Fejezet

  1 1 |         felőle, hogy valami Fehér Gyula, olyan közönséges név, amit
  2 1 |   szomszédai elhanyagolják. Fehér Gyula szórakozott, szemei mindig
  3 1 |    olvasott semmi magyar könyvet. Gyula nem is kínálta őt többet
  4 4 |   arisztokratikus hangzású: Fehér Gyula; apja alispán volt, és nagy
  5 4 |          alispánnak egyetlen fia, Gyula, arra a nagyon felötlő és
  6 4 |          súlyával, hanem a fiatal Gyula, ki még akkor legfeljebb
  7 4 |          Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa,
  8 4 |       rendezni képes legyen.~Amit Gyula megjövendölt, csakugyan
  9 4 |   választani két nagy baj között; Gyula határozza el, melyiket találja
 10 4 |           sorsa előtte áll. Tehát Gyula határozzon. Ha ő azt mondja,
 11 4 |      azonban meglehet az is, hogy Gyula, mint afféle újabb korbeli
 12 4 |           vétele után otthon volt Gyula. Éjjel-nappal utazott rémülten,
 13 4 |    tanulmánya által jut az ember.~Gyula rögtön kezébe is vette a
 14 4 |       mije van és mivel tartozik?~Gyula összevetéséből kitűnt, hogy
 15 4 |        volt lepetve azáltal, hogy Gyula még a burjánosi és vaczkói
 16 4 |  szántóföld korában sem érne meg; Gyula pedig aligha rendelkezhetik
 17 4 |           az ezresbe nem megy át.~Gyula maga is látta azokat a gúnymosolygó
 18 4 |   lecsorog a víz a föld gyomrába.~Gyula hidegvérrel hallgatta az
 19 4 |          csodálkoztak rajta, hogy Gyula úrfi nem örül nekik.~Másnap
 20 4 |     alatta megint egy másik sort.~Gyula örömtől reszketve sietett
 21 4 |    ismerősök nevettek rajta, hogy Gyula kincskereső lett.~Gyula
 22 4 |           Gyula kincskereső lett.~Gyula ekkor besietett Nagyszőllősre,
 23 4 |           csak hallatlanul rajta. Gyula molnármester lesz, malmot
 24 4 |        istriai legény volt, ennek Gyula utánajárt, s a parancsnokkal
 25 4 |      negyven legénnyel nekiindult Gyula a nagy munkának. Ő maga
 26 4 |  környékbeliek nevették a munkát. Gyula piócákat fog, meg csíkkal
 27 4 |     hozott a puszta kenyérnél; de Gyula meg volt vele elégedve.
 28 4 |        történt.~Mint látjuk, ez a Gyula úrfi a legprózaibb ember
 29 4 |        most már igazán felförmedt Gyula ellen. Gyula farkastenyésztő-intézetet
 30 4 |           felförmedt Gyula ellen. Gyula farkastenyésztő-intézetet
 31 4 | farkastenyésztő-intézetet alapít, Gyula sárkánykígyókat fogad fel
 32 4 |        meglehet, hogy van – szólt Gyula nevetve –, hanem hiszen
 33 4 |          hogy ő erre nem gondolt.~Gyula ekkor elébb védárkokat húzatott
 34 4 |         lángoló zsarátnak felett, Gyula felkölté cselédjeit, s körüljárta
 35 4 |           őket! – vigasztalá őket Gyula – egy hét múlva majd helyünkbe
 36 4 |          ezt a jövendölést; pedig Gyula váltig biztatta rá, hogy
 37 4 |  forrásvízzel látta el környékét.~Gyula fogadott munkásokkal, mert
 38 4 |      egyéb – mint egy jó feleség.~Gyula nem szokott az ilyen célzásokra
 39 4 |      vetődik.~Mit tudhatott Fehér Gyula ezen az utálatos regényes
 40 4 |           a hó leesett, telerakta Gyula a kocsiülést a diribdarab
 41 4 |       több volt, mint vakmerőség! Gyula e lépéssel azt az egész
 42 4 |           tudni; a társulat, mely Gyula tervére vállalkozott, ezer
 43 4 |  bocsátott ki, melynek felét maga Gyula megtartotta, tíz száztóli
 44 4 |          s azt mondták, hogy ez a Gyula mégis rettentő szerencsés
 45 4 |         egy kis szerény tudomány. Gyula ezáltal gazdaggá tette családját.
 46 4 |           A vidéken kezdett Fehér Gyula azoknak a kellemetes hírébe
 47 4 |   fecsegéseire építkezve lehetett Gyula szándékai felől véleményeket
 48 4 | speculativus, számító ember, mint Gyula, aki meg tudja mondani,
 49 4 |          azt állította, hogy nem! Gyula nem olyan ember; ő nem tekint
 50 4 |         fagy, se száraz esztendő.~Gyula pedig oly közlékenytelen
 51 4 |        Annyit tudtak felőle, hogy Gyula okleveles mérnök. Ez közelebb
 52 4 |          őt hozzájuk. Arról, hogy Gyula neve már a hírlapokban is
 53 5 |          megnéz – gondolá magában Gyula, s tanakodott rajta, hogy
 54 5 |         tették.~E felfedezés után Gyula is hanyatt tette magát a
 55 5 |        Egyszer azután azt álmodta Gyula, hogy az ismeretlen gróf
 56 5 |          lehetett másképp. Azután Gyula is kimenekült, s körülnéztek.~
 57 5 |       kellene rajta vágni – mondá Gyula, felgyűrve a kalauz karjáról
 58 5 |         lábát törte kend? – kérdé Gyula az ordító atyafitól.~– Ezt
 59 5 |        Itt a bokámban tört ketté.~Gyula végigtapogatá műértő ujjakkal
 60 5 |           egyszerre egyet rántott Gyula a fájós lábon, egyik hüvelykével
 61 5 |        hol az emelőgép?~A gróf és Gyula kifogták a lovakat a feldűlt
 62 5 |        lehet az – gondolá magában Gyula –, aki azt nézi, hogy mi
 63 5 |       kocsist és kalauzt váltott, Gyula nem tudta meg, hogy ki volt
 64 5 |           hát az, akivel utazott.~Gyula néhány hét múlva a sz…i
 65 5 |         hangzott minden oldalról.~Gyula rögtön leszállt kocsijáról,
 66 5 |       szemüveg ismeretes volt már Gyula előtt. Az ő grófi útitársa.~
 67 5 |    segítek rajta, gróf úr – szólt Gyula odasietve –, nem nagy baj
 68 5 |  kisrófolták a gép egyik oldalát, Gyula elkérte a gróf egyik szarvasbőr
 69 5 |        tüzet elfojtani. A gróf és Gyula egyformán lucskosan, kormosan,
 70 5 |       hajtatnánk be Sz…ra – mondá Gyula, s véleménye nagyon tetszett
 71 5 |        masiniszta.~Amíg a gróf és Gyula a sz…i fürdő felé haladtak,
 72 5 |       bátor lélekjelenléte által.~Gyula minden szemközt jövőt nevét
 73 5 |     egymás társaságába beillenek. Gyula észrevehette a grófon, hogy
 74 5 |         találta meghívni házához.~Gyula úgy gondolá, hogy majd a
 75 5 |          mulatni patriotizmusból.~Gyula kocsija behajtatott a csinos
 76 5 |       levő tulipánfa foglalta el. Gyula megdicsérte a tulipiferát,
 77 5 |     kedélyesen nyújtá egyik kezét Gyula elé, másikat atyjának, s
 78 5 |        megtudta, hogy ki a másik: Gyula Somlyóházi grófot mint hírhedett
 79 5 |         gyöngébb fejű ember, mint Gyula, ebben az első órában agyon-szerelmes
 80 5 |         legifjabb virágáig; hanem Gyula elég szerencsétlen volt,
 81 6 |         is gyanította, hogy Fehér Gyula is az). Ha én valakinek
 82 6 |          baj ez? – kiáltott közbe Gyula nevetve. (Somlyóházinak
 83 6 |      Somlyóházinak jólesett, hogy Gyula nem érezte magát sértve
 84 6 |     nevezzék annak – vágott közbe Gyula, ki kezdett e vita alatt
 85 6 |          nevét sem tudom.~– Fehér Gyula.~Gyula meghajtá magát tréfás
 86 6 |         sem tudom.~– Fehér Gyula.~Gyula meghajtá magát tréfás bizalommal.~–
 87 6 |          mesterség. Mi hát mégis?~Gyula tréfás komolysággal felelt
 88 6 |         jönni, uram – szólt közbe Gyula –, minden ember, aki önálló,
 89 6 |          mint egy istenasszony, s Gyula úgy szavalt, mint egy hérosz!~
 90 11|      Adorján úrnak; a másik Fehér Gyula úrnak; mindkettő térti vevény
 91 11|        násznagyot. Az enyim Fehér Gyula lesz.~Ez kissé zavarba látszott
 92 11|          nem restellt idefáradni.~Gyula engedé kezét a grófné két
 93 11|       kell apjához visszavezetni.~Gyula mosolygott a kifejezésre,
 94 11|      kacagta el magát fennhangon.~Gyula pedig nagyon jól látta Szeréna
 95 11|     szereti; érti ön: – mindenki.~Gyula nagyot sóhajtott, és nem
 96 11|          azt, hogy így történjék.~Gyula pirulva kelt fel.~– Jól
 97 11|           S itt önfeledten borult Gyula vállára Szeréna, és zokogva
 98 11|           az isten bocsásson meg!~Gyula vette kalapját, és indult.~
 99 11|        Szeréna az ajtóig kísérte; Gyula már kilépett, Szeréna visszatartá:~–
100 11|         mondja ön: „rossz húgom”?~Gyula érzékenyen ragadá meg a
101 11|           míg az ajtók bezárultak Gyula után; azután visszatért
102 12|         hölgy mögött láthatta még Gyula ismerős arcát.~– S hát aztán,
103 12|            szólt Szeréna. – Hanem Gyula, Cecil mátkája.~Máté urat
104 12|          Hát ez a másik akkor…?~– Gyula azt kérdezte tőlem, miért