Fejezet

 1 1 |     kérdésre. Nem az jött.~– Tán a grófné? – kérdé tovább a tiszttartó,
 2 1 |        paripa helyeslést intett. A grófné jött.~– Az öreg grófné?~
 3 1 |           A grófné jött.~– Az öreg grófné?~A paripa tagadta azt.~–
 4 1 |             A nagyságos asszony, a grófné, igenis beszélt így; de
 5 1 |      Szentséges Jehova! Ez Szeréna grófné.~Tiszttartóné asszony nagyon
 6 1 |        gyertyát.~– Nem parancsol a grófné semmit? Nem kívánja, hogy
 7 3 |       tudja, hogy mit csináljon; a grófné azt mondá, hogy megöli azt
 8 3 |         fog találni, a jó Bertalan grófné pedig ágynak feküdt, és
 9 3 |             mire azután Somlyóházi grófné is felhagyott gyermekgyilkolási
10 5 |       volnak a hortenziaföldtül. A grófné azonban igen nyájasan fogadta
11 6 |         műversenyt rendezni; a két grófné próbáit is adta egész készséggel
12 8 |           volt annak, hogy Szeréna grófné a faképnél hagyott. Más
13 8 |     feldicséri magát, ahogy csak a grófné óhajtja, hanem Szeréna megelőzte
14 8 |           tudtomra, hogy a szegény grófné különben is oly ideges,
15 8 |         mások előtt: „feleségem, a grófné”, s a cselédek többé nem
16 10|     illúziói~– Ugyan, édes Szeréna grófné, mondja meg, mikor megy
17 10|           addig nem megyek el.~– A grófné pedig sohasem lesz jó gazdasszony!~–
18 10|           semmi talentoma hozzá. A grófné jobban tud lőni, mint rántást
19 10|         legyek:~– Szeszély, kedves grófné. Kápric; semmi más.~– Nem
20 10|            szívemen. Én nem akarok grófné lenni, meguntam azokat az
21 10|  szerencsétlenségnek találom, hogy grófné vagyok. Milyen irigylésre
22 10|  előítéleteknek élve.~– Hagyja el, grófné, azoknak is megvannak a
23 10|        példát látni.~– Tán Szeréna grófné akarja azt produkálni?~–
24 10|            a világ előtt, hogy egy grófné lehet tekintetes asszony,
25 10|          hm, no, no, ej, ej. Hát a grófné csakugyan azt hiszi, hogy
26 10|           mégis azt mondom, hogy a grófné nem lesz tekintetes asszony,
27 10|     tekintetes asszony, hanem csak grófné lesz, amint illik.~– No
28 10|          az ajtón.~– Bohóság? Édes grófné, én bohóságokat már régen
29 10|      meglepetés, hanem hát mivel a grófné engem azzal vádol, hogy
30 10|        előrukkolni vele. Igenis, a grófné grófné marad.~– Visszalépne
31 10| előrukkolni vele. Igenis, a grófné grófné marad.~– Visszalépne tán
32 10|          vonított, s folytatá:~– A grófné semmit sem fog tudni, azaz,
33 10|         ugye, lelkem, „tekintetes” grófné, ez nagy meglepetés. S én
34 10|          Mármost hát, édes lelkem, grófné, csak hagyjon fel minden
35 10|         dehogy csúfolja őt Szeréna grófné – saját magán kacag ő oly
36 10|            Ez nyílt titok.~Szeréna grófné a kert rácsozata mögött
37 10|           galambom – szólt Szeréna grófné, karjára fűzve a tiszttartó
38 10|       adakozást íratta velük alá a grófné által pártfogolt tűzkárvallottak
39 10|         azt az észrevételt, hogy a grófné aligha, „valamit nem érez”.~
40 11|           Oda nem megyek – monda a grófné –, Kolozsvárra semmi esetre
41 11|              S mikor szándékozik a grófné Pozsonyba utazni nagynénjéhez?~–
42 11|        belebetegednék.~– De kedves grófné, gondolja meg azt, hogy
43 11|            Amint ezeket megkapta a grófné, rögtön intézkedéseket tétetett,
44 11|            tőlünk? – kérdé végre a grófné kocsisától.~– Valami jámbor
45 11|            egészen elhitte, hogy a grófné szerelme türelmetlen. Hogy
46 11|    egymásba nyílnak – parancsolá a grófné az eléje siető vendéglősnek.~
47 11|   idefáradni.~Gyula engedé kezét a grófné két kicsi kezébe szoríttatni.~–
48 11|          békülni.~– Engedjen meg a grófné egy magamforma iparvállalkozóhoz
49 11|           mint én őket.~– Tisztelt grófné! Én nem tudom magamat egyhirtelen
50 11|          egyhirtelen feltalálni. A grófné arról beszél, hogy nem fog
51 11|         sejtenem se lehet. Látja a grófné, hogy miután tőlem egy igen
52 11|          keble.~– Ebben igaza van, grófné; hanem előttem még mindig
53 11|           nagyon túlbecsül engem a grófné.~– Egy hajszállal sem. Sokszor
54 11|          hőségtől elpirulni.~– Óh, grófné, ez öntül szomorú tréfa.~–
55 11|           ön félbe látogatásait?~– Grófné, én nem tudok ön előtt titkolózni.
56 11|     alázatosat, mint a tied? Mert, grófné, az én életem alázatos élet.
57 11|         mágnás, vagy azt, hogy egy grófné legyen a férje kedveért
58 11|          neki. Ön talán nem?~– Óh, grófné!~– Ne mondja: óh, grófné!
59 11|           grófné!~– Ne mondja: óh, grófné! Mondja: óh, testvér! Lássa,
60 11|     rekedve. – Azok után, amiket a grófné az imént – itt e szobában
61 12|          egész odáig, ahol Szeréna grófné útra indul, ő pedig kíséretére
62 12|          amint megjön, utasítsák a grófné lakosztályába.~Ez kellemetes
63 12|         magában Máté úr –, tehát a grófné is tőlem tudjon meg mindent.
64 12|          más lépcső vezetett fel a grófné szobáiba; Máté úr aggodalmasan
65 12|        csak el kell azt rontani.~A grófné szobáin nem voltak ajtószárnyak,
66 12|          annak kezére nyugtatva. A grófné lehajolt hozzá, megsimítá