Fejezet

 1 1 |            amit bejelentett, talán nem szólt elég világosan? Újra benyargal
 2 1 |             Kellünk-e, asszonynéném? – szólt az egyik bundás férfi, téli
 3 1 |           egyre nevettek.~– De iszen – szólt az elébbi hang gazdája –,
 4 1 |                  Ez az én kis férjem – szólt mosolyogva, s erőteljes
 5 1 |            csendesen állj, Dryászom! – szólt lovához az amazon, megállítva
 6 1 |        asztalra, hogy még az is nagyot szólt rá, pedig nem is érezte.
 7 1 |           Dryász…~– A Dryász mondta? – szólt csengő kacagással a hölgy. –
 8 1 |              kisasszonynál, jó bácsi – szólt a hölgy, kellemesen rázva
 9 1 |          Instálom…~– Azt tettem vele – szólt a hölgy, és most már nem
10 1 |             szét.~– Ez jólesett itt! – szólt a szívére ütve kis kezével,
11 1 |                 Nem. Ő sírt.~– Sírt? – szólt egyszerre elszomorodva a
12 1 |          comtesse, akárhonnan hozták – szólt kifakadva a derék asszonyság,
13 2 |             mint tekintetes Borcz úr – szólt bele hízelkedve a vendég
14 2 |                 amink van, az megvan – szólt, parasztbüszkeséggel felfújva
15 2 | pénzfiaztatáshoz.~– Mi tagadás benne – szólt szerény alázattal Torhányi
16 2 |             éppen az a fortély titka – szólt ravasz képpel Torhányi úr. –
17 2 |           kedves tekintetes Borcz úr – szólt, karon fogva érdemes barátját
18 2 |                 Adorján úrfi nekem nem szólt egy szót is; óh, Adorján
19 2 |               De hátha nem teszik ki – szólt tűzbe jött arccal Borcz
20 2 |           Borcz uram.~– Ihol van, ni – szólt Torhányi, krétával odakanyarítva
21 2 |           Adorjánkám, hát megjöttél? – szólt kényeztető hangon az odasiető
22 2 |       karmantyúját is itt felejtette – szólt az öreg, nyájasan emelve
23 2 |             Olyan vendégeink voltak! – szólt hamiskásan az öregúr. –
24 4 |             vadásztam ottan vidrákra – szólt Gyulát oktatva az öreg Fehér –,
25 4 |              mindaz!~Erről azonban nem szólt semmit az apjának, hanem
26 4 |                 Mármost győzni fogok – szólt letörölve az izzadságot
27 4 |                az meglehet, hogy van – szólt Gyula nevetve –, hanem hiszen
28 4 |    farkasordítás vagy vonító vidrahang szólt bele a lángrecsegésbe, amint
29 5 |             látszik, hogy feldűltünk – szólt a gróf.~– S én úgy érzem,
30 5 |                nem először járok így – szólt a gróf –, hogy ebben az
31 5 |               segítek rajta, gróf úr – szólt Gyula odasietve –, nem nagy
32 5 |          köszönöm önnek a segítségét – szólt a gróf megszorítva az ifjú
33 5 |             sokszor beszéltünk önről – szólt a gróf. Többet nem mondott,
34 5 |                  Akkor menjünk utána – szólt a gróf, s karon fogva Gyulát,
35 6 |              beszélgetést.~– Barátom – szólt Rajcsovics Somlyóházihoz –,
36 6 |             Nem arról van itt kérdés – szólt a gróf, szép csendesen végighallgatva
37 6 |               hallani.~– Ez, barátom – szólt a gróf mosolyogva –, ez
38 6 |                        Mondtam, ugye – szólt másnap a bánáti földesúr
39 6 |                indulatba jönni, uram – szólt közbe Gyula –, minden ember,
40 7 |       kisasszony maga hajította bele – szólt rá Borcz uram neheztelő
41 7 |                Megbocsásson, báró úr – szólt a birkás, midőn a sokaságtól
42 7 |               a park itt nagyon régi – szólt a báró Amáliához, kit alá
43 7 |              parkunk van Kis Édenben – szólt bele Amália –, papa egy
44 7 |               proszcéniummal?~– Igen – szólt Amália, lesütve szemérmesen
45 8 |                vele?~– Rendén vagyok – szólt Adorján, mind a két kezét
46 8 |                   Parancsoljon velem – szólt az ifjú határozott arccal.
47 8 |              feltalálták.~– Lássa ön – szólt a grófnő –, énnekem rossz
48 8 |                Akkor – bízzék bennem – szólt Szeréna, forrón megszorítva
49 8 |            tudjanak felhozni ellened – szólt a birkás ravasz arcfintorítással,
50 8 |               boritalt?~– Az a bajuk – szólt titkolózva az öreg Borcz,
51 8 |               akart menni a comtesse – szólt az öreg, okosan ujjaira
52 9 |            lesz.~– No, igaz, ez igaz – szólt Borcz úr, ki jónak látta
53 9 |            kupcihér!~– Kérem alássan – szólt sértődötten Torhányi úr –,
54 9 |               volna.~– Tisztelt uram – szólt nagy lélegzetet véve –,
55 9 |                asztalán, mely atyjához szólt, s melyben szemére volt
56 10|                   Esztikém, galambom – szólt Szeréna grófné, karjára
57 11|               világ nyelvétől?~– Ah! – szólt Szeréna gúnyosan nevetve. –
58 11|            tekintetnek.~Az egyik levél szólt Borcz Adorján úrnak; a másik
59 11|               el, a középső az enyim – szólt Szeréna Adorjánhoz, ki az
60 11|                székre.~– Ön láthatja – szólt oly csendesen, mintha már
61 11|                szemeket.~– Nos, uram – szólt Szeréna nyugodt, csendes
62 12|               járás van ezen az úton – szólt a komoly örmény úr azzal
63 12|                  Én bizony nem bánom – szólt sztoikus nyugalommal a vendéglős –,
64 12|             folyamodott.~– Te Jutka! – szólt tányérválogató szolgálójának. –
65 12|             így volt?~– Valóban igaz – szólt Máté úr lábait maga alá
66 12|            meghajtá magát.~– Nem az! – szólt Szeréna. – Hanem Gyula,
67 12|               azonnal meg is tettünk – szólt a gróf, Szeréna kezét megfogva
68 12|                ásó, kapa választ el” – szólt Szeréna érzéstől ragyogó