1849-aura | aus-celzo | cenzo-egyik | egyke-emlit | eneke-felra | felre-golya | golyo-hegye | hegym-ironi | irosz-keres | kerev-kozbe | kozej-lesbe | lesim-megro | megse-nemel | nemes-orosz | orozv-rater | ratet-szalo | szalu-tanye | tapad-tuzhe | tuzko-vesze | veszi-zuzma
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
9534 VIII | cigányzenét különösen szolgálatba veszitek.~Simon báró összecsapta
9535 XIV | vélemény, hogy önhöz csak vesztegetés útján lehet közelíteni.~
9536 X | aratna vele. – De minek vesztegeti ezt a nemes pátoszt énrám? –
9537 X | félt. Neki nem volt semmi veszteni valója. A bőre is elég durva,
9538 VII | adhatja méltó módon elé.~Vesztére ott volt a reporter. Amint
9539 X | rendesen. – Ez az ember vesztét érzi! – Mi hozza őt most
9540 VI | megkeressük.~– Keresheted azt! Te vesztetted el!~– Drága nagysád.~(Aranka
9541 VI | nő számára nincs. Akit a vésztörvényszék elítél, még apellálhat,
9542 IX | nyilvános mulatságban részt veszünk, bálokba járunk. Te mint
9543 IX | Az igazi „ludas” tagad! A vétekben tudós gonosztevőnek a vád
9544 V | nyílik meg, melyen kevés a vetélytárs, s ahol azzal a szerény
9545 VII | hogy azt a nagy szakállát vetesse le, de nem, hogy az egész
9546 IX | mágnást is. A regényíró nem vétett semmit, csakhogy éppen nem
9547 XII | így haragszol rám?~– Te is vétettél nagyot, mert ott jártál,
9548 XIV | az életemet, önkezemmel vetettem annak véget. Isten irgalmazzon
9549 XII | Megöl bennünket? Hát mit vétettünk mi neki, akiket úgy szeret?~–
9550 XIV | Simon. – Még azt is szememre veti? Hiszen ha a jövedelmeimet
9551 III | áldásod vagy átkod súlyt vetne a latban. De te most özvegy
9552 IX | csatányosan véget kellett vetni. A la Horatiusok és Curiatiusok.
9553 II | jövő hangon kérdezé:~– Hol vetted azt?~Erre a szóra a cigányasszony
9554 VII | Aranka, hogy Mangával kártyát vettetett magának.~A vén cigánynő
9555 XI | mosolygó ránézésért máglyára vettetni. Fokozta az indulatoskodó
9556 XIV | hívogató tehén bőgése s a vezérbika kolompolása. Emberhang nem
9557 XI | holnapi szám első oldalát: vezércikk! kezdő vers! antrifilé!
9558 VI | lidércfénye – vagy talán vezércsillaga. – Kérdezhetnéd, hogy miért
9559 III | gyermeke volt.)~– Isten vezéreljen az utadon, jó Pali.~Manga
9560 III | Kapotnyaki Balambér úr.~– Vezesse be.~A János ajtót tárt a
9561 XIV | katrincával. A két fiút ő vezeti kézen fogva. Azok olyan
9562 III | elszaladni. – Elébb be kell vezetnem dolgotokat a protokollumba.~
9563 III | vagy-e a fő-fő megindítója, vezetője?~– Hát a betegek ápolása,
9564 I | vadaskerthez érve pedig vezetőül szolgált nekik a palánk,
9565 VIII | legbelső kihallgató szobába vezették. Simon báró nagy emfázissal
9566 XII | engedte magát az anyósa által vezettetni.~Mikor az utcára leértek,
9567 VI | VI. FEJEZET ~Aranka~Zoltán
9568 IX | két részről három-három viador, s azok karddal vívtak meg
9569 XIII | földbe. Megvan a babona. Ez a viaskodás el van rontva. Nem fognak
9570 XIV | nagyon kicsinyt, vagy éppen viaszkgolyót ólomporral bemázolva.~Azután
9571 XIV | lüktettek az erek. Arca viaszsárga lett, s galvani mosolyra
9572 III | szolgabíró maga a császár, a vicispán maga a „kis Isten”. Hát
9573 X | látna ilyenkor. – Csak ne vicsorogtatnád úgy a fogaidat. – Bizony
9574 XI | sorsfordulat.~Mint ahogy a vidatánc láza ragad ránézésből, úgy
9575 I | nyerték meg a számára a vidék legszebb asszonyának a szívét,
9576 I | országból a másikba, vidékről vidékre. Ahol egyszer megtöltötte
9577 I | egyik országból a másikba, vidékről vidékre. Ahol egyszer megtöltötte
9578 I | kegyetlenséggel gyilkoltak le vidékszerte. A megyei nemesség nem bírta
9579 VII | Ahol egy Ole Bull, egy Vieuxtemps remekelt, ott egy olyan
9580 XIV | onnan. Egyenesen idejött a vigalomból. A többiek még mulatnak.~–
9581 III | egyszerre leguggolt, hogy a viganója elrejtse a lábait.~– Ahhoz
9582 VII | a fiatalság, s tartott a vigasság kivilágos kivirradtig. Lebegut
9583 VII | használhasson.~– Ez nagy vigasztalás lesz rá nézve. – Köszönöm,
9584 X | olyan nagyon, mind azzal vigasztalt, hogy nekünk lesz majd arra
9585 II | denevérrel.~– Jaj, csak addig ne vigy el, amíg meg nem látom –
9586 VI | Mondd, hogy ne tegyem! – Vígy magaddal, hogy ne tehessem. –
9587 II | tartott drága teherrel: vigyázni kellett minden lépésre;
9588 II | nekik adni a porontyát. Vigyék el, ha már az apját elvitte
9589 XIV | szeretem, hát még együtt? Vigyétek az anyátoknak.~A két rajkó
9590 XIV | napok múlva.~A félelem csába vigyorgása jelent meg az arcán.~S ez
9591 IX | arc elkezdett őrült módra vigyorogni. Vért látott folyni – s
9592 VII | Más országban magammal vihetem a nőmet; ott megszokták
9593 III | Kiszabadítsam a katonaságból?~– Nem vihetik el katonának, mert egyik
9594 II | én kis angyalkámat. Aztán vihetsz már. Olyan könnyű vagyok,
9595 VII | VII. FEJEZET ~Estély a kegyelmes
9596 VIII | VIII. FEJEZET ~A méreg-vetés~
9597 XIV | hétköznapi dolmánya volt rajta. „Viktória” dolmánynak hítták azt,
9598 IX | hangulatát, amiben a valódi belső világába engedett látni. Itt volt
9599 V | tanulmányom volt eddig a nők világából. Ha meghalok, egész vagyonom
9600 X | nem lehetett megtiltani a világi hatalomnak, hogy aki tud
9601 I | fény csak elvakít, de nem világít.~A hajdú valamit gondolt
9602 II | melynek sárga virágai úgy világítanak, mint a fáklya a zöld sötétség
9603 XIII | fogytán levő hold.~E kettős világításban a parton járkálónak is kettős
9604 VIII | zöldeskék lobogványa kísértetes világítást adott az arcának. Olyan
9605 VI | Pali társaságában indul világkörútra, mint Lagrange. – A legjobban
9606 VII | derült arcot mutatnom a világnak.~– Bárdy Zoltánról éppen
9607 XIV | dolmánynak hítták azt, világoskék posztóbul, veres kihajtóval,
9608 VII | egyszerre, egész megőrjítő világosságában. Nem a megyefőnök volt az,
9609 XII | arra az érthetetlen nagy világosságra, ami a város fölött derengett,
9610 X | ezt az egész meggyűlölt világot, s belerohanni abba a felséges
9611 XIII | nem kell a ti valóságos világotok! Én tovább akarom álmodni
9612 XIV | equipage-om! – És legyen a tied a világszép asszonyom! – Nézd, hogy
9613 X | néhány perc alatt egy darab világtörténet ment végbe.~Lebegut hűségesen
9614 I | lát a lába alá.~Elkezdett villámlani. A pillanatnyi fény csak
9615 X | akkor egyszerre, mint a villámlobbanásnál, látta meg a veszélyt, amelybe
9616 VI | Azok a nagy szemek milyet villámlottak.~– Ezt még meghálálhatom! –
9617 VII | figyelmeztetni rá, hogy a villámok légkörében jár. Akit ő most
9618 II | Hé!~A haldoklónak nagyot villant még egyszer az elméjében.
9619 XIV(2)| Vasút még nem volt, de villanytávíró már volt.~
9620 V | Simonnak.~Ilyen lehet a viperacsípés hatása, mint mikor Simon
9621 II | fölfuttatott tök, melynek sárga virágai úgy világítanak, mint a
9622 XIV | hölgyek rajongtak érte, virágcsokrok közé temették. Nem bántotta
9623 II | meg a szederinda: tele van virággal, s az emberi indusztriát
9624 X | észrevegye a tavaszt? – A virágok előbújtak a földből, az
9625 II | eltörött a kereke.~Ezt a virágos mondást nem értette meg
9626 II | nagy kerek levelű, ernyős virágú bazsamint képezte, mely
9627 XIV | folytatta a hegedülést, virginálást:~„Én a vajdát nem bánom;~
9628 XIII | sárga leveleiket. Az aljban virított a dércsípte cserjének a
9629 II | Siessünk! Míg ránk nem virrad.~– Hát az anyám?~– Annak
9630 XIII | kukurítanak a kakasok. Ez az ő virradatja.~Citera még ott ült a ház
9631 X(1) | gerjesztett a hegedűjátékával. Virtuóz volt. Városról városra hordták;
9632 VII | mert van egy kiváló magyar virtus, a meghívókra nem adni választ. –
9633 III | Ugyan kitől öröklötte ezt a virtust. Ettől a hírtől halálos
9634 III | keményített inggallérokat visel, hogy azoknak a láttára,
9635 III | Hanem aztán becsületesen viseld magadat, azt mondom! Ne
9636 VII | Holnap rögtön bajuszt viselek, kérem alássan.~Simon mosolyogni
9637 XIV | ellenében. Beleszólt a ruházati viseletébe, hadjáratot viselt a kalapok,
9638 VII | rendszere. Beavatkozik a nemzeti viseletekbe, szokásokba, dalokba, azokat
9639 XIV | cilinderkalapos úr volt, táritoppos viseletű hölggyel. Ezek már civilizált
9640 XIV | egyformák, mint két mókus, még a viseletük is ugyanaz. Nem rongyosak,
9641 VII | hogy mindenki gyászruhát viseljen? Azt akarjátok, hogy úgy
9642 III | Ne búsulj, majd gondját viseljük.~Ez a szó a menyecskének
9643 VII | fényes katonai egyenruhák viselőit, akik mint diadalmas ellenség
9644 VI | Olympustól, aki őt címere viselőjévé teszi. Ma énekli a hattyúdalát.~
9645 III | Hát ez az öltözet, melyet viselsz, ez a kékre festett „honi”
9646 III | dukál egy útlevélért. Urasan viselte magát.~Simon mégiscsak fenn
9647 I | kötöttek zacskóba, s azt viselték nyakba kötve; füstöltek
9648 XIV | végigtivornyázni.~– Ne kívánja, hogy visszaadjam ezt a vágást.~– Ön fel sem
9649 VI | Pali olvasta a levelet, s visszaadta azt.~– Lenke Simon báró
9650 VI | gróf, mikor Olaszországból visszaérkezett. – De hogy ehhez a visszatéréshez
9651 VII | megtarthassam.~Aranka ezalatt visszaerőszakolta elvesztett nyugalmát. Halkan
9652 II | az elvitt lélekvesztőt, visszaevezett rajta, s ismét kikötötte
9653 X | fogok beszélni – szólt az visszafordulva.~Ezzel a művész elvegyült
9654 I | elrejté a köpenye alá. Azzal visszafutott a tornácba.~– Hát a Zoltán
9655 VII | képes azt a csodaérzést visszaidézni magamba, mely a külföldön
9656 X | hogy az előadás kezdetére visszajöhessen.~Aranka az óráját nézte.~„
9657 II | katonasághoz, annál elébb visszajöhetünk a segítséggel. Elébb itt
9658 VI | szavában. S vártam, hogy visszajön. – Addig is itt akartam
9659 II | gyermekkel a kunyhóba; aztán visszajött, lefogta a halott szemeit,
9660 VI | akkor bátyámuram busásan visszakaphatná a tromfot a hajtóvadászatért.~–
9661 II | az uraságnak; de azt is visszakapja busásan ajándékokban.~A
9662 X(1) | sértette a büszkeségét. Visszakívánkozott ősei palotájába. S minthogy
9663 X | mi lesz belőlünk? Ismét visszamegyünk kintornázni, furulyázni?~
9664 II | fenyegetőztek, s aztán visszamentek az erdőbe.~Azzal a Manga
9665 VII | sorsa miatt – monda Aranka, visszanyerve nagy hirtelen színjátszói
9666 X | törni akarja valaki, akkor visszapattan és megüt! – De hát mi közöm
9667 II | nyivákolását hallá, s attól visszariadt.~– Gyermek van odabenn?~–
9668 XIV | színlelt eltávozása után loppal visszasettenkedék, s elbújt egy fatörzs mellé.
9669 X | szép világban; s örökké visszasóhajtok bele. És sokszor úgy jön,
9670 X | muzsikáljon, se a közönséget visszatartani attól, hogy az ilyen élvezetért
9671 XI | valamennyi eszközével; visszatér a régi, szép szabadság!
9672 VII | majd öltönyt váltok, és visszatérek olyan toalettben, mely nem
9673 IV | tenyerével az arca felé visszaterelte, ajkait gömbölyűre csücsöríté,
9674 VI | visszaérkezett. – De hogy ehhez a visszatéréshez én nyitottam neki utat,
9675 XI | mind, akiket gyűlöltünk; visszatérnek, akiket szerettünk! Ezt
9676 X | másnapra kitűzve az előadás. A visszatérő kerületi főnök már csak
9677 VII | Pali, s azzal nyugodtan visszatette a hegedűjét a tokjába.~Aranka
9678 X | mintha futnom kéne, erővel visszatörnöm elhagyott mennyországomba. –
9679 IX | majd fog bátyámuram olyan visszatorlást kapni, hogy megemlegeti.
9680 II | hangosan sivalkodni.~A zendülők visszatorpantak a láttára. Egy holt ember
9681 III | dörmögé bosszúsan a titkár, visszaülve a hivatalos irataihoz.~Az
9682 XI | neki, hogy az aranykoszorút visszautasítá. Hogy fognak a kisgyermekek
9683 VI | azt meghallgattad.~– De visszautasítám.~– Elmondta, hogy egykor
9684 X | szembe mer velem állni, és visszavagdal. Megállj! Majd tartok én
9685 I | csőcselékkel, annak a támadását visszaverhetik. Azonkívül a faluban lakó
9686 XIII | attól félne, hogy elfogják, visszaviszik. Valami névtelen rémület
9687 VII | parancsolod fiam.~Anna kész volt a visszavonulásra.~Csakhogy ebbe Arankának
9688 V | akit feleségül veszek, visszavonulhat a falusi kastélyába, s ott
9689 III | elhagyom ezt a házat, s visszavonulok falusi magányomba.~– Azt
9690 VII | Simon.~Ezzel Anna báróné visszavonult a szobájába.~Amint ketten
9691 VII | ott maradni. Hanem egészen visszavonultan élt, még az ablakait sem
9692 VII | kitörésekről – mondá Simon, visszavonulva inggallérja sáncába. – Nekem
9693 X | Zoltán szavaira erőteljes visszhang.~Mikuláj úr ökölre szorított
9694 II | zűrzavaros lármától kezdett visszhangzani a rengeteg. A zendülők,
9695 IX | Zoltán fölvette a kardot, s viszaadta neki.~– Látod, izzad a tenyered.
9696 VI | hülyeségeket mond! A feleségedet viszed magaddal külföldi művészútra,
9697 XII | azt kérdezé tőle:~– Hová viszesz?~– Haza! – felelte röviden
9698 I | azzal a tudós doktorok viszmuthport itattak, forró téglákat
9699 VII | hopszot, galoppot.~Aranka viszont ugyanolyan pantomimikával (
9700 VI | próbára kell sietnem. A viszontlátásig!~S azzal nem várva, hogy
9701 VIII | hazakerült. S hajdan igen erős viszony volt kettőjük között, a
9702 V | beálltával – a legbensőbb baráti viszonyba lépett azzal az emberrel,
9703 V | végett.~– Anyánk haragudott e viszonyért?~– No de mennyire! Fenyegetőzött,
9704 VII | hajdani mestersége vala) viszonzá a vendégének, hogy itt nem
9705 XIV | monda Zoltán.~– Jó reggelt – viszonzák azok.~Kalászi az óráját
9706 VII | hazaérkeztére!~Ez a toaszt általános viszonzásra talált.~– Nem, uraim! –
9707 XIII | hajnal, a nyugati oldalon még vitatta a befolyását a fogytán levő
9708 X | mondani.~– Megyefőnök úr! Vitesse ön ez őrült nőt a kórházba,
9709 VIII | szamovárt és egy palack rumot vitetett föl a kegyelmes úrnak, aki
9710 VII | itteni bandáját is maga után vitette, a sok mylordok haza sem
9711 VII | éreztem magamat a hadverő vitézeknél. – Nem az én győzelmem,
9712 V | lelt? Nincs a véremben a vitézkedés. – Állami szolgálatba kell
9713 VI | háta mögött. Aki karddal vitézkedni tudott, annak a keze orgyilokhoz
9714 X | jókedvtől.~– Ma ki fogja ön vívni az olympi győztes nevét.~–
9715 XIV | olyan párbajnál szoktak a vívó felek a szekundánsoknak
9716 IX | karodat, mikor vágsz.~Ahogy a vívómester oktatja a tanítványát.~Akkor
9717 IX | dicsekedni valója, hogy a legjobb vívót megvághatta.”~Végre csakugyan
9718 XI | benne, hogy ez a fiú hogy vívott ki magának hírt, nevet!
9719 IX | három-három viador, s azok karddal vívtak meg pur-lonnör dü-drapó.5~
9720 I | folyással, melyen nagyobb vízállásnál fákat úsztattak le; alacsonyabb
9721 VII | odaültesse a whistasztalhoz, vizavinak Arankával. Az elébb ki akarta
9722 XIV | gyűlöljem!~Simon mint a vízbehaló kapkodott levegő után. Zoltán
9723 XII | megpörkölődött, akkor a forró vizesfazékból hozzáöntesz annyit, amennyi
9724 II | megjelenik, ott szarka, csóka, vízimadár mind elpusztul. Még aminek
9725 XIV | arcvonásai elárulták a zűrzavaros víziókat, melyek egymást kergették
9726 VII | egész várban. Alig győztem a vizitezést a tiszt uraknál. Üres óráimban
9727 XIII | kilépett arra a kavicslepte vízjárásra, s mérte végig hosszú léptekkel
9728 II | szalonnát pirított.~Amint a vízmosásból kijutottak, Zoltán előresietett
9729 I | hosszan levonult egész a vízmosásig. Volt gyalogösvény, amit
9730 I | a szakadékba. – Ennek a vízmosásnak a torkolata közelében van
9731 I | sziluettjei tűntek elő.~A mély vízmosásnál el kellett hagyni a palánkot
9732 I | lehet átbújni. Onnan aztán a vízmosáson végighaladva, elérhetni
9733 VI | Jöjjön a színházi orvos, vizsgáljon meg.~Azzal berohant az öltözőbe,
9734 I | átkelni a hegyháton, s a túlsó völgyben fekvő Bárdy kastélyt megrohanni,
9735 II | a hegyoldalban, s ahol a völgyet elérte, széles területen
9736 XIII | dércsípte cserjének a lombozata. Vörösgyűrű, szömörce, borbolya a veres
9737 III | mondatja azt Toldi Miklóssal Vörösmarty Mihály. – Ajánlom magam
9738 VI | mert még mindig bíztam a vőlegényem adott szavában. S vártam,
9739 VI | ahonnan elhozta, nehogy még a vőlegényét is bajba keverje.~– Hát
9740 XIV | ismer rájuk az ember.~Ők volnának ezek? A kegyelmes úr és
9741 III | nagyon is elárulja paróka voltát; hanem aztán az a mellet
9742 III | emléked. Mikor gyermekek voltatok, te letaszítottad őt a lépcsőről,
9743 II | fogyatkozása.~A haldokló nagyot vonaglott, a szemei fölfelé forogtak.~–
9744 X | énekeljek egy dalt. – Én vonakodni fogok. – De hogyha ön is
9745 VIII | Kegyelmes uram… – szólt vonakodva Ollósi –, énnekem van szimatom,
9746 XI | cikk a tárcában volt, a vonalon alul.~De már Palit nem találta
9747 V | egyforma jellemre valló vonásai voltak, nyugodt tekintete,
9748 III | fizionómiai talány volt, vonásaiban és egész kifejezésében egy
9749 VI | elszörnyedés torzította el a vonásait. Ideges reszketegség állta
9750 VII | Simon báró, akinek vastag vonásokkal volt az arcára festve a
9751 V | volt aposztrofálva?~– Semmi vonatkozás nem volt benne. – Én most
9752 VII | által a közfigyelmet magára vonni.~– Ahogy parancsolod fiam.~
9753 XIV | hóna alá csapta a hegedűt vonóstul együtt, s lekapva a kalapját,
9754 X | lovakat a csőcselék, s úgy vontatja az utcán végig ujjongva. –
9755 XIV | nézte.~– Pontosan jövünk.~– Vonuljunk innen félre, uraim – monda
9756 VII | mint diadalmas ellenség vonultak végig a hazámon, a szívem
9757 III | A saját nemzetünk iránti vonzalom?~– Hóbort! – Hát az a mindenféle
9758 V | was haben Sie neues vor?”~Zoltán gróf azonban észrevette
9759 III | ereklyetartóba. Az irodaszolgának a Vorschrift szerint bajuszt nem szabad
9760 VII | előtt is muzsikált. – A walesi hercegnek egy hétig volt
9761 VII | nagyon szeret, mindent: walzert, hopszot, galoppot.~Aranka
9762 V | nun lieber Doktor (!), was haben Sie neues vor?”~Zoltán
9763 VII | Az a legnagyobb érdem a whist játéknál, ha az ember elismeri
9764 VII | várva vártak. – Ah! Itt a whistasztal felterítve. Ez az én kedvenc
9765 VII | hogy Palit odaültesse a whistasztalhoz, vizavinak Arankával. Az
9766 VII | Itt ma már nem jön össze a whistparti!~Zoltán is fordított egyet
9767 X | X. FEJEZET ~Jótékony művészet~
9768 XI | XI. FEJEZET ~A rákfordító nap~
9769 XII | XII. FEJEZET ~A művész gunyhója~
9770 XIII | XIII. FEJEZET ~A kettős árnyék~
9771 XIV | XIV. FEJEZET ~A hét szem paszuly~
9772 XIV | Nehogy úgy járjunk, mint a R**y Szevér szekundánsai, akik
9773 I | hintettek, kámfort kötöttek zacskóba, s azt viselték nyakba kötve;
9774 XIII | sűrűnek, ahol nem fog semmi zajt hallani.~Egyszer aztán csak
9775 VII | fiának az ügyét nap nap után zaklathassa.~Aranka megsokallta e szívtelenséget.
9776 VII | Tessék zenélni, táncolni, zálogosdit játszani. Én magam is mulatni
9777 I | cigánynak a tanyája. – Talán a záporok rohamai hordták alá ezen
9778 V | akart. Szentföldre vándorló zarándokot vagy Fra Diavolót. S úgy
9779 VII | No most, kérlek, Jánosom, zárd be megint, aztán vidd át
9780 XI | történik, őrizték, mint egy zárdanövendéket, hogy semmit meg ne tudjon
9781 VII | ruházatot. – Van külön zárkája, sétálhat naponként, esztergályozhat,
9782 VI | Minden páholyjegy, minden zártszék elkelt.~– Adják mással a
9783 IX | kellett már egyszer állnia a zászló becsületéért. Állásának
9784 II | eszméletlen bárónőt.~Amint a zátonyhoz érve, a fényes holdvilágnál
9785 II | szürke zátonyt képez.~Ennek a zátonynak a szélét körül szokták állani
9786 II | szerencse adta. Néhanapján a zátonyon megrekedt faderekakbul került
9787 I | alacsonyabb víz mellett pedig a zátonyos medrében aranyat mostak
9788 II | összekötve.~Azzal lement a zátonyra, ahol az aranymosó turzások
9789 II | innensőn messze benyúló szürke zátonyt képez.~Ennek a zátonynak
9790 X | csak a bajuszát rágcsálta zavarában.~– Te azt súgtad a szép
9791 XIV | nevettek.~Citera pedig még csak zavarba sem jött.~– Hát igaz! –
9792 XIV | táncoló torzalakokkal.~S a zavargó rémkáosz közül előtűnt az
9793 VII | olyan toalettben, mely nem zavarja meg a fényes társaságot.~–
9794 VII | mégis csak sok volt.~Kínos zavarodás és elfojtott düh kifejezésével
9795 VII | Énmiattam a családi béke meg ne zavarodjék közöttetek. – A leányom
9796 III | megszólalt.~– Kedves fiam!~Simon zavarodottan ugrott fel, s a borítékba
9797 III | szekrementárius uram! A mennybéli Zebaóth Isten tegye azt a te ragyogó
9798 I | lázadók ellen, az egész zendülést el fogja nyomni.~Ez be is
9799 X | mondhatom, hogy valami gyönyörű zene.~– De hisz az őrült gondolat:
9800 X | el a panaszukat, elsírják zenében, s a tömeg megérti őket.
9801 VII | ablakából a szünetet nem tartó zenedöngést, mely a Bárdy-palotából
9802 XII | zúgott fel a városból, emelve zenehangoktól. Arról sem tudta kitalálni,
9803 III | gyerekkorában nagy tehetsége volt a zenéhez; később a báróné bőkezűségéből
9804 VII | szép, őskori magyar dal zenéje, amelynek szövegét mindenki
9805 X | magyar indulóra, teljes zenekarkísérettel. Tudja ön, mi az a Berlioz-féle
9806 VII | Ollósi úr meghallá, hogy zenekíséret kell, nem várt utasítást,
9807 VII | félbeszakítottam. „Tessék zenélni, táncolni, zálogosdit játszani.
9808 VI | kórusban az Ave Máriát, s te zenéltél hozzá. Milyen jó fiú voltál
9809 VI | Szép hangom volt, atyám zenemester, megtanított énekelni. –
9810 X | megengedte! Én megtiltom önnek e zeneművek előadását.~– Kegyelmes uram.
9811 III | Ott tanulta ki alaposan a zeneművészetet. Már tizennégy éves korában
9812 VII | fortepiánóhoz szorítá a zeneművészt.~– Kedves művész úr. Bátor
9813 III | Simon, átadva az útlevelet a zenésznek.~Pali átvette az írást,
9814 VI | és alaposan kitanultam a zenét; nagysádra nézve azonban
9815 I | Szerencsére az ég is kitisztult: a zivatar elvonult másfelé.~A telehold
9816 VII | vadludak kiáltását, a nád zizegését magam körül: akkor vagyok
9817 VIII | teás csészében. Annak a zöldeskék lobogványa kísértetes világítást
9818 X | szívdobogás, s beszéd helyett csak zokogni tudok. Méltóztassanak valakit
9819 VII | lehetett hallani. Mert a Bárdy Zoltán-féle birtokot a fiskus lefoglalta,
9820 XIV | gyors léptekkel siettek Zoltánhoz. Nem titkolóztak többé,
9821 VII | mutatnom a világnak.~– Bárdy Zoltánról éppen kedvező hírt mondhatok
9822 X | szótól. Jó segítség volt Zoltántól rá nézve a cigánynőt őrültnek
9823 III | arcszíne aranyosbarna, piros zománccal.”~Itt egy ütést kapott a
9824 III | arca tojásdad, bronzzal zománcozott olajbarna, mély inkarnát
9825 X | rátaláltam. Ott volt kitárva a zongora támlányán.~Általános volt
9826 III | megfeszül a sűrű gombos Zrínyi-dolmány, vállán panyókára vetve
9827 VIII | is képtelenség!~– Hát a zsandárfőnök?~– Ott van! Nem hiányzik.
9828 VIII | országfelforgatást, akiket a mi zsandárjaink összefogdostak, hanem az
9829 VIII | praktikus eszme, hogy a zsandároknak tagliát kell adni az elfogottakért,
9830 VI | hogy „Könnyű neki, mert a zsarnoknak a kedvese!” – Ezt hallotta
9831 VII | kimondott, ennek a kisszerű zsarnokoskodásnak az elítélése volt.~De azért
9832 XIV | jobban.~– A polgárságot zsarolta ön. Általános volt a vélemény,
9833 XIV | száraz faleveleken fekve, zsebében az öngyilkossági nyilatkozattal.
9834 VII | kurta kabátban, melynek hat zsebje volt elöl, aminőben őt megszokták
9835 III | hízelkedő asszonyt, letörülve zsebkendőjével a csókja nyomát a kezéről.~–
9836 XIV | a két határra egy fehér zsebkendőt fektetett. Ez a korlát. –
9837 V | Azután eszébe jutott, hogy a zsebórája nincs felhúzva, azt felhúzta.
9838 VII | itten már most? Vendég? Zsellér? – Vagy megtűrt atyafiság?~
9839 X | megindult adakozni. S ha én zsémbeltem vele, hogy mért töri magát
9840 X | nejének:~– Gyerünk mi, innen Zsenám, mert itt baj lesz! – Elosontában
9841 XIV | Ma nem kell senkinek zsendice! – dörmögé Citera. – Éppen
9842 VI | még azt a levelét látná a zseniális grófnak, amit az imént adott
9843 X(1) | úriembereknek. De a hegedűjét és a zsenijét II-ik Rácz Pali örökölte;
9844 IX | mosollyal nézett Arankára: „Hát zsenírozzák magát ezek a pletykák?” –
9845 XIV | Mintha az csiklandozná a zsigereit, hogy ezt a dámát most ugyancsak
9846 XII | otthona volt. Alacsony, zsindelyes épület, egy kis kirúgó eresszel,
9847 IX | kucsma, görbe kard, zöld zsinóros nadrág, sarkantyús csizma.~
9848 XIV | hentereg!~A fülében egy forró zsírtenger zúgott; a világ tele volt
9849 VI | Domine salvum fac regem” zsolozsmáját. Fides közbeénekli: „És
9850 X | fújok rád, s össze fogsz zsugorodni, mint a gilvagomba!~Simon
9851 XI | közé rámázva. Mintaremeke a zsurnalisztikai művészetnek.~– Tessék olvasni!
9852 III | papiroson. Mondja azt: „Zu Befehl.” Értette kend?~–
9853 XIV | a fegyver a kezemben? Mi zúg a fejemben? Félek én? –
9854 X | Kalászi urak előjöttek a zugból, s a feleikhez lépve, valamit
9855 VII | polgárok, akik magukban eleget zúgolódtak a kegyelmes úr rendszabályai
9856 XIV | a harmat, itt-ott fehér zúzmara is: az első dér. A fákon
|