Fejezet

  1 1 |      vacsorára a „mámikához”. Ha Máté uram jött hozzá, akárhány úri
  2 1 |             vonja magára a figyelmet: uram, uram! Szállok az úrnak!
  3 1 |             magára a figyelmet: uram, uram! Szállok az úrnak! A megszólított
  4 2 |               értesítse.~Borcz Mihály uram, a dúsgazdag birkás, most
  5 2 |             rekedt hangon:~– Nemzetes uram, vendégünk jött: tekintetes
  6 2 |         jobban kiáltani.~Borcz Mihály uram arisztokratikus gőggel monda
  7 2 |           könnyen menne.~Borcz Mihály uram egészen fel volt lázadva
  8 2 |             akar hozzájutni?~Hátrább, uram! Azért, hogy hintóban járunk!~
  9 2 |               hogy nemes Borcz Mihály uram udvarában vagy most, s amilyen
 10 2 |               hogy nemes Borcz Mihály uram még a báró címert is megszerezheti
 11 2 |         szolgája, kedves édes barátom uram. Örülünk, hogy friss egészségben
 12 2 |               Már hiszen ért Torhányi uram is a pénzfiaztatáshoz.~–
 13 2 |              százezer forintot.~Borcz uram nagyot bámult a beszélőre.~–
 14 2 |             nyájasan megszorítá Borcz uram kezét; kicsinyben múlt,
 15 2 |              tudom, nem tudom. (Borcz uram egyszerre elkezdett semmit
 16 2 |           alássan – pattant fel Borcz uram, kinél az a gondolat ragadt
 17 2 |              megér egy milliót.~Borcz uram erre nem tudott mit felelni;
 18 2 |               tűzbe jött arccal Borcz uram, s még egy X-et pingált
 19 2 |           bárót az oltár előtt.~Borcz uram egészen le volt sújtva,
 20 2 |               ők egymást. Azzal Borcz uram duzzogva húzta magát a bőrpamlag
 21 2 |            nem ér?~– Ne… igen. (Borcz uram azt akarta mondani, hogy
 22 2 |            hát mi baj? – hebegé Borcz uram, ki most már a krétát és
 23 2 |           hirtelen kapva a szón Borcz uram.~– Ihol van, ni – szólt
 24 2 |                kiálta felugorva Borcz uram –, én csak százezer rénes
 25 2 |          beszélünk róla többet.~Borcz uram elébb egy ideig szoktatta
 26 2 |             úr azzal megszorítá Borcz uram kezét, s mind a két úr igen
 27 2 |              Ennél jobb üzletet Borcz uram soha életében sem csinálhatott:
 28 2 |             dicsérte egymásnak. Borcz uram szerint Adorjánnál rendesebb,
 29 2 |      Adorjánhoz menni. Akkor Torhányi uram fizethet.~Torhányi uram
 30 2 |               uram fizethet.~Torhányi uram pedig tudta, hogy mit cselekszik.~
 31 2 |           hajtottak az itatóra.~Borcz uram meg volt elégedve e napjával;
 32 2 |            felszabadul a tarló.~Borcz uram öröme efelett annyira ment,
 33 2 |            narkotikus álmából.~– Ifjú uram, itthon vagyunk.~Adorján
 34 2 |            leány is. Az Amália.~Borcz uram azt a hatást várta ettől
 35 2 |             Százötvenezer forintom!~– Uram, nem láttam én soha százötvenet
 36 3 |              akinek a pusztáját Borcz uram haszonbérli, és meg is venni
 37 4 |   találkoztunk már egyszer Málai Máté uram ezüstlakodalmán Gyulával;
 38 5 |            Ezt a jobbikat, tekintetes uram – nyögé az keservesen. –
 39 5 | kényszerűségbe.~– Köszönöm, kegyelmes uram. Rögtön ki fogom mind a
 40 6 |        hallgassam, hogy Torhányi Máté uram mint dicsekszik azzal, hogy
 41 6 |            kell azon indulatba jönni, uram – szólt közbe Gyula –, minden
 42 6 |            leveleket, melyekben Borcz uram, a gazdag birkás invitálja
 43 6 |       lehetett sejteni, hogy Torhányi uram dolgozik.~A kontremin igen
 44 7 |          csekélységre kérte fel Borcz uram Ludvéghy bárót, hogy engedje
 45 7 |              soha, mint amilyet Borcz uram csinált számára; – a szerencsétlen
 46 7 |              adta, hogy építhet Borcz uram Rózsaligeten, amennyit neki
 47 7 |          volna a gérokkját, mondván: „Uram, ugyancsak építenek ám a
 48 7 |              volt intézve, hogy Borcz uram lassankint Rózsaliget haszonbérlőjéből
 49 7 |               fizetni.~Valamint Borcz uram is minden intézkedését úgy
 50 7 |             és Amália kedveért: Borcz uram, ki soha életében vendég
 51 7 |               úrfi a bolondját!~Borcz uram még jobban haragudott azért,
 52 7 |      készített roppant pénzért.~Borcz uram e napon rendkívül splendidus
 53 7 |       kontraktusban stipulálva.~Borcz uram egy táncszünet alatt alkalmat
 54 7 |               mindig a világon.~Borcz uram úgy tett, mintha rájuk sem
 55 7 |          midőn őt táncba vitte.~Borcz uram észrevevé, hogy Amália egyik
 56 7 |             Azt nem tagadhatom, Borcz uram.~– Hihetőleg azért vetette
 57 7 |               fehér keze van.~– Borcz uram olyan sokat tart az etikettre,
 58 7 |       hajította bele – szólt rá Borcz uram neheztelő nevetéssel. –
 59 7 |                a bárót elvitték Borcz uram elől, visszatért helyette
 60 7 |              nem vétett semmit.~Borcz uram mosolyogva ment odább, s
 61 7 |        nyugodni szeretne menni.~Borcz uram maga ugrott fel helyéből,
 62 7 |               keresztülmenniök.~Borcz uram édeskés hangon kérdezé Amáliától,
 63 7 |                Kár, kár – mondá Borcz uram –, hogy csak rövid ideig
 64 7 |              kérdé, hogy miért.~Borcz uram igen őszinte hanglejtéssel
 65 7 |              apja, hogy azt már Borcz uram rég úgy eltakarította a
 66 7 |              szobalyány átvette Borcz uram kezéből a gyertyát; a birkás
 67 7 |              tartózkodás, midőn Borcz uram komoly arccal karját érinté,
 68 7 |      elkábulva oda essék, ahova Borcz uram akarja. Torhányi kétmilliója
 69 7 |           volt ott még több is.~Borcz uram megint leült Torhányival
 70 7 |          veszi a nyereséget.~De Borcz uram még kevésbé törődött a veszteséggel,
 71 7 |           jövendő dolgai felől. Borcz uram igen beszédes kedvében van
 72 7 |  belevesztegetett, otthagyja: – Borcz uram most mindezzel nem törődik.
 73 7 |            legelső ház Bécsben; Borcz uram pedig azzal kérkedik, hogy
 74 7 |             ismereteit.~Ezalatt Borcz uram hajdúja annyira vitte az
 75 7 |              Felmentek; odafenn Borcz uram igen szívesen fogadá őket,
 76 8 |        korhely – kiálta fia elé Borcz uram enyelgő hangon, amint az
 77 8 |          tollat, s ha azt éppen Borcz uram cselekszi, az csakugyan
 78 8 |         következő dolgokat írta Borcz uram ákumbák kezevonásával:~„
 79 8 |             már nem bízta másra Borcz uram, maga tette zsebébe; befogatott
 80 9 |        szerencséjét: valósággal Borcz uram krákogó szavai azok. Borcz
 81 9 |               költ el; tudja, nagy jó uram, szokták ezt a fiatalemberek
 82 9 |              gróf? – kiálta föl Borcz uram, visszatéve a tálcára a
 83 9 |          miben botránkozott meg? Fiam uram jól mulat, ugye?~– De kérem
 84 9 |               az ujjai. Én, nagyságos uram, azt hittem, a földbe süllyedek,
 85 9 |          Volt-e valaha korhely, öcsém uram?” – Ha a legény szabadkozott,
 86 9 |             ezután fog az lenni öcsém uram. De amelyik megvallotta,
 87 9 |    vigasztalni jött volna.~– Tisztelt uram – szólt nagy lélegzetet
 88 9 |              támadni meg. Hanem Borcz uram tapasztalni fogja, hogy
 89 11|       lépésnyi távolban, s tiszttartó uram látta és szemlélte az egész
 90 11|              és anyja hidegségét. Ah, uram: ez borzasztó nevetséges
 91 11|              mindazt hallotta felőle: uram, ön olyan dolgokat tudott
 92 11|             ezeket a szemeket.~– Nos, uram – szólt Szeréna nyugodt,
 93 12|                            Málai Máté uram perplexitása~A jámbor tiszttartó
 94 12|            törődött vele senki.~Málai uram időt szokott adni a lovainak
 95 12|               hírnök annak sem mondá: uram, örülj, nem kell már őrizned
 96 12|               mondá a cseléd: bízzál, uram, nem kell már szénáról gondoskodnod,
 97 12|         lázadását tudtára adá: bízzál uram, mert a fiadat ugyan szereti
 98 13|           hová lenni a pénzével~Borcz uram azóta, hogy Adorján fiát
 99 13|               látva, s amellett Borcz uram is úr maradt.~A százezer
100 13|           teljes lehetetlenség.~Borcz uram, mikor Rózsaligeten regnált,
101 13|              mármost elgondolta Borcz uram, hogy ezentúl neki minden
102 13|        Tisza-parton sétálgatott Borcz uram, s nézegette az éppen érkező
103 13|      mániájában egyszer-másszor Borcz uram annyira kifogyott a költőpénzébül,