Fejezet

 1 1 |        szemekkel; két ajka együtt oly parányi, mint egy eperszem;
 2 1 |           súgó után? – Óh, mindez oly mulatságos volt, hogy az
 3 1 |     kellett őt kormányozni többé, oly szépen kitalálta maga, merre
 4 1 |        elöl csaknem összeérve, mi oly különös merész kifejezést
 5 1 |         adott az egész arcnak. Ha oly finomak nem lettek volna
 6 1 |     embernek adjam kezemet, ki őt oly keserűen megbántotta? Szóljon
 7 1 |       midőn szép pici lába hegyét oly kacérul érinti a földdel,
 8 2 |      építészi tervvel; valamennyi oly egyformán rongyos, rozzant
 9 3 |         vegyítve, amitől a szemek oly eleven ragyogást kapnak;
10 3 |       hogy az tízéves korában már oly önfejű, szeszélyes és makacs
11 3 |      ellen vesse ki hálóját; amit oly ügyesen tudott összehúzogatni,
12 3 |      látta, hogy anyja, ki egykor oly kedélyes és vidám volt,
13 3 |          más utcára. Ámde Szeréna oly bűvös-bájos-édesen tudott
14 3 |        egy férfit, ki családjának oly keserű megbántása után elég
15 3 |      szüléitől, mind nagynénjétől oly megható gyöngédséggel kért
16 3 |    gyöngédséggel kért bocsánatot, oly eleven színekkel rajzolja
17 3 | megtörtént bosszú utáni epedését, oly töredelmes bánattal sajnálja
18 3 |       ezáltal előidézett, s végül oly gyermeteg engedelmességgel
19 4 |          alá kötött, s rövid időn oly barnára süttette magát a
20 4 |   praktikus ember nem nyilatkozik oly könnyen, nem ragad a lépre.~
21 4 | megnyitott vasbánya az első évben oly gazdagon fizetett, hogy
22 4 |        pedig, mint tudjuk, mindig oly jól terem: erre nincs se
23 4 |      száraz esztendő.~Gyula pedig oly közlékenytelen volt. Senkivel
24 4 |     Azonban – ki tudja: hátha nem oly büszkék azok a főurak, nem
25 4 |        büszkék azok a főurak, nem oly szeszélyesek az úrhölgyek,
26 6 |   egyenlőség eszméit, mik mellett oly szép dikciókat tudtok tartani,
27 6 |   dolgozott a kontremin, mégpedig oly ügyesen, hogy alig lehetett
28 7 |  hallgassuk ki, mit beszélnek itt oly egyedül, oly csendesen,
29 7 |        beszélnek itt oly egyedül, oly csendesen, midőn nem félnek
30 7 |      Azért tetszett nekem nagysád oly ismerősnek e mostani találkozásunkkor;
31 8 |          leégett falusiak számára oly jelentékeny összeget gyűjtött
32 8 |          szabadítom tőle.~Adorján oly forró szenvedéllyel tekinte
33 8 |     gondolt, hogy a grófnő nem is oly szegény, milyennek mondja
34 8 |         találnád meg.”~– Én éppen oly önfeláldozást kívánok attól,
35 8 |        szegény grófné különben is oly ideges, annyira alterálja
36 9 |        nyugtalanságot, ami szívét oly folytonosan hajtja, mint
37 10|      grófné – saját magán kacag ő oly nagyon; saját sorsán nevet
38 10|      nagyon; saját sorsán nevet ő oly haragos hahotával. – Grófok
39 10|         kellett állni Szerénának, oly közel volt hozzá, hogy sírva
40 10|          olyan sokat adok; tudod: oly régi hű barátok. Ugye, megteszed
41 10|           légy hozzá igaztalan, ő oly ábrándos; akit megszeret,
42 11|         szép szemöldeit, ami neki oly jól illett; hanem a tiszttartóné
43 11|       tiszttartó család irányában oly visszatartó volt már, hogy
44 11|         készülő Szeréna irányában oly adakozó volt; hanem hiszen
45 11|          háznál.~A kis tiszttartó oly félszegül mosolygott arra
46 11|      reánk.~– Minek választott ön oly előkelő násznagyot. Az enyim
47 11|         példátlan önfeláldozással oly messze ment, hogy maga vette
48 11|        hogy lesegítse kocsijából, oly könnyeden, mintha legkisebb
49 11|          bámul.~Ugyan mire várhat oly sokáig?~Adorján azután még
50 11|     jótékony műversenyt adtunk, ő oly nagylelkű, oly áldozatkész
51 11|          adtunk, ő oly nagylelkű, oly áldozatkész arccal lépett
52 11| misztériumokat, amiket a köznemes oly nagyra becsül feleségénél;
53 11|    menyasszonya kerubarcát, amint oly megvetéssel beszélt vőlegényéről.~
54 11|     székre.~– Ön láthatja – szólt oly csendesen, mintha már azt
55 13|           most engemet emiatt ide oly heventén?~– Tudod, öreg,
56 13|      magam is azért jöttem hozzád oly készséggel, mert én meg