1-500 | 501-1000 | 1001-1391
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | Egy farsang az Alföldön~Néhány évvel ezelőtt,
2 1 | volt már a két utazónak az Alföldön, mint a tatárjárásnak.~
3 1 | tüneményről, melyet nem hisz az ember, amíg nem lát, de
4 1 | dáridóhoz; amit nehezített az a körülmény, hogy a két
5 1 | lefoglalta Nagykárolyban az egyetlen cigánybandát, s
6 1 | mint ahova ők viszik azt.~Az volt környékszerte az égető
7 1 | azt.~Az volt környékszerte az égető kérdés, hová fog ma
8 1 | rózsapallagi birkás fia, akiről az a hír, hogy millioma van
9 1 | fiatal lyánkáktól, mely az egész szépnemmel közös,
10 1 | jó barátságból. Különben az esztendő három szakában
11 1 | akin senki túl nem tesz az Érmelléken. Mikor kitavaszodik,
12 1 | hogy ezután hogy lesz.) Az embernek van jó barátja,
13 1 | bánatát, gondjait kicsukja az ajtón erre a kis időre,
14 1 | úttól félretérve, találja az ember gróf Somlyóházi pusztáját.
15 1 | malmot hajt, a patak maga az uradalmi kert közeléből
16 1 | hátul fehér tetejével.~Az úrilak két szárnyra van
17 1 | a kényességig válogatós az emberekben, olyasvalami
18 1 | majd mindjárt elmondom.~Az úrilak még a régi francia
19 1 | késő, bekormozta azokat már az idő annyira, hogy rájuk
20 1 | bal füle egyenesen áll az ég felé, mintha drótra volna
21 1 | ügyességgel forogva körül az oszlop tetején, melyen éppen
22 1 | pitvarból mégsem siet senki az érkezők elfogadására. Talán
23 1 | tiszttartónét majd hanyatt dönti, az jót húzna a hátára, ha volna
24 1 | előreszalad, hogy megmutassa nekik az utat; sokkal elébb odaér
25 1 | lovak orra előtt rúgtat be az udvarra, s ő az első, aki
26 1 | rúgtat be az udvarra, s ő az első, aki a megérkezett
27 1 | csizmaszárára a farkával, hogy az majd leesik a lábáról; végre
28 1 | Több vendéget nem vár.~Az embernek azonban nem adott
29 1 | sokáig nézegette összevissza az érkezőket, de rájuk nem
30 1 | Kellünk-e, asszonynéném? – szólt az egyik bundás férfi, téli
31 1 | gazemberek!~Azzal fülön fogta az országos semmirekellő gazembereket,
32 1 | szakállaik jégcsapjaival.~– Mi az ördög hoz benneteket ide,
33 1 | megint megölelte őket. – No, az ugyan szép volt tőletek,
34 1 | ütött széles tenyerével hol az egyik, hol a másik hátára,
35 1 | nevettek.~– De iszen – szólt az elébbi hang gazdája –, nem
36 1 | szobákba menni; ez volt az első a háznál, első és legtekintélyesebb
37 1 | takaréktűzhelyek konyhája, hanem az ősi, egészséges tűzhely,
38 1 | olyan volt a szőre, mint az igazié, szemei is voltak
39 1 | bekergeti szidott vendégeit az előszobába, ott leszed róluk
40 1 | szemein nagyon meglátszanak az álmatlan éjek nyomai; azt
41 1 | róluk így rátekintésre, hogy az egyik a környék Adonisza,
42 1 | együtt, akik majd megnézik az embert.~– Visszanézzük őket –
43 1 | Sodrófát tinektek, nem leányt! Az utósó szolgálómat sem adnám
44 1 | meg milliom forintot ad is az apja. Való is tinektek tisztességes
45 1 | sohase láttad életedben? Az én Eszterem az, te málé!~–
46 1 | életedben? Az én Eszterem az, te málé!~– Igen az egyik;
47 1 | Eszterem az, te málé!~– Igen az egyik; de a másik?~Tiszttartóné
48 1 | öcsémuram orra előtt, mint az óra ketyegője.~– Az a másik
49 1 | mint az óra ketyegője.~– Az a másik nem ebfogra való.
50 1 | Mert ott a körmére ütnek az embernek.~– De már azt meglátjuk! –
51 1 | félrelökte onnan:~– Coki, kurta! Az a leány a grófkisasszony.~
52 1 | akarta hinni.~– Hát hogy van az itten?~– Hát úgy van itt,
53 1 | lesz a laska; nem tudsz az uradnak egy szája ízére
54 1 | eredj újra nevelőintézetbe az én somlyóházi tiszttartónénémhez,
55 1 | leánya, mert jobban megőrzi az őtet, mint a bécsi madám! –
56 1 | madám! – No, hát mars előre!~Az ifjaknak be kellett érni
57 1 | Hajh, másforma világ volt az!~Én nem tudom, vérünkben
58 1 | hogy járja a bolondját.~Az a kedélyes, egymással megelégedő
59 1 | mulatott akkor!~Ki is ment az a divatból: zálogos játék,
60 1 | divatból: zálogos játék, az anekdotázó öregurak, az
61 1 | az anekdotázó öregurak, az a jó nevető publikum, aki
62 1 | utóhangjaikra találni, de az sem úgy szól már, mint azelőtt.
63 1 | azelőtt. Okosabbak lettünk: – az a kérdés, hogy boldogabbak-e?~
64 1 | vonásaiból lehete gyanítni.~Az öregúr molnárszínű hosszú
65 1 | úgy szikráztatná ki belőle az élc villanykáit.~Bajusza
66 1 | Bajusza éppen olyan fehér volt az öregúrnak, miként haja,
67 1 | szőrtül a borotva, sima volt az, és eleven piros, s mikor
68 1 | a fehér bajusszal, azzal az ernyős sipkával és hosszú
69 1 | nádpálcával a kezében… „Az akasztófáravaló! Komédiás
70 1 | Tán megharagudott érte az öregúr? Dehogy haragudott,
71 1 | elkezdett kacagni, és verte az öklével a támlát, hogy minden
72 1 | nincs ennek semmi hatása; az a kedély kellett ahhoz,
73 1 | a kedély kellett ahhoz, az a boldog jó hangulat, hogy
74 1 | boldog jó hangulat, hogy az ember úgy tudjon elbeszélni
75 1 | mulattat. Nem fiatal ember már, az ötvenesben jár; ahogy a
76 1 | ahogy a száját tartja, az látszik belőle, mintha most
77 1 | magát, s vonásaiból kitűnik az erőködés mindenkinek valami
78 1 | nevetnek, s integetnek szemmel az öreg asszonyságnak, hogy
79 1 | annak szépségéből levon; az, hogy meglátszik rajta:
80 1 | ideálkép legyen is azokon, az embernek nem megy ki a fejéből,
81 1 | Azok közé tartozó, akikkel az ember százszor is találkozik,
82 1 | Meglehet, hogy ennél is az az eset; – majd meglátjuk.~
83 1 | Meglehet, hogy ennél is az az eset; – majd meglátjuk.~
84 1 | beleszól a társalgásba; az általa bevezetett két vendéget
85 1 | Gábor Endre öcsém. Ez meg az én legkedvesebb urambátyám,
86 1 | van egymáshoz.~Következik az asszonyságoknál a bemutatás.~–
87 1 | járni.~Mind nevetnek rajta. Az öreg asszonyság azt vágja
88 1 | delnő előtt terem. Adorján az első tekintetre megdöbbenve
89 1 | elevenebb divatkép lett belőle. Az eddig vele beszélgető ifjú
90 1 | neki, és azoknak őt.~– Ez az én kis férjem – szólt mosolyogva,
91 1 | ellágyulással tevé hozzá: – az én öreg vőlegényem; – az
92 1 | az én öreg vőlegényem; – az én ezüstvőlegényem.~A kis
93 1 | visszafordult Amáliához, egyiknek az arcán sem lehetett észrevenni
94 1 | közéletben sokkal jobb színészek az emberek; ott nem a publikum
95 1 | kedvéért játszanak, ott az a művészet, hogy ne lásd,
96 1 | most. Pedig valamit kell az olyan három embernek érezni,
97 1 | őket, hogy ez a szerelem az egyenes országúton haladjon
98 1 | országúton haladjon előre. Hanem az ilyesmit nem kötik a világ
99 1 | napestig a hármas futóson; az volt a feladat, kinek-kinek
100 1 | szépen megosztoztunk; ez az enyim, ez a tied.~Vagy a
101 1 | rámutatott főzőkalán sceptrumával az eléje akadóra, az egész
102 1 | sceptrumával az eléje akadóra, az egész kör megállt rögtön,
103 1 | tartva fölöttünk; mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most
104 1 | oly mulatságos volt, hogy az ember fáradttá kacagta magát
105 1 | lény, ki mindenkinek szórta az élceket; Cecil grófnő pedig
106 1 | is két zálogot vesztett; az egyikből elmésen kivágta
107 1 | kútba esésre levén ítélve, az öreg anekdotás urat idézte
108 1 | urat idézte elő a sarokból, az húzta ki, s koppant a fiatalság
109 1 | kávéédesítésre kárhoztatták, s az már veszélyesebb hivatal;
110 1 | még eltagadja, hogy nem az övé, így azonban kénytelen
111 1 | kezébe, s kérdé, mire méltó az a két nagy bűnös, aki azt
112 1 | bűnös, aki azt otthagyta.~Az esküdtszék arra szavazott,
113 1 | hogy menjenek koldulni az istenadták.~Kié hát a zálog?~
114 1 | istenadták.~Kié hát a zálog?~Az egyikre az a fiatal igénytelen
115 1 | hát a zálog?~Az egyikre az a fiatal igénytelen ember
116 1 | Szép kis rubingyűrű volt az, olyan piciny kis karika,
117 1 | senki sem szólalt fel: az enyim, kiváltom.~Végre Esztinek
118 1 | hisz ez Cecilé! Ugyan kinek az ujjára is menne ez a pici
119 1 | kedves barátném, nem megy az ily könnyen. Azért, hogy
120 1 | fiú. Ez ugyan megtréfálta az egész társaságot! – Ez azután
121 1 | sorban kezet csókoltatott az egész társasággal szép társnéjának;
122 1 | gyöngéd kéztől?~E pillanattól az igénytelen fiú vonta magára
123 1 | magára a társaság figyelmét. Az emberek megkérdezgették
124 1 | olyan közönséges név, amit az ember a másik percben megint
125 1 | elmésséget láttak abban, pedig ha az ember úgy tudhatná a jövendőket,
126 1 | Hanem hát most hagyjuk abba az okoskodást, asztalon a leves!~
127 1 | Aztán milyen leves volt az! Sárga a beléfőtt tyúkoknak
128 1 | megtöltve, ami csak úgy omlik az ember szájában. Bizony megettük
129 1 | megalkudtak abban, hogy az asztalfő egyik végét a két
130 1 | tálnál már aztán készen volt az az amábilis konfúzió a társalgásban,
131 1 | már aztán készen volt az az amábilis konfúzió a társalgásban,
132 1 | vén hajdú zavarja meg néha az embert a körülhordott tállal,
133 1 | darabot, ezt a pirítottját az ő kedvéért, mert majd megharagszik!
134 1 | figyelmet: uram, uram! Szállok az úrnak! A megszólított felijed,
135 1 | lesz utána a vidám zajgás. Az öregurak kacagnak, néha
136 1 | megszorongatják egymás kezét az asztalon keresztül; Borsodiné
137 1 | poharába, hogy mind szétömlött az asztalon. Gyulát a vacsora
138 1 | fordulva, ki villájával az üres tányérra írogatott
139 1 | mint a jóllakott ember az ételre.~E gorombaság után
140 1 | megzendült odakinn a pitvarban az utánuk vergődött cigányok
141 1 | belőle. Ah, ez a zene volt az ő lelkének kiegészítő része. –
142 1 | Olyan kiegészítő része, mint az arab rajongóénak a mákonyfüst.
143 1 | amint sarkantyúit összeveri az asztal alatt.~Gábor Endre
144 1 | neki még ötven esztendőt az eddigiek után; hanem azontúl
145 1 | cigány! A szegény cigány; az volt a legfőbb gond! Talán
146 1 | más kottája, mint annak az arca, aki zenéjét hallgatja,
147 1 | mikor ő akarja, akkor lesz az hol víg, hol szomorú.~A
148 1 | délceg, daliás léptekkel. Az egész test mozog abban,
149 1 | plasztikai szobor mintaképe. Az arc mosolygása, a szem villogása
150 1 | főszerepet; nem is való az minden hányt-vetett legénynek;
151 1 | hányt-vetett legénynek; mert az még azon időkből maradt
152 1 | egypárszor láttam már ezt az ősi táncot, de még most
153 1 | előtt tett; minden szem tüze az ő arcán látszott összegyűlni,
154 1 | összegyűlni, úgy ragyogott az, olyan szép volt; minden
155 1 | szállingózik a hó; beszürkült az ég egészen; nincs holdvilág,
156 1 | csak a hófény derengeti az éjszakát. Alig látszik a
157 1 | a kétséges úton, melyet az éj s a hóesés mindig jobban
158 1 | megy két utas egymás után. Az egyik egy lovag vagy lovagnő,
159 1 | Dryászom – csak egy farkas az, nem jön több. Voltál te
160 1 | mert különben elvesztjük az utat. – Ellenségünk nem
161 1 | nem fél.~Most erdőbe ért az út, ahol nem lehetett róla
162 1 | ügetett a lovag után, amint az galoppban indult, egyszerre
163 1 | hogy a tér fogy közöttük, az erdő sötét volt, a táj elhagyott
164 1 | fák között kerülőt csinált az út; a lovagnő kénytelen
165 1 | volt azt követni, mialatt az ordas az egyenes iránynak
166 1 | követni, mialatt az ordas az egyenes iránynak rohanva,
167 1 | Dryászom! – szólt lovához az amazon, megállítva azt az
168 1 | az amazon, megállítva azt az eléje siető vaddal szemközt. –
169 1 | Néhány perc múlva kiértek az erdőből, s a kibontakozó
170 1 | kitalálta maga, merre tér el az út a kastély felé, pedig
171 1 | azzal egyenesen megindul az istállók felé; az ajtó,
172 1 | megindul az istállók felé; az ajtó, melyen be akar menni,
173 1 | nyelét, s kinyitja maga előtt az ajtót, s beléptet saját
174 1 | de a lovagnő látta, hogy az nagyon a fejébe van nyomva,
175 1 | szárny szobáit, azután menjen az istállóba, nyergeltesse
176 1 | tiszttartó szobaleánya; az nem a kulcsár dolga.~– Micsoda
177 1 | tiszttartónál? – kérdé a delnő az eltávozót.~– Ezüstlakadalmát
178 1 | lakosztályban semmit sem tudtak meg az új vendég ittlétéről.~Az
179 1 | az új vendég ittlétéről.~Az új vendég egy fiatal, szőke
180 1 | merész kifejezést adott az egész arcnak. Ha oly finomak
181 1 | szellemdús arcnak, mely az első tekintetre meglep,
182 1 | első tekintetre meglep, míg az apró szőke fürtök, mik a
183 1 | lehajtotta fejét.~Csakhogy az egy percig tartott; a fiatal
184 1 | ujjával a tükörbeli alakot, az is megcsóválta fejét, s
185 1 | utoljára akkorát csapott vele az asztalra, hogy még az is
186 1 | vele az asztalra, hogy még az is nagyot szólt rá, pedig
187 1 | mozdulatlanul, mint egy szobor.~Az épület másik felében pedig
188 1 | vigasság közepéből abban az ezüstsarkantyús csizmában
189 1 | ezüstsarkantyús csizmában kimenni az udvarra, és sorra vizsgálni
190 1 | udvarra, és sorra vizsgálni az istállókat: az a sok idegen
191 1 | vizsgálni az istállókat: az a sok idegen kocsis nem
192 1 | történik, megütheti a patvar az ezüstlakadalmat!~Amint az
193 1 | az ezüstlakadalmat!~Amint az istállóajtókat sorra járja,
194 1 | be is ment maga, hogy azt az idegen paripát átszállítsa;
195 1 | alig nyúlt hozzá, mikor az jókedvűen elkezdett rá vihogni,
196 1 | vagyok, hát nem ismert rám az öregúr?”~– De hát hogy jő
197 1 | a fejét e kérdésre. Nem az jött.~– Tán a grófné? –
198 1 | intett. A grófné jött.~– Az öreg grófné?~A paripa tagadta
199 1 | Alig lehetett hinni, hogy az igaz legyen.~Pedig a ló
200 1 | grófi lakosztályhoz menjen az ember, s ott tudakozódjék.~
201 1 | már meglepte a tiszttartót az, hogy a tornácra vezető
202 1 | nyitva van. Belépett rajta; az előszoba, az étterem mind
203 1 | Belépett rajta; az előszoba, az étterem mind sötét volt,
204 1 | magát, s halkan felnyitá az ajtót, s a kandalló fénye
205 1 | megrezzent tőle.~Lehetetlen az, hogy ő legyen!~Amint a
206 1 | meg volt lepve, hogy éppen az kérdi ezt tőle.~– Mikor
207 1 | kacagással a hölgy. – Nézze az ember az árulkodót!~– De
208 1 | hölgy. – Nézze az ember az árulkodót!~– De instálom,
209 1 | ezért nyakába ne boruljon az öregnek, ki egyik zavarából
210 1 | El hagytam jőni egész az oltárig, fel hagytam öltözni
211 1 | engedtem neki elmondani az egész vallomást a pap után:
212 1 | kezét magamtól, és lenéztem az egész világ előtt! – Ah,
213 1 | melyben annyi erő volt.~Az öreg tiszttartó is úgy tett,
214 1 | szeretné nagyon átengedni magát az örömnek, ha éppen valami
215 1 | tudja kegyed, hová ment az atyám Kolozsvárról? Senkit
216 1 | éppen Pozsonyba ment.~– Az anyám is?~– A nagyságos
217 1 | mostohaapám. Sajnálom, hogy azt az utat teszi miattam ebben
218 1 | ön igazat! Nekem nem fog az rosszul esni. Mondja meg,
219 1 | delnő hevesen ragadá meg az öreg tisztviselő kezét,
220 1 | szót, mintha egyaránt félne az igentől és a nemtől.~– A
221 1 | valójában nem tud semmit az egész dologról; nem is vitték
222 1 | hol van e percben.~– Itt az én lakásomon – felelt a
223 1 | kicsinyt elégedett arccal –, az én feleségem ügyelete alatt;
224 1 | valami nagy öröm. – Cecilie, az én kis bubuskám itt, ebben
225 1 | lakodalom van; mégpedig ezüst; s az én kis cicuskám valószínűleg
226 1 | elhívni a táncból, mikor az ember egy fordulót valamennyi
227 1 | pedig szalmamenyasszony, ki az oltárnál hagyta a vőlegényét. –
228 1 | eleganciával sem zavarom meg az egyszerű falusi kört – ebben
229 1 | adni, mint esztendő végén az egész somlyóházi uradalomról;
230 1 | inkább ő vitte azt, mint az őtet végig az épület belső
231 1 | azt, mint az őtet végig az épület belső folyosóján,
232 1 | midőn a tiszttartó feltárta az ajtót, s Szerénát előrebocsátva
233 1 | odarohant testvéréhez, az meg őhozzá, s ott nem törődve
234 1 | hajának minden fürtjét, hogy az egy szerelmes vőlegénytől
235 1 | Szeréna comtesse-t, ebben az órában éppen nem várt reá.
236 1 | Szerénával találkozott.~Az egész társaságban egy vidám
237 1 | valami kimagyarázhatlant, ami az emberekben bizalmatlanságot
238 1 | bizalmatlanságot gerjeszt; az avatottabbak, kik fülheggyel
239 1 | régóta; s bár ne higgyen az ember semmit a rossz nyelvű
240 1 | róla, hogy egyenesen csak az ő ünnepélyére jött ide;
241 1 | ő ünnepélyére jött ide; az anekdotás öregúrral barátságosan
242 1 | barátságosan kezet szorított, az öreg asszonyságokat név
243 1 | s azután vidámon kérte az egész társaságot, hogy folytassák
244 1 | hogy folytassák tovább az általa megzavart táncot.~
245 1 | kénytelen volt neki engedni az ember. Ő maga biztatta Cecilt,
246 1 | lengyelből. Ő meg azalatt leült az öreg asszonyság mellé, aki
247 1 | kis angyal! – Amivel azt az asszonyságot nagyon megnyerte
248 1 | szép pár! – súgá Szeréna az öreg asszonyságnak. – Igazán
249 1 | eszményi alak mind a kettő.~Az öregasszony gondolta magában; „
250 1 | is szép.”~Adorján szemei az első fordulónál találkoztak
251 1 | kíváncsian kérdezze, hogy mi az; még minálunk híre sincsen.~–
252 1 | utánozhatlan csábbal magyarázni az új divattánc lépéseit.~Így
253 1 | rohamában hirtelen felszakítá az ablakszárnyat, s azzal zúgva
254 1 | kinyitottak, végigzúdulva az egész szobasoron, valamennyi
255 1 | rebegé többen is hallák –: Ah az atyám! Az atyám! – Talán
256 1 | is hallák –: Ah az atyám! Az atyám! – Talán e pillanatban…~
257 1 | Talán e pillanatban…~Az ablakot hirtelen bezárták;
258 1 | perc múlva meg volt nyerve az indigenátus az új divattánc
259 1 | volt nyerve az indigenátus az új divattánc számára; Borcz
260 1 | nótát, amit a grófnő dalolt az imént, ami a született zenésznek
261 1 | Szerénához, s felhívta őt az új divattáncra. A virtuóz
262 1 | azt, hogy eltanulja. És az első csábító pár ragadta
263 1 | bukdácsolva, kinek hogy ment az igyekezet; mind bele volt
264 1 | rá, hogy Somlyóháza volt az, ahol ezt legelőször táncolták
265 1 | de tartott attól, hogy az a katonás asszony azt találja
266 1 | megbocsásson, comtesse, Cecil most az én leányom, s annak ott
267 1 | hanem szépen magára zárta az ajtót.~Tiszttartóné asszony
268 1 | nyomát is feltörültesse annak az elébbi táncnak, vizes pokrócokkal
269 1 | kézen fogva elővezetvén az ő ezüstvőlegényét, gyönyörűségtől
270 1 | tessék már megnézni, milyen az igazi szent Dávid tánca,
271 2 | vagy nagyon régen lehetett az idő, mikor a parlagrózsa
272 2 | a többit simára lelegeli az a tízezeren felül menő birka,
273 2 | soha sem füve, sem virága az évszaknak, egy felszántott
274 2 | cserény szakítja félbe néhol az unalmas egyalakúságot, s
275 2 | szorított vályogépületek az esztendő három szakaszán
276 2 | hanem hiszen hol talál az ember valami tökéletesre
277 2 | valami tökéletesre ebben az árnyékvilágban?~Ott egy
278 2 | száradt birkanyom tarkázza az egész térséget; hulladék
279 2 | hosszú ház elé, s annak az ajtaja előtt állapodik meg;
280 2 | száz forintra megy annak az ára. A birkák is elkezdték
281 2 | ára. A birkák is elkezdték az ellést; a zsenge báránynak
282 2 | zsenge báránynak most legjobb az ára; azokat hevenyében ki
283 2 | semmi ki ne tépődjék, mert az rosszat jelent, az olyan
284 2 | mert az rosszat jelent, az olyan bárányt széttépi a
285 2 | Borcz Mihály uramnak abban az órában, hogy a béresné érte
286 2 | végett, midőn a béresné az akol ajtajában megállva,
287 2 | Torhányinak. Micsoda –i? Az a –i csak nemesembernek
288 2 | Torhányi akar lenni; mintha azt az ipszilont olyan könnyen
289 2 | Beleszólnak még abba. Mintha az olyan könnyen menne.~Borcz
290 2 | Tudhatta magáról, hogy az minő áldozatba kerül. Hisz
291 2 | 12 ezer hold földről, ha az ember évenkint csak 800
292 2 | miken keresztüldugta magát az avult tehénszőr, az ágy
293 2 | magát az avult tehénszőr, az ágy és pamlag alja tele
294 2 | nyirkos dohánycsomagokkal; az almáriom és még egynéhány
295 2 | volt annyi jóakarata, hogy az úri vendégeket átvezesse
296 2 | legalább nem ragadt hozzájuk az ember, minélfogva Amália
297 2 | követte, hogy vándorolt egyre az illatos szobából a hidegbe,
298 2 | szobából a hidegbe, a hidegből az illatosba, aszerint, amint
299 2 | illatosba, aszerint, amint az egyik vagy a másik maleficiumot
300 2 | azért szokás venni, hogy az ember nyereséggel eladhassa
301 2 | Adorján most, ugye? Nem az a kérdés a dologban. Hanem
302 2 | bár neked se volna; hanem az apja, ez a nagy fejű szamár…~
303 2 | fejű szamár…~Éppen nyitotta az ajtót.~– Ah, alázatos szolgája,
304 2 | Amália leányommal együtt. Ez az én Amália leányom, kedves
305 2 | hogy ilyen piszkos vagyok, az ember falun nem járhat olyan
306 2 | nyúlni; a sárból élünk, az adja a kenyerünket; ilyen
307 2 | Már hiszen, amink van, az megvan – szólt, parasztbüszkeséggel
308 2 | Legalább tízezer birka.~– Az idén már tizenkettő.~– Egyharmada
309 2 | a vetésem látnák!~– Már az is van? Csak nagy gazda
310 2 | zár alatt van!~– De isz az nem sok. Nem tartogatjuk
311 2 | tölgyfa hajója a Bánátba.~– Az idén már hét – jegyzé meg
312 2 | efféle csak arra való, hogy az ember firmájának híre legyen; –
313 2 | Papiros, papiros – mormogá az öreg birkás, s nem gondolt
314 2 | leszáll. Itt mutathatja ki az okos kereskedő, hogy mit
315 2 | fel a papiros?~– ’Sz éppen az a fortély titka – szólt
316 2 | Torhányi úr. – Erre való itten az ész – és azzal homlokára
317 2 | respektálni, dacára annak, hogy az az ipszilon nem bír legális
318 2 | respektálni, dacára annak, hogy az az ipszilon nem bír legális
319 2 | lésték is. De Torhányi úrnak az most nem volt alkalmatlan.
320 2 | a kezébe, azzal jegyzett az asztalra.~Az első pozíciókon
321 2 | azzal jegyzett az asztalra.~Az első pozíciókon kevés alkudozással
322 2 | átestek: a tavalyi gyapjú, az idei bőrök felett hamar
323 2 | rendesen akkor kötötték meg az alkut, mikor már Torhányi
324 2 | lovagolt utána fél mérföldig az ultimátummal.~Ezúttal azonban
325 2 | olyan könnyedén átestek az alkun, mintha a gyapjú és
326 2 | olyan limlom volna, mit az ember a szérűn összegereblyél.~
327 2 | tartogatja mind a kettő az alkudozásra való talentumát
328 2 | pislogatva.~– Nos, nos, mi lehet az? Mi lehet az? (Pedig jól
329 2 | nos, mi lehet az? Mi lehet az? (Pedig jól tudta, hogy
330 2 | Pedig jól tudta, hogy mi az.)~Torhányi úr szerényen
331 2 | méltóztatik tudni, hogy ezek az ifjak olyan régóta szeretik
332 2 | szólok a vagyon miatt. Mi az nekem; egypárszázezer forinttal
333 2 | Csupán csak azért, minthogy az ifjak egymást szeretik,
334 2 | pattant fel Borcz uram, kinél az a gondolat ragadt meg, hogy
335 2 | két fél, meg egy egész; az ördög értse! Én csak okos
336 2 | kapitális a bőrével fizet.~– Hát az úrnak miben van a pénze?
337 2 | mert nem értette, hogy mi az a kredit, olyasvalami tündérmesebeli
338 2 | rovásokat húzott krétás ujjával az ábrázatján végig.~Szép halkan
339 2 | van árendám.~– Haha! Mi az az árenda? Utoljára is Borcz
340 2 | van árendám.~– Haha! Mi az az árenda? Utoljára is Borcz
341 2 | van itt. Amikor letelik az ideje, kiteszik innen.~–
342 2 | vagyunk, hogy megveszem az egész pusztát, mert a Ludvéghy
343 2 | nem házasodik?~– Micsoda? Az úr jobban akarja tudni?
344 2 | kit akar elvenni, mert az titok.~– Azt is tudom, hogy
345 2 | comtesse otthagyta a bárót az oltár előtt.~Borcz uram
346 2 | volt sújtva, s most már az orrát is bekente krétával.~–
347 2 | mégis nemesember marad; az úr pedig csak burger, és
348 2 | jött.~– Mit? Burger? Hát az úr mi volt? Parasztlegény
349 2 | pedig egy komisz birkás!~– Az úr pedig egy komisz kupec!~
350 2 | pedig egy komisz kupec!~Az ember azt gondolta volna,
351 2 | rovásokat a képére, mert az meg pipahamuba volt mártva.~–
352 2 | nem bánom.~– Tehát: legyen az úrfiának a nemesi levele
353 2 | eszébe jutott, hogy hisz az övé!)~– Az én leányom meg
354 2 | jutott, hogy hisz az övé!)~– Az én leányom meg hoz magával
355 2 | vagyunk. – Azzal leírta szépen az asztalra krétával a húszezer
356 2 | meg Amáliáé alá; mintha az egyik volna a Soll, a másik
357 2 | Hát azonfölül mit ad az úr a fiával?~– Én? Hogy
358 2 | azt nem akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok koldus
359 2 | hol letörölt valami számot az asztalon, amit a másik markával
360 2 | forintokat.~Annyi volt odaírva az asztalra.~Torhányi úr gúnykacagva
361 2 | úr gúnykacagva ugrott fel az asztal mellől.~– Hahaha!
362 2 | válaszolt rá:~– Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem magamban,
363 2 | hogy akármekkora summát ad az úr a fiával, én mindenesetre
364 2 | Kétszázezer pengő forint? Adja az úr ezt írásban! – kiálta,
365 2 | krétával odakanyarítva az asztalra egy sor óriási
366 2 | óriási nullát.~– Nem! Nem az asztalra, nem krétával!
367 2 | bánatpénzül köti le arra az esetre, ha a házasság őrajta
368 2 | megbánnám, hogy a leányomat az úrfiának ígértem, kénytelen
369 2 | volnék a kétszázezer pengőt az úrnak kifizetni.~– Az úr
370 2 | pengőt az úrnak kifizetni.~– Az úr kifizetné nekem a kétszázezer
371 2 | tekintetes úr másítaná meg az akaratát, akkor fizetne
372 2 | ötszázezret; öletett is ennek az örömére annyi bárányt és
373 2 | csupa merő ezüstről ették az iszonyúan kozmás és paprikás
374 2 | ételeket; miktől Amáliát az első falatnál kilelte a
375 2 | hallgatna. Mit szólna bele az ember egy csiszár meg egy
376 2 | kalmár alkujába, akik közől az egyik a bokros lovát, a
377 2 | Őrá nem is apelláltak. Ez az öregek dolga, akik tisztában
378 2 | uramat nem is érdekelte az, hogy hátha Amália nem akar
379 2 | bégetésétől, miket akkor hajtottak az itatóra.~Borcz uram meg
380 2 | abban; bölcsen meg volt az kötve, ki nem lehetett belőle
381 2 | hogyha bele nem egyezünk az ő bolondságukba, amit ő
382 2 | tokánynak.~S mintha csak az óhajtását hallaná, jön éppen
383 2 | óhajtását hallaná, jön éppen az udvarra a szán, mely Adorjánt
384 2 | szólt kényeztető hangon az odasiető birkás. – Ej, de
385 2 | is itt felejtette – szólt az öreg, nyájasan emelve fel
386 2 | Adorján egy hajtásra kiitta az egész korsó tartalmát, bár
387 2 | egész korsó tartalmát, bár az öreg eleget könyörgött neki,
388 2 | Ettől egy kissé felüdült az erejéből kimerült ifjú,
389 2 | voltak! – szólt hamiskásan az öregúr. – Találd ki, hogy
390 2 | Torhányiék. A leány is. Az Amália.~Borcz uram azt a
391 2 | Kapitális egy leány, már az igaz. Most már nem csudálom,
392 2 | mondhatok, hogy megegyeztünk az öreggel.~– Jól van.~– Mégpedig
393 2 | kettőnk akarata ellenére is?~– Az akkor volt; most már nem
394 2 | légy hát bolond! – kezdé az öreg siralmas hangon, kérlelőre
395 2 | mondanák, hogy bakala.~– De az isten szerelméért, százötvenezer
396 2 | apámnak, minek szerződött az én bőrömre, anélkül, hogy
397 2 | szeretek.~Azzal otthagyta az öreget Adorján, becsapta
398 2 | Adorján, becsapta maga után az ajtót, s öltözetestül belevágta
399 2 | öltözetestül belevágta magát az ágyba, ahol rögtön, ahogy
400 2 | Milliom magas mennykő! Az én százötvenezer forintom!
401 2 | szobájába dühösen, de biz az már nyitott szájal aludt
402 2 | lehetett beszélni. Kirohant hát az udvarra a vasvillával; oldalt
403 2 | szemközt jövő tinókat:~– Az én százötvenezer forintom!~
404 2 | Kidobtam százötvenezer forintot az ablakon!~Bizony, édes Borcz
405 2 | azt aligha ki nem dobtuk az ablakon. Ennek a mosolygó
406 2 | más azt hitte, hogy ő csak az öreg aszonyságokat mulattatja,
407 3 | egy gonosz variánsa, mikor az ember a „maga szolgájává”
408 3 | nem lázadhat, mert hisz az saját maga.~Ilyen szánalomra
409 3 | rabszolgája saját egyéniségének az a Ludvéghy Lipót báró, akit
410 3 | ezalatt szemeit le nem veszi az óramutatóról, nehogy egy
411 3 | benzoetinctura, melyből az a szűztej készül rózsavízzel
412 3 | Gold Cream felirattal, mely az arc tüzét borotválkozás
413 3 | borotválkozás után elcsillapítja; az a furcsa kenőcs ottan „collyre
414 3 | beurre de cacao szükséges az ajkak üde színének visszaadására;
415 3 | keserűmandula korommal, akkor azután az egészet bekenni a hírhedett
416 3 | fejével készen van.~Ekkor az a rettenetes zsarnok gazdája,
417 3 | békével tölteni perceit, az a páte digestive, mit a
418 3 | előtt magához kell venni, az a cukorra cseppentett ámbraszesz,
419 3 | cseppentett ámbraszesz, az a pici pohár vin amer de
420 3 | Mert hiszen megtörténik az némely tudóson is, hogy
421 3 | önmagával van elfoglalva; de az legalább okos emberrel tölti
422 3 | legalább okos emberrel tölti az időt.~Hogyan lehet tehát,
423 3 | előttük?~Egyszerű dolog az. – Nem azoknak az embereknek
424 3 | dolog az. – Nem azoknak az embereknek vannak csupán
425 3 | akiknek egyedüli világnézetük az önzés, akikre nézve nem
426 3 | zsarnokainak egyike volt az, akit Commodusnak hittak;
427 3 | gyilkossal, a tolvajjal, az őrülttel el lehet lakni
428 3 | egészen kiverte őt a fejéből.~Az elhagyott lányka azután
429 3 | utoljára őérte is eljött az a tavaszi szellő, aki el
430 3 | mégis van abban valami, ha az ember huszonnégyféle csokrot
431 3 | nejével megismerkedett; az fiát, ő pedig testvérét
432 3 | teljesen kárpótolva találta az anyai házat. Kissé nagyon
433 3 | nagyon is erősen kárpótolva. Az öreg asszonyság félt már
434 3 | öreg asszonyság félt már az utazástól, ami kivált az
435 3 | az utazástól, ami kivált az akkori utakban Pozsonytól
436 3 | Pozsonyba; országgyűlés alatt az ilyen látogatás aztán hosszabb
437 3 | mellette kell lenni; mert az anya elkényezteti a gyermeket,
438 3 | el a gyermeket; úgy, hogy az tízéves korában már oly
439 3 | nézze meg, hová megy; s az a hídon túl érte utol, mikor
440 3 | jó, ezzel ugyan megverte az isten azt a szerencsétlen
441 3 | valami nagyon haragszom, mert az ugyan megőszül rövid időn.~
442 3 | Talán éppen ez adta neki azt az eszmét, hogy báró Ludvéghy
443 3 | kedélyváltozásnak testvére halála volt az oka. Mostohaapját, kit a
444 3 | jellemtelen tagjai ellen, akik az eleven szakadást képezik
445 3 | Somlyóházi kifejezésekint csupán az, hogy törkölypálinka helyett
446 3 | kezdte észrevenni, hogy az ostorozott töredék ideálját
447 3 | gazdájára kellett akadni: az ő volt; nem mondta senki
448 3 | de tudta mindenki, hogy ő az, s még csak nevetni is restelltek
449 3 | Lipóthoz fog nőül menni.~Az öregasszony elszörnyedt,
450 3 | derék mostohaapja, hogy az milyen szabadelvűtlen ember,
451 3 | nem fog nézni többet, ha az megtörténik, még őrá is
452 3 | szegény nagynéni maga volt az, aki elhatározta magát arra
453 3 | volt belé; otthagyta őt az oltárnál.~Bohó leány!~Szeszélyes
454 3 | oldalán sújtson vissza: az egoizmus fájós részén, hogy
455 3 | gerjeszteni jelleme felől.~Ezek az eszmék csak a megtörtént
456 3 | le. Csak ott tudták meg az esküvő sajátságos fordulatát.
457 3 | fordulatát. Persze, hogy az egész város arról beszélt.~
458 3 | forgott már, de itt megáll az esze, és nem tudja, hogy
459 3 | Hanem azután csak elmúlt az egy huszonnégy óra; azalatt
460 3 | lehetetlen volt fel nem kelni az ágyból s el nem halasztani
461 3 | néha, amiről majd elszokik az anyai felügyelet alatt.~
462 4 | elég pazarul bánt. Ennek az alispánnak egyetlen fia,
463 4 | szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne, hogy szónoklatait
464 4 | amiből kenyeret kereshet.~Az öreg Fehér föl is lépett
465 4 | olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát,
466 4 | úgy érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna
467 4 | érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki
468 4 | Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa, édesapám,
469 4 | legelső tisztújítás, melyen az ellenpártnak sikerül a mienket
470 4 | megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a pályán,
471 4 | nagy vagyont; s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb
472 4 | kevesebb kedvem van, mint az előbbit. A szegény embertől
473 4 | méltán, mert nagyon sűsű az eset, amikben azok, kiknek
474 4 | hogy készülhessek rá.”~Az öreg Fehér ettől fogva nem
475 4 | tegye; mert biz idehaza az ősi gazdaság sokkal jobban
476 4 | levelet kapott, melyben az egész őszintén elmondja
477 4 | felmondta kölcsöneit, s az égető váltók határidő-hosszabbításait
478 4 | legnagyobb részétől, talán az egésztől is, vagy pedig
479 4 | nagy tekintélyű férfiú tett az alispánnak, azon esetre,
480 4 | alispánnak, azon esetre, ha ez az eddig sokképpen károsított
481 4 | ellenpárt részére tér át. – Az öreg tiszta lélekkel mondhatja,
482 4 | retten meg a tönkrejutástól, az alispán rögtön be fogja
483 4 | kridát; azonban meglehet az is, hogy Gyula, mint afféle
484 4 | mázsa guanóban, nem sokat ad az ilyen régimódi ideális fogalmakra;
485 4 | csak megélünk valahogy.”~Az öregúr sírva borult fia
486 4 | publicum tanulmánya által jut az ember.~Gyula rögtön kezébe
487 4 | állapot rendbe szedését, s az első héten annyira ment,
488 4 | rendszeres mérleget készíteni az aktívák és passzívák mibenléte
489 4 | passzívák mibenléte felől. Az öregúr csak elbámult, mikor
490 4 | vele magát; minek adjon az ember önmagának számot arról,
491 4 | fenntartani lehetetlen, mert amíg az pontos számítás szerint
492 4 | kimenetelt ígérne is, mert az embernek semmi sem olyan
493 4 | megmarad két kis jószágocska az egész hajótörésből; egyik
494 4 | kezdeni a gazdálkodást.~Az öreg Fehér bámulva hallgatá
495 4 | adott rájuk senki, mert az egyik csupa erdő és kősziklás
496 4 | tenni, csak a módját tudja az ember; a vadkutyáknak pedig
497 4 | vidrákra – szólt Gyulát oktatva az öreg Fehér –, néhanapján
498 4 | szakállú ember, nagy botanikus; az egész nap vízi virágokat
499 4 | tán most is ott vannak.~Az öregúr nagyot sóhajtott
500 4 | sem senki más őutána, mert az a fiatalember, azzal a pezsdülő
1-500 | 501-1000 | 1001-1391 |