 VI | A Citera? Hát őrült vagy te? Egy ostoba fabábot cepelni
48 VI | bízva nehéz küldetések. Ez a te mostani siettetett elutazásod
49 VI | embernek az élete most a te kezedben van.~– Az enyimben?~–
50 VI | téve tartom a lábamat. – Ha te most azt mondod: „Eh! Hagyjuk
51 VI | Bárdy Zoltánt elfogják, te tudni fogod, hogy ki adta
52 VI | kórusban az Ave Máriát, s te zenéltél hozzá. Milyen jó
53 VI | leány! Mennyit kínoztalak! S te hogy engedted magadat kínozni!~–
54 VI | férjéhez méltó asszony. – Te is maradsz feleségéhez méltó
55 VI | primadonnának.~– Még egy szót! – Te még ma bizonyosan meg fogod
56 VI | azt mondta: „hogy mersz te énnekem tapsolni.”~Tizenkétszer
57 VII | kártyáknak sem hiszek. Ha te az én gondolataimat nem
58 VII | S én azt hittem, hogy te éhezel, nyomorogsz.~– Arról
59 VII | bőrfeltöréssel menekültem.~– De te láncra voltál elítélve.~–
60 VII | kezét, megölelte.~– Ah! Te is megérkeztél, kedves Palim?
61 VII | hozzá, hogy felsivalljon:~– Te voltál az árulkodó!~S akkor
62 VII | az anyja elé állt.~– Óh te drága kedvesem, te tudtad
63 VII | Óh te drága kedvesem, te tudtad énnekem olyan fölségesen
64 VII | bízva volt, felismertem a te jóltevő kezedet. Különösen
65 VII | mérget szagoltat vele.~– Te tudtad ugyebár, hogy ma
66 VII | hogy rossz játékos. Csak te foglalj helyet.~Ez már Simonnak
67 VII | Nem tesz semmit, azért te is ihatol abból a rózsamáliból.~
68 IX | veszünk, bálokba járunk. Te mint alapító tag fogsz belépni
69 IX | ha elfelejtette volna.~– Te ne hozd elő. Majd elmondom
70 X | nekem mindent megsúg. – Te magad is lekötötted a szavadat
71 X | bajuszát rágcsálta zavarában.~– Te azt súgtad a szép kérvényezőnek,
72 X | az európai ekvilibrium.~– Te túlzasz!~– És mindezen a
73 X | az anyósa nélkül, amikor te Budára utaztál. – Hát mit
74 X | talált. – Én természetesen a te szekretáriusod által megadattam
75 X | tartasz a megtámadástól, te megelőzöd azt, s magad támadsz. –
76 X | jutott tudomásomra, hogy te voltál, aki a cigányművész
77 X | cigányművész ezüstkoszorúját – te, a nagy alkimista! – arannyá
78 X | ugyanezen aranykoszorút te készülsz neki nyílt színpadon,
79 X | velem? Kegyelmes uram?~– Te vagy a rendező? – Nem veled
80 X | világ! Hogy neked csak a te urad, a közönség parancsol?
81 X | urad, a közönség parancsol? Te cigány! – Majd megmutatom
82 X | én hát neked, hogy ezt a te fenséges uradat, a tisztelt
83 X | újszülöttet. – Az ott a te fiad, az a jámbor, az a
84 X | Engem korbácsoltatsz te meg? Anyádat? Átkozott!
85 X | akarod kipróbálni magadon? Te fölfuvalkodott pöfeteg!! –
86 X | átka gyorsan, ugye? S még te fegyverbe mered szólítani
87 X | az a fegyver, mely azt a te fekete véredet kiontja!~
88 XI | gondolatot olvasta ki: „azért te mégiscsak cigány vagy!”
89 XI | fennszóval elkiáltá: „Az a te fiad! Az a derék, becsületes!”
90 XI | rettegett, a szemébe mondja: „te az én fiam vagy!”~Csak egy
91 XI | egy új világ kezdődik. A te hegedűd volt az ébresztő!~
92 XII | takarítottam, gyerekekre ügyeltem, te azalatt parádéztál, nagyságos
93 XII | most már vége. – Itt van a te kisdedóvód!~Citerának egy
94 XII | hogy így haragszol rám?~– Te is vétettél nagyot, mert
95 XII | itthon lehetsz a házadnál. Te itthon lehetsz, de én elmegyek.
96 XII | ő szerelmét. Tolvaj vagy te is! Tolvaj még az a bölcsőben
97 XII | féktelenül nevetni.~– Csak te nevess, bolond! Azt hiszed,
98 XIII| most megtagadsz? Nem voltál te nekem mindig jó anyám? Koplaltál,
99 XIII| fejem! Ha rossz voltam, te akkor is szerettél. Soha
100 XIII| volt a gyermekének, mint te énnekem. S most azt mondod,
101 XIII| örömmel, szeretettel. S te most engem a gunyhómból
102 XIII| haragszol. Hát csak szeretsz te minket, akik téged úgy szeretünk?
103 XIII| meg, mi a cigánydicsőség. Te bolond! Hiszen ha ránézesz
104 XIII| is meg kell tudnod, hogy te vagy a fekete vérű, nem
105 XIII| No most gyere, menjünk a te kis házikódba, a te otthonodba.
106 XIII| menjünk a te kis házikódba, a te otthonodba. Ne félj, tied
107 XIV | minden ház, s a templomokban Te Deum laudamust énekelnek.
108 XIV | amiket elloptál tőlem, te bitorló!~Citera elámulva
109 XIV | Nem én, édes úr! – S ha te ezt a fényes holdvilágot
110 XIV | súgott az urának:~– Ugyan te Palya!~Még hatodik nem volt
111 XIV | hátát, mérgelődve.~– Óh te bolond! Te nagy bolond!~
112 XIV | mérgelődve.~– Óh te bolond! Te nagy bolond!~Az tűrte az
113 XIV | szemrehányást.~– Hát nem te dorgáltál meg engem „egyszer”,
114 XIV | pedig vagyok: „hallod-e, te cigány!”~ ~… Annak
115 XIV | magyar úgy igyekeznék, mint te, ugyan erős lenne ez a nemzet. –
116 XIV | az a fegyver, mely ezt a te fekete véredet kiontja!”~
|