1849-aura | aus-celzo | cenzo-egyik | egyke-emlit | eneke-felra | felre-golya | golyo-hegye | hegym-ironi | irosz-keres | kerev-kozbe | kozej-lesbe | lesim-megro | megse-nemel | nemes-orosz | orozv-rater | ratet-szalo | szalu-tanye | tapad-tuzhe | tuzko-vesze | veszi-zuzma
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5518 III | hajnalragyogásban; fénylő homlokát lesimított fekete haj takarja, mely
5519 IX | vagy jóbarát áll-e előtte? Lesújt rá! – A kormányrendszerhez
5520 X | Verekedni fogunk! Meglátjuk, lesz-e önnek bátorsága az én testemen
5521 I | segített az anyjának fölhágni s leszállni, ahol görgeteg kő állta
5522 VII | valami. – És mostan megint leszálltam a magas paripáról: hazajöttem,
5523 III | tudom, mi a taksa.~S azzal leszámlált három ezüst húszast a méltóságos
5524 XII | készítesz, a faggyút mind leszeded a húsról, s egy bögrébe
5525 X | fölrendelé a helytartó. – Lét és nemlét kérdése forog
5526 II | dörmögé a nő, tenyerével letakarva a férje száját. – Ha kérdezi
5527 XIV | a másik tenyerével meg letapasztotta a száját.~– Elment neked
5528 X | s egypár vendég lábainak letaposásával odafurakodott a kegyelmes
5529 VII | bocsánatot kértek a tíz hónapi letartóztatásért, én pedig szépen megköszöntem
5530 III | Mikor gyermekek voltatok, te letaszítottad őt a lépcsőről, s akkor
5531 XIV | padokkal, amik mellé a vendégek letelepedhetének. Ki-ki maga hozta el a zsendicés
5532 III | van legerősebb lába; abba letelepedik, az asztrakán süvegét a
5533 XIV | kereste az asztalt, ahová letelepedjék.~A két rajkó szaladt eléjük,
5534 XIV | keresztezi egymást. Amellé letelepednek.~– No gyerekek, itt ütünk
5535 VI | várhatja, hogy fogsága majd letelik, s akkor szabad lesz; de
5536 IX | át az uralmat. A kendőt letépte a fejéről. A fejét megrázta,
5537 II | fazék savanyított uborkát, s letérdelve a haldokló mellé, odavette
5538 II | volt bugyolálva. S aztán letérdepelve a holt ember koporsója mellé,
5539 XIV | kormányelv uralkodott, hogy aki letesz egy summa pénzt, a kukoricába
5540 XI | ivadéka. Féltek, hogy akkor leteszi a hegedűt, s nem muzsikál
5541 X | ők voltak a jótékonyság letéteményesei.~Azt már nem lehetett megtiltani
5542 XIV | Petykó, melyik a Palkó?~Azzal letette őket, egymásnak háttal fordítva.
5543 VII | praesességhez; egyúttal a parókát is letettem, és most egészen fráj vagyok.~–
5544 XIV | tudott adni. Azokról is letörik a célzólegyet. Aztán megtöltik
5545 III | magától a hízelkedő asszonyt, letörülve zsebkendőjével a csókja
5546 XIV | amiért egyikük idejöjjön.~Leültek egy útféli asztalkához,
5547 VIII | muzsikálásra. Aztán őt is leültették az asztalhoz. Éppen most
5548 X | fölemelte az öklét, hogy leüsse ezt az asszonyt.~Zoltán
5549 III | van útban! Azt simpliciter levágjuk, és áldozatul hozzuk a közügyeknek.
5550 VI | fátyolát, a fejét vállig levágott szénfekete haj repkedte
5551 III | vadász szalonkát hall húzni a levegőben. Durr! Leesett.~Eközben
5552 X | Kegyeskedjék a kedvemért rögtön levegővé változni.~Ollósi úr sietett
5553 XIII | bükkfák hullatták sárga leveleiket. Az aljban virított a dércsípte
5554 V | álltam az én jegyesemmel. Leveleink áradoznak a szerelemtől
5555 X | dèpèche-eket! Vidd oda a levelem a megyefőnök úrnak, írja
5556 III | Annyira el volt merülve a levélírásban, hogy nem vette észre, hogy
5557 III | kisebb fiókját kihúzva, levélpapírt és borítékot vett elő. Mind
5558 VII | Pali mondott neki erről a levélről. A cigánynak milyen finom
5559 VII | Gyanús dolog. A szakállát levenni. Nem félti őt, nagyságos
5560 XII | mert kozmát kap tőle a leves. Mikor a zsír már süstörögni
5561 VI | ajkakkal. Ha a szobában leveté a fátyolát, a fejét vállig
5562 VII | intimálni, hogy a szakállam levétessem, nem illik a kataszteri
5563 III | nem tetszik a kondíció, levetheti a libériát, s elmehet. –
5564 I | megégették; – másutt meg levetkőzött leánykákat fogtak eke elé,
5565 IX | katonai lovaglóiskoláig.~Ott levetkőztették szabályszerűleg, s megcsinálták
5566 X | fejeiket.~– Jó! – mondá Aranka, levetve a tartózkodást. – Hát én
5567 I | nekik a palánk, mely hosszan levonult egész a vízmosásig. Volt
5568 VII | grófnénak kötelezett részt levonva, a többit az aerarium tartotta
5569 VII | brumaire-ben. Ugye hát? Leydeni János koronázása alkalmával!
5570 X | egy hivatalos pecséttel lezárt, nagy, kék borítékú paksamétát.
5571 XII | veletek – „nem eszik kend libahúst!”2 – de majd mindjárt itthon
5572 VII | meghajtá magát, aki már liberálisabb volt, mert a kesztyűs kezének
5573 III | a kondíció, levetheti a libériát, s elmehet. – Megértette? –
5574 VIII | miként?~– El kell a kezükről licitálni a népszerűséget.~– Nekünk?
5575 XII | piros bogyókkal tarkálló lícium.~Az ajtón nem kellett kopogni,
5576 VI | Éppen ez volt a sorsomnak a lidércfénye – vagy talán vezércsillaga. –
5577 V | azzal szólítá meg: „nun lieber Doktor (!), was haben Sie
5578 VII | Sorge és Társa, tábori liferáns a feleségével.”~Csinos,
5579 VII | járásbírót, a katasztert, a liferánst, az adóvégrehajtót, s azoknak
5580 X | barna menyecske; a keble lihegett a nagy sietéstől.~Mikor
5581 XIV | szeme közé, egy tébolyodott lihegő haragjával:~– Ember! Add
5582 IX | szerváljanak föl, ez az „ő” kedvenc likőrje.~Pontban a déli harangszóra
5583 XIII | szömörce, borbolya a veres és lila szín minden árnyalatában
5584 VII | Egész díszbe volt öltözve, lilaszín selyemruhában, structollakkal
5585 VII | háziasszony között. Amott limonádék, kráflik; emitt magyaros
5586 VII | ezüsttálcán hordott körül limonádét és barbarászt a vendégek
5587 III | subscust. Hogy „nulla dies sine linea” elmúljon. Csak hogy valami
5588 VII | titokőrzőből kerületi főnökké lett: Lipót-rendet kapott, kegyelmes titulust
5589 XII | akkor egy egész főzőkanálnyi lisztet öntesz közé, azt sebesen
5590 III | hogy te bocsátottad el. A livrée-jét levetette, és itt hagyta.~–
5591 VII | a várva várt belépett. – Livrée-s inas hozta a hegedűjét tokban.~
5592 XIV | átkozottnak!”. – De hátha ő lő az én szívembe! – Miért
5593 VII | utasítani.~Anna előtt egy titok lobbant föl egyszerre, egész megőrjítő
5594 XIV | Citera, mikor Palinak szemére lobbantá azt a kényes tárgyról való
5595 VIII | tudta, hol kezdje el?~Előtte lobogott a meggyújtott rum a teás
5596 XIV | elhagyja ezt a várost, fel lesz lobogózva minden ház, s a templomokban
5597 VIII | csészében. Annak a zöldeskék lobogványa kísértetes világítást adott
5598 I | föllobogó jeltüzeket, melyeknek lobogványából sötét emberalakok sziluettjei
5599 XIV | asztalkához, két átelleni lócára, de nem szemközt, hanem
5600 XIV | asztalától van egy másik asztal lócával. Az a nekik való hely, mert
5601 VIII | magyar nadrágban! Azokkal a lőcslábaival.~– Vannak ügyes szabók,
5602 XIII | a partról. Onnan nézte a locsogó hullámot. Milyen egyszerű
5603 XIV | a fülébe indulatosan:~– Lődd agyon az átkozottat! Oda
5604 X | kezeinket, s a lábunkat lógázzuk.~Ezzel aztán Fruzina asszony
5605 VIII | növekedett. Mikor végét érte, a lojális elszörnyedés hangján rebegé:~–
5606 VII | személyes tekinteteket félretevő lojalitás, amellyel a veszedelmes
5607 XIII | a ház küszöbén, az őszi lomb fényes sötétségébe bámulva,
5608 V | császári seregbe, elvittek Lombardiába, megismertem a szép Olaszországot,
5609 XIV | pupillái mereven bámultak a lombok közé, szemhéjai fel voltak
5610 IX | majd csinálnának ebből a londoni lapok megint nagy cettermordjót;
5611 IX | mind a ketten a levegőbe lőnének, akkor meg a berlini Kladderadatsch
5612 X | is szabad mindenütt; de a lőporos toronyban mégsem.~– De hiszen
5613 XIV | színlelt eltávozása után loppal visszasettenkedék, s elbújt
5614 VI | Mégis megmondom. Orozva loptam el ezt az iratot a báró
5615 XIV | anyámnak, özvegy báró Lenke Lőrincnének, másik felében pedig kedves
5616 IX(1) | vágja meg, ahogy Jarnac lovag cselekedett.~
5617 IX | szigorúan megtartattak, a lovagiasság szabályai szerint a becsületnek
5618 XIV | dzsentlemen, több nemesi rend lovagja. Ő lehet a báró úr segédje.~–
5619 IX | órakor fognak önök a katonai lovagköröndben verekedni.~– Verekedni? –
5620 IX | bele, s elvitték a katonai lovaglóiskoláig.~Ott levetkőztették szabályszerűleg,
5621 IX(6) | Cognac” – és nem lovak.~
5622 X | komédiások szekeréből kifogja a lovakat a csőcselék, s úgy vontatja
5623 VI | karmesterre?~– Meg vagyunk lőve! – rikácsolt a direktor
5624 VII | törött a füle.~– Ostoba lúd! – kiálta Simon Mangára,
5625 IX | készpénznek vegye. Az igazi „ludas” tagad! A vétekben tudós
5626 VIII | a tompa kábulat. Reggel lüktető fejfájásra ébredt fel. Olyan
5627 XIV | voltak dagadva. Halántékain lüktettek az erek. Arca viaszsárga
5628 II | iszapot, s töltögeti teknőbe, lúgozza hosszú vályún keresztül.
5629 X | Szépen kiérdemelte egy lustrum alatt a Gessler nevet.~A
5630 XIV | három. Lőnek! Két nagy lyukat a levegőbe. Azzal hazamennek
5631 VIII | kollégái!~– Ahogy a kutyák, macskák előre megérzik a földindulást.
5632 VII | valami helyes ösztöne, mint a macskának. Pali azt a mentséget találta
5633 XI | meggátlása végett…~…A fiatalság macskazenét szándékozott adni Lenke
5634 II | is megölte a csuma. Még a madarak is megdöglenek, ha a csuma
5635 II | rontja meg őket! Hát a repülő madarakat is az uraság rontja meg? –
5636 XIII | fehér törpenyár lombozata. Madárfütty nem hangzott már, csak a
5637 X | amíg ő odajárt. Azzal a madárszerűen csengő hangjával szólt Arankához,
5638 V | a szózatot, meg a „dárum madárum” nótát? – Mondjak tósztokat,
5639 VIII | ami kihullt a rostán, de mag is csak maradt.~Héj, ha
5640 XII | kötöttem, hogy ahhoz a házhoz magadban, nálam nélkül, még imádkozni
5641 X | anyaátkát akarod kipróbálni magadon? Te fölfuvalkodott pöfeteg!! –
5642 II | gondoskodni fog, mint a magáéról.~A Manga ott maradt az úri
5643 III | mivel tartozom érte?~– Nem magáért jött kérni, hanem a fiáért,
5644 VII | csodaérzést visszaidézni magamba, mely a külföldön megszállt,
5645 VII | körül: akkor vagyok igazán a magamé. – Ez volt az, amiért a
5646 VI | este Fidest. – Kiteszek magamért. – Úgy fogok játszani, mint
5647 IX | hívathatom oda a grófot magamhoz.~A gróf elismerte a megbántás
5648 VII | kegyet. – Más országban magammal vihetem a nőmet; ott megszokták
5649 X | elsüllyed. – Egyet vetett magán, s ismét a felszínén volt. –
5650 IX | rekapitulálni. Aztán meg magánál tartotta a búcsúlakomára,
5651 X | szereti ön jobban? Rozina magándalát vagy Arditi „Csók-keringőjét”? –
5652 VII | hogy örvendek. A feleségem magánkívül van örömében.~Fruzina asszony
5653 I | teszi a bárónénak a falusi magányba kivonulást.~A Bárdynak birtokán
5654 III | s visszavonulok falusi magányomba.~– Azt pedig nagyon okosan
5655 II | menekülni. A kolera még magasabban repül! Annak a rémfeje a
5656 V | összeköttetéseinél fogva – folyvást magasabbra fogja emelni. – Téged tolni
5657 V | legjobban gyűlölök, s aki oly magasan áll fölöttem, hogy megtorlást
5658 X | hanem a magyar közönségnek a magasztalására. Hogy egy szegény vándorló
5659 IX | sietett őt félreérteni. Magasztalni kezdte.~– Ez önnek éppen
5660 XIV | elhúzták az új nótát.~– No most magatokban játsszátok el – monda Pali.~
5661 III | amidőn kicsapták gyáva magaviselet miatt. Hallatlan eset ez!
5662 VIII | döntő, perfid és frivol magaviseletet, amit Lebegut és a többi
5663 XIV | ropogtatta a gyalogfenyő magjait, a házimacska talpait kímélve
5664 XI | egy mosolygó ránézésért máglyára vettetni. Fokozta az indulatoskodó
5665 IX | in korpore provokálta a mágnási kaszinót án-blok. Sorshúzás
5666 X | fölülről. A mágnások és mágnásnék indítják a galibát. A konzervatív
5667 III | demonstráció-e? A calicot a magyar mágnásnők rendes divatja? – Ti ezzel
5668 VII | is ajánlották. (A magyar mágnásokban nemigen lehetett a kormánynak
5669 IX | miért ne lehetne egy magyar mágnást is. A regényíró nem vétett
5670 VII | független polgárok, akik magukban eleget zúgolódtak a kegyelmes
5671 XIV | összejön az erdőben. Hoznak magukkal doktort is, párosával. A
5672 V | Hát már én ilyen vagyok.~– Magukra hagyom önöket uraim, uraim.~
5673 VII | kis ordócskát ki tudunk magunknak böjtölni, hány stemplit
5674 V | fejemmel beszélni; megmondtam magyarán a grófnőnek, hogy ha nem
5675 II | katonákkal, mint a lázadók.~Ez a magyarázat győzött. Zoltán fogta a
5676 VII | Nagyon egyszerű ennek a magyarázatja. A felsőbb bíróságnál rájöttek,
5677 XIV | között adá meg a kívánt magyarázatot.~– Ez egy obligát nyilatkozat,
5678 VII | Lebegut úr aztán előállt a magyarázattal.~– Azt mondja vele a feleségem,
5679 X | elkezdte neki a némajelekkel magyarázni a levél tartalmát. Ők már
5680 IX | vagy arcot. – De hát mit magyarázom én ezt önnek, aki heidelbergi
5681 VII | Talán azért.~A jósnő magyarázza a kirakott kártyák horoszkópját.~–
5682 III | nemesemberekből adófizető polgárok; Magyarországból is lett Kronland, Kreisokra
5683 X | diploma következtében a magyarországi municípiumok helyreállíttatván,
5684 VIII | a legnépszerűbb emberek Magyarországon. Az emigránsoktul nem fél
5685 VII | limonádék, kráflik; emitt magyaros vacsora.~Nem is frázisokból
5686 V | de jobban bámulom azt a magyart, ki a tirannizmus bosszújára
5687 III | fiókokkal, szalmaszékek, mahagóni íróasztal csúnya, nagy ólomkalamárissal
5688 III | kacatpapír kilóg, ódon, remek majolika kandalló antik órával s
5689 III | vagy te pálinkázva? Vén majom! – rivallt rá a méltóságos
5690 XIV | kapta a nagykendőjét, s a majorság irányába eltávozott.~A hátramaradt
5691 VII | tudta a regulát.~– Instálom! Május elsejéig szoktam viselni
5692 VII | dalokba, azokat üldözi makacsul.~S az a szó, amit Aranka
5693 VIII | ezen az éjszakán ez a szép mákvirág?~Azzal odanyújtá neki a
5694 X | keresztet húzott végig az a malapropó véletlen, hogy a szép „Cithére”
5695 II | látott; készített magának málélisztből mamaligát. Jóllakott vele.
5696 VII | mennyei eledelt, a kászutúrós málépuliszkát. Micsoda tökéletessé tennéd
5697 VII | a járásbíró.~Mely tréfás malíciára Lebegut úr jóakaró nehezteléssel
5698 IX | eljárása nem volt ment minden malíciától.~Még egy más nevezetes körülmény
5699 VII | szeme közé.~Lebegut úr naiv malíciával mondá Mikuláj úrnak.~– Hogy
5700 X | hüvelykujját a másik körül malmoztatva, s kategorikus hangon mondá:~–
5701 II | el egy garabót teleszedni málnával, üdítő italul a fölocsúdó
5702 II | elcsillapult, megitatta málnavízzel, elaltatá.~Azután a tűzhelyhez
5703 V | annyi adósságot, hogy a mama nyilvános tiltakozást bocsátott
5704 V | te. – Hát persze ezek a mamák azt szeretnék, ha az ember
5705 II | készített magának málélisztből mamaligát. Jóllakott vele. Aki két
5706 VII | éppen kedvező hírt mondhatok mamának. – Közbenjárásomra meg lett
5707 V | tulajdonságok. „Erély a mamával szemben.”~– Mielőtt azonban
5708 VII | egymást. Ilyenkor a diadal mámora állta el minden idegeimet. –
5709 VI | együtt átérzett isteni mámorról, mely erősebb szakramentum
5710 VII | Ostoba lúd! – kiálta Simon Mangára, mintha az volna ennek a
5711 XIV | utoljára.~Ő már hallotta Mangától, hogy miért jönnek ezek
5712 VII | azzal tölté el Aranka, hogy Mangával kártyát vettetett magának.~
5713 VI | a színháznál többé nem maradhatok. Másunnan pedig jövedelmem
5714 X | sarzsált karakterrollék, maradjon azoknál. Beszéljünk egész
5715 VI | nagy hivatalos orrot, s maradna megyefőnöknek az előléptetésekor –
5716 VI | férjéhez méltó asszony. – Te is maradsz feleségéhez méltó férj.
5717 X | Mért futottál ide? Mért nem maradtál Budán?”~Valami moraj zúgott
5718 VI | tanulni. – Nem fogadtam el, hű maradtam a grófnak adott ígéretemhez.
5719 VII | vendéglőbe, anélkül, hogy valaki marasztalta volna.~A vendégei pedig
5720 XIV | zsendicés bögréket meg egy marék sósperecet hozott magával,
5721 II | Odabenn a cigányasszony „Jézus Mária” sikoltása hangzott. Azután
5722 VI | énekeltem a kórusban az Ave Máriát, s te zenéltél hozzá. Milyen
5723 VIII | Csupa herceg, gróf, báró, márki és nagykereskedő, élükön
5724 XIV | kezével Palinak a hajába markolt, a másik tenyerével meg
5725 II | egy téli álomra készülő marmota. Az volt a halál.~Az asszony
5726 XIV | beszélhetne az Olympról leszállt Marsról.~– Kérem: ezt nekem az uram
5727 III | te kínzásaidat.~– Szegény mártír! – Hát mivel tartozom érte?~–
5728 VII | jelent be.~„Őnagysága Mikuláj Márton járásbíró úr és neje.”~Tisztességes
5729 X | Odaadta a kezébe a tintába mártott tollat.~Lebegut úr átvette
5730 III | préselt bőrszékek velencei márványasztalok mellett, aztán meg festett
5731 V | Heine.) Ideálszépség volt, márványból kifaragva sem láttam soha
5732 V | kifaragva sem láttam soha mását.~– Hát márványnak is láttad?~–
5733 VII | háború, egyfelől az oroszok, másfelől a törökök, angolok, franciák
5734 XI | közönségben, egyik ember arcáról a másikéra szállt a lelkesedés, a rég
5735 XII | könnyű dolga lesz azzal a másikkal. Cserélni akart. Mint egy
5736 XIV | egyik hátat fordított a másiknak, s mikor a másik megfordult,
5737 VII | függesztettük fűzfákra.”~– Majd másképp lesz az rövid időn! – mondá
5738 III | vadmacskát. – No jól van! Másnap a hegy túlsó oldalán hajtottak,
5739 X | jegy, a program szétosztva, másnapra kitűzve az előadás. A visszatérő
5740 VII | első darab után még egy másodikat is játszott Pali. Valami
5741 I | aztán elkezdték suttogni, a másodiknál már kimondták, a harmadiknál
5742 XIV | harmadik tapsolás után egy másodpercig szabad célozni, akkor lőni
5743 III | nagykövet által hitelesített másolata a nagyherceg megbízásának.
5744 VI | zártszék elkelt.~– Adják mással a darabot.~– Mit? A Prófétát?
5745 V | akadályverseny, amellett párbaj en masse.~– Egyikhez sincs kedvem.~–
5746 VI | színháznál többé nem maradhatok. Másunnan pedig jövedelmem nincs.
5747 I | cihertűzön megégették; – másutt meg levetkőzött leánykákat
5748 XIV | késést okozzon érettük a másvilági gyors utazásban.~Hanem ez
5749 VIII | hahota, ami ezt a grand maszkaradot követni fogja.~– Annál jobb.
5750 V | császár kenyerén.~– Hát a mátkád?~– No hisz arról akarok
5751 V | akarata ellenére idehozom a mátkámat. Meg is átkozott, ha jól
5752 III | szobáiból jött ide.~Szép matróna arc, ezüstfehér haja elöl
5753 X | művészek voltak a legbőkezűbb mecénások abban a korban.~Azonban
5754 XII | félrerakod. Ebbül raksz a mécsesre. Azután apró venyigét raksz
5755 IX | belépett a fényes úr in médiász resz.~– Minden rendben van.
5756 X | hasonlított a hipnotizált médiumhoz, ki a delejező parancsára
5757 I | mellett pedig a zátonyos medrében aranyat mostak a cigányok.~
5758 IX | mint egy gyönyörűséges szép Medúza.~– Ugyan miféle szállás
5759 IX | kapva. (Most már tökéletes Medúza-fej volt.) – Hát nem tudja ön,
5760 VII | ágyamat kell rendbe hoznod, a medvebőr takaróval. Én azon tudok
5761 X | hagyja el a feleségét, s a medvenőstény a hímét soha. Azért mondja
5762 V | legélvezetesebb neme a sportnak. Félig medvevadászat, félig akadályverseny, amellett
5763 I | De tud az lőni, volt már medvevadászaton is. Siessünk, báróné!~–
5764 X | te szekretáriusod által megadattam neki, amit kért, nála volt,
5765 IX | hányiveti gyerekre.~A jelt megadták az összecsapásra.~Simon
5766 IX | fuvolán. – Kevés embernek van megadva az a talentum, hogy az asszonya
5767 VII | külfejedelmek az inasokat szokták megajándékozni.~De Lebegut úrnak ez sehogy
5768 XIV | közbeléphessen a párbaj megakadályozására.~Ez már kegyetlenség volt.
5769 VII | Hanem a gyászos asszony megakadályozza. – A titkos kívánság még
5770 X | utóbbinál is rosszabbal. Hogy megakadályozzam ezt a demonstrációt.~– Miféle
5771 XIV | hanem fekete! Hahaha!~Ekkor megakadt a szeme valamin. Az asztalon
5772 VI | S ezzel a diadallal lett megalapítva a rossz hírem. – Ettől fogva
5773 VI | gyűlölöm. Akit megrontott, megalázott, összetört. Most a fejére
5774 III | fejére tegye a kezét és megáldja? – Látott volna valamit
5775 X(1) | fiúval és egy leánykával lett megáldva. Egyszer aztán a művésznek
5776 IX | ettől az almától.~Inkább megalkudott volna a haragjával.~– Ő
5777 III | íróasztalhoz, s katonásan megállva jelenti:~– Méltóságos báró
5778 VII | minden indokolás nélkül. Megapellálhatta – intra dominium.~A birtokait
5779 XI | teremből. – Azt hitték, hogy megártott neki a pezsgő, s hagyták
5780 XIV | A cigányasszony sem? – Megátkozott engem az a cigányasszony! „
5781 II | a fia meg hajdúja felől. Megátkozta a két szemét, ha látta őket
5782 II | Még a születésem óráját is megátkoztam. Megvakultam, megsiketültem. –
5783 VI | kapott a szón Aranka.~Simon megbánta, hogy szólt.~– De mit beszélek
5784 IX | magamhoz.~A gróf elismerte a megbántás szándékosságát, s nem habozott
5785 VIII | jelenlevő vendégek nemhogy a megbántott főnökért megtorlást vennének,
5786 XIII | mutatni rá. Mint cigányt megbecsülték, mint nemesembert szánni
5787 III | személyes bátorság hiánya miatt megbélyegezve! Valamennyi őse mind derék
5788 III | hitelesített másolata a nagyherceg megbízásának. Ez pedig itt az orosz impresszárió
5789 V | számodra valamennyi ismerősöm megbízását. Vagy válassz bármi életpályát:
5790 III | forradalmi kormánytól is sok megbízatást elvállalt.~– Elvállaltam;
5791 X | az emlék átadásával kell megbíznunk egyletünk tagjai közül valakit.~–
5792 IV | kompromittáló levelet. A titkos megbízottja, akire a levelet bízta,
5793 X | emlékének átadásával én lettem megbízva.~– Ez oly nagy szerencse
5794 VI | reszketegség állta el a termetét.~– Megbocsáss! – lihegé. – Csak írj tovább,
5795 X | hegedűszó, hanem akik attól megbolondulnak! Az egész ország föl van
5796 X | kedves úr. Ez az én napom! – Megbolondult ez félig? No hát legyen
5797 III | konvenciójából. Hanem kendet megborotválhatja.~– Instálom, nem instálok.
5798 III | elkésett öt perccel. Magam megborotválkoztam. Ezt lehúzom a konvenciójából.
5799 IX | szóval lépett be a nejéhez:~– Megbosszultam a gyalázatunkat! Adtam neki
5800 VI | művészeti vállalkozók is mind megbuktak – és aztán, mert még mindig
5801 XI | vad toasztok elkezdődtek, megcompareált a társaságban Ollósi úr
5802 XII | Tudod, hogy kell a mécsest megcsinálni? Mikor az uradnak tokányt
5803 XII | hajtsd a kötényeddel. – Aztán megcsinálod a rántott levest. – A kicsike
5804 IX | levetkőztették szabályszerűleg, s megcsinálták vele a párbaj toalettet.~
5805 III | Azért nem szükség azt megcsípni.~Simon tovább folytatta
5806 XIV | fenyítés, sőt élvezet.~S azzal megcsókolá Citerának a kezét. Mindenki
5807 III | hogy annak az asszonynak megcsókolja a kezét? Hát annak az asszonynak
5808 VII | fülébe Simon.~– Micsoda?~– Megcsókolni a cigányzenészt.~– Ez csak
5809 XIV | elérzékenyülten rebegé:~– Megcsókolt! Lehet, hogy utoljára.~Ő
5810 X | szerencse rám nézve, hogy szinte megdöbbent.~– Ah, a művésznek éreznie
5811 II | holdvilágnál széttekinte a fiú, megdöbbenté az a látvány, ami útjában
5812 II | csuma. Még a madarak is megdöglenek, ha a csuma rájuk fúj; varjúk,
5813 II | két fiúcskát, az úrnőnek megdörzsölgette a karjait, lábszárait, amitől
5814 IV | hogy a szavakat gyakran megduplázva ejté, ami különben nem kellemetlen.
5815 X | felséges tűzbe, melyben a főnix megég és újjászületik.~A művész
5816 I | temetőbe, s ott cihertűzön megégették; – másutt meg levetkőzött
5817 IX | se harcképtelenségig. Már megegyeztünk a gróf szekundánsával. Első
5818 VII | szenvedése beszél, amikben megelevenülnek azok a szóval ki nem fejezhető
5819 V | Nekem az eszem után kell megélnem. – Katona nem lehetek, mert
5820 V | Munkád, eszed után akarsz megélni. – Helyeslem. – De akkor
5821 X | tartasz a megtámadástól, te megelőzöd azt, s magad támadsz. –
5822 VI | járulni, akinek kegyetlen híre megelőzte az érkezését? – Senki sem
5823 IX | visszatorlást kapni, hogy megemlegeti. A Durchlaucht megígérte,
5824 IX | nyomozni!~Simon báró aztán megemlékezett a várt magas látogatásról.
5825 VII | sóhajtva.~– Jaj, ha énnekem megengedné a kegyelmes asszony, hogy
5826 X | cenzor őrült volt, aki ezeket megengedte! Én megtiltom önnek e zeneművek
5827 VII | számozott hölgyeknek van megengedve fekete ruhát viselni? –
5828 X | hogy igen szilárdul van megépítve.~ ~
5829 X | Jótékony művészet~Ha valami megérdemelné a statisztikus fáradságát,
5830 XI | hogy remekül játszott, megérdemelte a felmorajló tetszésvihart.
5831 VIII | kezeit.~– És mindezt előre megérezte Lebegut Ottokár és az ő
5832 VII | tudtad ugyebár, hogy ma megérkezem? Hogyne? Legelső kútforrásból
5833 VII | Folytassák a mulatságot, ahol én megérkezésemmel félbeszakítottam. „Tessék
5834 II | akkorra, amikor az üldözők megérkeznek. A jajgatásával sem alkalmatlankodott
5835 VII | megölelte.~– Ah! Te is megérkeztél, kedves Palim? Olvastam
5836 VIII | történetét, mely Zoltán gróf megérkeztétől az ő eltávoztáig és még
5837 XIV | mind fölfelé, mind aláfelé megerősíteni. Önnek meg kellett volna
5838 VII | Lebegut úrnak:~– Azt is megérte hát már a világ, hogy egy
5839 IX | verekedésre.~Sehogy sem akarta megérteni. Nagy nehezen mégis lelket
5840 X | levél tartalmát. Ők már megértették egymást.~Az a kacskaringós
5841 X | elsírják zenében, s a tömeg megérti őket. Muszka hercegasszonyok
5842 XII | serpenyőhöz. Mikor a szagáról megérzed, hogy már jól megpörkölődött,
5843 VIII | a kutyák, macskák előre megérzik a földindulást. Lássa kedves
5844 IX | pur-lonnör dü-drapó.5~És akkor is megesett, hogy az egymással összecsapó
5845 XII | levest; a felébredt gyereket megetette, újra lefekteté, s szépen
5846 XIV | akit a két férfi alig bírt megfékezni, s nagy kendőjével leborítá
5847 II | asszony ilyenkor maga is megfekszi az ágyat.~Neki csak egy
5848 III | rangom és kapacitásomnak megfelel és quadrál. Azt mondja a
5849 III | alak. Domború előrészén megfeszül a sűrű gombos Zrínyi-dolmány,
5850 VII | bácsi. Alig ismerek rá, úgy megfiatalodott. Ej, ej! Gyanús dolog. A
5851 X | őrült nőt a kórházba, a megfigyelő osztályba. Helyezzék el
5852 X | Citerának kellett volna megfizetni.~Egyszer aztán Lenke Simont
5853 X | gróf úrnak! Mink ántrét megfizettünk. Akarjuk hallani muzsikát. –
5854 V | esküdtünk egymásnak, s én megfogadtam az imádottamnak, hogy amint
5855 XIV | párbajsegéd odafutott hozzá, s megfogták kétfelől a karjait.~De az
5856 XII | hogy legelőbb is tégedet megfojt, azután sorba megfojtja
5857 XII | tégedet megfojt, azután sorba megfojtja a gyermekeket. Engem utoljára
5858 VIII | megkapta volna. Odafenn egészen megfordították az eddigi rendszert. A hivatalnokoknak
5859 XIV | az udvarlását.~– De hát megfordítva, hogy áll a számadás? Minden
5860 XIII | rivallt rá rekedt hangon.~– Megforgattam a szívében a kést – suttogá
5861 V | meggondolatlan lépés egy óra alatt megfoszthat minden birtokodtul, s téged
5862 XII | ellen. Megrakta a tüzet, megfőzte a rántott levest; a felébredt
5863 IX | tollsípot, amit a háta mögött megfújnak, azt pedig sehol sem kaphatja
5864 I | kőrisfába kapaszkodva. – Megfulladok.~Nyilalló fájdalmak vették
5865 XI | hintóban az éjszakai kihágások meggátlása végett…~…A fiatalság macskazenét
5866 III | átkötve. Manga odamegy hozzá meggörbedve, és kezet csókol neki, s
5867 V | koronaországban; de egy meggondolatlan lépés egy óra alatt megfoszthat
5868 VIII | fölött, hanem aztán csak meggondolta mégis, hogy így félcsizmával,
5869 VIII | amit rajtam elkövetett. Meggyalázni nem engedem magamat még
5870 X | hordott, granát gombokkal, meggyszín magyar nadrágot, rojtos
5871 XII | keresztbe, aztán a kéngyertyát meggyújtod a parázsnál, s elébb feléleszted
5872 VIII | kezdje el?~Előtte lobogott a meggyújtott rum a teás csészében. Annak
5873 IV | szemekkel megnézte a kapottat, meggyújtotta, egyet húzott belőle, a
5874 X | tudnám hagyni ezt az egész meggyűlölt világot, s belerohanni abba
5875 XIV | segédje.~Azzal Citerának meghagyá, hogy távozzék haza a gyermekekkel.~
5876 VII | De legalább a bajuszt meghagyhatta volna; mert így paskvillt
5877 VII | Pedig a policáj-órát is rég meghaladták már, mégis muzsikáltak!
5878 VI | villámlottak.~– Ezt még meghálálhatom! – rebegé, elvéve a tárcát.
5879 VII | reporter. Amint Ollósi úr meghallá, hogy zenekíséret kell,
5880 VI | furfanggal csalt bele, hogy meghallgassam.~– Most hát én kényszerítelek,
5881 VI | tiédből olvastam, hogy te azt meghallgattad.~– De visszautasítám.~–
5882 VII | hangosan, hogy mindenki meghallhatta, mondá Arankának:~– Különösen
5883 X | beszélt, hogy a körülállók meghallhatták.) Nem téged öl meg az Isten
5884 VIII | nyilvánítani.~– Csak bátran.~– Meghallják.~– Kicsoda?~Ollósi nem felelt,
5885 XII | halljátok többet. Vagy ha meghalljátok, csak azt halljátok, hogy
5886 II | cigányasszony, amint a lármájukat meghallotta, kijött a kunyhóból. Karján
5887 V | Geschlechte Azra” vagyunk, akik meghalnak, ha szeretnek. (Lásd Heine.)
5888 XIV | bosszúság volna az embernek meghalnia anélkül, hogy megtudná a
5889 V | eddig a nők világából. Ha meghalok, egész vagyonom terád száll.
5890 II | gondodat, szegény féreg, ha én meghaltam?~Az anya ravaszul mosolygott,
5891 X | hüllővé változtatja, akire megharagszik. Az lett ő már. Mesebeli
5892 IX | biz az. Hanem azért, mert meghasonlott a minisztériummal, s itthagyja
5893 X(1) | iránt ragaszkodásnak egy megható példájául följegyzem a mi
5894 X | erőszakoskodásban, nem lehetett meghátrálnia.~– Én felszólítom önöket,
5895 III | Hanem aztán csak itt ragadt. Megházasodott fiatalon, elvette a nevelőapjának
5896 VI | A fenyegető arckifejezés meghazudtolta a szót.~Simon megszorítá
5897 III | hinném. Oroszországba vagyok meghíva, Szentpétervárra. Maga Konstantin
5898 VII | meghajtotta magát.~– Kegyes meghívására megjelentem.~Amire az büszke
5899 VII | concert spiritueleket?~A meghívók szétküldettek a város minden
5900 VII | kiváló magyar virtus, a meghívókra nem adni választ. – A jelen
5901 VII | illusztris társaság! Száz meghívót küldtünk szét, s mintha
5902 VII | keresztelve. – Péter és Pál.~– Én meghívtam az asszonyt is az estélyre.~–
5903 III | engem kigolyóztak.~– Hiszen meghozok én onnan minden hírt kedves
5904 X | az nem tudott eltűrni.~S méghozzá az az előkelő modor, amivel
5905 VII | kaszamátákban.” Megígéri?~– Megígérem; de nem hiszem, hogy megtarthassam.~
5906 VII | josefstadti kaszamátákban.” Megígéri?~– Megígérem; de nem hiszem,
5907 IX | halálsápadt lett az ember; megijedt, hogy most a sebzett ellenfél
5908 XIII | rám olyan nagyon, no! Mert megijesztesz. Hisz nem akartam én, hogy
5909 III(2)| amely őt születésénél fogva megilleti; de írva a férje rangja
5910 X | muzsikusnak a hegedűszavára megindult adakozni. S ha én zsémbeltem
5911 X | veszélyben! – Az állami rend megingatva! – Ugyan nem szégyenled
5912 XIV | akar! Nem az a bolond, aki megírja, hanem aki elhiszi.~Nem
5913 VIII | úr nyargalt a nyomdába, megírta a reggeli lap számára a
5914 V | fölbontatlanul hagyd? – Ha akarod, megismered a tartalmát, ha nem akarod,
5915 V | seregbe, elvittek Lombardiába, megismertem a szép Olaszországot, ingyen,
5916 VIII | hazatértnek gratulálnak, megisszák a rózsamáliját, s táncolnak
5917 VII | születésnapom van. – Annak megisszuk ma az áldomását. – Az én
5918 XIV | feleségestül.~Ez alkalommal is sok megjegyzést lehetett hallani a művész
5919 VI | indulatosan.~Már maga a megjelenése mutatta, hogy ez valami
5920 VI | Alboni tudott! A hangom, a megjelenésem biztosítja a diadalt.~–
5921 XIV | hogy még valaha a színpadon megjelenjek, bár csak egy hangversenyben
5922 VII | magát.~– Kegyes meghívására megjelentem.~Amire az büszke fejbólintással
5923 IX | jár a titkos pénzalapnak a megjelölése is, mely a reprezentacionális
5924 VII | szerzőt is.~Hát hiszen még megkaphatják azt itt is.~A tetszésmorajtól
5925 XIV | szót fogadtak, hogy amint megkaphatták a kereszttáti kezeit, belecsimpajkoztak,
5926 III | fogam nyoma. No hát mindjárt megkapja a pakszust.~(Héj, okos idők
5927 XIV | elégtételt adni nem tartozik.”~– Megkapjuk ezt írásban is? – kérdé
5928 X | az árát akarta érte elébb megkapni. – Azt az árt Citerának
5929 II | lelt?~– A „csuma”. Délben megkapott, éjfélre megölt.~– Mid fáj?~–
5930 III | minek jössz hozzánk, ha már megkaptad Bécsből az útlevelet?~–
5931 VII | kifogyhatlan jóságából – megkegyelmez eltévelyedett öccsének.~
5932 VI | is látta, melyben kezedet megkérem.~– Én is tettem valamit,
5933 VI | hanem a lelkem.~– Majd megkeressük.~– Keresheted azt! Te vesztetted
5934 X | az egész aláírt összeget megkétszerezte.~– Ki az? Ki az! – kérdé
5935 X | művész úr sürgeti az előadás megkezdését.~Barkó Pali akkor eltávozott,
5936 III | a nimródok az erdőbe, s megkezdődött a hajtás. Azonban, ahogy
5937 V | szerencse?~Lebegut Ottokár megkínálta a grófot a szivartárcájával.~–
5938 XIV | párosával. A szekundánsok megkísérlik a kibékítést. A felek nem
5939 I | Mind nem használt semmit.~Megkísérték elzárni az útját. A vármegyék
5940 XIV | eltávozott.~Simonnak ismét megkönnyebbült a szíve. Ismét megerősíté
5941 X | bárónénak a levelét, melyben megköszöni Arankának azt a nagylelkű
5942 VII | Durchlauchtnál tiszteletemet tenni, s megköszönni a kegyes közbenjárását.
5943 III | azt becézted jobban.~– Megköszönöm a készségedet.~– És ezzel
5944 XIV | párbajsegédnek.~Az szépen megköszönte franciául: „merszi!” S eltette
5945 VII | letartóztatásért, én pedig szépen megköszöntem nekik, hogy tíz hónapig
5946 VII | aki a bűnösöket elfogja, megkötözi, kivallatja, elítéli és
5947 VII | felkörmölni, hány földet megkóstolni, hány tolvajt kivallatni,
5948 V | sőt a miniatűr arcképét is megküldte, a legeszményibb jelmezben.
5949 XI | szobákba, amiket már egyszer meglaktak…~…Újabb hír érkezett Bécsből!
5950 VI | elfogadtam volna (a leveleket megláthatod nálam), most világhírű művésznő
5951 II | cigány itt az ajtóban. Ha azt meglátják az üldözők, világgá szaladnak
5952 X | poroszlóit. Verekedni fogunk! Meglátjuk, lesz-e önnek bátorsága
5953 VII | be keresztapának. Holnap meglátogatom a keresztfiaimat. Saját
5954 VI | Mert ha én őt ott ma meglátom, akkor elfelejtem, hogy
5955 II | A puha, nedves porondban meglátszottak az elmenekültek lábnyomai,
5956 XI | éljenzéstől, mikor Zoltánt meglátták a páholyban.~És amellett
5957 VII | akiket háromfertály kilenckor meglátunk, s egy fertály tízre már
5958 VIII | boscói tudomány.~Az első meglepetésre nagyot ugrott Simon báró
5959 XIV | magát a katasztrófa által meglepetni! Hisz abban az előkelő állásban,
5960 VII | eksztaziálva volt. Anna grófnő meglepetve nézte e jelenetet, melynek
5961 V | valami járvány, ami az embert meglepte. Felcsaptam huszárnak. Tetszett
5962 XIV | belőle.~Ezalatt Kalászi meglépte a távolságot. Tíz lépés,
5963 III | amiket az anyámnak sem szabad meglesni. – Megmondtam már határozottan
5964 VII | édes fiam! Sietek! Gyorsan meglesz. Mármost majd én traktálom
5965 XIV | akart lenni.~– No majd én megmagyarázom egész akkurátusan. Amelyik
5966 XIV | nem halt meg? Hátha még megmenthető volna? Hány embert emlegetnek,
5967 II | karjait, lábait kinyújtóztatá. Megmosdatta, lepedőbe betakargatta.
5968 X | odahaza.~A hölgyek csendesen megmosolyogták ezt az ömlengést; de Anna
5969 X | vagyok a színházban. Addig is megnézzük az ezüstkoszorút! Ah, aranykoszorú!~
5970 X(1) | Rácz Pali azután újból megnősült: lett huszonkét fia! Mind
5971 VII | stemplit kell az embernek megnyalni, hány névaláírást felkörmölni,
5972 XIV | Árulják azt a piacon?~– Megnyerhette volna apró kedvezésekkel,
5973 XIV | előkelőbb köröket nem hogy megnyerni igyekezett volna, de elidegenítette
5974 VI | akkor arról, hogy egyszerre megnyílik előttünk a nagyvilág. Nem
5975 VII | Az özvegy báróné ajkai megnyíltak, kezét fölemelte, hogy Arankára
5976 X | eresztette Citerát.~Anna báróné megnyitá az értekezletet.~– Tisztelt
5977 VII | első elfogadási estélyre megnyitja a termeit, akkor azokban
5978 IX | vád hallására egyszerre megnyúlik az arca, a szemeit fölfelé
5979 VII | a nyakamba borultak, és megöleltek. – Én csak a hegedűm húrjaiban
5980 XIII | ahogy mondod, én inkább megölöm a feleségem és a porontyaim,
5981 II | Délben megkapott, éjfélre megölt.~– Mid fáj?~– Most már semmim.
5982 VIII | őket, nagyrészt az udvarnál megöregedett mágnások. Ma ezek a legnépszerűbb
5983 XIII | hullámot. Milyen egyszerű megoldása volna a találós mesének,
5984 VII | lobbant föl egyszerre, egész megőrjítő világosságában. Nem a megyefőnök
5985 XIV | S ahelyett látta az urát megőrülni. Simon folytatta a hegedülést,
5986 V | megpillantom? – Hisz ettől én megőrülök!~Zoltán lecsüggeszté a fejét,
5987 X | majd egy „nagy gyermekeket” megőrző óvodát, neveletlen árva
5988 XIV | igyekeztek a falatjaikat megosztani, aki aztán méltányosabb
5989 VII | semmi, de akivel szívesen megosztja mindenét. Ha Simonban csak
5990 V | Menjünk gazdálkodni. – Én megosztom veled a jövedelmemet. Házasodni
5991 VI | ellent! Közös dicsőségről, megosztott koszorúkról beszéltünk,
5992 III | betegek ápolása, a kisdedek megóvása, és a nyomor enyhítése…~–
5993 X | Kegyelmes úr! Ahogy méltóztatott megparancsolni, úgy teszek. Holnaptul fogva
5994 VIII | az asztal mellé egyedül; megparancsolva a pincérnek, hogy résen
5995 VIII | Ollósi, mutatóujja hegyével megpecegetve a szagműszerét.~– Hát ha
5996 XIV | Stimmoltatok?~A gyerekek megpengették a hegedűiket.~– No aztán
5997 V | ha egy zsandár sisakját megpillantom? – Hisz ettől én megőrülök!~
5998 XII | szagáról megérzed, hogy már jól megpörkölődött, akkor a forró vizesfazékból
5999 XIV | az ilyen kedves kacsóktól megpofoztatni nem fenyítés, sőt élvezet.~
6000 X | olyankor volna egy kéz, amely megragadna, el tudnám hagyni ezt az
6001 XIV | azzal odarohant Palihoz, megragadva annak a két vállát. S odaordított
6002 XIV | sokszorosította.~Simon kiköpte a megrágott fűszálat a szájából. Keserű
6003 XII | szava sem volt ez ellen. Megrakta a tüzet, megfőzte a rántott
6004 III | rekeszei nagy könyvekkel megrakva; a támlányán hevert egy
6005 VII | járnék hamis nyomon.~Aranka megrántá férjének a karját, halkan
6006 V | megszorongatva, s háromszor is megrázva.~– Gróf úr! Gróf úr! – Csak
6007 II | adta. Néhanapján a zátonyon megrekedt faderekakbul került ki a
6008 X | Aláírva – a magyar kancellár.~Megrendülve kapott a fejéhez.~„Eldobtak!
6009 X | első, aki meglátta.~Elébb megrettent, de aztán egyszerre mosolyogni
6010 X | Általános volt a hatás.~Aranka megrettenve utasítá el magától a hangjegyet.
6011 XIV | lehet az ilyen színdarabbal megríkatni.~Ez a heccelő gúny bizony
6012 I | völgyben fekvő Bárdy kastélyt megrohanni, ahol a tábornok felesége
6013 II | zendülők, akik hajnalban megrohanták a kastélyt, s ott nem találták
6014 XIII | azt is tudom. De ne félj. Megrontom ezt a szándékot. Nem lesz
6015 VI | Én, aki őt gyűlölöm. Akit megrontott, megalázott, összetört.
6016 XII | meg a Barkó Palit! De úgy megrontottam, hogy semmi íralással helyre
6017 IX | fejjel kisebb lett: a térdei megroskadtak alatta.~– Igen. Kardra. –
|