Fejezet

 1 1 |           mogyoróval.~– Nem álmos ön? – kérdé Amália szúrósan,
 2 1 |            De csak nem eresztette ön el bunda nélkül? Sajnálnám,
 3 1 |     keserűen megbántotta? Szóljon ön igazat! Nekem nem fog az
 4 1 |     Hahaha! – nevetett a delnő. – Ön ezüstvőlegény, aki huszonöt
 5 1 |         éppen megfordítva értette ön? Óh, ne féljen semmit! Én
 6 1 |         engem ide: azt csak bízza ön rám; annak majd mondok én
 7 5 |            nem nagy baj az.~– Ah, ön az! Tegye, az isten áldja
 8 5 |          az isten áldja meg, hisz ön mindenhez ért.~Azzal nem
 9 5 |          mint az övé. – Hogy jött ön ide?~– Én a sz…i fürdőbe
10 5 |          fogattam, s siettem ide. Ön szíves lesz engem kocsiján
11 5 |         el. Majd holnap hallgassa ön el, milyen deklamáció lesz
12 5 | feljegyezte tárcájába.~– Mit akar ön ezzel?~– Egy kis veszedelmen
13 5 |       mulatságos ábrázatokat akar ön gyűjteni karikatúraalbum
14 5 |       kevésbé. Egyet talán megfog ön, a többi szétszalad, vagy
15 5 |          Kitelik az belőlünk. Tud ön énekelni vagy szavalni?~–
16 5 |           most sem tudom ám, hogy ön kicsoda.~Azt kitanulhatták
17 5 |       mutassam be nőmnek! Jól van ön így is; hiszen úgyis itthon
18 6 |          él irodalom és művészet. Ön nem találja zsenánt állapotnak
19 6 |       Kérem, nagyon sajnálnám, ha ön vett volna valamit magára
20 6 |          mondtam. Tudom jól, hogy ön is iparos és spekulál; s
21 8 |            amennyit csak elbír.~– Ön jegyben jár Torhányi leányával.~
22 8 |        kötelezett bánatpénzül, ha ön lép vissza.~– Azt, bizony
23 8 |      fodult Adorjánhoz:~– S tudja ön, hogy én szegény vagyok?~
24 8 |   ideáljukat feltalálták.~– Lássa ön – szólt a grófnő –, énnekem
25 8 | amilyennek én azt hiszem. Képes-e ön úgy elvetni magától mindent,
26 8 |       szándékát:~– Én tudom, hogy ön sokszor könnyelmű volt,
27 8 |            ezt mondá neki:~– Meri ön nekem megígérni, hogy e
28 8 |    rászedett. Kedves Adorján, nem ön az első, aki azzal a szóval
29 8 |          szóval jön hozzám: „Adja ön nekem Szeréna kezét, a kisasszony
30 8 |           nyugtattam meg: „Járjon ön, kedves barátom, utána,
31 9 |         nagyon tisztelt úr, én az ön leendő ipának igen nagy
32 11|           velem van. Gondoskodott ön tanúról is?~– Násznagyom,
33 11|         reánk.~– Minek választott ön oly előkelő násznagyot.
34 11|       tovább gondolkodni.~– Hiszi ön, hogy még ma eljutunk Szatmárra?~–
35 11| megpihenhetnénk.~– S nem sajnálná ön azt a napot, melyet így
36 11|              Ez itt jobb felől az ön szobája, a balfelőlit a
37 11|          az elveszett gyermek?…~– Ön tudja jól, hogy én magam
38 11|       órai időm itt tölteni való; ön szíves lesz azalatt velem
39 11|     helyet Gyulának a pamlagon.~– Ön most azt gondolja magában:
40 11|       legyen akarata. Pedig lássa ön, nincsen igaza; én nagyon,
41 11|          az ideált, akit keresek. Ön emlékszik az ünnepélyes
42 11|       azokat felhozni leszálljon. Ön, ki e jótékony gyűjtemény
43 11|          nem, nem, meg ne sértsem ön jó szívét: ön titokban bizonyosan
44 11|          ne sértsem ön jó szívét: ön titokban bizonyosan nagyon
45 11|    csalódás. – Különben is nem az ön feladata volt engemet megóvni
46 11|        voltam; miért lépett volna ön kettőnk közé, midőn látta,
47 11|         szeretetreméltó hölggyel, ön is láthatta azt; egy este
48 11|      mikor szívétől kér tanácsot. Ön tudja, mi történt tovább?~–
49 11|    mindazt hallotta felőle: uram, ön olyan dolgokat tudott meg,
50 11|          roskadt le egy székre.~– Ön láthatja – szólt oly csendesen,
51 11|          somlyóházi kastélytól.~– Ön előtt ez talány. De meg
52 11|      közel ismerőim közül egyedül ön az.~– Azt az egyet leszámítva,
53 11|     nálunk mindenki szereti; érti ön: – mindenki.~Gyula nagyot
54 11|      elkezdett kacagni.~– Ah, ha! Ön most azt gondolja magában:
55 11|          ez már írva, jó barátom, ön nagyon sok szomorúságot
56 11|         szívnek. Miért szakította ön félbe látogatásait?~– Grófné,
57 11|              Grófné, én nem tudok ön előtt titkolózni. Érzem,
58 11|           hogy mit fog felelni.~– Ön tudja?~– Biztosan tudom.
59 11|       mindenki igazat adott neki. Ön talán nem?~– Óh, grófné!~–
60 11|          elég rendkívüli eset, de ön megérdemli azt, hogy így
61 11|          történt, akkor azt fogja ön mondani: Van ennek a mi
62 11|       tett, bánva, amit álmodott. Ön ezt fogja mondani, ugye
63 11|          s mély hangon suttogá:~– Ön tudni fogja, hogy e csókkal
64 11| visszatartá:~– Egyszer sem mondja ön: „rossz húgom”?~Gyula érzékenyen
65 11|          lehet-e arra gondolni?~– Ön tehát hallgatózott? – csattant
66 12|    családi ünnepélyünk van, amire ön is hivatalos lesz.~(Családi
67 12|          a levélben?~– Hát hiszen ön tudja; mert maga írta.~–
68 12|          valóban igaz.~– Azt írta ön benne, hogy Szeréna leányom
69 12| elhajtatott a kastélybul.~– Látta ön elmenni?~– Igenis láttam;
70 12|           segíté ki.~– Ne mondjon ön érettem több históriai falsumot,
71 12|          megvallottam mindent. Ha ön volt az, ki az ekhós szekéren