Fejezet

 1 1 |        megfogva, sehogy sem akarja őt tovább bocsátani, amin a
 2 1 |           igénytelen ember látszik őt mulattatni, akiről most
 3 1 |         bemutatva neki, és azoknak őt.~– Ez az én kis férjem –
 4 1 |    mozdulnak meg néha; nem látszik őt érdekelni semmi; csak amidőn
 5 1 |      könyvet. Gyula nem is kínálta őt többet cukros mogyoróval.~–
 6 1 |     fejével, s valóban nem kellett őt kormányozni többé, oly szépen
 7 1 |            egy cseppet sem látszik őt megdöbbenteni. Le akarta
 8 1 |            tiszttartó fejében, ami őt sehogy sem engedte örülni.~
 9 1 |         embernek adjam kezemet, ki őt oly keserűen megbántotta?
10 1 |            dologról; nem is vitték őt magukkal, nem is zárták
11 1 |       derék! Tehát éppen meg fogom őt látni.~– Kívánja a grófkisasszony?
12 1 |         sok lett volna; elhalmozva őt hízelgő nevekkel: „Kedves
13 1 |       igéző démon, aki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy
14 1 |  odasietett Szerénához, s felhívta őt az új divattáncra. A virtuóz
15 3 | reggelizzék, de még ott sem engedi őt békével tölteni perceit,
16 3 |  nyakkendőcsokor-kötésre tanította őt meg.~Végre két óra felé
17 3 |            soirée-kra, kényszeríti őt azzal a parányi kis elmésséggel,
18 3 |           lenni, s csak úgy engedi őt a természet ápoló karjainak
19 3 |      commoditásból egészen kiverte őt a fejéből.~Az elhagyott
20 3 |            szigorú szóval próbálta őt illetni, és arra Szeréna
21 3 |      találta helyét, míg meg tudta őt engesztelni, s mikor egyszer
22 3 |           ha szót nem fogad, elűzi őt a háztól, mehet aztán a
23 3 |           múlva megint visszahozta őt Erdélyből.~– Kedves néném,
24 3 |     szerelmes volt belé; otthagyta őt az oltárnál.~Bohó leány!~
25 4 |       fiának ellenmondani, engedte őt a politechnikumba menni
26 4 |        annak a módját – vigasztalá őt a fiatal, húszéves ember –,
27 4 |     cölöpöket a földben, siessenek őt tudósítani.~Első nap haszontalan
28 4 |           Apja jajveszékelve látta őt e halálos munkában, de nem
29 4 |         amellett kissé különc, ami őt csak érdekesebbé teszi;
30 4 |             ahol kíváncsiak voltak őt megismerni, s a számára
31 4 |           másról, mint hogy látták őt igen kis fiúnak igen sok
32 4 |          mérnök. Ez közelebb hozta őt hozzájuk. Arról, hogy Gyula
33 4 |          sem tudakozódtunk. Láttuk őt mint szerény, feltűnni nem
34 4 |           büszke főurak nem fogják őt lenézésükkel agyonsújthatni;
35 5 |             megkívánja ugyan, hogy őt mindenki úgy respektálja,
36 5 |            olyan gyöngéden fogadta őt, mint valami régi kedves
37 6 |           egy színházba járó, hogy őt megdicsérjék, hogy háladatosak
38 7 |           jelenlétével; akik pedig őt fel sem vették.~Az ünnepély
39 7 |          le a báró kalapját, midőn őt táncba vitte.~Borcz uram
40 7 |         leendő menyének, s engedte őt hálószobájába menni.~Ő pedig
41 7 |         hogy olyan könnyen kivesse őt Amália fejéből; hanem csak
42 8 |      szobába, szépen előrebocsátva őt mint úri gavallért.~Adorján
43 8 |           még fiacskájának nevezte őt.~– Jól ment minden. Szeréna
44 8 |          volt ez a leány! Ha látná őt, apám!~– Látnám? Mit látnék
45 8 |            szeret, drágakővé fogja őt simíthatni. Szeréna boldog
46 8 |           apó már felvilágosította őt afelől, s a fiúnak tetszett
47 8 |        azon perctől fogva, melyben őt először meglátta, el volt
48 8 |            Szeréna szemközt állítá őt magával, s éles, átható
49 8 |            s lángoló arccal hagyta őt el; sietve távozván fel
50 8 |        látni, hogy ki választja el őt attól?~Az öreg Borcz még
51 9 |           hogy talán nászura fogja őt abban megelőzni. Abban pedig
52 9 |             akit nem szeret, s aki őt nem szereti, – aki mást
53 9 |         nézett leendő nászura elé; őt magát már látta nagyon,
54 9 |          az úr!~Torhányi úr hagyta őt kiabálni, tudta, hogy ez
55 9 |         ismerőinek van kiváltságuk őt egy üdvözlésre meglátogatni.
56 9 |        zajra jött elő.~Torhányi úr őt is örömest kikerülte volna
57 10|      embert; pedig dehogy csúfolja őt Szeréna grófné – saját magán
58 10|        utánajött; Szeréna meglátta őt a kerti sétány végén.~–
59 11|         rövid időre Adorjántól, ki őt kezénél fogva segíté a hágcsón
60 11|         közé, midőn látta, hogy én őt mindenki ellen védem, hogy
61 11|             felállt helyéről, s az őt követő Gyulának naivul karjába
62 11|           jártam vele, és álmodtam őt magamban egy félistennek!~
63 11|         vízbe alá, akár ez követte őt a partra: az egyiknek halála
64 11|          órában történtek. Először őt, azután saját magát.~Felöltözött;
65 12|             Én egy percre bezártam őt, hogy átöltözzem. E perc
66 13|  méltóságos úrnak címezik, mert ez őt mind megilleti.~Adorján