Fejezet
1 1 | megint megölelte őket. – No, az ugyan szép volt tőletek,
2 1 | ott a tűzhely mellett.~– No, félbolond! Nézd el, nézd!
3 1 | őtet, mint a bécsi madám! – No, hát mars előre!~Az ifjaknak
4 1 | tartott úr gombját végtére. – No, hálá istennek, hogy eljöttek,
5 1 | társaság többi tagja, férfi és nő, összefogózva keringett
6 1 | szaváról ismerni meg, hogy nő.~Lovával beszélget, mely
7 1 | hogy mit beszélnek hozzá.~– No, ne siess! Csak halkan menjünk,
8 1 | nyomva el a markában.~– No, hát nem kell őket háborítani.
9 1 | és most viszik a táncba. No, ez derék! Tehát éppen meg
10 1 | Cecil éppen itt jőnek össze. No – nem illik szegény embernek
11 2 | a fölvett téma felett.~– No, hát beszéljünk okosan,
12 2 | Hogy én mit adok? Már én?~– No, igen. Ha ki akarja házasítani,
13 2 | Szép kis nemesember!~– No, azt nem akarom. Tudja meg
14 2 | megteszem, ha megegyezhetünk.~– No, hát hogyan egyezzünk meg?~–
15 2 | mondtam. Annyit ígértem.~– No! Hát mondja meg egy szóval,
16 2 | fel-felnyitotta, meg lecsukta.~– No, hát ördög odavigye! Legyen,
17 2 | már belőle kerek summát!~– No, hát száznegyven.~– Ahaha!
18 2 | Ne lefelé licitáljunk!~– No, hát százötven.~– Üsse patvar!~
19 2 | maradjon a szánban fekve.~– No, édes fiam, Adorjánkám,
20 2 | tudnád, hogy kié volt ez! No, találd ki!~– Nem bánom
21 2 | Adorján kedvetlenül.~– Ejnye, no, de kedvetlen vagy. Éhes
22 2 | valami nótát fútyülni.~– No, ne fütyülj, ide hallgass!
23 2 | készült saját szobája felé.~– No – nem – nem: te bizonyosan
24 5 | lábával felrúgva a levegőbe.~– No, mármost állj fel!~Az ember
25 5 | ha akarom, hát tudok.~– No, ez mindjárt egy. Nekem
26 5 | kérdé elbámulva a gróf.~– No, igen, Fehér Gyulára, akit
27 6 | áldozatoknak nevezze.~– No, és hadd nevezzék annak –
28 6 | pattanva Szilárd. – Én?~– No, ne ütögesd úgy a melledet,
29 6 | amit én úgy szeretek.~– No, iszen akkor lássanak Sz…
30 6 | lenni? A Kapellmeister? No, akkor én leszek brúgós. –
31 6 | Szilárd kezét nyújtá neki.~– No, hát üdvözöllek, szegcsináló
32 6 | publikumot, részint komédiást; no, iszen szép tapasztalásokat
33 6 | övére az egész tartalmat.~– No, de az nagy gorombaság.~–
34 7 | engedte szóhoz jutni. – No, no, no, hiszen én nem izgágáskodom;
35 7 | engedte szóhoz jutni. – No, no, no, hiszen én nem izgágáskodom;
36 7 | szóhoz jutni. – No, no, no, hiszen én nem izgágáskodom;
37 7 | azután a kalapjába tette. No, csakhogy nem a kegyedé
38 7 | Persze hogy a báróé; no, hát természetesen a báróé;
39 7 | nagyságos báró úr a földesúr; no, hisz az természetes. A
40 8 | kell jönni? Jól van, jól no; már elmentek, senki sincs
41 8 | Hallgasson csak ide, apám!~– No, hallgatok; hogyne hallgatnék:
42 8 | mögöttem nem maradt ép pad.~– No, azt szerettem volna látni.~–
43 8 | pisszegni próbált mellettem; no iszen belecsaptam annak
44 8 | romlatlan, őserejű; egy nő, ki igazán szeret, ki élni
45 8 | midőn tovább beszélt.~– Azon nő pedig nagyon gazdag.~Adorján
46 8 | becsültem soha a pénzt.~No, ebben igazat mondott.~–
47 8 | mondott.~– És igen szép nő – folytatá a félelem bátorságával
48 8 | szilaj magaviseletét ismerem (no, hisz akkor hát sokat ismerhet
49 8 | volna ma elszökni velem.~– No hisz, az kellene csak nekem! –
50 8 | vinkulum?!~– Úgy? Igaz. No, hiszen addig szó sincs
51 8 | megkértem Szeréna kezét.~– No, és nem volt haragos a gróf?~–
52 8 | magamnak ezt a kérdést.”~– No, de hát így mégis nem utasított
53 8 | érdekesebbé teszi a férfit a nő előtt. A nő mindig azt hiszi
54 8 | teszi a férfit a nő előtt. A nő mindig azt hiszi magában,
55 8 | asztalához leülni…~– Jól van, jól no; tudom én, hogy mi minden
56 8 | így lettek nagy urakká. No, én herceg lenni nem kívánok,
57 8 | amilyen nagyot tetszik. No, hát nem igaz?~Adorján elgondolkozott;
58 9 | közt dísztermeiben hallani.~No! Ezt elvihetné a manó, ha
59 9 | kalmár kegyes arculattal.~– No, meg azért.~– Tehát méltóztatott
60 9 | nekem is büszkeségem lesz.~– No, igaz, ez igaz – szólt Borcz
61 9 | hamis célzattal Torhányi.~– No, természetesen! Neki azt
62 9 | mártogatni kedvem szerint. No, hát csak az én kedvemért
63 9 | alássan, micsoda mulatás? No, iszen, én is voltam fiatalember,
64 9 | csinálna belőle közbotrányt.~– No, és erre a szóra kivetette
65 9 | kötelességek is járnak. No, ezt majd meglátjuk. Én
66 10| számon, az a szívemen.~– No, hát nekem is az a számon,
67 10| menjek nőül; hogy legyek nő, ki férje nevét s nem férje
68 10| rajongásai alatt.~– Hm, hm, no, no, ej, ej. Hát a grófné
69 10| rajongásai alatt.~– Hm, hm, no, no, ej, ej. Hát a grófné csakugyan
70 10| grófné lesz, amint illik.~– No már, kedves mama, azt csakugyan
71 10| tán esküjétől?~– Óh, nem! No, iszen a kellene! Én csapnám
72 10| kérek; elszaladt a nyelvem. No, de csak gondolatnak is,
73 10| azaz, hogy jól van, jól, no, Szeréna kisasszony semmit
74 10| következik a sor a menyasszonyra. No: várja, ugye, hogy mi lesz?
75 11| ott találkoznom kellene.~„No, ez már okos beszéd – gondolá
76 11| szobaleányom meg pisztolyaim.~– No, azok talán megőrzik a betegségtől
77 11| önnek, hogy egy bohókás nő szavára kegyed nem restellt
78 11| most azt gondolja magában: no, iszen, akadtam én most
79 11| hitette el egy elkényeztetett nő magával, hogy már ő ezentúl
80 11| szegény védtelen, gyanútlan nő szívét törék össze, hogy
81 11| rangút, annak a címe „boldog nő”. Mindenki nevetett az ötleten,
82 11| találta elégnek, amit más nő tett volna, hogy midőn kedvesét
83 12| meg egy pohár vizet.~– No, azt miért ne adnál neki.
84 12| tőlem tudjon meg mindent. No, ha most innen ki nem vernek,
85 12| Nagyon jó kedvük van.~– No – gondolá magában Málai
86 12| Hogy én hol hagytam el? (No, most jön a haddelhadd!)
87 12| hajlandó vagyok föltenni róla.~(No, de most.) Máté úr hallotta,
88 13| hogyan lett ez baronesse?~– No, tudod, Ludvéghy után.~–
89 13| Elvette volna a báró?~– No, csak úgy.~– Hát most meg
|