1849-aura | aus-celzo | cenzo-egyik | egyke-emlit | eneke-felra | felre-golya | golyo-hegye | hegym-ironi | irosz-keres | kerev-kozbe | kozej-lesbe | lesim-megro | megse-nemel | nemes-orosz | orozv-rater | ratet-szalo | szalu-tanye | tapad-tuzhe | tuzko-vesze | veszi-zuzma
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1504 VII | átváltozott. Elhagyta az a cigány egykedvűség. Megjelent rajta a lélek.
1505 X | átadásával kell megbíznunk egyletünk tagjai közül valakit.~–
1506 III | önérzettel beszélt, mintha ő egymaga verte volna le az egész
1507 VIII | vadásztatni. Mikor azok egymásba beleharapnak: az neki pokoli
1508 III | úgy elválnak az utaink egymástól, hogy soha össze nem találkozunk
1509 VIII | az asszonyok fejét, hogy egymásután sorba csókolják!~Mért nincs
1510 V | strapáciák utáni dínomdánom. Egynéhány derék ütközetben is részt
1511 XI | nevetett, csak a fejét csóválta egynémely ember.~Mikor aztán a vad
1512 V | atlétatermete, mely közel egyöles lehetett, teljes összhangban
1513 VII | csontkarperecet felcsatoltatni. Egyszínű arca még halaványabb lett,
1514 XI | telegram! kommüniké! on di! egyveleg! – Ciceróval, kompakttal,
1515 VII | nőmet; ott megszokták az egzotikus idegen arcszínt, nálunk
1516 VII | S én azt hittem, hogy te éhezel, nyomorogsz.~– Arról meg
1517 VI | országútján. – Egy szép leány, aki éhezik.~– De hiszen megmaradt a
1518 XIV | a szegény cigánynak. Öt éhező purdém van odahaza.~– Ez
1519 VII | dolgokat mondtatok el nekem. Ehun van ni! A báróné a muzsikusba
1520 XIII | elmosódott akkordja. A tegnapi éj benyúlik a mai hajnalba.~
1521 XIV | között. Azokkal tudott egész éjeket végigtivornyázni.~– Ne kívánja,
1522 II | csuma”. Délben megkapott, éjfélre megölt.~– Mid fáj?~– Most
1523 XIII | eszébe jutottak a gyermekei.~Ejhaj! Minden bolondság a világon!
1524 VII | kegyelmes asszonnyal együtt éjnek éjszakáján átköltözött az
1525 XI | kocsizott zárt hintóban az éjszakai kihágások meggátlása végett…~…
1526 VII | asszonnyal együtt éjnek éjszakáján átköltözött az eddig lakott
1527 XIV | A palotában nem mertek éjszakára maradni. Féltek a néptüntetéstől.
1528 VIII | kikiabálni, hogy itt töltöttem az éjszakát.~– Hát… ez az orr! – mondá
1529 IV | szavakat gyakran megduplázva ejté, ami különben nem kellemetlen.
1530 XIV | testvére – egy sértő szót ejtett ki ellene. – Hát csak ez
1531 XIV | külföldön a nevemet úgy ejtették ki, hogy „Cythére”.~– Úgy
1532 I | levetkőzött leánykákat fogtak eke elé, s azokkal körülszántatták
1533 VII | Nincs természetében az ékesen szólás. S az arca is egészen
1534 VII | Nem tudni is érdem! – Ekként immúnis volt mindenféle
1535 III | muzsikáltam.~– Hohó fráter! Ekkorát még egy cigánynak sem szabad
1536 IX | hogy személyes bátorságának eklatáns bizonyítványával tündököljön.~
1537 VII | asszony nevetett! Annyira eksztaziálva volt. Anna grófnő meglepetve
1538 VI | emlékezik rá.~– No hát a saját eksztázisomban azt hittem, hogy te is örülsz!
1539 X | veszélyeztetve az európai ekvilibrium.~– Te túlzasz!~– És mindezen
1540 VII | A sok borravalók, meg az ekvipázsok. Aztán meg a banda. – Azt
1541 VII | Aranka közel volt hozzá, hogy elájuljon.~Zoltán a társasághoz szólt.~–
1542 II | itt az anyámat? Egyedül, elájulva?~– Azon az úrfi nem segíthet.
1543 VI | kezdem a nyitányt.~Aranka elállta az útját, nem bocsátá ki
1544 I | húztak a határokon; a hidakat elállták. Mind nem használt semmit.
1545 II | megitatta málnavízzel, elaltatá.~Azután a tűzhelyhez látott;
1546 II | lábszárait, amitől az mélyen elaludt.~Mikor ismét előkerült a
1547 XIV | Komédiajáték! A közönség elámítására jó. Négy ember összejön
1548 IX | magam írtam.~Simon báró csak elámult.~Aranka pedig tovább nevetett.~–
1549 XIV | tőlem, te bitorló!~Citera elámulva nézett a dühöngőre. A félénk
1550 VI | örömre hajnalodó tekintete elárulá az irat tartalmát.~– Kineveztetésem
1551 III | takarja, mely nagyon is elárulja paróka voltát; hanem aztán
1552 XIV | Csak bolond tettnek az elbeszélése. Ahelyett, hogy ön az országos
1553 VIII | Geduld bringt Rosen”.~Azzal elbocsátá Ollósi urat. Azt mondta,
1554 XIV | utánaküldeti magának az elbocsátó levelét!~Erre a vádra nem
1555 III | vissza! Hogy mert odábbállni elbocsátólevél nélkül?~– Én adtam neki
1556 III | nélkül?~– Én adtam neki elbocsátólevelet.~– Az én irodaszolgámnak?~–
1557 VII | hamisítás, egy sikkasztásaiért elbocsátott sáfáromnak a koholmánya,
1558 XIV | Akarunk még egy ünnepélyes elbúcsúzást tartani a hivatalnoki kartól?
1559 XII | szeme elé merjek kerülni. Elbujdosom. Soha a híremet se halljátok
1560 I | ezek az első puskalövésre elbújnak a pincébe.~– Hát a kocsisok?~–
1561 XIV | loppal visszasettenkedék, s elbújt egy fatörzs mellé. Látni
1562 VI | vissza a családapát! – Hány elbukott embert segítettem új életpályához! –
1563 X | fondorkodott, hogy Citerát elbuktassa. Ha a nő bukik, a férj meg
1564 V | között. Mi férfiak annyiszor elbukunk ebben, hogy semmi jogunk
1565 IV | hivatalnokokra.~– Hagyja el! Akik élcelnek, jó emberek, jó emberek.
1566 IV | majd az is abbahagyja az élcelődést az új hivatalnokokra.~–
1567 III | száraz lábbal, de onnan meg elcsapták mint „delator”-t. A legalacsonyabb
1568 VIII | egy előkelő társaságban. S elcsavarja az asszonyok fejét, hogy
1569 X(1) | szalmafödelű házát nem akarta azzal elcserélni, elváltak, szépen egyetértve,
1570 X | az Istenharagja éjszakán elcseréltem a két újszülöttet. – Az
1571 II | áldott jó füvekkel, amíg elcsillapult, megitatta málnavízzel,
1572 VI | nyomorúsággal. A fegyverzaj elcsöndesülte után összeverődött megint
1573 XIV | hazamennek mind a ketten eldicsekedni a feleségeiknek, hogy ők
1574 XIV | megőrült! – kiáltá Zoltán, s eldobta a kezéből a pisztolyt.~A
1575 X | Megrendülve kapott a fejéhez.~„Eldobtak! Mint egy divatból kiment
1576 XIV | urakért. – Akik őt most eldobták, mint egy kiégett szivarcsutkát.
1577 X | báj van abban!~S halkan eldúdolta a kezdő verset.~„Sulle –
1578 X | azt, hogy „minket innen eleblábaltatnak”.~Fruzina asszony némajelei
1579 VII | készíteni azt a mennyei eledelt, a kászutúrós málépuliszkát.
1580 VII | Barkó Pali legyen a fehér elefánt, akinek a tiszteletére én
1581 VII | tokocskát, s kivett belőle egy elefántcsontból láncformára faragott kösöntyűt.~–
1582 XIV | Magával hozta. Nagyon meg volt elégedve Ollósival, hogy azt a históriát
1583 VII | dolgot, s elhiheted, hogy eléggé a szívén hordja a bátyja
1584 VII | is.~– De már ez több az elégnél – fakadt ki Simon báró.~–
1585 IX | becsület helyreállítására elégséges vér kiömölhessen rajta.~
1586 III | históriát! Hallottam már elégszer. Az anyámat üldözőbe vették;
1587 IX | habozott azonnal elfogadni az elégtételadást. Holnap reggel hét órakor
1588 XIV | ott. – Annak tartozom ez elégtétellel.~Aranka felsóhajtott.~–
1589 VII | valók.~Lebegut úr kedélyes elégültséggel mondá Simonnak:~– A mi asszonyságaink
1590 X | fölsóhajtott, némi árnyékával az elégültségnek.~„Végre egy férfias cselekedet!
1591 IV | dragaderos, dragaderos. Eleinte azt hittem, hogy spanyol
1592 XIV | hét szem paszuly~A sétány elején volt egy tejgazdaság, kedvenc
1593 VII | ugrásra áll készen. Sietett elejét venni a feszélyezett állapotnak.
1594 XI | hogy az újság is kóta, amit elejétől végig le kell muzsikálni.
1595 VII | Ezen imádkozom, amíg csak élek.~Azzal a másik tokot nyitotta
1596 VII | a művészt.~Aranka csupa elektromosság volt, mikor Palihoz beszélt.~–
1597 X | használja pultnak! De csak élelmes is az ilyen újságíró. –
1598 VII | jó helyen van. – Kap jó élelmezést, ruházatot. – Van külön
1599 VII | voltak, lassanként olyan elemek is összegyűltek, akik politikával
1600 X | megtekinteni a barátságos elemeknek.~Ott volt Anna báróné, Aranka
1601 VII | furcsa, bonyolult helyzetet. Elemelt egy teáscsészét a Manga
1602 X | azonban van egy erősebb elementum is. Mind a férjnek, mind
1603 VI | módon énekképessé tett. – Eléneklem az este Fidest. – Kiteszek
1604 VII | esedeztem, hogy legyen neki elengedve a fogságában. – Oh, nem
1605 V | szabadságot ezüsttálcán, megsülve, elénk hozza? – Addig is énekeljem
1606 X | tűrni, ameddig az én kezem elér?~Ez mind magas pátosszal
1607 I | vízmosáson végighaladva, elérhetni a folyampartot. A víz sekély,
1608 VI | venni, mihelyt nagykorúságát eléri. – Odáig azonban még évek
1609 II | hegyoldalban, s ahol a völgyet elérte, széles területen görgeteg
1610 XIV | herceg ajándéka.~Citera elérté a célzást, de nem vette
1611 I | hajdú az elájult bárónővel.~Elérték végre a kővé vált barátot,
1612 V | azonban a nagykorúságomat elértem volna, kiütött az országban
1613 III | levél tartalmát.~– Ejh, de éles tekinteted van. Kitaláltad.~–
1614 II | alámosolyognak, képezik a téli eleségét az egész családnak.~A cigánynak
1615 I | az utat; mert ha én most elesem, akkor hárman esünk el.~
1616 IX | véletlen ku-dö-Zsárnák-kal1 elesésre bírni az „ellenséget”. –
1617 VIII | három hónap alatt, hogy ezt életbe léptették, háromszáznegyvenegyezer-kilencszázkilencven
1618 IX | volt. Az az ön bátyjának életébe kerülhetett volna! De önnek
1619 IX | Simonnal. „Szegény fiúnak egész életére lesz dicsekedni valója,
1620 XII | szívét. Elloptátok az egész életét. Elloptátok a cifra aranyos
1621 VI | nem várhat kegyelmet, az életfogytig el van ítélve, annak csak
1622 IX | kis ránkontr. Nem megy ám élethalálra, se harcképtelenségig. Már
1623 VII | jelleméhez, se tiszteletre méltó életkorához éppen nem illett.~Odafutott
1624 VI | éveken át kényelemhez, úri életmódhoz voltam szoktatva, ott álltam
1625 II | báróúrfi – az első napján az életnek. Hanem a pólya hímzett patyolat
1626 VI | elbukott embert segítettem új életpályához! – Hány nemzeti intézetnek
1627 V | megbízását. Vagy válassz bármi életpályát: légy orvos, mérnök, építész. –
1628 VII | Balambér urat már láttuk. Az életpárja méltó fegyvertársa. Ugyanaz
1629 V | gyönyörbül ezalatt az egész életre; úgy, hogy utóbbra semmi
1630 XIV | vagy savót tanácsolt az életrendjük. A savót, zsendicét azon
1631 X(1) | hírhedett I. Rácz Palinknak az élettörténetét. Ez is honvéd volt 1849-
1632 XIV | a drága becsületükért az életüket kockára tették. – Engem
1633 IX | haragot, fejfájást. Csupa elevenség lett. Ez a szó: „látogató
1634 VI | feszület is ott van már.~Simon elfanyalodva ült le, nem az asztalához,
1635 X | két tenyérnek lapátszerű elfelé legyintése azt, hogy „minket
1636 X | már megszerette a menyét, elfeledett minden keserűséget, gyalázatot,
1637 X | jött e szóra, hogy egészen elfeledkezett magáról.~– A férjem? Az
1638 X | Kár az utókornak azokat elfeledni!~Művésznők és művészek énekelték,
1639 VII | háziasszony szerepének említésére elfelejté azt a másikat. A fiának
1640 VII | valami jó anyafőzte után elfelejteté vele a gyanút, a haragot,
1641 IX | adott. Aranka egyszerre elfelejtett haragot, fejfájást. Csupa
1642 IX | hozni a Durchlauchtnak, ha elfelejtette volna.~– Te ne hozd elő.
1643 V | korbáccsal, egyszer fáj, elfelejtjük; de ha a vérünkből való
1644 VII | s egy fertály tízre már elfelejtünk; ellenben gróf Ingoványi
1645 VII | a kerületi főnök az első elfogadási estélyre megnyitja a termeit,
1646 V | ki jövendőbelijének, hogy elfogadható állást szerezzen magának
1647 XIV | hercegnek az udvarlását elfogadják, s annak az ajándékait mutogatják,
1648 XIV | Ő a nemes!~– Jól van. Elfogadom.~Pali meghajtá magát.~–
1649 VII | beszélgetés megszűnt az elfogadóteremben, az oldalajtón belépett
1650 VI | tőlem megtudtál – hogy az elfogatás veszedelme fenyegeti. –
1651 VIII | háromszáznegyvenegyezer-kilencszázkilencven elfogatást eszközölt a csendőri intézmény
1652 IV | rögtön el kellene fogatni, elfogatni, haditörvényszék elé állíttatni. –
1653 VII | az ember, aki a bűnösöket elfogja, megkötözi, kivallatja,
1654 VI | kerületi főnöknek, én pedig elfoglalhatom az ő helyét; a megyei főnökséget.~
1655 XII | társalgót, hogy a nézőtéren elfoglalja a helyét, senkinek sem tűnt
1656 X | Méltóztassanak a páholyaikat elfoglalni. A művész úr sürgeti az
1657 XIV | előkelő állásban, amelyet ön elfoglalt, önnek már előre kellett
1658 VIII | már az intercalare alatt elfoglalta rezidenciájául a bátyja
1659 VII | végig a hazámon, a szívem elfogódott; alig tudtam játszani. A
1660 VIII | zsandároknak tagliát kell adni az elfogottakért, az azokra kimért büntetés
1661 XIII | énhozzám igaz vagy.~Manga elfogta Pali kezét.~– Úgy, úgy.
1662 VI | éjszakán, éjfél után két órakor elfogták Bárdy Zoltán grófot, s vasra
1663 IV | hivatalos „supprimatur”-t (Elfojtandó).~Emellett teljes tudatával
1664 VII | volt.~Kínos zavarodás és elfojtott düh kifejezésével arcán
1665 X | és izzadt bele. A hangja elfulladt.~– Még ilyen vakmerőséget
1666 VII | a hölgy fölsikoltson, és elfusson a teremből; de a gróf egyszerre
1667 XIV | szekundánsai otthagyják, elfutnak tőle.~Pedig hátha nem halt
1668 IX | hivatalt, feleséget, palotát, elfutni világgá s odaszegődni a
1669 X | eléje a cigánynő. A szemeit elfutotta a vér, az ajkai tajtékzottak:~–
1670 X | főnököt láttam mellettünk elgördülni gyorskocsival.~Pali pedig
1671 XIV | neki~– Úgy legyen, ahogy elgondoltad, édes vérem. Neked jutott
1672 XII | öntesz közé, azt sebesen elhabarod, hogy hozzá ne égjen a serpenyőhöz.
1673 XIV | bosszúsan kiáltott rájuk:~– Elhagyjátok ám már azt a cincogást!~
1674 III | behozod, én abban az órában elhagyom ezt a házat, s visszavonulok
1675 X | kéne, erővel visszatörnöm elhagyott mennyországomba. – Olyan
1676 I | hímzőasztalkája mellett elhaladt, s megpillantá rajta a kész
1677 XI | akkor, amidőn az utolsó taps elhangzásával Pali fáradtan visszatért
1678 XIV | férfiak vártak, míg a léptek elhangzottak.~– Elhoztad a pisztolyokat? –
1679 I | ragadós.~A bőszült félelem elharapózott a kastély cselédsége közé.~
1680 VI | tudattam a grófnővel nősülési elhatározásomat. A levelet is látta, melyben
1681 XI | ahogyan akarnak…~…A fiatalság elhatározta, hogy a parancsnoknak is
1682 X | célunkat sikerre vezette. Elhatároztuk, hogy a mai hangverseny
1683 VII | pronunciamentókat nem fog elhegedülni, amikben egy nemzet sok
1684 XIV | monda Pali.~A két rajkó újra elhegedülte a dalt, a vers folytatását
1685 XIII | helyrecigánykodta, amit elhibázott. S a cigánynak az a jó szokása,
1686 VII | vette a kezébe a dolgot, s elhiheted, hogy eléggé a szívén hordja
1687 VI | is megszegi.~– Nem tudom elhinni.~– Láthatod, hogy milyen
1688 VI | akikkel jót tettem, siettek elhíresztelni felőlem, hogy „Könnyű neki,
1689 XIII | jó szokása, hogy mindent elhisz – a maga fajtájának. „Bolondság,
1690 XIV | aki megírja, hanem aki elhiszi.~Nem messze a kegyelmes
1691 VII | miatt, ahogy ővele eddig elhitették, hanem Aranka maga.~Az özvegy
1692 XIV | Ezt az „egy” szavamat elhitte ön. Nem vette észre benne
1693 IX | mérgelődjék egy kicsit, különben elhízik, s olyan lesz, mint Balambér
1694 IX | a sok bőröndtül.~Aranka elhozatta a Bárdy-palotábul az összes
1695 VI | azt a levelet oda, ahonnan elhozta, nehogy még a vőlegényét
1696 XIV | a léptek elhangzottak.~– Elhoztad a pisztolyokat? – kérdé
1697 X | asszonyok szoknyái mögül elhurcoltatom!~– Ön nyomorult! – kiálta
1698 VII | csak olyan, mint a másik. – Elhúzatom vele a magam nótáját, kifizetem,
1699 XIV | volt! Milyen gyönyörűen elhúzták az új nótát.~– No most magatokban
1700 XIV | megnyerni igyekezett volna, de elidegenítette magától. – Én igyekeztem
1701 XIV | hatalmaskodásokkal minden osztályt elidegenítsen magától. Háborgatta a közönséget
1702 I | vacsorálást, neki sürgős elintézendője akadt. Azzal fölkelt, és
1703 VII | már nem lehet itt helyben elintézni; mert ez a legfőbb fórumhoz
1704 VII | whist játéknál, ha az ember elismeri magáról, hogy rossz játékos.
1705 IX | grófot magamhoz.~A gróf elismerte a megbántás szándékosságát,
1706 VI | Akit a vésztörvényszék elítél, még apellálhat, még remélhet
1707 VII | kisszerű zsarnokoskodásnak az elítélése volt.~De azért senki sem
1708 VII | megkötözi, kivallatja, elítéli és becsukatja.~Ismét föltárult
1709 VII | valami mást.~Zoltán grófot elítélték tízesztendei várfogságra,
1710 VII | nem szokták közzétenni. Az elítéltnek felolvasták, de minden indokolás
1711 VII | menekültem.~– De te láncra voltál elítélve.~– Az csak frázis! Hivatalos
1712 IX | tudomása a magas úrnak, s eljárása nem volt ment minden malíciától.~
1713 IV | szolgálatnak, amit e diszkrét eljárásával tett a báró családja grófi
1714 VII | Ez kissé hosszadalmas eljárást igényel. – A férjem vette
1715 VIII | beléptek, színházba, koncertbe eljártok, a feleségeitek a jótékony
1716 XI | megtiltotta neki a nemzeti dalok eljátszását, s ő a tilalom dacára adja
1717 X | itt, ebben a városban is eljátszom én ugyanezeket a darabokat
1718 VII | mórikálás (fakszli) nélkül eljátszotta egyikét Beethoven legnehezebb
1719 XI | emberre”, amit frenetikus éljenrivallás követett. A második toaszt
1720 XI | úgy rengett a színház az éljenzéstől, mikor Zoltánt meglátták
1721 VII | inkább kihúzatta, csakhogy eljöhessen az estélyre; – szereti látni
1722 VII | legtöbb nem is felelt. Aki eljött, mind az én alantosom vagy
1723 II | szétrohantak az üldözésükre. Ide is eljutott egy csapat.~A cigányasszony,
1724 X | s halkan mondá:~– Idáig eljutottunk az akadály-hangversenyben.~–
1725 IX | torz mosollyal az arcán.~Elkábítá az a meglepetés, hogy ő
1726 VII | cimbalmost is, s azokat elkalauzolta a főúri palotába. A díszterem
1727 VII | itt is.~A tetszésmorajtól elkapatva folytatá a muzsikus:~– Én
1728 III | különválva élnek, az egyiket elkapja az ördög.~– Még énelőttem
1729 III | az asszony.~– Bocsánat! Elkáprázott a szemem.~Amint a cigánycsalád
1730 X | excellentissime!~Simon mérgesen elkapta a levelet, s föltöretlenül
1731 VI | széttépem a Bárdy levelét. – Elkárhoztathatsz vagy üdvözíthetsz.~– Zsófia!~–
1732 VI | páholyjegy, minden zártszék elkelt.~– Adják mással a darabot.~–
1733 X | sikátoron át.~Így aztán elkerülte a hintaját, amelyben Citera
1734 VI | színésznők futni az utcán, akik elkéstek a próbárul.~– Siessen, kisasszony,
1735 VII | ételeket kitalálni és jót elkészíteni, ez a hajdani jó anyák gyöngédsége.
1736 XIV | fogyaszták, ahogy hajnalban elkészült.~Terjedelmes park volt a
1737 III | Arra belépett a hajdú, s elkezdés~– Méltóságos báró úr, instálom…~
1738 IX | kellett volna hozzá, hogy elkezdjen kacagni gyermekes örömében.~
1739 VI | Siessen, kisasszony, a próba elkezdődött, rögtön a jelenése jön –
1740 XI | Mikor aztán a vad toasztok elkezdődtek, megcompareált a társaságban
1741 I | kastély cselédsége közé.~Elkezdtek suttogni.~A tábornok, éppen
1742 XI | Mikor Manga fennszóval elkiáltá: „Az a te fiad! Az a derék,
1743 VIII | bárónak.~Egész a hotelig elkísérte a menekülőket; ott ő lármázta
1744 VII | dominium.~A birtokait is elkobozták: provisorie azonban Lenke
1745 VI | nyomorultnak adattam vissza elkobzott vagyonát! – És mindannyian,
1746 VII | De én azt sem tudtam mire elkölteni a nagy vendégszeretet miatt;
1747 VII | kéznyújtáshoz hasonló mozdulatot elkövetni.~Pali Aranka előtt is meghajtá
1748 IV | főnök úr nagyot nézett rá, s elkomolyodott. Gondolta magában, de furcsa
1749 XIV | megszorítá Pali kezét, s elkomolyult arccal mondá neki~– Úgy
1750 I | szolgálata megengedé, sűrűen ellátogatott hozzá a székvárosból. Előre
1751 V | nőül fogom venni. Addig is elláttam minden kényelemmel és pompával,
1752 XI | szedve! Ujjmutató kezekkel ellátva, koszorúk közé rámázva.
1753 XIV | lépett fel a nemzeti érzülete ellenében. Beleszólt a ruházati viseletébe,
1754 V | elhagyja a házat, ha akarata ellenére idehozom a mátkámat. Meg
1755 IX | megijedt, hogy most a sebzett ellenfél kétfelé fogja hasítani.
1756 XIV | ragadnék, s úgy rohannám meg az ellenfelemet.~Zoltán összegyűrte a kezébe
1757 XIV | elégtételt vennie a nagy ellenfélen, a közönségen. Tűzaknát
1758 IX(1) | vágást, mikor a bajvívó az ellenfelének a lábaszárát vágja meg,
1759 XIV | Azzal felállítják a két ellenfelet harminclépésnyi távolban,
1760 II | azokat a maga mezítlábas ellenjegyeivel.~A partra érve levetette
1761 X | közöttük? Folytatták-e az ellenkezést négyszemközött is, vagy
1762 VI | hajtóvadászat-rendezéssel minden jóindulatát ellenkezőre fordította. Egy ilyen büszke
1763 VIII | nyomtatták ki? Hisz a mi nyomdánk ellenőrzés alatt áll éjjel-nappal.~–
1764 VI | voltam, most pedig a halálos ellenségéé vagyok, a koronaország despotájáé.~–
1765 VI | Nyíltszívű, őszinte lelkű, aki ha ellenségére talál, azt szemben támadja
1766 I | vakmerő terv, hogy a közeledő ellenséggel szemben, annak az oldala
1767 X | az ellenséget.~– Ennek az ellenségnek a lépvessző is elég. – Az
1768 X | hírébe került. Az ő befolyása ellensúlyozta az államférfi rigolyáit.~
1769 VI | Hallgattad, de nem mondtál ellent! Közös dicsőségről, megosztott
1770 IV | tovább is megmaradt a passzív ellentállásnál. – Átkozott szivar! – Úgy
1771 V | Lenke Simon bárónak.~Két ellentétesebb alakot alig lehetne képzelni.~
1772 V | célhoz vezet? – Anyám azért ellenzi Arankával kötendő házasságomat,
1773 XIV | az én hegedűmet, amiket elloptál tőlem, te bitorló!~Citera
1774 IX | uradalmába.~– Végképpen elmegy innen? – rebegé Aranka,
1775 XII | Te itthon lehetsz, de én elmegyek. Én vagyok a bűnös! Én vétettem
1776 II | nagyot villant még egyszer az elméjében. A repülni készülő lélek
1777 I | mellett lehet legjobban elmenekülni.~Az erdős hegyháton lehetett
1778 II | porondban meglátszottak az elmenekültek lábnyomai, egész világosan.
1779 XIV | sem jött.~– Hát igaz! – Elmentünk az útra kettecskén, s hazajöttünk
1780 VII | fennhangon beszéljen a maga élményeiről, ez olyan bizarr gondolat,
1781 VII | Simon bárónak szeme-szája elmeredt.~– Bárdy Zoltán? Hisz az
1782 IX | úrnál.” Al freskó! Nagyon elmés!~Aranka éppen akkor tűzte
1783 X | férhessen a művészhez, aki elmesélhetné neki a nevezetes fordulatokat.
1784 VIII | legkevésbé bosszant. Elég elmésen van írva. De azt szeretném
1785 V | szellemes, csupa bűbáj, szikrázó elmésség, ha rájött a kedve, szilaj
1786 X | hogy ha ön ezt a színpadon elmondaná, nagy tapsot aratna vele. –
1787 VI | rózsaszín volt a papír.~– Elmondok neked mindent. Válaszúton
1788 VI | De visszautasítám.~– Elmondta, hogy egykor az ő szeretője
1789 V | nyugodtságát.~– Hát amit most elmondtál, ez az én programom. Rémképet
1790 XIII | felhangzó Rákóczi-induló elmosódott akkordja. A tegnapi éj benyúlik
1791 VII | Még maga Simon báró is elmosolyodik a láttára.~– De! Édes urambátyám!
1792 X | egyet táncolt erre a szóra, elmosolyodott rá.~– Minthogy a kegyelmes
1793 XIV | nyilvános nyilatkozatért elmulasztá lovagias elégtételt venni
1794 III | nulla dies sine linea” elmúljon. Csak hogy valami borsot
1795 X | indulatok kifejezéseit: elmúlt az arcáról a mosolygás,
1796 III | meg a feleség különválva élnek, az egyiket elkapja az ördög.~–
1797 IX | adatni, Aranka kénytelen volt elnevetni magát annál a gondolatnál,
1798 IX | meglátta a nyomtatott verset, elnevette magát. És nevetés közben
1799 I | bábot hordoztak körül, azt elnevezték csumának; nagy énekszóval
1800 VII | Balambér, kataszterbizottsági elnök úr és neje.”~Balambér urat
1801 III | folyamodtam.~– Igazság! Hisz az elnöknek nem kell hozzá érteni.~–
1802 IX | fordulhat, hogy megválasztanak elnöknőnek.~Ez ismét új hatást keltett.
1803 III | kérdést.~– Kérem. Én az elnökségért folyamodtam.~– Igazság!
1804 I | lett kénytelen a zendülés elnyomására kirendelni s az igazságszolgáltatást
1805 V | mi üldözőnk! Ne légy a mi elnyomóink kezében vak eszköz! – Ha
1806 X | körülötte, a fölszabadult elnyomottak első szabad föllélegzése,
1807 VIII | levetette magát az ágyra: rögtön elnyomta a tompa kábulat. Reggel
1808 X | ócska kardok szerepelnek az élő-képletekben, s láttukra tombol a közönség. –
1809 X | megtiltom önnek e zeneművek előadását.~– Kegyelmes uram. Én ugyanezeket
1810 X | értelmét.~– Minden nyilvános előadásra nyújtott engedély ahhoz
1811 VII | akárhányan jobban tudják előadni, mint én. Hanem aztán, mikor
1812 X | császárvárosban, Bécsben is előadtam, a legmagasabb uraságok
1813 III | arca ismét visszanyerte előbbi apatikus kifejezését.~Tudta
1814 X | észrevegye a tavaszt? – A virágok előbújtak a földből, az történt. A
1815 III | ütötte föl a grófi házban. Az elöljáróság így kívánta, s az ellen
1816 X | előtt kell beszélnem, rögtön előfog a szívdobogás, s beszéd
1817 X | termett Ollósi.~– Mindjárt előhívom, kérem alássan.~Azzal fúrta
1818 IX | szükség azt a kényes kérdést előhozni a főúr előtt. (Zoltán gróf
1819 IV | kigombolta a kabátját, s előhúzott a zsebéből egy paksamétát.~–
1820 IX | ellenséget”. – Simon csak előhúzta a zsebéből azt a bizonyos
1821 VI | íróasztalához lépett, s előhúzva az ügyiratok közé dugott
1822 X | Ingoványi és Kalászi urak előjöttek a zugból, s a feleikhez
1823 V | ott uralkodhatik minden élők fölött.~– No ugye? – kapott
1824 XIV | szájából. Keserű volt!~– Az előkelőbb köröket nem hogy megnyerni
1825 VII | szétküldettek a város minden előkelőségéhez. Ez volt az első próba.~
1826 VII | taszigálva mindenkit maga elől, akit útjában talált.~A
1827 II | szárnya van, az sem tud előle menekülni. A kolera még
1828 VI | ez Simonnak!~– Akkor nagy előléptetés lesz! Lebegutot kinevezik
1829 VI | maradna megyefőnöknek az előléptetésekor – te pedig az ő fején keresztül
1830 IV | Simon báró. – Ez bizonyosan előléptetésem.~– Óh kérem! Mindig hálásan
1831 IV | szerette volna, ha a főnök az ő előléptetési dekrétumát húzta volna elő
1832 X | Simon három lépést hátrált előlük.~– Kérem! Önökkel semmi
1833 X | fölszakítá, kibontotta, elolvasá. A levélben ez állt:~„A
1834 VII | gondolataimat nem tudod elolvasni, akkor a kártyáidból sem
1835 X | oldalzsebébe gyűrte.~– Majd elolvasom otthon.~Lebegut úr visszament
1836 VIII | szorította hátra a hivatalos előmenetelében. Ez természetes ellenség
1837 VI | tettem valamit, hogy azt előmozdítsam. Én is hoztam a számodra
1838 VII | hivatalt keresni.) Nagy előnyére vált az is, hogy külföldi
1839 XIV | árnyék, a grófé a nap.~Az előnyös hely Simonnak jutott, háttal
1840 IX | benne, hogy szaladgál az előre-hátra, a szerzőt keresve, hasonlatosan
1841 V | De én gyorsan akarok előrehaladni. Nem kérdezem, kinek a keze
1842 VI | az ajtót. Akkor sebesen előrejött Simonhoz, akinek éppen csak
1843 XI | nehéz bagázsiát még az éjjel előreküldik Nagyváradra.~…A kaszinó
1844 VII | vádlott bűnérzete; nem mert előrelépni, hogy a testvérét üdvözölje,
1845 II | vízmosásból kijutottak, Zoltán előresietett a gunyhóhoz.~János hajdú
1846 VII | Miből lesz a pestis!~– S ön előreszaladt kengyelfutónak?~De már nyílt
1847 III | darabbul öntött alak. Domború előrészén megfeszül a sűrű gombos
1848 X | Zsenám, mert itt baj lesz! – Elosontában belebotlott Ollósiba, s
1849 VI | hitelesítették; aztán az előszoba ajtajáig kikísért, s azzal
1850 VII | Bárdy-palotában. A termek, az előszobák, a konyhák, az istálló és
1851 VIII | hidegen hagyta a vehemens előterjesztés.~– De leginkább az a Lebegut!~–
1852 VII | követelése?~– A grófnőnek van egy előterjesztése a kerületi főnök úrhoz.~–
1853 XIV | a zavargó rémkáosz közül előtűnt az ijesztő. A zenész maga.
1854 VI | egy merész nő fantáziája elővarázsolni, mikor a látszatot meg akarja
1855 XIV | nótákat megtanultatok már, elővegyétek. Aztán felnyissátok a szemeteket!
1856 XIV | nem fogadják el. – Akkor előveszik a pisztolyokat. A két legrosszabb
1857 VI | a báróné minden eszközt elővett (elismerem, hogy tisztességes
1858 IV | íróasztala kis fiókjából elővéve egy világos, pettyes szivart.
1859 XIV | szintén használták ezt az elővigyázati rendszabályt, s otthagyták
1860 VII | születése, atyjának érdemei már előzetesen is ajánlották. (A magyar
1861 XIV | érkeztek. Még az a két pár is elpárolgott.~– Ma nem kell senkinek
1862 XIV | hüvelykujja körmét a fogán elpattintva. – Hiszen ma minden ember
1863 II | szarka, csóka, vízimadár mind elpusztul. Még aminek szárnya van,
1864 VII | berohanni a terembe?~Anna elragadtatással, gyöngédséggel rebegés –
1865 VII | odalépett a művészhez elragadtatva, átölelte annak a fejét,
1866 X | keblére vetette magát, arcát elrejtve annak a kendőjébe.~Simon
1867 XII | akkor öl meg.~Citera ismét elrémült.~– Én Istenem! Hát miért!
1868 III | felajánlotta a vadászkastélyát, s elrendelte a tiszttartójának, hogy
1869 II | sehol.~S hogy végképpen elriassza őket, utoljára oda akarta
1870 XII | újra lefekteté, s szépen elringatta.~– Ezt már neked, édes leányom,
1871 XIV | székhelyére hangversenyt elrontani! – Őrültségi roham volt
1872 X | esetére is. Amit a férfi elrontott gőgös erőszakoskodásával,
1873 IV | szokásokhoz. A magyar nyelvet is elsajátítá, s azt minden alkalommal
1874 VII | regulát.~– Instálom! Május elsejéig szoktam viselni a parókát;
1875 XIV | kalapemelő üdvözlés után elsétált a két fél között az úton,
1876 VII | százados fájdalmai vannak elsiratva.~– Ha ez az ön háza, akkor
1877 X | mondhatják el a panaszukat, elsírják zenében, s a tömeg megérti
1878 XI | éjjel a poéták, muzsikusok elsőrendű csillagai voltak a magyar
1879 VII | ismeretlen, idegen közönséget, elsősorban ugyanazon fényes katonai
1880 XIV | felrúgjon az égbe, mikor elsül. Azzal felállítják a két
1881 X | hogy tenger ez, melybe ő elsüllyed. – Egyet vetett magán, s
1882 XIV | Ha a pisztoly nem találna elsülni, újat tehet rá.~Azt is a
1883 VI | várva, hogy Simon kikísérje, elsuhant a szobából, s aztán futott
1884 VI | mely az én vőlegényemet is elszakítá tőlem. – Így mondta el a
1885 VIII | s amint engem meglátott, elszaladt.~– De hol nyomtatták ki?
1886 X | ezüstben. – Azt ott találod elszámolva. – Innen van most az a nagy
1887 XIV | katonatiszt – de furvézer.~Citera elszörnyedve csapta össze a két kezét.~–
1888 X | ideje letelt. – Önt is elszólítják innen, cum honore, cum honore.
1889 VI | itt tartok a kezemben, s elszórom a fejünk fölé, legyenek
1890 VII | kimondani azt a szót! A szívem elszorul bele…~– Ah! Tudom. – A „
1891 VII | Hanem egészen visszavonultan élt, még az ablakait sem látta
1892 V | volt, amit beszélt, ha ezt eltagadja.)~Megnézte az óráját. S
1893 XIV | Nem látod, hogy a hölgyek eltakarják az arcaikat?~– Hát az, hogy
1894 III | hosszú, fekete pillák félig eltakarnak. Egész tekintetében, minden
1895 V | akartál elém festeni, s eltaláltad az én prospektusomat. –
1896 III | minden mozdulatában az eltanulhatatlan cigányos dévajság.~A szekretárius
1897 XIV | az apja mesterségét kell eltanulnia: hogy ha egyszer temetni
1898 II | bele a hajdú lábnyomaiba, s eltaposta azokat a maga mezítlábas
1899 XIV | szivarcsutkát. Felrúgták, eltaposták.~Hát még miért?~Azért, mert
1900 V | mind a kettőnket úri módon eltart. – Jöjj oda velem. – Hagyjuk
1901 VII | nekik, hogy tíz hónapig eltartottak az állam költségén. – Ezalatt
1902 XIV | időhaladékot adtak a hölgy eltávolítására; ha az el lett mulasztva,
1903 VI | eszközöket), hogy innen eltávolítson. Saját költségén idehozatta
1904 XIV | kőszíve volt, hogy színlelt eltávozása után loppal visszasettenkedék,
1905 VIII | gróf megérkeztétől az ő eltávoztáig és még azután is végbement,
1906 XII | kivetett a partra. – Ha addig éltek. Oh mennybeli Jehova, de
1907 VII | nagy aggodalommal voltunk eltelve az ön sorsa miatt – monda
1908 VII | csak a hegedűm húrjaiban éltem. Az én nótáimat csókolták
1909 IX | rendszertől homlokegyenest eltér, s mégis ugyanazon célhoz
1910 VII | maradtak. S amint a városban elterjedt a híre, hogy Bárdy Zoltán
1911 III | Megállj, te kis boszorkány! Elteszem az adósságodat. Majd lesz
1912 XIV | megköszönte franciául: „merszi!” S eltette mind a két cédulkát a zsebébe.
1913 VII | jóságából – megkegyelmez eltévelyedett öccsének.~S a vendégsereg
1914 XIV | Ahun van ni. Már megint eltévesztettem.~A Citera bölcsebb akart
1915 II | ápoljon?~– Mert annak meg eltörött a kereke.~Ezt a virágos
1916 III | őt a lépcsőről, s akkor eltörte a lábát.~– Hát még keresztfiam
1917 X | ilyen reporternek, ha maga eltűnik is, de a füle meg a szeme
1918 XIV | Citera, Palkó és Petykó eltűntek a bokrok sűrűjében.~Kalászi
1919 X | nézett, amit az nem tudott eltűrni.~S méghozzá az az előkelő
1920 III | gyermek még rosszabb.~– S ő eltűrte a te kínzásaidat.~– Szegény
1921 VIII | márki és nagykereskedő, élükön az esztergomi hercegprímással,
1922 X | odalépett a férjéhez. Azt is elutasítá.~– Báróné! Önnek a színházban
1923 VI | össze! – És most egyszerre elutazol.~– Én csak azt teszem, amiről
1924 IX | Nem tudhat meg semmit. Már elutazott a falusi kastélyba, ahol
1925 IX | Konstatálta, hogy semmi ütér sincs elvágva.~A segédek kimondták, hogy
1926 I | A pillanatnyi fény csak elvakít, de nem világít.~A hajdú
1927 III | mellére~– Mindenhez!~– S kész elvállalni akármi hivatalt?~– Ami csak
1928 X | a tartózkodást. – Hát én elvállalom a koszorú átadását. Én megszoktam
1929 III | kormánytól is sok megbízatást elvállalt.~– Elvállaltam; de semmit
1930 III | székvárosi kaszinóból, mert elvállalta a szekretáriusi állást a
1931 III | megbízatást elvállalt.~– Elvállaltam; de semmit sem hajtottam
1932 III | tehetnek, azt a szerepet mostan elvállaltátok ti asszonyok. Ha azok nem
1933 III | Akkor, édes fiam, úgy elválnak az utaink egymástól, hogy
1934 X(1) | Rácz Pali maga kikísérte az elvált feleségét a vasútra, a két
1935 X(1) | akarta azzal elcserélni, elváltak, szépen egyetértve, törvényes
1936 III | nem instálok. Én már magam elvégeztem.~– Még azt a bajuszt is
1937 X | visszafordulva.~Ezzel a művész elvegyült a társaság közé.~Simon báró
1938 I | borulva; a szélzúgásban elveszett a léptek hangja.~Amíg a
1939 XIV | Simonnak arra, hogy a lelkét elveszítse.~Ott ült mozdulatlanul;
1940 X | szenvedélyéért képes lett volna elvesztegetni a hivatalos állását, tekintélyét.~
1941 VII | ezalatt visszaerőszakolta elvesztett nyugalmát. Halkan dörmögé
1942 VI | vagyontalan. – Anyámat korán elvesztettem. – Gyermekkoromban tanítottak
1943 III | vagyok. A robotot, dézsmát elvesztettük. Élni csak kell. Az én elvem
1944 IX | politikai jellemét mindenki elvetőleg ítéli meg, nem fájt a szívének;
1945 VI | meghálálhatom! – rebegé, elvéve a tárcát. A fenyegető arckifejezés
1946 VII | játékot, s nagy volt az élvezete.~Az első darab után még
1947 IX | asszony szereti a pikáns élvezeteket, s mi lehetne pikánsabb
1948 X | visszatartani attól, hogy az ilyen élvezetért a pénzét odahordja. Mikor
1949 VI | az engedélyokmányt, maga elvezetett az irodájába, ahol azt hitelesítették;
1950 V | férje utáni özvegyi jogon élvezi a birtokát, amíg él. – Nekem
1951 IX | venni Bécsben! Még majd elviszik innen! Adná a mindenható!~
1952 II | partra. Ott meglelte az elvitt lélekvesztőt, visszaevezett
1953 V | besoroztak a császári seregbe, elvittek Lombardiába, megismertem
1954 XIV | Valami pasasir.~Egyszerre elvonta a figyelmet a „pasasir”-
1955 II | eltemetni. Ő maga nem bírja elvontatni a koporsót. Sírverem van.
1956 I | is kitisztult: a zivatar elvonult másfelé.~A telehold bevilágított
1957 I | használt semmit.~Megkísérték elzárni az útját. A vármegyék felültették
1958 XIV | asszony néma jeleiből tudja?~– Elzárta ön magát mindenkitől, csak
1959 X | játszani többet. Hermetice elzárták a külvilágtól két óráig.
1960 VII | úgynevezett „nemzeti melódiát” elzengedeztetni nem összeegyeztethető az
1961 XI | Ciceróval, kompakttal, verzállal elzevirrel, borgisszal, nonpareille-jel
1962 I | melyeknek lobogványából sötét emberalakok sziluettjei tűntek elő.~
1963 X | belépett a világ legprózaibb embere, a színpadi rendező.~– Hölgyeim
1964 II | uraknak való csemege – szegény emberé a haricska. Jó név az a
1965 II | is jól ismerte ezeket az embereket; le szokott ide járni kócsagot
1966 VI | Sokszor a csekélynek látszó emberekre vannak bízva nehéz küldetések.
1967 XIV | Még nevetnek is azon az emberen, aki párbajban elesett.
1968 VI | származásomat. Azért az emberért meg tudnék halni.~– No hát
1969 XIV | a vezérbika kolompolása. Emberhang nem zavarta a csendet.~A
1970 VI | apellátája van, ahhoz az emberhez, akit szeret. – Tehát hallgass
1971 VII | szorított kezet. Ennek a kis emberkének milyen öröme volt, s ez
1972 II | nyögé a beteg. – Egész emberré lettem tőle. – No már eredj
1973 III | jön kend! Mikor tanul már emberséget? – Menjen vissza! – Elébb
1974 II | ketten.~A János hajdú jó emberük volt; sokszor hozott nekik
1975 VI | lelkesedése a csillagokig emel, holnap a közmegvetés a
1976 V | csak azért, hogy önmagát emelje fölfelé.~Simon báró most
1977 IX | Ennek köszönheti ön gyors emelkedését. – Midőn kezében volt a
1978 V | No hát én egyszerre úrrá emellek. Azt mondád nem kérded,
1979 IV | supprimatur”-t (Elfojtandó).~Emellett teljes tudatával bírva annak
1980 X | S ugyanez a szenvedély emészté Arankát; ő meg a művészért
1981 VIII | vezették. Simon báró nagy emfázissal adta elő a példátlan botrány
1982 VI | grófnak egy levele van az emigráció főnökéhez, melyből kitűnik
1983 III | Ohó! Ez gyanús dolog! Az emigrációhoz talán?~– Nem, méltóságos
1984 V | Nem állsz levelezésben az emigrációval?~– Soha! Egy betűt sem írtam
1985 VIII | emberek Magyarországon. Az emigránsoktul nem fél senki. Hanem mikor
1986 VII | Amott limonádék, kráflik; emitt magyaros vacsora.~Nem is
1987 XIV | megmenthető volna? Hány embert emlegetnek, akin keresztülment a golyó,
1988 X | Anna báróné volt.~– Most az emlék átadásával kell megbíznunk
1989 III | lábára biccent. Az is a te emléked. Mikor gyermekek voltatok,
1990 X | fog önre várni. A hölgyek emlékének átadásával én lettem megbízva.~–
1991 X | a magyar női jótékonyság emlékére emelni, mert ez egy győztes
1992 VII | készítettem ezt – a távollét emlékéül.~Annának könnyek ragyogtak
1993 IV | Óh kérem! Mindig hálásan emlékezem pártfogó kegyességére a
1994 VII | érkezők neve kitörülte őket az emlékezet táblájáról:~„Tens Kalácsi
1995 IX | igen ügyes sakkhúzás.~– Emlékezetébe fogom hozni a Durchlauchtnak,
1996 VII | tapsoltam én akkor „Fides”nek! Emlékezetes egy este volt!~Aranka közel
1997 VIII | eresztik, verjenek rá egy sort emlékezetnek okáért. A muzsikuscigányt
1998 VI | lelkesedett, de én nem. Rosszul emlékezik rá.~– No hát a saját eksztázisomban
1999 VIII | éjjel-nappal.~– Méltóztassék rá emlékezni, hogy a megyefőnök úr irodájában
2000 XI | kézszorításokkal traktálta. Most emlékeztek rá vissza, hogy mennyi jót
2001 VII | elfogadni tőlem, és viselni, s emlékezzél meg rólam annyiszor, ahányszor
2002 X | deklamálták, muzsikálták össze az emlékszobrokat, fogadalmi kápolnákat, kisdedóvókat,
2003 VI | történetét előttem a név említése nélkül mondta volt el, s
2004 VIII | senki. Hanem mikor ezeket említik, csak úgy reszket a fehér
|