Fejezet

  1 1 |              csupán egy elméssége van, mikor már nagyon jó a kedve; mely
  2 1 |                nem tesz az Érmelléken. Mikor kitavaszodik, ismét visszatér
  3 1 |        kínálkozó hely arra nézve, hogy mikor a tiszttartó úrék vendégeket
  4 1 |               éppen kétségbe van esve, mikor olyan szép tengerinyulat
  5 1 |                van. A gróf okos ember. Mikor a grófkisasszonyt kinevelték
  6 1 |            kérdés, hogy boldogabbak-e?~Mikor a két országos korhely előtt
  7 1 |         végigdörzsölte rajta tenyerét, mikor beszélt, mintha úgy szikráztatná
  8 1 |            volt az, és eleven piros, s mikor nem mosolygott is, úgy tetszett,
  9 1 |             csorog a szeméből a könny, mikor ezt elmondja, úgy kacag
 10 1 |               miket szüntelen igazgat; mikor valakivel beszél, mindig
 11 1 |             nem kell neki akkor mankó, mikor szép legények híják táncba;
 12 1 |              tehát nem nyújthatja oda.~Mikor Torhányi urat és Borcz Adorjánt
 13 1 |         Adorjánt egymásnak bemutatták, mikor Adorján visszafordult Amáliához,
 14 1 |            tied.~Vagy a vak zenésznél, mikor egyik játszó szemét beköték,
 15 1 |              mulatság nem is mulatság, mikor minden ember beszélhet a
 16 1 |              rendén elhanyagolja, mert mikor észreveszi magát, mindig
 17 1 |               hegedűjébe, hogy viszont mikor ő akarja, akkor lesz az
 18 1 |      átszállítsa; de alig nyúlt hozzá, mikor az jókedvűen elkezdett rá
 19 1 |             éppen az kérdi ezt tőle.~– Mikor én azt mondtam, hogy ne
 20 1 |               ahogy a rossz színészek, mikor aztán tőlem kérdezték, hogy
 21 1 |            leánykát elhívni a táncból, mikor az ember egy fordulót valamennyi
 22 1 |          kifakadva a derék asszonyság, mikor vége volt a nótának –, nem
 23 1 |                Egyedül szeretek lenni, mikor alszom. – De mégis… (hirtelen
 24 2 |          nagyon régen lehetett az idő, mikor a parlagrózsa széltiben-hosszában
 25 2 |             melledre? – évődék vele. – Mikor én mondtam.~– Nem szokás
 26 2 |                gulyája; akkor itatták, mikor jöttünk.~– Hát még ha a
 27 2 |               kereskedő, hogy mit tud. Mikor leszáll a papiros értéke,
 28 2 |            hogy tudhatja azt meg, hogy mikor száll le, mikor hág fel
 29 2 |              meg, hogy mikor száll le, mikor hág fel a papiros?~– ’Sz
 30 2 |           akkor kötötték meg az alkut, mikor már Torhányi úr fenn ült
 31 2 |        birkózni; hanem azt nem tették; mikor már elmondtak egymásnak
 32 2 |     rőföskereskedő ad annyit a fiának, mikor kiházasítja, hogy boltot
 33 3 |        állapotnak egy gonosz variánsa, mikor az ember a „maga szolgájává”
 34 3 |               szolgájává” tette magát, mikor egy kegyetlen zsarnokot
 35 3 |        derékkal fiatalembert játszani; mikor ásítani volna kedve, akkor
 36 3 |          imádója, Szeréna testvére; ez mikor látta, hogy mellőztetik,
 37 3 |          meghűtötte magát, és meghalt. Mikor aztán Lipót báró diadala
 38 3 |        láthatták egyébkor szülői, mint mikor ők jöttek nagynénjükhöz
 39 3 |                tudta őt engesztelni, s mikor egyszer azzal akarta megijeszteni,
 40 3 |              az a hídon túl érte utol, mikor már a ligetnek indult. Mikor
 41 3 |           mikor már a ligetnek indult. Mikor aztán kérdezték tőle, hogy
 42 3 |           Aztán beszéljen vele valaki!~Mikor fitestvére meghalt, akkor
 43 4 |               Az öregúr csak elbámult, mikor azt meglátta; sohasem volt
 44 4 |          reszketve sietett a helyre, s mikor odaért, levette kalapját
 45 4 |            nagyon megcsóválta a fejét, mikor e rútul elváltozott mocsár
 46 4 |               értek.~Ilyenkor éjszaka, mikor legjobban táncoltak a tűzoszlopok
 47 4 |             csodába ejté. Késő ősszel, mikor a mezei munkának szünete
 48 4 |           amikbe éjszakázni visszatér, mikor a hosszas barangolásban
 49 4 |            végén kalapács van, s este, mikor hazajön, akkor tele van
 50 4 |                medrét.~Egyszer azután, mikor a hó leesett, telerakta
 51 4 |            házát akkoriban látogatták, mikor az még csak esküdt volt
 52 5 | kényelmetlenségei közé tartozik az is, mikor az ember nem ismeri az útitársát;
 53 5 |         nehezen lehet kitudni.~Hát még mikor magunkforma jámbor embernek
 54 5 |              iszap jót tesz a lábának.~Mikor aztán a kalauzzal készen
 55 5 |            tudom magamat rávenni, hogy mikor csak egyedül kell Pestre
 56 5 |             saját lovaimat használjam, mikor az igen haszontalan kiadás,
 57 5 |          fekszik ettől a fördőhelytől; mikor e falu alá ért, az éppen
 58 5 |              lehet valamiben segíteni.~Mikor a templom elé ért, ott látta
 59 5 |              percre félreinté a bírót, mikor menni akart, s titokban
 60 6 |        publikumtól kolduljunk valamit, mikor ha négyen-öten összeállunk,
 61 6 |             melegben; ülni egy helyen, mikor odakinn olyan szép idő van;
 62 6 |         szigorú mama majd leforrázott, mikor azt mondtam, hogy a kisasszonya
 63 6 |            furulyáz, majd megduellált, mikor arra kértem, hogy nem tilinkózna
 64 7 |          nászurának nevezte a birkást, mikor összejöttek, s olyankor
 65 7 |              abból már nem lesz semmi.~Mikor a sz…i fürdőről Torhányi
 66 7 |            csendesen odasompolygott, s mikor a füzértánc szövevénye minden
 67 7 |               olyan szívesen mosolyog, mikor egymással kezet szorít az
 68 7 |             csak akkor jön már minden, mikor elavult, s kiment a divatból.~–
 69 7 |          papának mindig el kell menni, mikor a vasút-részvényesek gyűlést
 70 7 |                Sz…ról Rózsaliget felé. Mikor megismerte őket, sarkantyúba
 71 7 |         mosolyogva ült vissza helyére, mikor nem láthatá többet; Adorján
 72 8 |               tárcám, mint új korában, mikor a kucséber rám disputálta.~–
 73 8 |           Nagyon is okos ember vagyok. Mikor reggel felé vége volt a
 74 8 |                el nem árulják magukat, mikor így tiszteletet vehetnek
 75 8 |             gondolatra vetemedik, hogy mikor levelet ír, bal kézre fogja
 76 8 |              ember az az Adorján úrfi. Mikor le-leissza magát, olyankor
 77 8 |                feltűnt előtte az ifjú, mikor a leégett falusiak számára
 78 8 |      Adorjánhoz legméltóbbnak gondolá.~Mikor egyszer alkonyatkor a sz…
 79 8 |          lángnak nemes kő ad tűzhelyt; mikor önnek áldozatkészsége az
 80 8 |                   Dehogy jó. Nevetett, mikor mondtam neki, hogy el akarom
 81 8 |              őket merész reményekre, s mikor megkérték, akkor mint a
 82 8 |     esszenciája az egész viszonynak.~– Mikor Ludvéghy báróhoz akart menni
 83 9 |                tudja találni a pontot, mikor kell az hausse-ról egyszerre
 84 9 |                publicum scandalum már, mikor sorshúzás után olvassa az
 85 9 |              lesz a sor sírva fakadni, mikor az oltár elé kell menni.
 86 9 |               lehetne Adorján is gróf, mikor annyian vannak.~-– Igazán
 87 9 |            kezet kell nekem csókolnia, mikor könyökig kulimászos vagyok
 88 9 |             Olyan ember ez az Adorján: mikor néha iszik, akkor minden
 89 9 |                mosolyogva fogja nézni, mikor Adorján az oltár előtt megesküszik
 90 10|            Szeréna grófné, mondja meg, mikor megy már haza?~E kérdéssel
 91 10|        Somlyóházán. Mulatságos kérdés, mikor az ember azt hiszi magárul,
 92 10|            illendőbbnek tartanám, hogy mikor egy mágnás leányát egy mágnás
 93 10|            grófnő olyan jóízűet rajta, mikor kérdésére megnevezi a jámbor
 94 10|           Azonban úgy intézte el, hogy mikor Gábor ismét távozni fog,
 95 10|            Esztike kérdezé Gábortól:~– Mikor beszéltél Adorjánnal?~–
 96 10|                rá a közönyös válasz.~– Mikor fogsz vele ismét találkozni?~–
 97 11|              többet Somlyóházára.)~– S mikor szándékozik a grófné Pozsonyba
 98 11|               akik tudják, hogy mi az, mikor vőlegény és menyasszony
 99 11|           percig sem várakoztatá őket, mikor már készen voltak.~Jó későn
100 11|         hódítani a női szíveket; hanem mikor az ember rangja megszaporodik,
101 11|               költeni.~Tehát végre! De mikor kezd az átöltözéshez?~Adorján
102 11|              támad.~– Majd évek múlva, mikor a tegnapi „én” már saját
103 11|             gondol anyagi veszteségre, mikor szívétől kér tanácsot. Ön
104 11|   kíváncsisággal nézte egykor Damiens, mikor a bakó nyílt sebeibe égő
105 11|               egymással. Emlékezem rá, mikor egyszer nagy társaság volt
106 12|          ismerős arcát.~– S hát aztán, mikor leszállt? – sürgeté Málait
107 13|             lehetetlenség.~Borcz uram, mikor Rózsaligeten regnált, felszámított
108 13|                Az sem telt meg vele. S mikor esztendő végén összeadta,
109 13|         tréfálni.~Nagy szorultságában, mikor már éppen arról volt szó,