Fejezet
1 1 | s aztán hallgatózik: mi eredménye lett figyelmeztető
2 1 | szakállaik jégcsapjaival.~– Mi az ördög hoz benneteket
3 1 | gazdája –, nem így akartunk mi ide behajtatni, hanem muzsikaszóval;
4 1 | tréfálkozék Gábor –, mert mi meg leánynézőbe jöttünk
5 1 | vagy végzetes nyeremény; mi nem tudunk valamit, amit
6 1 | elöl csaknem összeérve, mi oly különös merész kifejezést
7 1 | rá, de nem tudhatta, hogy mi lesz azután a felelet következése.~–
8 1 | hirtelen eszébe jutott, hogy mi van ma itt a háznál, s ismét
9 1 | lesz azt kérdezgetni, hogy mi hozott most engem ide: azt
10 1 | A jámbor úr nem tudott mi ellenvetést tenni; pedig
11 1 | kíváncsian kérdezze, hogy mi az; még minálunk híre sincsen.~–
12 1 | Talán e pillanatban?” Mi jutott atyjáról eszébe attól
13 2 | Tudják is azt itt, hogy mi a szokás. Ha én azt mondtam
14 2 | is a pénzfiaztatáshoz.~– Mi tagadás benne – szólt szerény
15 2 | pislogatva.~– Nos, nos, mi lehet az? Mi lehet az? (
16 2 | Nos, nos, mi lehet az? Mi lehet az? (Pedig jól tudta,
17 2 | Pedig jól tudta, hogy mi az.)~Torhányi úr szerényen
18 2 | nem szólok a vagyon miatt. Mi az nekem; egypárszázezer
19 2 | mert nem értette, hogy mi az a kredit, olyasvalami
20 2 | meg van árendám.~– Haha! Mi az az árenda? Utoljára is
21 2 | Mit? Burger? Hát az úr mi volt? Parasztlegény volt,
22 2 | Gyönyörű uraság!~– Hát, hát mi baj? – hebegé Borcz uram,
23 2 | kenni el a képén. – Hát mi nincs jól?~Torhányi úr zsebébe
24 2 | sietni, mert még ki tudja, mi lehetett volna belőle. Adorján
25 3 | ott törni rajta a fejét, mi volna ízletes és egészségére
26 4 | tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet.~Rettenetes
27 4 | édesapám, a hír és dicsőség a mi családunk nevének ugyan
28 4 | mintha úgy hordták volna oda; mi Pogány-szigetnek neveztük
29 4 | nyirkos naivsággal, hogy mi a fészkes mennykő az a háromlábú,
30 4 | Ez megfoghatatlan volt. Mi az oka hát annak, hogy a
31 4 | tekintetre mindjárt felötlött a mi ifjú tudósunknak. Mi lehetett
32 4 | felötlött a mi ifjú tudósunknak. Mi lehetett ez? Kétségtelenül
33 4 | alá bújtak.~– Édes fiam, mi lesz ebből mármost? Ez egészen
34 4 | jött.~Mit csinálhatott, mi dolga lehetett ott? – azt
35 4 | azt meg előre neki, hogy mi lakik a föld gyomrában?
36 4 | mondja: boldogtalan szerelem.~Mi lehetne ebből? Hogy közelíthetnének
37 5 | maradtam. Nézzük hát, ezeknek mi bajuk! A kalauzt kihúzták
38 5 | Gyula –, aki azt nézi, hogy mi a haszontalan kiadás, s
39 5 | oltási műtételt meghiúsítá.~– Mi az átok baja lehet ennek
40 5 | meglepetés. Hol találtál erre a mi fiunkra, apám?~– Erre a
41 5 | fiunkra, apám?~– Erre a mi fiunkra? – kérdé elbámulva
42 6 | engem nagyon undorít, hogy mi itt ettől a szájtátó publikumtól
43 6 | nem arról van itt szó. A mi szerepeink nagyot változtak.
44 6 | nem, annyi bizonyos, hogy mi, kiket földesuraknak neveznek,
45 6 | földeinket, learatta gabonáinkat; mi megtizedeltük borát, búzáját,
46 6 | víz. Azért csak szoktassuk mi a közönséget ahhoz, hogy
47 6 | hivatal, se nem mesterség. Mi hát mégis?~Gyula tréfás
48 6 | Azonban mit tartoznak a mi hangversenyünkre ezek a
49 6 | és paplakot.~Ilyen ez a mi közönségünk, külön-külön
50 7 | töri azon a fejét, hogy mi lelhette Borcz uramat késő
51 7 | hát természetesen a báróé; mi csak árendások vagyunk itten,
52 7 | szebb mintákat közöl.~– Mi magunk szoktunk minden évben
53 8 | hallgatnék: hát hogyan volt? Mi történt? Mondd el csak,
54 8 | hosszat.~– Lám, hogy tudja, mi a gavalléros! Hát magával
55 8 | fiatalság svarc volt.~– Mi? Mennyit nyertél? – kapott
56 8 | összeget! Rámnéztek, hogy mi lesz már ebből. Az ív tetejére
57 8 | hát mármost megtudhatod, mi oka volt annak, hogy Szeréna
58 8 | apáink is úgy végezték; de mi magunk nem tudunk róla semmit.~–
59 8 | magammal. Én nem kérdem öntől, mi rangot, mi sorsot oszt meg
60 8 | kérdem öntől, mi rangot, mi sorsot oszt meg velem. Szalmáskalyibába
61 8 | csukva.~– Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit tudjanak
62 8 | tisztában a kilátás, nem tudta, mi úton képzeli ezt apja elérendőnek.
63 8 | én már értekeztem, hogy mi úton-módon lehetne az embernek
64 8 | jól no; tudom én, hogy mi minden szabad neki.~– Hát
65 9 | azt?~Ki tudhatja azt, hogy mi van azokban a bezárt málhacsomagokban?
66 9 | Mert én mindent tudok, hogy mi van benne. Ördög vigye az
67 9 | közlendő végett.~– Nos, mi jót hoz, Háfner barátom?~
68 9 | foglalatosságai miatt, a mi szíveinkben örökké jelen
69 9 | Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja van Adorján úrfinak.~
70 10| menyasszonyra. No: várja, ugye, hogy mi lesz? De el ne árulja, hogy
71 10| mindent, de mindent, hogy mi véleménnyel van felőle Gábor;
72 10| engemet kerülni.~– De hát mi bajod van vele?~– Nekem
73 11| én is világgá menjek.~– Mi bajom történhetnék? Utaztam
74 11| otromba sziklatömeg, mint ez a mi földünk, ha a naptól nem
75 11| aratnak.~És akik tudják, hogy mi az, mikor vőlegény és menyasszony
76 11| összeérzés! Akik tudják, hogy mi az a szerelem!~Akik tudják,
77 11| hogy én magam vagyok.~– S mi célra kívánja nagysád közbenjárásomat?~–
78 11| illő gyakorlati kérdést: mi célja van e kibékülésnek?
79 11| Felbomlott-e e viszony? Mi oka lehetett? Alapos volt
80 11| kér tanácsot. Ön tudja, mi történt tovább?~– Csak átalánosan.
81 11| tudom. Sokszor beszéltünk mi erről. Cecil lelke egészen
82 11| egészen tárva áll előttem. Óh, mi erről nagyon sokat szóltunk
83 11| ön mondani: Van ennek a mi családunknak még egy tagja;
84 12| fognak azon bánkódni, ki és mi utazik ilyen nagy sietséggel,
85 12| rendkívüliségen, hogy egy úri dáma mi oknál fogva siethet ilyen
86 12| kérem alássan. Egy levelet? Mi van abban a levélben?~–
87 12| én szeretném tudni, hogy mi történt tovább. – Hogy mi
88 12| mi történt tovább. – Hogy mi történt? (Valamit mégis
89 12| nyitva maradtak bámulatukban.~Mi nevetnivaló van itt?~A zavarból
90 12| verjék rá a vasat.~– Amit mi azonnal meg is tettünk –
|