Fejezet

  1 1 |           szalagos csapba fonta.~Hanem hát már ezeken a kis Ámorkákon
  2 1 |      szemrehányásokat téve nekik, hogy hát ilyen soká kellett jőni?
  3 1 |             ekkor ismert csak rájuk.~– Hát ti vagytok azok? Óh, ti
  4 1 |             ejtettetek minket. Gyertek hát be! Megfagytatok, ugye?
  5 1 |             meg nem is akarta hinni.~– Hát hogy van az itten?~– Hát
  6 1 |               Hát hogy van az itten?~– Hát úgy van itt, hogy itt van.
  7 1 |              mint a bécsi madám! – No, hát mars előre!~Az ifjaknak
  8 1 |           zsebkendőjét akarja ellopni. Hát, amint este bemegy a színházba,
  9 1 |            koldulni az istenadták.~Kié hát a zálog?~Az egyikre az a
 10 1 |             feltörekvő féltést?~…Hanem hát most hagyjuk abba az okoskodást,
 11 1 |           magának, ahogy csak kívánja; hát ami benne van: nyúlánk rétes-szakaszocskák,
 12 1 |            nyomva el a markában.~– No, hát nem kell őket háborítani.
 13 1 |              csak megdöbbenve áll meg: hát ezt ki nyitotta volt ki?
 14 1 |          persze, hogy a Dryász vagyok, hát nem ismert rám az öregúr?”~–
 15 1 |            ismert rám az öregúr?”~– De hát hogy jő ez ide? Ki látott
 16 1 |                A paripa tagadta azt.~– Hát – a fiatal? – Alig lehetett
 17 1 |               sem tréfálni. De hol van hát, aki jött? Kivel beszélt?~
 18 1 |             csodálkozással kérdezve:~– Hát kegyed hogy jő ide, jó tiszttartó
 19 1 |          nagyobb zavarba kezde jőni. – Hát a kitűzött menyegző?~A szép
 20 1 |              nagyságos asszony igen. – Hát atyám nem haragudott?~–
 21 1 |              tőle rossz néven venni?~– Hát atyám? Atyám?~– Ő hallgatott.~–
 22 1 |               kellett keresztülesni.~– Hát testvérem, a szegény kis
 23 1 |          egészségi szempontok miatt. – Hát a polkát ismeri-e már?~Fiatal
 24 1 |               harmadszor kérdi tőle.~– Hát te nyitott szemmel alszol-e,
 25 2 |              itatták, mikor jöttünk.~– Hát még ha a vetésem látnák!~–
 26 2 | egzisztenciával a neve farkán.~– Hanem hát beszéljünk a magunk ügyéről,
 27 2 |                Borcz uramra.~– Ezekkel hát rendbe jöttünk, mégpedig
 28 2 |           kapitális a bőrével fizet.~– Hát az úrnak miben van a pénze?
 29 2 |             tűzbe jött.~– Mit? Burger? Hát az úr mi volt? Parasztlegény
 30 2 |           pipahamuba volt mártva.~– De hát mire való ez a beszéd? –
 31 2 |              alantabb hangon a szót. – Hát minek veszünk ezen össze?
 32 2 |             fölvett téma felett.~– No, hát beszéljünk okosan, én nem
 33 2 |                 a másik meg a Haben.~– Hát azonfölül mit ad az úr a
 34 2 |         nyithasson. Gyönyörű uraság!~– Hát, hát mi baj? – hebegé Borcz
 35 2 |                Gyönyörű uraság!~– Hát, hát mi baj? – hebegé Borcz uram,
 36 2 |             színné kenni el a képén. – Hát mi nincs jól?~Torhányi úr
 37 2 |                hetykén válaszolt rá:~– Hát tudja meg az úr, hogy én
 38 2 |               ha megegyezhetünk.~– No, hát hogyan egyezzünk meg?~–
 39 2 |                hogyan egyezzünk meg?~– Hát legelsőben is azt kell kimondanunk,
 40 2 |               van ez? Ezt nem értem.~– Hát csak úgy van, hogyha én
 41 2 |         mondtam. Annyit ígértem.~– No! Hát mondja meg egy szóval, mennyit
 42 2 |   fel-felnyitotta, meg lecsukta.~– No, hát ördög odavigye! Legyen,
 43 2 |             belőle kerek summát!~– No, hát száznegyven.~– Ahaha! Ne
 44 2 |              lefelé licitáljunk!~– No, hát százötven.~– Üsse patvar!~
 45 2 |              amit ő szerelemnek nevez, hát elszökteti azt a leányt,
 46 2 |                 édes fiam, Adorjánkám, hát megjöttél? – szólt kényeztető
 47 2 |              apjával beszédbe állni.~– Hát ma vendégség volt nálunk?~–
 48 2 |             Nem töröm rajta a fejem.~– Hát Torhányiék. A leány is.
 49 2 |              ne fütyülj, ide hallgass! Hát annyit mondhatok, hogy megegyeztünk
 50 2 |                te bolondulva, Adorján? Hát nem százszor mondtad nekem,
 51 2 |               Nonono, Adorján, ne légy hát bolond! – kezdé az öreg
 52 2 |       elvesztek, ha te lépsz vissza.~– Hát én arról nem tehetek.~–
 53 2 |            lehetett beszélni. Kirohant hát az udvarra a vasvillával;
 54 3 |              vágta őket ketté, hogy de hát mit tehet róla szegény gyermek,
 55 4 |         megfoghatatlan volt. Mi az oka hát annak, hogy a mocsár vize
 56 4 |                hajtja ki őket innen?~– Hát rájuk gyújtjuk a ház tetejét,
 57 5 |          nagyon nehezen lehet kitudni.~Hát még mikor magunkforma jámbor
 58 5 |           felül.~Amint erre felébredt, hát a gróf csakugyan felül volt,
 59 5 |              épkézláb maradtam. Nézzük hát, ezeknek mi bajuk! A kalauzt
 60 5 |                tudta meg, hogy ki volt hát az, akivel utazott.~Gyula
 61 5 |                hiszem, hogy ha akarom, hát tudok.~– No, ez mindjárt
 62 6 |                azzal, amit adott.~– De hát baj ez? – kiáltott közbe
 63 6 |        valamelyikünk szerelmes bele.~– Hát hisz én nem sértettem meg;
 64 6 |            érte majd ez a pénz embere: hát akkor ugyan miért restelkednék,
 65 6 |     osztályosai is lesznek e bajban.~– Hát ez mit fog csinálni? – kérdi
 66 6 |                furolyálni fog.~– Szép. Hát ez a másik? Cimbalmozik?~–
 67 6 |          hivatal, se nem mesterség. Mi hát mégis?~Gyula tréfás komolysággal
 68 6 |               kezét nyújtá neki.~– No, hát üdvözöllek, szegcsináló
 69 6 |                azzal is egyre megyünk. Hát még azután akiket részvétre
 70 6 |            ütenyről nincs fogalma; ezt hát okvetlen fel kellett szólítanom;
 71 6 |            között, hogy mit énekeljen; hát amint hazaérkezem a vőfényi
 72 6 |        polgárrá lett nemes.~– Jól van, hát nem beszélünk erről többet,
 73 7 |  fatalitásoknak szokták nevezni. Hanem hát mire való az okos ember,
 74 7 |            szerény kisasszonyai. Hanem hát ebben senki sem talált semmi
 75 7 |                megnézni, hogy milyenek hát az ő szemei.~– Látom, hová
 76 7 |                a kegyedé volt. Engedje hát azt a szép kezét megcsókolnom.~
 77 7 |              báró kezébe eresztenem.~– Hát ez a jószág a báróé? – kérdé
 78 7 |               Persze hogy a báróé; no, hát természetesen a báróé; mi
 79 7 |                 s kiment a divatból.~– Hát nagyságtok többször járnak
 80 8 |         lováról leugrott az udvaron. – Hát most kell jönni? Jól van,
 81 8 |        huszonnégy óra óta nem aludt.~– Hát mennyire vagy a comtesse-szel,
 82 8 |          hallgatok; hogyne hallgatnék: hát hogyan volt? Mi történt?
 83 8 |                tudja, mi a gavalléros! Hát magával nem beszéltél, Adorjánkám?~–
 84 8 |            adják-e?~– Azt nem tudom.~– Hát miért ne adnák? Tán azért,
 85 8 |            csak közönséges nemes vagy? Hát nem lehet-e tebelőled is
 86 8 |            menye egy grófkisasszony.~– Hát Torhányiékkal mit végezett,
 87 8 |             Bruder!~Ha nem tudtad még, hát mármost megtudhatod, mi
 88 8 |               de minthogy egyik sincs, hát szervusz; maradj ülve!”~
 89 8 |                ismerem (no, hisz akkor hát sokat ismerhet felőlem,
 90 8 |                megrettenve a birkás. – Hát a Torhányi vinkulum?!~–
 91 8 |               Halljuk, halljuk! Nos?~– Hát én még aznap este, hogy
 92 8 |               ezt a kérdést.”~– No, de hát így mégis nem utasított
 93 8 |         komolyan értekezni a fiával.~– Hát tudod; van nekem egy ágensem
 94 8 |               mi minden szabad neki.~– Hát ez az ágens úr, ez a derék,
 95 8 |            nagy szolgálatot tenne, ami hát sok pénzbe kerülne; én nem
 96 8 |            amilyen nagyot tetszik. No, hát nem igaz?~Adorján elgondolkozott;
 97 9 |               szerencsés ember!…~Pedig hát mindez csak káprázat.1~Torhányi
 98 9 |             Mind káprázat az egész.~De hát ki tudhatja azt?~Ki tudhatja
 99 9 |               harmadikéval az egyiket.~Hát azok a nagy nyereségek a
100 9 |              tudjon róla senki semmit.~Hát a sorshúzási nyeremények?
101 9 |              kezelés sok dolgot ad; de hát mégis ügyszeretetből csak
102 9 |               De igazán Zsánnak híják? Hát aztán magától kérem ám elő
103 9 |           Pedig fatális utunk volt. De hát csak megteszi az ember –
104 9 |             megérkezni?~– Méltóztattam hát! Látja már, hogy itt vagyok.
105 9 |           háromszáz forintjáért. Hanem hát az úr kedveért eljöttem.
106 9 |    fiatalemberek esküvőjök előtt, hogy hát búcsút vegyenek a szabadságtól,
107 9 |          egyszer feleség van a háznál, hát vége ám a szabadságnak.~–
108 9 |              hogy neki gróf fia van.~– Hát kicsoda? Hát gróf Rózsapallagi
109 9 |                fia van.~– Hát kicsoda? Hát gróf Rózsapallagi Borcz
110 9 |      vacsorálni szokott, nem ebédelni; hát csak nekem adasson valamit
111 9 |         mártogatni kedvem szerint. No, hát csak az én kedvemért ne
112 9 |         aziránt, amit beszélek.~– Nos, hát mit látott, Háfner barátom;
113 9 |                van is a világon; pedig hát nincs egyedül: van énnekem
114 9 |              kell, ne legyen sérthető! Hát amit a báró beszélt? Olyasmivel
115 9 |          leányom. – Ha te elszöktél –, hát én is megszököm!…”~ ~
116 10|           számon, az a szívemen.~– No, hát nekem is az a számon, ami
117 10|                 az egészen közönyös. S hát még ha ilyenkor szegény
118 10|                Hm, hm, no, no, ej, ej. Hát a grófné csakugyan azt hiszi,
119 10|                volna meglepetés, hanem hát mivel a grófné engem azzal
120 10|      menyasszonytól visszalépne!~– Nos hát?~– Meg fognak esküdni, az
121 10|                   De kérem, ne mondjon hát akkor grófnénak – szóla
122 10|                 Akkor azt kérdi a pap: Hát te, jámbor hajadon, szereted-e
123 10|            előre közölhette.~– Mármost hát, édes lelkem, grófné, csak
124 10|             teremnek maguktól. Mármost hát azt is megértheti, miért
125 10|              oka engemet kerülni.~– De hát mi bajod van vele?~– Nekem
126 11|        követnie. Ha ő úgy látja jónak, hát csak tessék. Halálveszedelem
127 11|                élvezettel.~– Foglaljon hát helyt mellettem!~Szeréna
128 11|              magamban egy félistennek!~Hát Adorján hogy érezte magát
129 12|               én.~– Milyen a hangja?~– Hát vékony.~– Jól van, hát itasd
130 12|                 Hát vékony.~– Jól van, hát itasd meg!~Azzal ismét az
131 12|              most innen ki nem vernek, hát akkor sehonnan sem.~Egészen
132 12|              jókedvet elrontani. Pedig hát csak el kell azt rontani.~
133 12|                van abban a levélben?~– Hát hiszen ön tudja; mert maga
134 12|               Gyula ismerős arcát.~– S hát aztán, mikor leszállt? –
135 12|      fordulatot tett szorultságában.~– Hát azután megint felült a hintóba –
136 12|           nagyobb csodák környékezték. Hát ez a másik akkor…?~– Gyula
137 12|              Máté is értett mindent.~– Hát ugye, hogy van okunk családi
138 13|         használja kukoricamorzsolásra; hát akkor azt mondanák, hogy
139 13|             Ördögös szemed van, atyus. Hát hiszen ő maga az. Mindig
140 13|                is összekerültünk.~– De hát hogyan lett ez baronesse?~–
141 13|                báró?~– No, csak úgy.~– Hát most meg te vetted el?~–
142 13|              el?~– Én is – csak úgy.~– Hát mért híttál most engemet