1849-aura | aus-celzo | cenzo-egyik | egyke-emlit | eneke-felra | felre-golya | golyo-hegye | hegym-ironi | irosz-keres | kerev-kozbe | kozej-lesbe | lesim-megro | megse-nemel | nemes-orosz | orozv-rater | ratet-szalo | szalu-tanye | tapad-tuzhe | tuzko-vesze | veszi-zuzma
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 X(1) | élettörténetét. Ez is honvéd volt 1849-ben. Kimenekült a külföldre.
2 III | esztendő múlt el azóta: íránk 1853-at.~A világ nagyot változott
3 X | tanácskozmányok folytak. 1860 októberét írtuk.~Aranka
4 VII | kedves vendégeinknek abbul a 34-iki rózsamálibul vagy húsz
5 VIII | rá odafenn, hogy nem az a 341 990 ember csinálja az országfelforgatást,
6 VIII | odafenn, hogy nem az a 341 990 ember csinálja az országfelforgatást,
7 VII | repkedő arkangyalfürtöket is à la Eugenie frizurába kellett
8 VIII | borulni, összecsókolni és á-tú-pri ott maradni vele együtt,
9 IV | a gróf úrnak, majd az is abbahagyja az élcelődést az új hivatalnokokra.~–
10 III | tenni magaddal s velem, ha abbahagyod.~Simon báró olyan önérzettel
11 VIII | idejöttem, láttam, hogy egy ablak hirtelen felnyílik, és aztán
12 III | boltos annak a palotának az ablakán ki nem könyökölt. – És Simon
13 X | királynéjához.~(A „Repülj fecském ablakára”. Rákóczinak tulajdonítják
14 XI | gallérját, odavonta őt az ablakfüggöny mögé, s ezt a nyájasságot
15 IX | van, mind függesszék ki az ablakokba. Az asztalra egy nagy georgina
16 III | selejtessel. Brokát függönyök az ablakokon, préselt bőrszékek velencei
17 V | hogy a patriótáskodás, az ábrándkergetés minden nemesi családot tönkretesz. –
18 VII | szóval ki nem fejezhető ábrándozások: akkor egyszerre átváltozott
19 V | az, ha az irodaszolga ex abrupto mondja fel a szolgálatot.)~
20 III | szemei s kétfelül leomló, acélfényű, langos haja. Termete karcsú
21 I | elöl a gyermek, a tűzkővel, acéllal csiholva, nyomában a hajdú
22 X | kordován csizmát nagy, pengős acélsarkantyúval.~Pali pedig fekete bársony
23 VII | előszobában consignálva ácsorgó cigányokat értesíteni a
24 III | Ad retardandum. – Ad acta ponendum. – Praeferentissime. –
25 VII | gyönyörködhessék? Mért nem ád nyilvános hangversenyt?~–
26 XIV | sűrű hajlongások között adá meg a kívánt magyarázatot.~–
27 X | tányért, s szedd össze az adakozást a borozóasztaloknál! – De
28 X | hegedűszavára megindult adakozni. S ha én zsémbeltem vele,
29 X | gondoltak, hogy az a névtelen adakozó maga Anna báróné volt.~–
30 XIV | nagyságos, méltóságos urakat. Adakozzanak a szegény cigánynak. Öt
31 X | az bizonyára azoknak az adatoknak az összeállítása volna,
32 VI | fejlődhetést! – Hány nyomorultnak adattam vissza elkobzott vagyonát! –
33 X | közmulatságokra engedélyt adhasson.~– S önök felhasználták
34 IX | férjével.~– Miféle megtorlást adhat nekünk Bárdy ellen a herceg?~–
35 VII | azokat egy szál hegedű nem adhatja méltó módon elé.~Vesztére
36 III | kívánhatta, s én joggal adhattam ki azt a szolgának.~Simon
37 II | Dehogy nem vársz! Mit adjak, drágaságom?~– Ajh, ha én
38 X | székvárosban hangversenyt adjon, hasztalan volt minden közbenjárás.
39 XIV | De nagy úr az úr, nem adna egy krajcárt?1~Hanem a Petykó
40 IX | Még majd elviszik innen! Adná a mindenható!~Még azt is
41 III | áldás, amit az oltár előtt adnak rád, amikor le fogsz térdepelni
42 II | jóllakhatnám.~– Hozom, édes. Hogyne adnék, ha kívánod.~Azzal kihozta
43 VII | nekem „itthon” hangversenyt adnom. Úgy vagyok, mint a Babilonba
44 IX | Szónoklatot fogsz tartani, és adod a honleányt.~Ez! Ez volt
45 III | földönfutók, nemesemberekből adófizető polgárok; Magyarországból
46 VI | Szörnyeteg leszek! Eredj! Időt adok rá, hogy megszabadítsd.~
47 IV | derült kedve volt. Valami adoma fúrta az oldalát, amihez
48 X | Arankának azt a nagylelkű adományát a Barkó Pali aranykoszorújára.~
49 VIII | Zoltán birtokait neki fogják adományozni, s most azt egyszerre szabadon
50 VII | véglegesen az ő birtokául adományoztassanak-e.~S ilyen érdemeket ő nagy
51 III | boszorkány! Elteszem az adósságodat. Majd lesz ennek nagy kamatja.~
52 V | s amiatt csináltam annyi adósságot, hogy a mama nyilvános tiltakozást
53 VII | Tens Kikutat Jonathán, adóvégrehajtó úr és neje.”~No ezeket leírni
54 VII | katasztert, a liferánst, az adóvégrehajtót, s azoknak a keblébe önté
55 V | gróf hidegvérrel.~– Miért adtad ezt a tárcát a kezembe?~–
56 III | énnekem arra bőséges okot adtál. – Azért én nem szűntelek
57 VII | részt levonva, a többit az aerarium tartotta meg. Hanem hát
58 IX | Természetesen. Ilyen afér4 esetében nem hívathatom
59 IX(4) | Affaire.~
60 VIII | ellenkező hangulatba. Hidegvért affektált, s csak úgy magában mormogá
61 III | neki. Nem volt benne semmi affektáncia.~A felesége ellenben tökéletes
62 VIII | házát.~– Soha! Az után az affront után, amit rajtam elkövetett.
63 IX | sem lehetett tagadni az affrontot, mert az a fatális paskvill
64 IX | általánosságban, de Simon bárónak esze ágában sem volt ehhez a neméhez
65 X | ember a nemesi koronája ágaihoz ragaszthat, de hogy én egy
66 IV | tett a báró családja grófi ágának, még egyszer igénybe vette
67 V | nyulat, őzet? – Neveljek agarat, kopót? – Tanítsak csikót
68 V | nyitva áll előtted. – Ha ágens fogsz lenni, megszerzem
69 VII | a kegyelmes asszony csak agent provocateur?~Csak a művész
70 VII | Senki Pál”.~– Óh, mi nagy aggodalommal voltunk eltelve az ön sorsa
71 VI | beszéltem. Magam miatt is aggódom; bár én sokáig és alaposan
72 V | van s hét őse apa-anyai ágon. Haha!~– Hanem én hát ebben
73 III | göndör bajusszal és két ágra váló szakállal, finom, hajlott
74 III | magamnak. Tekintse, hogy ágrul-végről atyafiak vagyunk.~– De urambátyám
75 II | az ágyat.~Neki csak egy ágya volt, s azt az úri hölgy
76 I | forró téglákat rakattak az ágyába, dunnák alá takartatták,
77 VII | megyek. Tudod? Csak a tábori ágyamat kell rendbe hoznod, a medvebőr
78 XIV | igaztalan.~Simonnak a vére az agyának tódult, egyszerre vérszínű
79 VIII | muzsikus jutott eszébe, arra agyarkodott. Általjában üldözte a cigányokat.
80 II | ilyenkor maga is megfekszi az ágyat.~Neki csak egy ágya volt,
81 XIV | pisztoly volt a kezében, agyával előre fordítva.~– Tessék,
82 XII | aludtak, kettesével egy ágyban, az ötödik a bölcsőben.
83 XIV | fülébe indulatosan:~– Lődd agyon az átkozottat! Oda lőj neki
84 XIV | rendszabályt, s otthagyták az agyonlőtt pajtásukat az erdőben, a
85 VIII | Amint levetette magát az ágyra: rögtön elnyomta a tompa
86 X | sem hinném, ugyan ki fog ágyúzni – verebekre?~– Nem kell
87 III | ment fel az instánciám.~– Ahán! Bala bácsi folyamodott
88 XIII | hét szem babot a kezemben. Ahány, annyiféle színű. Ha én
89 VII | emlékezzél meg rólam annyiszor, ahányszor én terólad, amíg ezt kifaragtam.~
90 XI | muzsikálhatnak az utcán, amennyit és ahogyan akarnak…~…A fiatalság elhatározta,
91 X | hölgyválasztmány a színház foyer-jában, ahova az ismerősök is betekintettek,
92 XIV | Mert én vagyok a prímás.~– Ahun van ni. Már megint eltévesztettem.~
93 IV | Lebegut Ottokár úr elvette az ajándék szivart, a magáét kioltá
94 XIV | suttogja, hogy ez Morny herceg ajándéka.~Citera elérté a célzást,
95 XIV | udvarlását elfogadják, s annak az ajándékait mutogatják, arról lehet
96 IV | Régi közmondás, hogy „apró ajándékok tartják fenn a jó barátságot”.~ ~
97 XI | családi körébe. Titokban ajándékokat küldözött nekik. Mikor Manga
98 II | azt is visszakapja busásan ajándékokban.~A gunyhója ott van a part
99 XI | kisgyermekek örülni a karácsonyi ajándékoknak! – Hajh, de most a nagy
100 VII | amidőn Zoltán a „drága” ajándékot kezére csatolta, a remegés,
101 XIV | asszonya voltam, hogy ő ajándékozott nekem két gyémánt függőt,
102 VII | legközelebbi pikniken nekem ajándékozzon egy francia négyest.~Majd
103 X | Méltóztassanak valakit ajánlani.~Citera megint hebehurgya
104 VI | hogy fogadja el a báró úr ajánlatát: – ma pedig énekelje el
105 VI | is híttak, s ha a fényes ajánlatok valamelyikét elfogadtam
106 VI | Szentpétervárról igen kedvező ajánlatot. Milyen örömmel, milyen
107 I | esemény van közeledőben, ami ajánlhatóvá teszi a bárónénak a falusi
108 XIV | fogadnak el párbajsegédül.~– Ajánlok egyet – szólt Zoltán az
109 IX | bal pofájára. Ez is egy ajánlólevél lesz a magasabb körök előtt.~
110 VII | érdemei már előzetesen is ajánlották. (A magyar mágnásokban nemigen
111 II | Mit adjak, drágaságom?~– Ajh, ha én még egyszer uborkalével
112 VII | gyilkos irónia.~Aranka az ajkába harapott. Ebben a szóban
113 IX | hogy ezek a szépséges piros ajkak nem arra a célra lettek
114 VI | egyenes szemöldökkel, vékony ajkakkal. Ha a szobában leveté a
115 VII | tudom. Mire?~Annának az ajkán nem tudott kijönni az a
116 X | ah! ah! – hangzott minden ajkon. De legjobban elbámult a
117 VII | lépéseit. Itt jön.~Azzal az ajtóhoz futott, taszigálva mindenkit
118 VII | hivatalszobámból, oda van ragasztva az ajtómra. – Olyan vagyok, mint a
119 I | várja a bárónét a hátulsó ajtónál.~– Van valami fegyverünk?~–
120 VIII | mutatott a háta mögötti ajtóra.~– Ah! – Ön azt hiszi, hogy
121 VII | szcéna ez megint? Így kell ajtóstul berohanni a terembe?~Anna
122 III | csendesen; egy lépésnyire az ajtótul álljon meg, s ott várjon,
123 II | visszatért, az úri nőnél az ájulást fölváltotta a delírium.
124 VI | mindenki, egy olyan emberre akad, aki vele dacol, s még hogyan
125 X | Idáig eljutottunk az akadály-hangversenyben.~– Remélem, hogy nem lesz
126 XIV | őrjöngő nem hagyta magát akadályoztatni. Tovább hegedült, tépve,
127 V | Félig medvevadászat, félig akadályverseny, amellett párbaj en masse.~–
128 III | Amióta azt a bécsújhelyi akadémiába elvitték. Csak annyit tudott
129 III | vagy tiltakozásod pusztán akadémiai diszkusszió.~A báróné megtörten
130 XIV | hosszú fátyolfonalakban akadozott fel a fákon, a pázsit mintha
131 V | hogy elhagyja a házat, ha akarata ellenére idehozom a mátkámat.
132 VI | leeresztett kezét összetéve. Akárcsak Norma az utolsó szcénában: „
133 VII | Beethovent, Paganinit akárhányan jobban tudják előadni, mint
134 X | darabokat nyilvános helyeken akárhányszor.~A kegyelmes urat egészen
135 XIV | ha egyszer majd katonának akarják őket vinni, nem találják
136 V | asszonykéz, annál jobb. Akármerre nézek, azt látom, hogy a
137 III | Mindenhez!~– S kész elvállalni akármi hivatalt?~– Ami csak rangom
138 VII | kerekedett, hogy egyre danolta, akármit húztak is, a maga nótáját: „
139 III | És ő, mintha öklelőzni akarna a közvéleménnyel, kiszámítottan
140 VII | átkarolták, mintha soha el nem akarnák ereszteni. Érteni se lehetett,
141 V | az én programom. Rémképet akartál elém festeni, s eltaláltad
142 I | nem bocsátja, sőt föl is akasztatja, a feleségén állnak kegyetlen
143 IX | hogy három napig kendőbe akasztva hordta a karját, s egész
144 X | kiáltott föl a maga idegen akcentusával.~– Igazság megvan gróf úrnak!
145 VII | cigánynak is, a grófnak is – akiért húzzák, akivel húzatják
146 VI | vagyonát! – És mindannyian, akikkel jót tettem, siettek elhíresztelni
147 VII | miket velem éreztettek, akikre neveltetésem bízva volt,
148 VIII | írnivalója lesz. – Minden akként lett végrehajtva.~Azzal
149 IX | hozzáfogott a nagy munkához. Akkorákat vágott Zoltán felé, hogy
150 IX | koronázta az igyekezetét. Akkorát vágott Zoltánnak a fedetlenül
151 XIII | Rákóczi-induló elmosódott akkordja. A tegnapi éj benyúlik a
152 V | utóbbra semmi sem maradt. – Te akkoriban külföldi egyetemen voltál,
153 XIV | majd én megmagyarázom egész akkurátusan. Amelyik az anyját szereti
154 IX | informáltatnia, s az ittmaradónak az aktákat átadni, rezignálni, kollaudálni,
155 IX | Estély a kegyelmes úrnál.” Al freskó! Nagyon elmés!~Aranka
156 I | vízállásnál fákat úsztattak le; alacsonyabb víz mellett pedig a zátonyos
157 XIV | állását mind fölfelé, mind aláfelé megerősíteni. Önnek meg
158 XII | hasogatott fűzfát, akkor alágyújtasz. Ha nem akar jól égni, hajtsd
159 X | zárt levélben küldte el, aláírás nélkül.~Sokan arra gondoltak,
160 III | a hivatalos pecséted és aláírásod az útlevelére.~– Hát ehhez
161 VI | nyugodtan végighallgatta; rögtön aláírta az engedélyokmányt, maga
162 X | igényei fennhagyatván.” Aláírva – a magyar kancellár.~Megrendülve
163 X | ország legtiszteletreméltóbb alakjait látod magad előtt. Minden
164 X | is volt egészen hasonló alakú levele. Odaadta a kezébe
165 III | szemöldökei vékonyak, félhold alakúak. Arca tojásdad, arcszíne
166 II | piros pofáikkal a tetőről alámosolyognak, képezik a téli eleségét
167 VII | Aki eljött, mind az én alantosom vagy aki a protekciómat
168 X | dölyffel válaszolá:~– Mármost alapítsatok majd egy „nagy gyermekeket”
169 X | kisdedóvodánk otthona meg van alapítva.~Simon szatírás dölyffel
170 VI | jól, hogy „kit” vesz el. Alapjában szkeptikus volt, csupán
171 IV | species facti. – Ennek az alapján énnekem gróf Bárdy Zoltánt
172 VII | csiklandó hatást idéz elő az alárendelteknél.~Simon e szóra mérgesen
173 VIII | ő maga, hanem valamelyik alárendeltje.~– Jó. Figyeljen tovább
174 I | hagyni a palánkot s abba alászállni.~Nappal igen regényes ez
175 VII | nincsenek rosszakarói?) alattomban azt suttogták felőle, hogy
176 XIV | Hát ezt hol vette?~– Alattvaló hivatalnoktársai irányában
177 X | annak a súlyát éreztesse az alattvalókkal. Szépen kiérdemelte egy
178 VII | özvegy báróné pedig olyan alázatos volt; az a borzasztó csapás
179 X | Aranykoszorút! A cigánynak!~A kapus alázatosan kérdezte, hogy ne melegíttessen-e
180 III | dologban jársz itt?~– Kérem alázattal méltóságos szekretárius
181 VI | Ejh! Én tudok annyit, mint Alboni tudott! A hangom, a megjelenésem
182 VI | terjedelmű althangom van, mint Alboninak volt. – A gróf nem bocsátott
183 III | érni soha. – Hanem az az áldás, amit az oltár előtt adnak
184 III | egy Bárdy gróf, akkor a te áldásod vagy átkod súlyt vetne a
185 III | közbenjárását, grófnő, Isten áldja meg érte.~S tiszteletteljesen
186 VII | Annak megisszuk ma az áldomását. – Az én szeretteim között,
187 XI | rendezett fáklyászene. Az első áldomást Bárdy Zoltán mondta a „legelső
188 III | simpliciter levágjuk, és áldozatul hozzuk a közügyeknek. Ahogy
189 X | fog történni? – kérdezé az alelnöknő.~A rendező arra is tudott
190 VIII | arról szatírás verset írni alexandrinusokban, azt kiszedni, kinyomatni,
191 VII | Bihari „Kesergőjét” vagy az „Alföldi halászlegényt”.~A cigánynak
192 IX | darab fa. De nem sokáig alhatott, mert fél hétkor már fölcibálták,
193 VI | terjedve a híre, hogy ez alighanem utolsó föllépte az isteni
194 I | kavics, kőzsurma volt az alja. Szerencsére az ég is kitisztult:
195 XIII | hullatták sárga leveleiket. Az aljban virított a dércsípte cserjének
196 XI | báróné és Zoltán gróf minden alkalmat észrevesznek, amelyben gyöngédségüket
197 III | uramöcsém, hogy ilyen korán alkalmatlankodom. De olyan nevezetes titoknak
198 II | megérkeznek. A jajgatásával sem alkalmatlankodott addig az erdőknek. Most
199 IV | többitől, hogy szeretett alkalmazkodni az itteni lakossághoz és
200 XI | katonai erőt beavatkozásra nem alkalmazni; miatta énekelhetnek, muzsikálhatnak
201 III | csehek és morvák lettek alkalmazva. Minden németül ment: közigazgatás,
202 X | írtuk.~Aranka kapott az alkalmon, s a készen tartott engedélyt
203 IX | látni. Itt volt a kedvező alkalom egy véletlen ku-dö-Zsárnák-kal1
204 X | ezüstkoszorúját – te, a nagy alkimista! – arannyá változtattad?~–
205 III | Azt mondja a költő: „Hass, alkoss, gyarapíts! S a haza fényre
206 XI | a bástyákat, amikről az alkotóik azt hitték, hogy örök időkre
207 II | volt.~A Haricska azalatt alkudozott a feje fölött röpködő denevérrel.~–
208 IX | hogy testvér vagy jóbarát áll-e előtte? Lesújt rá! – A kormányrendszerhez
209 X | befolyása ellensúlyozta az államférfi rigolyáit.~Vajon midőn egyedül
210 VII | szó sem lehet. Hisz egy államfogolynak harminc forintja jár egy
211 X | Helyezzék el a tébolydába, államköltségen.~Lebegut úr azonban nagy
212 VII | Félelem az az enyv, mely az államokat összeragasztja. (Az idealisták
213 I | hetekkel elébb ott lakott állandóul a kastélyban. Az istállóban
214 II | zátonynak a szélét körül szokták állani a gázlómadarak: gólyák,
215 I | szélében.~Anna bárónő áldott állapota a beteljesüléséhez közeledett
216 I | különösen ijedségtől ily állapotban levő nőt meg kell óvni.
217 IX | De már ebből a fatális állapotból nem lehetett kiszabadulni.~
218 VII | elejét venni a feszélyezett állapotnak. Olyan hangosan, hogy mindenki
219 XIV | meglepetni! Hisz abban az előkelő állásban, amelyet ön elfoglalt, önnek
220 V | le Bécsben. – Lesz híred, állásod, jövedelmed. Amíg kell,
221 VII | összeegyeztethető az én hivatalos állásommal.~– Excellenciád szava nekem
222 II | kétgarasost tett nyomtatóul, az állát felkötötte. Azután a görcsösen
223 III | mondja, hogy buddhista: az állatokban emberi lélek lakik. – Denique
224 VII | tetejére felfutott tökhöz: az állától a homlokáig sima.~Még maga
225 VII | egyedül sétált végig az allén, s ott egy kis cigányleánynak
226 VII | kikerüld: tudod, hogy ki nem állhat.~– Pedig ha tudná a kegyelmes
227 II | kibukkanni a hegyek közül. Az ég állhatatosan sárga volt, mint az egész
228 III | Fiam! Édes fiam! – Nem állhatom meg, hogy meg ne ragadjam
229 XIV | harminclépésnyi távolban, állig begombolják a kabátjaikat,
230 VII | ismertetőjelei fölött, amilyennek állítá Pali a maga hegedűjét, amit
231 X | tartotta színlapot.~– Ki állította ezt a játéksort össze?~–
232 I | takartatták, két embert mellé állítottak botokkal, hogy ha kezét,
233 IV | elfogatni, haditörvényszék elé állíttatni. – Tízévi sáncfogság, sáncfogság
234 X | az engedély ki volt már állítva, hanem az árát akarta érte
235 X | királynéjához.~– Ha kegyosztásban állna a királynéság, tudnék az
236 IX | helyet kellett már egyszer állnia a zászló becsületéért. Állásának
237 V | Állami szolgálatba kell állnom. – Ez most gyűlöletes dolog. –
238 XIV | sötétszínű útiköntösben, állon keresztül kötött selyemkalappal;
239 VI | beszélek én most hivatalos allotriákról? Mikor te itt vagy, enyim
240 VII | kegyelmes asszony a nagy állótükör elé ment a toalettjét körültekinteni,
241 X | Aranka az óráját nézte.~„Hogy állunk az idővel? – Ha a báró most
242 III | Manga felrezzent, mint akit álmából riasztottak fel. Visszafordult,
243 XII | Manga. – Rakd el szépen az almáriomba. Sok víz lefoly addig a
244 XIII | tovább akarom álmodni a magam álmát. Nekem az tetszik!~Mi lesz
245 IX | nagyon vásott a foga ettől az almától.~Inkább megalkudott volna
246 XIV | Megvárjuk, míg rohadt almával hajigálnak meg bennünket?~
247 III | parancsolat. Ha a Durchlaucht azt álmodja, hogy velem beszélt, én
248 XIII | kölykeim? Az mind nem enyim. Álmodtam: vége van! És a hegedűm?
249 X | rám jönnek azok az isteni álmok, ha olyankor volna egy kéz,
250 I | benne china, ipekakuanha, aloé, ópium összevegyítve. Ezt
251 XIV | mellénye egészen kifehérlett alóla.~– Urak! Foglalják el a
252 VIII | nótáját.~De hisz ez még álomnak is képtelenség!~– Hát a
253 II | görcsösen, mint egy téli álomra készülő marmota. Az volt
254 III | festetlen fenyőfából volt, az alsó rekeszei nagy könyvekkel
255 I | helyen fellázították az alsóbb néposztályokat, s a felbőszült
256 VIII | eszébe, arra agyarkodott. Általjában üldözte a cigányokat. A
257 VII | olyan gyors sikere legyen az általunk legfelsőbb helyen beadott
258 IX | kalapot kapnak, nyakuk, altestük befásliztatik, a jobb kezük
259 VI | is ritka nagy terjedelmű althangom van, mint Alboninak volt. –
260 XII | A gyerekek is mind jól aludtak, kettesével egy ágyban,
261 XIV | mézeskalácsot kell aprítani az aludttej közé.~Szép, derült októberi
262 XIV | hozta a feleség után az aludttejes ibrikeket.~A két cigánygyerek
263 X | föl van keveredve. S nem alulról jön a felfordulás, hanem
264 X | karperecéről a kis aranyozott alumínium kulcsot, mely a boudoirja
265 XII | Tolvaj még az a bölcsőben alvó porontyod is. Elloptátok
266 VIII | igyekezzenek a társasággal magukat amalgamázni, járjanak el a mulatságokba,
267 II | Elkezdett imádkozni cigányul~…Amáró dáde…~Elvitte az ámenig.~
268 XIII | árnyéka; erre a hajnalfény, amarra a hold vetette árnyék. Ilyen
269 III | S míg az most is délceg amazoni alak, redőtlen, telt piros
270 VII | szereti látni a muzsikát, ámbár nem hall belőle semmit;
271 VII | teste-lelke. – A sértett ámbíció fortyant fel benne. Hátravetette
272 XIV | hittem, hogy önnek nemes ambíciói lesznek; hogy fokrul fokra
273 V | beléd nem olthatom. – Magas ambícióid vannak – legyenek. – Munkád,
274 IX | új hatást keltett. Aranka ambíciója lett egyszerre felhizlalva.~–
275 X | hogy én el fogom ezt tűrni, ameddig az én kezem elér?~Ez mind
276 XIV | két út keresztezi egymást. Amellé letelepednek.~– No gyerekek,
277 VII | tekinteteket félretevő lojalitás, amellyel a veszedelmes összeesküvést
278 X | villámlobbanásnál, látta meg a veszélyt, amelybe küldve volt, s iszonyattal
279 X | tetszhalott korszak alatt, amelyekkel a művészvilág hozzájárult
280 XIV | abban az előkelő állásban, amelyet ön elfoglalt, önnek már
281 VI | csak a fájdalomnak örül. – Amelyiknek odavetsz, azé leszek.~–
282 IX | Zoltán leereszté a karját, amelyről csurgott alá a vér.~És ekkor
283 II | Amáró dáde…~Elvitte az ámenig.~Aztán nagyot fohászkodott.~–
284 XII | vizesfazékból hozzáöntesz annyit, amennyi szükséges. Ügyelsz rá, hogy
285 XI | muzsikálhatnak az utcán, amennyit és ahogyan akarnak…~…A fiatalság
286 IV | magát ezzel a levéllel. Az amerikai dollárjegyekről van benne
287 V | szavak voltak! De hát az amfibiumoknak az a sajátságuk, hogy ha
288 V | kényelemmel és pompával, s amiatt csináltam annyi adósságot,
289 IV | adoma fúrta az oldalát, amihez embert keresett.~– Nagyon
290 VII | darabokból is eljátszani, amikkel a külföldi közönség tetszését
291 XI | döntötték le azokat a bástyákat, amikről az alkotóik azt hitték,
292 VII | melynek hat zsebje volt elöl, aminőben őt megszokták látni. Csak
293 VII | csak olyan Hausordenek, aminőkkel a külfejedelmek az inasokat
294 VI | elutazol.~– Én csak azt teszem, amiről beszéltünk. Elfogadtam a
295 V | abbahagyta.~(Akkor a többi is ámítás volt, amit beszélt, ha ezt
296 II | megdörzsölgette a karjait, lábszárait, amitől az mélyen elaludt.~Mikor
297 VI | hitszegően, mert már egyszer amnesztia útján szabadult meg a büntetés
298 VII | háziasszony és háziasszony között. Amott limonádék, kráflik; emitt
299 VIII | Ollósi, hogy a báró így vagy amúgy kezdje a beszédet. Szaladástól
300 IX | provokálta a mágnási kaszinót án-blok. Sorshúzás útján választatott
301 XIV | ilyen ügyetlenség!~Ezzel az anekdotával még jobban fokozva lett
302 IV | Ostobaság volt. De ha a főnök úr anekdotázik, akkor muszáj nevetni.~–
303 VII | gróf volt. – Hát még mikor Angliusországba átment! – Tengeren járt! –
304 VII | oroszok, másfelől a törökök, angolok, franciák között. Az esélyek
305 I | melynek Anna valóságos jóltevő angyala volt.~Hanem a rendkívüli
306 VII | már van kettő. – Ikrek az angyalkáim! Olyan feketék, mint a fekete
307 II | látom – a purdét. Az én kis angyalkámat. Aztán vihetsz már. Olyan
308 VII | útján szabadultam ki, kedves ángyom. Nagyon egyszerű ennek a
309 XIV | elégtételt venni a sértő félen: annálfogva a becsületbíróság báró Lenke
310 XIII | babot a kezemben. Ahány, annyiféle színű. Ha én ezt a hét szem
311 X | megvan gróf úrnak! Mink ántrét megfizettünk. Akarjuk hallani
312 XI | vezércikk! kezdő vers! antrifilé! tárca! telegram! kommüniké!
313 X | Átkozott! A cigányasszony anyaátkát akarod kipróbálni magadon?
314 X | Engem korbácsoltatsz te meg? Anyádat? Átkozott! A cigányasszony
315 X | gilvagomba! Utolért cigányasszony anyádnak az átka gyorsan, ugye? S
316 VII | fiának a kívánsága valami jó anyafőzte után elfelejteté vele a
317 VII | elkészíteni, ez a hajdani jó anyák gyöngédsége. Még egyszer
318 III | s a napát tolta előre.~– Anyámasszonynál áll a kasszám. Anyuskám,
319 VII | A lánc nyoma.~Milyen az anyának a szeme!~Zoltán felkacagott.~–
320 XIV | hajja!”~– De már most az anyátok nótifikálása nélkül húzzátok
321 XIV | még együtt? Vigyétek az anyátoknak.~A két rajkó aztán átkuporodott
322 X(1) | A vonat tovarobogott az anyával és a leányával . – Rácz
323 V | nagy hasonlatossága volt az anyjáéhoz. Európai öltözetet viselt,
324 X | elébb üdvözölni.~Zoltán az anyjánál maradt, s halkan mondá:~–
325 VII | durva modorával beszélt az anyjáról.~– Hisz úgyis tudja az egész
326 VI | anya, hanem annál több: anyós. – Heves jelenetek következtek
327 X | alkalommal magával vitte az anyósát is, mikor a magas úrhoz
328 X | könyörögni. – No hiszen! Ezek az anyósok! Ezek aztán az igazi Árgusok
329 III | Anyámasszonynál áll a kasszám. Anyuskám, a méltsás úrnak két csók
330 V | várandósága van s hét őse apa-anyai ágon. Haha!~– Hanem én hát
331 VII | nevelést kapott ám a Citera! Az apácákhoz járatták: megtanult írni,
332 VI | kegyetlen törvényszék. Az apagyilkos számára van védelem, a nő
333 III | a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt. Ez, melyhez
334 VI | úgy nem szeretek. Csak egy apát ismertem: az ő volt. Csak
335 III | ismét visszanyerte előbbi apatikus kifejezését.~Tudta éreztetni
336 VI | vésztörvényszék elítél, még apellálhat, még remélhet kegyelmet,
337 VI | van ítélve, annak csak egy apellátája van, ahhoz az emberhez,
338 XIV | A két gyerek futott az apjához nagy diadallal, az első
339 XIV | Palkó módosan odaállt az apjuk elé, a nagy hegedűt, aminek
340 III | vezetője?~– Hát a betegek ápolása, a kisdedek megóvása, és
341 II | mért nincs melletted, hogy ápoljon?~– Mert annak meg eltörött
342 II | volt. Neki azt is kellett ápolnia. Szürkülni kezdett már.
343 III | téged is igen hűségesen ápolt. Te, mint kisgyermek, igen
344 II | kérdezi odafönn Szent Péter apostol, el ne mondd, amit tudsz.~
345 V | idegen” szó nekem volt aposztrofálva?~– Semmi vonatkozás nem
346 XII | a serpenyőt. – Utoljára apránként eregeted bele a törött sót;
347 XIV | rendeletből mézeskalácsot kell aprítani az aludttej közé.~Szép,
348 VII | Hivatalos formaság! – De apropó „lánc!” Kérlek Jánosom! (
349 XIV | a fogai közé, azt rágta apróra. Aranka győzte a szemrehányást.~–
350 VI | ki azt a szót, aminek az árában széttépem a Bárdy levelét. –
351 V | én jegyesemmel. Leveleink áradoznak a szerelemtől s annak minden
352 X | hogy olvasztassák be, s az árán vegyenek a kisdedek számára
353 VII | Csitt! Szót se arról. Az aranjuezi szép napoknak vége.~A rossznyelvű
354 V | sem fogok szólni a „te” Arankádról. Hanem elmondom neked a
355 V | előre is kijelentem, hogy ha Arankáról akarsz beszélni, én veszem
356 II | egymást.~Az aranymosó egy arany évi bért fizet az uraságnak;
357 II | koporsót. Sírverem van. Az aranyásó gödre.~Dehogy mentek oda!
358 VII | hivatalnoknak nem mesterség az aranycsinálás.~Csak egyet nem lehetett
359 X | nagylelkű adományát a Barkó Pali aranykoszorújára.~És Simon a sok jó tulajdonságai
360 X | öltözőbe.~– Hát mármost az aranykoszorúval mi fog történni? – kérdezé
361 VII | kivette a mellényzsebéből az aranyláncra akasztott miniatűr érdemrendet,
362 II | segélyül akarta hívni az aranymosót. Két férfi egy hárságyon
363 X | lekapcsolá a karperecéről a kis aranyozott alumínium kulcsot, mely
364 XII | aranyos ruháját, a kardját, az aranysarkantyúját, a grádicsos palotáját,
365 VIII | kucsmát kakastolltarajjal, aranyzsinóros dolmányt, szűk magyar nadrágot
366 III | írt.~„Termete karcsú. Két arasszal átérhető.”~– No azt ne írja
367 VII | fekete frakk, fehér kravátli, arasznyi inggallérok. – Hanem a kalapja
368 X | volt már állítva, hanem az árát akarta érte elébb megkapni. –
369 X | színpadon elmondaná, nagy tapsot aratna vele. – De minek vesztegeti
370 VI | jobban gyönyörködhessék az arcában. – Most már irodafőnök vagyok,
371 VI | Aranka!”~– Ne tagadd! Az ő arcából láttam, hogy beszélt, s
372 III | kiszabadítva. Olajbarna arcához jól illenék a kunkora bajusz
373 XIV | a hölgyek eltakarják az arcaikat?~– Hát az, hogy én az uramnak
374 VII | vastag vonásokkal volt az arcára festve a vádlott bűnérzete;
375 VI | kifejezés volt ebben a színtelen arcban! Még akkor is, ha a szemeit
376 VIII | akarunk látni a fellegváraik architektúrájába. Gondolja ön csak, most
377 V | vannak ebben a tárcában, az arcképe a tárca borítékán. Most
378 VI | az ügyiratok közé dugott arcképes tárcát, odanyújtá azt Arankának.~–
379 V | ha nem akarod, tárcástul, arcképestül a tűzbe dobod.~– Ez szép
380 V | mint mikor Simon azt az arcképet meglátta.~– Ez Aranka!~–
381 V | leveleket, sőt a miniatűr arcképét is megküldte, a legeszményibb
382 VI | mondta volt el, s én csak ez arcképről, mely a tárca borítékán
383 VI | elvéve a tárcát. A fenyegető arckifejezés meghazudtolta a szót.~Simon
384 V | haja és szakálla. Az egész arcnak nagy hasonlatossága volt
385 X | körültekintett, s meglátta az arcokon a különféle nehéz indulatok
386 III | alakúak. Arca tojásdad, arcszíne aranyosbarna, piros zománccal.”~
387 VII | megszokták az egzotikus idegen arcszínt, nálunk az föltűnik. Aztán
388 VII | Kellemetes, pirospozsgás arcú asszonyka volt, valamivel
389 XIV | Ott ült mozdulatlanul; az arcvonásai elárulták a zűrzavaros víziókat,
390 VII | Jaj, édes Manga, nem árestáns gyomrának való ez! Nincs
391 VII | célja lehet vele?~– Nekem Argus-szemeim és Dionysios-füleim vannak!
392 X | közöttük.~– Nekem nincsenek Árgus-szemeim és Dionysius-füleim, hanem
393 X | anyósok! Ezek aztán az igazi Árgusok és Dionysiusok!~Simon csak
394 VII | dobni. A szabadon repkedő arkangyalfürtöket is à la Eugenie frizurába
395 VIII | Nekünk? A hivatalnok ármádiának?~– Igen. Magyar ruhába fogtok
396 XIII | veres és lila szín minden árnyalatában pompázott. Közte a kísértetiesen
397 XIII | járkálónak is kettős volt az árnyéka; erre a hajnalfény, amarra
398 X | Aranka fölsóhajtott, némi árnyékával az elégültségnek.~„Végre
399 X | elébb megkapni. – Azt az árt Citerának kellett volna
400 X | komikusabb volt a hatás. Ennyi ártatlan mulatság mint hatalmi megtorlásra
401 VI | együtt egy háznál, mennyi ártatlannak tetsző bizalmaskodás történik
402 VI | eresztik, ha ki fog derülni az ártatlansága.~– És ha az ellenkező derül
403 VIII | szabadon bocsátják, mint ártatlant. Ki kontárkodik odafenn?~
404 VI | összeesküvésbe bele nem ártja magát. És most „ezt” az
405 VI | titkot közlöm veled, magam is árulást követek el. Mégis megmondom.
406 III | A legalacsonyabb bűnért! Árulkodásért! Ugyan kitől öröklötte ezt
407 VII | felsivalljon:~– Te voltál az árulkodó!~S akkor neki fog rohanni
408 VII | saját termében a rab az árulkodóval, hajdani kedvesével.~S minden
409 VIII | hanem lesben maradni. – Az árulóknak itt kell közelben lappangani.~
410 XIV | italkáját. Egy sátor alatt árultak sósperecet, a másik alatt
411 X | megőrző óvodát, neveletlen árva patrióták számára. Arra
412 VI | már kirekedtem. – Egy adag arzenikumcukor a szokott módon énekképessé
413 VIII | inkább gyanakodhatott Lebegut áskálódásaira. – Ezt az embert ő szorította
414 III | János. Az a régi. – Ezt is asszentálta a báró irodaszolgának. Szürke
415 I | számára a vidék legszebb asszonyának a szívét, akit nőül is vett.
416 VI | vagyok, mely nem beszél az asszonyáról soha.~Aranka megkapta hevesen
417 XII | Igazi cigánycsere! Asszonyt asszonyért, férjet férjért. Csak a
418 V | aki emelkedni segít? – Ha asszonykéz, annál jobb. Akármerre nézek,
419 X | kegyelmes és méltóságos asszonyokat, bemutatva a sokat ígérő
420 VII | tegyünk veletek, mint a varsói asszonyokkal, ahol csak a rendőrileg
421 III | Ne haragudjál erre az asszonyra, édes fiam. Ő neked hűséges
422 VII | elégültséggel mondá Simonnak:~– A mi asszonyságaink milyen hamar megértik egymást,
423 IX | titkos utasításai lehettek az asszonysághoz, akire nevezetes szerep
424 III | Durchlaucht most dühös, mint egy aszkéta, s egészen terrorizálva
425 VI | elfanyalodva ült le, nem az asztalához, hanem a pamlagra. Az egész
426 VI | el ezt az iratot a báró asztalárul. Ebben Zoltán grófnak egy
427 XIV | messze a kegyelmes úrék asztalától van egy másik asztal lócával.
428 VII | írószobámba, vedd elő az asztalfiókombul a belső pincémnek a kulcsát.
429 XIV | idejöjjön.~Leültek egy útféli asztalkához, két átelleni lócára, de
430 XIV | mentén voltak felállítva asztalkák lecövekelt padokkal, amik
431 VI | állva beszél. Te ülj le az asztalodhoz. Lám a feszület is ott van
432 X | parancsolnak, s járok tányérozni az asztalok körül. De ma! Este hét órátul
433 XIV | hozott magával, s kereste az asztalt, ahová letelepedjék.~A két
434 I | asztaltól, s nyájasan mondta az asztaltársaságnak, hogy csak folytassák a
435 I | Értesíteni kellene az asztaltársaságot.~– Az Istenért! Ne nagylelkűsködjék
436 III | múlt el azóta: íránk 1853-at.~A világ nagyot változott
437 XIV | végrendeletem. Ez az anyámnak átadandó. – Ez pedig az a bizonyos
438 X | én elvállalom a koszorú átadását. Én megszoktam a színpadot,
439 III | megyefőnök maga nem ismer senkit, átadja véleményadás végett a szekretáriusának.
440 III | mehettek – mondá Simon, átadva az útlevelet a zenésznek.~
441 I | gondolnak, hogy mellettük lehet átbújni. Onnan aztán a vízmosáson
442 VIII | ki nekik.~Aztán egyszerre átcsapott az ellenkező hangulatba.
443 XI | lehetett volna nevezni; az átellenes páholyokból beszéltek át
444 X | miniszter”, a feje fölött ívben átemelt kéz azt, hogy „megbukott”,
445 III | gróf azonban gyöngédségből átengedte azt az anyjának, s maga
446 III | Termete karcsú. Két arasszal átérhető.”~– No azt ne írja bele!
447 VI | egymás fölé helyezi: együtt átérzett isteni mámorról, mely erősebb
448 IV | Beletekintett az átadott írásba, s átfutott rajta.~– Fölöttébb lekötelez
449 I | folyampartot. A víz sekély, átgázolhatunk rajta, s aztán a pásztorok
450 III | rigorózumokon úgy-ahogy átgázolt száraz lábbal, de onnan
451 XII | gyümölcsöskert. Körül palánk, melyen áthajlott a piros bogyókkal tarkálló
452 I | léptek hangja.~Amíg a parkon áthaladtak, a kavicsozott út elég jó
453 XIV | vendéglőben pedig minden szó áthallatszik a szomszédba. – Talán egyéb
454 VII | mely a Bárdy-palotából áthallatszott hozzá.~Pedig a policáj-órát
455 VIII | éjjel a főhadiszállását áthelyezni. Én pedig nem mondtam meg
456 XIV | Kérlek, gombold be az atilládat, a fehér mellényed kilátszik.~–
457 XIV | Zoltán végig felgombolta az atilláját, s kétfelé vágta a szárnyait,
458 X | cigányasszony anyádnak az átka gyorsan, ugye? S még te
459 VII | összeölelkeztek, egymást úgy átkarolták, mintha soha el nem akarnák
460 I | nem kellett egyéb, mint átkelni a hegyháton, s a túlsó völgyben
461 VII | együtt éjnek éjszakáján átköltözött az eddig lakott palotából
462 XIV | bekötözött fejel, mellén átkötött kendővel, rojtos katrincával.
463 IX | csuklója selyem kendővel átköttetik, nem lehet egyebet vágni,
464 III | van rajta, selyemzsinórral átkötve. Manga odamegy hozzá meggörbedve,
465 III | Tégy, amit akarsz. – Az én átkom nem fog téged érni soha. –
466 VI | Éppen akkor volt Fidesnek az átkozódási jelenete. Észrevette Zoltánt
467 XIV | indulatosan:~– Lődd agyon az átkozottat! Oda lőj neki a szíve közepébe.~
468 XIV | asszony: „Lőj a szívébe az átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én
469 VIII | hivatalos orrot, de ugyan átkozottul jó szaglása van.~(Már ennek
470 I | utcát, s jajveszéklésükkel átkozták az urakat.~Az ijedelem meg
471 XIV | anyátoknak.~A két rajkó aztán átkuporodott a Citera ölébe, s azzal
472 II | hogy veszedelem lesz!~Azzal átlépett a haldoklón, s berúgva a
473 XIV | lépésnél egy sírgödröt kellene átlépni.~Magában motyogott:~– Azt
474 XIV | távolságot. Tíz lépés, jó nagy atlétai lépésekkel; mind a két határra
475 V | lehetne képzelni.~Zoltán atlétatermete, mely közel egyöles lehetett,
476 VII | óhajtotta egykor látni: átmelegülve indulattal, szenvedélytől.
477 VII | fejdísszel és rendkívüli átméretű krinolinban.~– Mi vagyunk
478 I | sokat teketóriázott, hanem átnyalábolta az ingadozó nőt, aki abban
479 VI | irodafőnökké!~Ezért gyöngéden átölelé Arankát: „őrangyalom vagy!”~
480 VII | művészhez elragadtatva, átölelte annak a fejét, és megcsókolta
481 III | Rajtad nagy szerencse és nagy átok áll; Kitéplek és szemétre
482 VI | hogy a kinyújtott karja az átokverő szétnyílt kezével egyenesen
483 IX | végződött a búcsúzás; a nagy úr áttette látogatása színhelyét Simon
484 I | repülőhíd: egy lépéssel átugrott Tiszán, Dunán, Szamoson.~
485 II | s azoknak a segélyével átúszott a túlsó partra. Ott meglelte
486 II | az átelleni hegy felől, átúsztattak a folyamon. Velük volt János
487 II | kivájt ladik; azon ketten átvádoltak a túlsó partra, s aztán
488 VII | ítéletben kimondott sáncfogság átváltoztassék börtönfogságra. – Ez kissé
489 X | úrnak, írja alá helyettem az átvételt. Most nekem más hivatalom
490 X | prezentálta Simonnak az átvett sürgönyt.~– Dignetur excellentissime!~
491 V | Csak anyánk ugyanaz. – A te atyád derék tábornok volt, de
492 III | másodszor férjhez mentem atyádhoz, Lenke tábornokhoz…~– Bizony
493 III | Tekintse, hogy ágrul-végről atyafiak vagyunk.~– De urambátyám
494 VII | van vele, szép nyájasan, atyafiságos bizodalom hangján szólt
495 III | fickóval senki sem bírt már az atyai háznál, beadta őt a bécsújhelyi
496 III | igen szépen rászolgált.~Atyja, a derék Lenke Lőrinc tábornok,
497 VII | lett. Előkelő születése, atyjának érdemei már előzetesen is
498 XIV | katona volt, azt kérdé az atyjától:~– Apaka! Ki az a mérges
499 III | készségedet.~– És ezzel vége az audienciának?~– Még nincs, fiam. Mikor
500 III | Simon nem sokat törődött az aura popularissal. Azt is tudta
|