bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | a komorna értesítésére ő írta volna meg a postacédulát.~
2 I | a Zoltán fiam hol van?~– Ő föl van öltözve, s odalenn
3 II | odabenn hosszú ideig? Az az ő dolga. Neki kellett helytállni
4 II | neki az urát eltemetni. Ő maga nem bírja elvontatni
5 II | dajkának, s megígérte, hogy az ő purdéjáról is gondoskodni
6 III | popularissal. Azt is tudta ő jól, hogy őt senki se hívja
7 III | ember Vatermördernek. És ő, mintha öklelőzni akarna
8 III | bajusz és a körszakáll; ő azonban mintha szándékosan
9 III | az én hűséges cselédem. Ő joggal kívánhatta, s én
10 III | az asszonyra, édes fiam. Ő neked hűséges dajkád volt.~–
11 III | választást tehettél volna.~– Ő igen derék ember volt.~–
12 III | szegény cigányasszonynak. Ő téged is igen hűségesen
13 III | gyermek még rosszabb.~– S ő eltűrte a te kínzásaidat.~–
14 III | Milyen nagy teketória!~– Ő maga is itt van.~– Nincs
15 III | homlokára van írva, hogy ő szenvedni, tűrni született.
16 III | önérzettel beszélt, mintha ő egymaga verte volna le az
17 IV | operában gyakran halljuk ezt. Ő maga természetesen nem vette
18 IV | szerette volna, ha a főnök az ő előléptetési dekrétumát
19 IV(1)| Ő magát nem tartotta idegennek,
20 V | S úgy tapasztaltam, hogy ő is szenvedélyesen szeret
21 V | szerint volt ez a beszéd! Ő is tódított rajta nevetve.~–
22 V | Ezt az állást azután ő majd – más összeköttetéseinél
23 VI | dacolni a rút divattal. Ő testhez tapadó öltönyt viselt,
24 VI | Aranka!”~– Ne tagadd! Az ő arcából láttam, hogy beszélt,
25 VI | Elmondta, hogy egykor az ő szeretője voltam, most pedig
26 VI | volt semmi kedve. Tudta ő jól, hogy „kit” vesz el.
27 VI | találkoztam Bárdy Zoltán gróffal. Ő akkor kezdett el a világban
28 VI | bánt velem, úgy tekintett ő és a rokonsága, mint családtagot. –
29 VI | báróné észrevette, hogy ő irányomban nemcsak anya,
30 VI | Elhiszem, hogy az nem az ő hibája volt. Az egész társadalom
31 VI | fel, vagy ölj meg! – De ő felém se jött. A kósza hírre
32 VI | én pedig elfoglalhatom az ő helyét; a megyei főnökséget.~
33 VI | előléptetésekor – te pedig az ő fején keresztül ugranál
34 VI | Csak egy apát ismertem: az ő volt. Csak ő nem éreztette
35 VI | ismertem: az ő volt. Csak ő nem éreztette velem soha
36 VI | vádlóinak a bűnrészességében. Ő itt lesz az este a páholyában,
37 VII | ugyanezen javak véglegesen az ő birtokául adományoztassanak-e.~
38 VII | adományoztassanak-e.~S ilyen érdemeket ő nagy buzgalommal igyekezik
39 VII | istálló és kocsiszín mind az ő rendelkezése alatt állt.
40 VII | ragadt Simonra a szóduplázás. Ő volt a feljebbvaló.~A komornyik
41 VII | mellé, s megsúgá neki: „ő már jön!”~„Ő” Ki az az „
42 VII | megsúgá neki: „ő már jön!”~„Ő” Ki az az „ő”? Hát ki volna
43 VII | már jön!”~„Ő” Ki az az „ő”? Hát ki volna más, mint
44 VII | Bocsánatot kell miatta kérnem. Ő a gyermekeivel van elfoglalva.~–
45 VII | itthon megjön a szava, s az ő naiv beszéde kirí a művelt
46 VII | asszony is el volt ragadtatva. Ő a szemeivel hallgatta a
47 VII | természetesen nem itt járt az esze. Ő csak a maga művészetével
48 VII | figyelmére méltatá a rajongót. Ő csak mondta tovább. Bolond
49 VII | Akkor vette észre magát.) Ő az! – Ő. A Zoltán fiam!…~
50 VII | vette észre magát.) Ő az! – Ő. A Zoltán fiam!…~Simon bárónak
51 VII | ismét a közelébe jutott, ő kezdett vele beszélgetést.~–
52 VII | villámok légkörében jár. Akit ő most borért küld, az egy
53 VII | abból a rózsamáliból.~Mintha ő volna az, aki testvéri szívének
54 VII | mondá a nejének. – Ez az ő háza.~És a kegyelmes úr
55 VII | Zoltán gróf hazaérkezett, s ő tartja most a születésnapját,
56 VII | ellenük semmit. Hisz az ő saját meghívott vendégei
57 VIII | elkísérte a menekülőket; ott ő lármázta föl a szolgáló
58 VIII | volt a kegyetlenkedésre.~Az ő agyában született meg az
59 VIII | bele van avatva?~– Ah! Nem ő maga, hanem valamelyik alárendeltje.~–
60 VIII | áskálódásaira. – Ezt az embert ő szorította hátra a hivatalos
61 VIII | Azok adják neki a panem; ő meg azoknak a circensest.~
62 VIII | Zoltán gróf megérkeztétől az ő eltávoztáig és még azután
63 VIII | megérezte Lebegut Ottokár és az ő kollégái!~– Ahogy a kutyák,
64 IX | honleányt.~Ez! Ez volt az ő utópiája.~– Azért a hencegésért
65 IX | szerváljanak föl, ez az „ő” kedvenc likőrje.~Pontban
66 IX | báró egyedül hagyta őket, ő a saját szobájában várakozott.~
67 IX | előtt. (Zoltán gróf ügyét.) Ő maga említette fel. Teljes
68 IX | folyamodni a megtorlásnak. Ő valami officiális retorzióra
69 IX | megalkudott volna a haragjával.~– Ő nekem testvérem – sóhajta
70 IX | hogy „testvér”, mikor az ő kezében volt a pallos, annak
71 IX | Elkábítá az a meglepetés, hogy ő most egy hőstettet követett
72 X | őrangyal hírébe került. Az ő befolyása ellensúlyozta
73 X | Aranka eszes asszony volt. Ő előre látta a nagy változást,
74 X | erőszakoskodásával, azt ő iparkodott furfangosan helyrehozni.~
75 X | szenvedély emészté Arankát; ő meg a művészért lángolt.~
76 X | hegedülte össze.~– Valóban az ő érdeme ez.~– Nem az ő dicséretére
77 X | az ő érdeme ez.~– Nem az ő dicséretére mondtam, hanem
78 X | nézzék; hanem azt, amit ő tart két kézzel felemelve.~
79 X | ezekre a bombasztokra, pedig ő is tudott volna hasonlókat
80 X | hasonlókat mondani. Csakhogy ő ismerte ezeknek az értelmét
81 X | kormányválságot jeleznek. S ő most eszeveszetten hazafut. –
82 X | amelyben Citera sietett az ő palotájába Csók-keringőt
83 X | művésznek, ha a koncesszióért ő maga jönne el – egyedül. –
84 X | utaztál. – Hát mit tudhatta ő azt, hogy téged Budára hívtak! –
85 X | amit kért, nála volt, s ő lefizette érte a kötelezett
86 X | ki a többiek feje fölül. Ő kiáltott föl a maga idegen
87 X | hogy tenger ez, melybe ő elsüllyed. – Egyet vetett
88 X | akire megharagszik. Az lett ő már. Mesebeli tündérhercegből
89 X | itt történt azalatt, amíg ő odajárt. Azzal a madárszerűen
90 X | hangjegyet. El volt árulva, hogy ő itt e társaságnak énekelni
91 X(1) | hagyott békét a szíve, hogy ő hazajön a hazájába. A neje
92 XI | félt elárulni előtte, hogy ő nem a cigány ivadéka. Féltek,
93 XI | tönkretette volna a művészetét. Ő folyvást azt hitte, hogy
94 XI | paraxizmust a közönségben az ő hegedűjátéka idézi elő.
95 XI | nemzeti dalok eljátszását, s ő a tilalom dacára adja azokat
96 XII | száz ember hallotta. Csak ő nem hallotta. De majd meghallja,
97 XII | Azt, hogy loptátok azt az ő szerelmét. Tolvaj vagy te
98 XIII | az a cigányasszony?~Hogy ő nem annak a fia, hanem a
99 XIII | Akkor a cigányasszony sem az ő felesége? Hát a purdék?
100 XIII | sem értett semmit. Hisz ő nem volt politikus.~Nekivágott
101 XIII | fel onnan a városból. Az ő háza táján kukurítanak a
102 XIII | kukurítanak a kakasok. Ez az ő virradatja.~Citera még ott
103 XIV | A cigány muzsikus meg az ő pereputtya.~No ezekért nem
104 XIV | katrincával. A két fiút ő vezeti kézen fogva. Azok
105 XIV | jár vele. Demonstrál, hogy ő nem más, csak cigány.~Pletykálhat
106 XIV | hűséges asszonya voltam, hogy ő ajándékozott nekem két gyémánt
107 XIV | Megcsókolt! Lehet, hogy utoljára.~Ő már hallotta Mangától, hogy
108 XIV | több nemesi rend lovagja. Ő lehet a báró úr segédje.~–
109 XIV | Simonnak.~– Én? A cigányt?~– Ő a nemes!~– Jól van. Elfogadom.~
110 XIV | Hogy fog az nevetni, mikor ő a földön hentereg!~A fülében
111 XIV | átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én szívembe! – Miért
|