bold = Main text
     Fejezet                                      grey = Comment text

 501 4   |               pezsdülő szőke szakállal az állán, azokkal a távolba
 502 4   |              júliusban ráereszteni azt az aratógépet, amit kicsinyben
 503 4   |               azonban nem szólt semmit az apjának, hanem csak annyit
 504 4   |                importál valamit – volt az öregúr véleménye.~Az öreg
 505 4   |              volt az öregúr véleménye.~Az öreg Fehér néhány hét múlva
 506 4   |                azt csapolni a Tiszába.~Az öregúr ezt hallva, maga
 507 4   |                belső szerencsétlenség; az bizony nagy kár volna; mert
 508 4   |            lápot valaki kiszáríthassa, az még soha embernek esze ágában
 509 4   |                három szám elég, és így az ezresbe nem megy át.~Gyula
 510 4   |              hogy mi a fészkes mennykő az a háromlábú, amin girbegurbákat
 511 4   |            papirossal, másik ajánlotta az Archimedes tükrét, amivel
 512 4   |            Gyula hidegvérrel hallgatta az élceket, és mérnöki flegmával
 513 4   |                megfoghatatlan volt. Mi az oka hát annak, hogy a mocsár
 514 4   |               keresztül-kasul járhatja az egész lápot; egy-egy magánosan
 515 4   |             hol lehet tömör gát rejtve az embermagasságnyi rőt sás
 516 4   |               felelni.~De bírt felelni az ész, a tudomány.~Gyulának
 517 4   |              célra legalkalmasabb volt az apja által említett Pogány-sziget.~
 518 4   |              nézve. Mert ha dák őrpont az egész, akkor nincs mit kutatni
 519 4   |          központtól s emelkedettségét.~Az ifjú tudós elkezdett a négyszögű
 520 4   |               megvan! – rebegé örömmel az ifjú, olyan örömmel, hogy
 521 4   |      haszontalan volt minden fáradság. Az emberek nem fedeztek fel
 522 4   |            odaért, levette kalapját és az égre nézett.~– Miért ad
 523 4   |                 Miért ad ez most hálát az Istennek? – kérdezék magukban
 524 4   |                fogok – szólt letörölve az izzadságot homlokáról. Ah,
 525 4   |                háladatos izzadság volt az, mit az ész fáradalma vert
 526 4   |        háladatos izzadság volt az, mit az ész fáradalma vert ki. Ki
 527 4   |            vert ki. Ki hinné azt, hogy az ember még az archeológiának
 528 4   |           hinné azt, hogy az ember még az archeológiának is hasznát
 529 4   |      archeológiának is hasznát veheti? Az ismerősök nevettek rajta,
 530 4   |             terve szerint adta eléjük. Az ismerősök most nevettek
 531 4   |               Azok már jártasak voltak az ilyes munkában, mely előtt
 532 4   |             ilyes munkában, mely előtt az ott lakos magyar csak a
 533 4   |                lehetett járulni, miket az ember a talpa alá kötött,
 534 4   |          szegényes hasznot is hajt; ha az ifjú embernek csak az volt
 535 4   |               ha az ifjú embernek csak az volt ambíciója, hogy legyen
 536 4   |        ambíciója, hogy legyen kenyere, az már van.~Igaz biz az, hogy
 537 4   |          kenyere, az már van.~Igaz biz az, hogy nem is sokkal többet
 538 4   |                és nádszál nem zöldült, az egész éven át folydogáló
 539 4   |            zsombékos bürü alól, s most az ölnyi magasságban az iszapos
 540 4   |              most az ölnyi magasságban az iszapos föld felett kiszáradva
 541 4   |           oldalából a másikba fonódva; az egész ezer holdnyi tér sivatag
 542 4   |            lárma olyan nagy volt, hogy az öreg Fehér maga is ijedten
 543 4   |              meglátta; amíg odáig ért, az úton legalább ötven tekenősbékát
 544 4   |          vadászni, de most már egészen az ördög bozótja lett, aminek
 545 4   |            szalamandra is ne lenne itt az alatt a sötét nádlabirintus
 546 4   |          nádlabirintus alatt.~– Bizony az meglehet, hogy van – szólt
 547 4   |              mondva a szállás.~– De ki az ördög hajtja ki őket innen?~–
 548 4   |               nem hurcolkodik, bennég.~Az öreg Fehér félrecsavarta
 549 4   |     éjszakánkint gyönyörű látvány volt az, amint a zsombék alatt harapózó
 550 4   |       lassankint izzóvá melegült a lég az égő mocsár felett, dühös
 551 4   |         cselédjeit, s körüljárta velük az egész izzó tért. Itt-amott
 552 4   |            tűtenger közepébe, ott járt az ingadozó hídon, melynek
 553 4   |               nem bírta visszatartani; az ifjú tréfának találta mindezt.
 554 4   |             mindezt. Óvatosság mellett az egész lángtenger felszínét
 555 4   |      keresztül-kasul lehet járni, mert az csak hónapok múlva fog beroskadni,
 556 4   |           szenesülve ne maradjon, mert az nem használ úgy a földnek.~
 557 4   |                hangosabb kezdett lenni az a gonosz hangverseny, mely
 558 4   |             tájáról, melynek hallatára az öreg Fehér sóhajtva szólalt
 559 4   |           múlva majd helyünkbe jönnek.~Az öregúr nem érté ezt a jövendölést;
 560 4   |             lesz itt nemsokára valami.~Az természetes volt. Amint
 561 4   |               volt a lángtenger közől; az pedig egyenesen a malom
 562 4   |              irgalom nélkül elejtheté.~Az öreg Fehérre nézve ekkor
 563 4   |                 és nem nagy kár értük.~Az elhamvadás műtéte egész
 564 4   |           esztendőn olyan termése volt az őserejű föld barázdáin,
 565 4   |            rajta ízletes úri lak, mely az emelkedett dombtetőről a
 566 4   |             értelem és kitartó erő.~Ez az átváltozott táj a legszebb
 567 4   |           bírta, a legköltőibb kedély.~Az öreg Fehér most ott lakik
 568 4   |             egyébre is való, mint hogy az embert valami hivatalba
 569 4   |             semmi sem vész nála kárba. Az öreg Fehér azt állítja,
 570 4   |                Fehér azt állítja, hogy az egész gazdaságból semmi
 571 4   |             feleség.~Gyula nem szokott az ilyen célzásokra felelni.~
 572 4   |              ilyen célzásokra felelni.~Az ilyen számoló, praktikus
 573 4   |            könnyen, nem ragad a lépre.~Az ilyen kémikus, mechanikus,
 574 4   |               meg nem mérte, mert hisz az ilyen praktikus emberek
 575 4   |        keresztülomlott szálfák tömege; az irtatlan bozótban jó helyet
 576 4   |             tudhatott Fehér Gyula ezen az utálatos regényes helyen
 577 4   |              helyen hónapokig mívelni, az minden józan gondolkozású
 578 4   |              kerültek ezek oda; persze az a jámbor nem tudott egyebet
 579 4   |          rusnyáknak tűvé kellett tenni az egész hegyet, s törni, vájni
 580 4   |           megnyitandó vashámor iránt.”~Az öregúr erre csakugyan komolyan
 581 4   |       vakmerőség! Gyula e lépéssel azt az egész vagyonát, mit a burjányosi
 582 4   |         megtartotta, tíz száztóli volt az első befizetés, azzal rögtön
 583 4   |          rögtön előkészületeket tettek az akna megnyitásához, az olvasztókhoz,
 584 4   |          tettek az akna megnyitásához, az olvasztókhoz, a hámorokhoz;
 585 4   |             mert a megnyitott vasbánya az első évben oly gazdagon
 586 4   |                rettentő szerencse volt az, hanem egy kis szerény tudomány.
 587 4   |          neveznek, hogy jó parti.~Érti az ember alatta, hogy jó parti
 588 4   |            hogy vajon kit fog elvenni.~Az öreg Fehér maga is nagyon
 589 4   |          került, a kaszinóban ülésnél.~Az ő fecsegéseire építkezve
 590 4   |            felől véleményeket építeni.~Az egyik azt mondta; az ilyen
 591 4   |          építeni.~Az egyik azt mondta; az ilyen speculativus, számító
 592 4   | menyasszonyának hozományát is, ami még az apák és nagybátyák ládáiban
 593 4   |            pénzre, nagy vagyonra, mert az ő elve a belterjes gazdaság;
 594 4   |              nőül, mert ilyen embernek az nem lehet ideálja, ő bizonyosan
 595 4   |       mendemondát rendesen mindig maga az öreg Fehér kezdte meg a
 596 4   |           többnyire szó sem volt igaz. Az öregúr ilyenformán azáltal,
 597 4   |          atyjának régi barátjai, kiket az öregúr maga is igen elfelejdegélt
 598 4   |            akkoriban látogatták, mikor az még csak esküdt volt a vármegyében,
 599 4   |              maradoztak el tőle, amint az mindig magasabb hivatalokra
 600 4   |              hogy tekintetes barátjuk, az öreg Fehér vagyonában és
 601 4   |                e vagyont és tekintélyt az ifjú sokszorosan visszaszerezte.
 602 4   |            tudtak semmit; voltak abban az időben még olyan boldog
 603 4   |            találkozásnak, ami közte és az ifjú Somlyóházi grófkisasszony
 604 4   |                önkénytelen volt nálunk az a gondolat, hogy ez a két
 605 4   |         mérhetetlen tengerén keresztül az előítéletnek, ami őket elválasztja,
 606 4   |                s ha arra gondolt, hogy az, akit szeret, grófnő, azt
 607 4   |             ismerősei tréfát csinálnak az ő munkás életéből: – visszariasztó
 608 4   |           főurak, nem oly szeszélyesek az úrhölgyek, minőknek őket
 609 4   |            regényírók rajzolják? Hátha az is megtörténhetik a világon,
 610 5   |                             Hogy támad az ismeretség?~A törökök szánalomra
 611 5   |        tartanak mindenkit, aki utazik.~Az utazás apró kényelmetlenségei
 612 5   |        kényelmetlenségei közé tartozik az is, mikor az ember nem ismeri
 613 5   |             közé tartozik az is, mikor az ember nem ismeri az útitársát;
 614 5   |              mikor az ember nem ismeri az útitársát; az egyik meghúzza
 615 5   |               nem ismeri az útitársát; az egyik meghúzza magát az
 616 5   |                az egyik meghúzza magát az egyik szegletbe, a másik
 617 5   |              kiléte felől, amit persze az arcvonásokból nagyon nehezen
 618 5   |           köpönyege amazéhoz ne érjen: az övé egy kicsinyt sáros volt;
 619 5   |            szegletében, kék szemüvegét az érkező felé fordítva.~–
 620 5   |                a fiatal útitársat.~Már az éppen kezdett valami tárgyra
 621 5   |            folyvást ránéző útitárssal: az út egyik felén tudniillik
 622 5   |                azt álmodta Gyula, hogy az ismeretlen gróf azzal a
 623 5   |             pedig alul; a kocsi ablaka az ég felé; belefordultak az
 624 5   |              az ég felé; belefordultak az árokba. Már akkor lehetetlen
 625 5   |           miután belefordíták a kocsit az árokba, megálltak, és azt
 626 5   |       összetaposhatták volna; a kocsis az árokba esve jajveszékelt,
 627 5   |            felgyűrve a kalauz karjáról az inget.~– Kegyed orvos, vagy
 628 5   |              vagy sebész?~– Nem vagyok az; de értek hozzá, tanultam.~–
 629 5   |                birkák számára. Jó lesz az ennek is.~A gróf a helyzet
 630 5   |           humorisztikusnak találta azt az ötletet; úgy kell a kalauznak,
 631 5   |             eltörte a lábát, vegyék ki az árokból! A gróf mondta neki,
 632 5   |                várjon ott békével, még az az iszap jót tesz a lábának.~
 633 5   |             várjon ott békével, még az az iszap jót tesz a lábának.~
 634 5   |                a sárból, s lefektették az út közepére.~Sajátságos
 635 5   |            nyugalmas flegmával végezte az ambulance kötelességeit,
 636 5   |              törte kend? – kérdé Gyula az ordító atyafitól.~– Ezt
 637 5   |                tekintetes uram – nyögé az keservesen. – Itt a bokámban
 638 5   |               csontjai közől ugrott ki az astragalus, s félrecsúszott
 639 5   |            astragalus, s félrecsúszott az os navicularétól, s emiatt
 640 5   |                  No, mármost állj fel!~Az ember talpra tudott állni.~–
 641 5   |                kocsit felállítjuk; hol az emelőgép?~A gróf és Gyula
 642 5   |                 azután nekifeszítették az emelőcsavart, talpra állították
 643 5   |             szólt a gróf –, hogy ebben az útban felfordítanak, de
 644 5   |             lovaimat használjam, mikor az igen haszontalan kiadás,
 645 5   |                  Hm, furcsa gróf lehet az – gondolá magában Gyula –,
 646 5   |            tudta meg, hogy ki volt hát az, akivel utazott.~Gyula néhány
 647 5   |                tölthessen. Bizony csak az egészsége kedveért tette,
 648 5   |                él, jól tudja azt, hogy az egészség kapitális, azt
 649 5   |    fördőhelytől; mikor e falu alá ért, az éppen lángba volt borulva,
 650 5   |        ismeretes volt már Gyula előtt. Az ő grófi útitársa.~A fecskendőnek
 651 5   |           szüntelen megszakadozva, ami az egész oltási műtételt meghiúsítá.~–
 652 5   |              műtételt meghiúsítá.~– Mi az átok baja lehet ennek a
 653 5   |          hevült arcáról le sem törülve az izzadságot, mely azon végigfolyt.~–
 654 5   |              odasietve –, nem nagy baj az.~– Ah, ön az! Tegye, az
 655 5   |              nem nagy baj az.~– Ah, ön az! Tegye, az isten áldja meg,
 656 5   |                az.~– Ah, ön az! Tegye, az isten áldja meg, hisz ön
 657 5   |             fáradtan találkoztak össze az utolsó üszöktanyánál.~–
 658 5   |               szólt a gróf megszorítva az ifjú kezét. Megszoríthatta,
 659 5   |            ifjú kezét. Megszoríthatta, az éppen olyan szenes volt,
 660 5   |                olyan szenes volt, mint az övé. – Hogy jött ön ide?~–
 661 5   |           onnan jövök. Amint megláttam az égést, a fecskendő elé fogattam,
 662 5   |                 A bíró nagyon köszönte az uraknak a segítséget, csak
 663 5   |                azon sajnálkozott, hogy az iskola és a paplak is leégett.~
 664 5   |              mind a kétszázat osztani; az a másik kegyelmes úr is
 665 5   |          szörnyű sietséggel iparkodtak az égés felé sietni; – a gróf
 666 5   |              eleven gyereket hozott ki az égő üszkök közől, hogy mászott
 667 5   |               számára.~A gróf nevetett az ötletnek.~– Nem rossz. Tréfának
 668 5   |           hanem ha pénzt akar gyűjteni az égettek számára, akkor kevésbé.
 669 5   |           ilyen ijesztgetéssel szokták az embereket összegyűjteni.
 670 5   |           eszmém van. Adunk műversenyt az égettek javára.~– Ez praktikus
 671 5   |            jobban fogják magukat törni az emberek, hogy helyet kapjanak,
 672 5   |         kapjanak, mert itt mindenkinek az uraságát kell bebizonyítani.
 673 5   |               kell bebizonyítani. Ezen az úton kemény összeget be
 674 5   |                ki nem bírna csalogatni az emberek zsebeiből.~– Az
 675 5   |                az emberek zsebeiből.~– Az igaz. De hol vesszük a versenyhez
 676 5   |      versenyhez való művészeket?~– Ah, az a legkevesebb. Kitelik az
 677 5   |              az a legkevesebb. Kitelik az belőlünk. Tud ön énekelni
 678 5   |   mostohaleányom, aki a zongorát veri; az emberek kíváncsiak lesznek
 679 5   |          irtózni a grófnők?~– Óh, nem. Az egyik megteszi jószívűségből,
 680 5   |                elégülten mondta ki azt az utóbbi szót, nehezen is
 681 5   |               megkérdezhesse, hogy „Ki az az én jó barátom, akivel
 682 5   |            megkérdezhesse, hogy „Ki az az én jó barátom, akivel olyan
 683 5   |            észrevehette a grófon, hogy az okos, szabadelvű, előítélet
 684 5   |              másnak is megengedi, hogy az legyen, s azért, hogy ő
 685 5   |                zsánert pedig nincs oka az embernek kerülni, s megbánni,
 686 5   |             kis csinos nyári lak állt, az a gróf tulajdon háza volt,
 687 5   |          akarta vezetni vendégét, hogy az hadd piperézze fel magát,
 688 5   |             piperézze fel magát, midőn az asszonyoknak be akarja mutatni –
 689 5   |                véletlen meghiúsítá ezt az illemszabályi jó szándékot,
 690 5   |               leányáét és Gyuláét, kik az első tekintetre bámulva
 691 5   |           mutatá be a grófnénak, kinek az még kezet sem csókolhatott,
 692 5   |          irányában, aki akkor cseppent az égből közéjük.~Az egész
 693 5   |             cseppent az égből közéjük.~Az egész család olyan gyöngéden
 694 5   |               ember, mint Gyula, ebben az első órában agyon-szerelmes
 695 5   |             agyon-szerelmes lett volna az egész grófi családba, elkezdve
 696 5   |              szerencsésnek, elébbjárni az eszével, mint szívével.~
 697 5   |             Akármilyen szépen mosolyog az ég a földre, azért az egyik
 698 5   |         mosolyog az ég a földre, azért az egyik mégis ég, a másik
 699 6   |              mennykő, hiszen szép-szép az a koncert; ha éppen kell,
 700 6   |               egy tilinkón valamit; de az engem nagyon undorít, hogy
 701 6   |             zsebünkből kidobhatjuk azt az összeget, amit így száz
 702 6   |            tudok kérni, inkább odaadom az ingemet magamról. Mennyi
 703 6   |               siratnának meg bennünket az unokáink, de nem arról van
 704 6   |           lehetünk jó barátai. Ezelőtt az volt a viszony közöttünk,
 705 6   |         hadakoztunk helyette; viseltük az ország hivatalos terheit,
 706 6   |          évtizedben bizonyosnak hiszem az időt, amelyben nem lesz
 707 6   |         jobbágyaink között egyéb, mint az öltözet; még ez is amazoknak
 708 6   |           öltözet; még ez is amazoknak az előnyére.~– Hogyan?~– Mert
 709 6   |       tartósabb, mint a miénk. Aki ezt az intését a sorsnak birtokos
 710 6   |             uraink közöl át nem látja, az tíz év múlva szegényebb
 711 6   |               év múlva szegényebb lesz az utolsó parasztnál, s szánni
 712 6   |                csak parádénak veszitek az egyenlőség eszméit, mik
 713 6   |            mentenünk, ami eddig nálunk az urat jellemzé. Nem mondom,
 714 6   |                darócban, és fogja maga az eke szarvát, meg hogy szakácsot
 715 6   |                le kell mondanunk, mert az nem a mienk többé, az már
 716 6   |             mert az nem a mienk többé, az már nemzeti tulajdon. Ez
 717 6   |             tisztelt publikummal, mint az útcsinálás és adófizetés. –
 718 6   |        gyanította, hogy Fehér Gyula is az). Ha én valakinek valami
 719 6   |           minden ember ujjal mutogassa az utcán: „Íme, itt megy az
 720 6   |               az utcán: „Íme, itt megy az a nevezetes ember vagy asszonyság,
 721 6   |              fel e célra; mert kitelik az ettől.~– Kérem, kérem –
 722 6   |               rátartóbbak pénzük miatt az első zászlósúrnál, s kapnak
 723 6   |            első zászlósúrnál, s kapnak az alkalmon, ha azt akarják,
 724 6   |            olcsó ragadmány hulladékait az ember hazafiúi áldozatoknak
 725 6   |            jönni. – Miért ne vetnők ki az adót – közérdekből – az
 726 6   |                az adót – közérdekből – az emberi hiúságokra, kíváncsiságra,
 727 6   |            kell egészen feltenni, hogy az a lateiner publikum mind
 728 6   |       középosztály részvéte után, amit az még csak áldozatnak sem
 729 6   |               sem akar tekinteni. Hisz az irodalom, köziskolák, takarékpénztárak,
 730 6   |           Torhányi urammal megalkudott az egynyíretűre, eszébe sem
 731 6   |           ugyan miért restelkednék, ha az a kérdés kettőnk között: „
 732 6   |                 ha tetszik, megadhatja az árát, ha nem kell, odább
 733 6   |              kell, odább mehet”? Talán az, ki dalait árulja, alábbvaló
 734 6   |              félreirányozni a vitát.~– Az a vége a beszédnek, hogy
 735 6   |               a beszédnek, hogy miután az indítvány határozatba ment,
 736 6   |                  Ah! Sokkal szebb lesz az, ha ő egyedül játssza zongoráján;
 737 6   |             bizalommal.~– Miféle ember az? – kérdé Somlyóházitól Szilárd,
 738 6   |        mosolyogva –, ez egy lángész.~– Az ördög! – kiálta az fel. –
 739 6   |          lángész.~– Az ördög! – kiálta az fel. – Az se nem rang, se
 740 6   |              ördög! – kiálta az fel. – Az se nem rang, se nem hivatal,
 741 6   |             Egyik fitymálta: mire való az, szavalni, énekelni ebben
 742 6   |              csak tréfálok: lehetetlen az, hogy nóbel emberek komédiázzanak
 743 6   |              várta tőlem, hogy azoknak az elszavalására szólítsam
 744 6   |        hazaérkezem a vőfényi körútból, az asztalomon találok egy levelet,
 745 6   |                Kívül a borítékra. Ha ő az enyimre kívül ráírta, hogy
 746 6   |           forint van benne, ráírtam én az övére az egész tartalmat.~–
 747 6   |             benne, ráírtam én az övére az egész tartalmat.~– No, de
 748 6   |              egész tartalmat.~– No, de az nagy gorombaság.~– Legyen
 749 6   |              nagy gorombaság.~– Legyen az. Meg van érdemelve. Ezek
 750 6   |                Meg van érdemelve. Ezek az emberek, ezek a pénztőzsérek
 751 6   |          grófok szoktak beszélni (néha az igaziak is) a lateinerekről.
 752 6   |                jöttment földesuraknak, az nem illik az ő rangjához,
 753 6   |            földesuraknak, az nem illik az ő rangjához, aki előkelő
 754 6   |                ezüstös libériát hordat az inasával ebben az átkozott
 755 6   |               hordat az inasával ebben az átkozott melegben, s minden
 756 6   |          minden palack pezsgővel kijön az utcára, hogy lássák, mit
 757 6   |               iparos és spekulál; s én az iparnak és spekulációnak
 758 6   |        mecénások, hercegek! S ha kérdi az ember: miért?, azt felelik
 759 6   |               nagy ember, a protektor, az elnök, a mecénás egy hét
 760 6   |         nemesember marad; de mivé lesz az ilyen pénzherceg, ha pénze
 761 6   |               leültek a komoly férfiak az asztalhoz, megcsinálták
 762 6   |         lehetett észrevenni, kik ássák az árkokat. Pletykabeszéd,
 763 6   |               nekiszabadítottak; hanem az mind nem rendítette meg
 764 6   |             Somlyóháziék hangversenyén az előadókon kívül valaki jelen
 765 6   |                Milyen szégyen lesz már az is, ha el kell azt halasztaniok.~
 766 6   |              pánik; pedig tudták, hogy az egész fürdő hivatalos Rózsaligetre.~
 767 6   |             benne a tagjait, bejött rá az egész provincia; a gúnyolódók,
 768 6   |              szavalt, mint egy hérosz!~Az egész mulatság pompásan
 769 6   |            mindenki meg volt elégedve; az égettek számára begyűlt
 770 6   |          jelent meg a környékből; hogy az ki volt, azt megmondom majd
 771 6   |           dáridót rendezett. Otthagyta az egész kompániát.~ ~
 772 6(1)|                vagyok), mert még abban az esetben sem kifejező, ha
 773 7   |                            A kontremin~Az, aki Torhányi úron kívül
 774 7   |             kastélyról beszélnek, mert az valóban hallatlan tünemény
 775 7   |                közepén, csengettyűvel.~Az egész világ töri azon a
 776 7   |               költséges építkezés! Aki az épületet csupáncsak arra
 777 7   |           szobát adta, mert nem illeti az a birkás embert, akinek
 778 7   |           palota!~Pedig nem ment ám el az esze Borcz uramnak vénségére:
 779 7   |              soha ki nem tudod fizetni az árát!” Magának Ludvéghynek
 780 7   |         azonban mély titok volt még, s az érdekelteken kívül senki
 781 7   |           százötvenezer forintot, amit az vőlegényi váltságdíjul fog
 782 7   |                 s sok tárgyban kikérte az érdemes kalmár tanácsát:
 783 7   |             szereti-e a porcelánt vagy az ezüstöt, selymet vagy a
 784 7   |             tekintetes úr holnaputánra az egész fürdői közönséget
 785 7   |               magához mezei mulatságra az ő – és Amália kedveért:
 786 7   |              hívott meg maga a birkás, az Ludvéghy báró úr volt, ki
 787 7   |               pedig őt fel sem vették.~Az ünnepély napján tehát Torhányi
 788 7   |           vőlegény a menyasszony elől.~Az ilyen eseteket az életben
 789 7   |                elől.~Az ilyen eseteket az életben fatalitásoknak szokták
 790 7   |           nevezni. Hanem hát mire való az okos ember, ha nem arra,
 791 7   |           gondolta magában, közelednek az én százötvenezer forintjaim,
 792 7   |                egy nyáj szomjas bárány az itató felé; csak hadd járja
 793 7   |            itató felé; csak hadd járja az úrfi a bolondját!~Borcz
 794 7   |                magában valami jót, azt az ebéd fölötti étvágyáról
 795 7   |              abból a pástétomból, amit az erdődi urasági szakács készített
 796 7   |        földesurak, mezei honoráciorok, az etikettel nem sokat körülményeskedő
 797 7   |                lakoma napján kapják is az invitációt. Azokat lóhalálában
 798 7   |           délután négy órára, amikorra az ebéd ideje volt kitűzve,
 799 7   |         asszonyságok mind jelen voltak az új kastélyban; látni lehetett
 800 7   |             világon; Adorján úrfi volt az, elég nagy kárára apjának;
 801 7   |                szeretné magát mutatni!~Az öreg Borcz iszonyú kedves
 802 7   |             mind a hármat.~Eközben biz az megtörténhetett, hogy a
 803 7   |                kamélia a mező közepén. Az is meglehet, hogy mint nagyvilághoz
 804 7   |             kisasszonyával; arra, hogy az miként viseli magát, neki
 805 7   |           látom én, amit látok. Látnak az én szemeim jól. Hanem a
 806 7   |            megnézni, hogy milyenek hát az ő szemei.~– Látom, hová
 807 7   |        pillantásokat. Ej, ej; báró úr; az a leány már menyasszony
 808 7   |              leány már menyasszony ám; az a leány az én fiam menyasszonya;
 809 7   |             menyasszony ám; az a leány az én fiam menyasszonya; nem
 810 7   |            hiszen én nem izgágáskodom; az bizonyos igaz, hogy a leány
 811 7   |          tessék tekintetbe venni, hogy az már menyasszony, Adorján
 812 7   |               egypár hét múlva meglesz az esküvője, tehát ne tessék
 813 7   |        melegebben nézett annak arcára, az is annyival elevenebb lett.
 814 7   |           elevenebb lett. Így történik az mindig a világon.~Borcz
 815 7   |            Borcz uram olyan sokat tart az etikettre, hogy azt is észreveszi,
 816 7   |                Kivált, ha sejtem, hogy az a fél kesztyű hová lett.~–
 817 7   |                széken.~– Vagy úgy? Már az más. Én mást gondoltam;
 818 7   |                más. Én mást gondoltam; az imént láttam, hogy a báró
 819 7   |           olyan könnyű szívvel, mintha az csak polyva volna.~A báró
 820 7   |           hanglejtéssel felelt:~– Mert az én haszonbéri szerződésem
 821 7   |                 Neki mindig azt mondta az apja, hogy azt már Borcz
 822 7   |               vagyunk itten, én vagyok az öreg birkás. Adorján a fiatal
 823 7   |                úr a földesúr; no, hisz az természetes. A nagyságos
 824 7   |           mondom, isten mentsen; hanem az ránk nézve igen nagyon kellemetlen
 825 7   |             Amália igen jó parti volna az én Adorjánomra nézve; kérem
 826 7   |      Adorjánomra nézve; kérem alássan, az apjának kétmilliója van;
 827 7   |      magunkforma szegény emberek közt. Az öreg Torhányi minden órában
 828 7   |               Ez volt Ludvéghy fejének az utolsó ütés, hogy tökéletesen
 829 7   |          törődött a veszteséggel, mert az ő játékában is meg volt
 830 7   |           játékában is meg volt nyerve az első robber; ezen az éjszakán
 831 7   |            nyerve az első robber; ezen az éjszakán Amália és a báró
 832 7   |               nagy zavarban lehet most az öreg Borcz és a menyasszony
 833 7   |              legkevésbé sem érdekelné.~Az öreg birkás és a kalmár
 834 7   |             nagy dolognak tartja, hogy az ő leányának a híres X. lesz
 835 7   |             pedig azzal kérkedik, hogy az ő fiának maga a báró úr
 836 7   |            végtére aztán meghatározzák az esküvő napját; egymás kezéből
 837 7   |                gyapjúnyíratástól, mind az ultimótól, amikor egyik-másik
 838 7   |            amit már előre tudnak. Arra az esetre ott van már a vinkulum.
 839 7   |           mikor egymással kezet szorít az alkudozás szerencsés bevégeztével:
 840 7   |        leskelődő hallgatózástól, midőn az öregek odafenn a zugban
 841 7   |               azzal is rászedett, mert az utakat mind arra vitte,
 842 7   |         pálmafákkal? – kérdé a báró. – Az grandiőz!~– Óh, igen, ott
 843 7   |              hogy Győr-Komárom tájékán az olaszjegenyét pálmafának
 844 7   |               ilyen közönséges fák. Én az ilyenek alatt járkálni sem
 845 7   |                nagy cserepekben télire az üvegházban tartanak; az
 846 7   |                az üvegházban tartanak; az aztán sokkal szebb.~– Ah,
 847 7   |          sokkal szebb.~– Ah, hátha még az én aranyvári kastélyom kertjét
 848 7   |               folytatni a szót –, azok az aruariák, malvariák, rendrondonok,
 849 7   |                pedig elférne a bárónak az egész aranyvári domíniuma,
 850 7   |             aranyvári domíniuma, ahogy az már körül van harapdálva
 851 7   |    Mademoiselle (mindig úgy hí), én ma az összeszámolásnál százhúszezer
 852 7   |          kegyedet látnom kellett akkor az Italiennes-ban; mindenkinek
 853 7   |   Italiennes-ban; mindenkinek föltűnt; az a ragyogó szépség, az a
 854 7   |         föltűnt; az a ragyogó szépség, az a választékos öltözet; mindenki
 855 7   |                inté, hogy emlékezik.~– Az én voltam. Valakitől megtudtam
 856 7   |        kellemesen fogom meglepni abban az idegen francia városban,
 857 7   |                nyilatkozat által téve; az éppen az én lovam, a „Son
 858 7   |       nyilatkozat által téve; az éppen az én lovam, a „Son of the
 859 7   |          longchamps-i versenynél, ahol az én Son of the Sun-om az
 860 7   |                az én Son of the Sun-om az ötezer sovereigndort elnyerte?~–
 861 7   |         hullámos kebléből feldagadni – az édes emlék nevében.~Most
 862 7   |               Legszebb volt a dologban az, hogy azon a kérdéses lóversenyen
 863 7   |                sem volt ott közőlük. S az egész kölcsönösen emlékezetes
 864 7   |          sohasem történt meg; nem volt az egyéb, mint két hiú lélek
 865 7   |           Amáliával tudassa, miszerint az ő lovai a longchamps-i mezőkön
 866 7   |            Hogy ez historice nem igaz, az nem tesz semmit. Ki járhat
 867 7   |             uram hajdúja annyira vitte az igyekezetet, hogy rátalált
 868 7   |         ligetben, s tudtukra adá, hogy az öregurak már odafenn várnak
 869 7   |           részéről.~Ludvéghyt meglepte az ajánlat; annyira meglepte,
 870 7   |                 annyira meglepte, hogy az első szóra elfogadta azt.~
 871 7   |                aztán meg – úgysem lesz az egészből semmi.~Végül aztán
 872 8   |             uram enyelgő hangon, amint az lováról leugrott az udvaron. –
 873 8   |              amint az lováról leugrott az udvaron. – Hát most kell
 874 8   |             comtesse-szel, he? – kérdé az öreg, odaülve fia lábához. –
 875 8   |               Mondd el csak, fiacskám!~Az öreg birkás most nem fenyegette
 876 8   |            Bomlottul nyertem. Reggelre az egész fiatalság svarc volt.~–
 877 8   |                nyertél? – kapott rajta az öreg birkás, ki emberi közönséges
 878 8   |                hogy mi lesz már ebből. Az ív tetejére felírtam: „Jótékony
 879 8   |                kezébe.” Azzal kitettem az asztalra a bankot, számlálja
 880 8   |            vesztett; a pénz már úgysem az övé, írja alá. – Ami fennmarad,
 881 8   |             írja alá. – Ami fennmarad, az az enyim, azt én írom alá.~–
 882 8   |               alá. – Ami fennmarad, az az enyim, azt én írom alá.~–
 883 8   |              aztán megtette a hatását. Az öreg gróf kezet szorított
 884 8   |             hiszem, hogy szeret.~– Nem az a kérdés, hanem hogy hozzád
 885 8   |             annak utánajárni? Ha éppen az kell; ha éppen azt kívánják.
 886 8   |               amibe kerül, abba kerül. Az én fiam gróf lehet; a birkás
 887 8   |         galibába kevert engem; hanem – az én eszem majd kisegít abból,
 888 8   |             hozzád. Hogy azt kimondja, az az én gondom lesz.~Ezzel
 889 8   |          hozzád. Hogy azt kimondja, az az én gondom lesz.~Ezzel magára
 890 8   |               Ezzel magára hagyta fiát az öreg Borcz, s míg az jóízűen
 891 8   |              fiát az öreg Borcz, s míg az jóízűen falatozott növekedő
 892 8   |                szobájába; magára zárta az ajtót; papirost készített
 893 8   |            éppen Borcz uram cselekszi, az csakugyan különös tréfa.
 894 8   |             végtére éppen nem hasonlít az írás saját autografonjához…~
 895 8   |            hasonlít saját kéziratához.~Az egyik levélbe e következő
 896 8   |         emberhez vesztegették el, mint az a Borcz Adorján. Nem elég,
 897 8   |        hazulról, amidőn a kisasszonyék az új kastélyban meg akarták
 898 8   |      kisasszonynak, milyen rossz ember az az Adorján úrfi. Mikor le-leissza
 899 8   |   kisasszonynak, milyen rossz ember az az Adorján úrfi. Mikor le-leissza
 900 8   |         másképpen a kisasszonyt, mint „az a kupecfajta!” Gyalázatos
 901 8   |        senkinek, mert még ráismernének az írásomra, és rögtön elcsapnának
 902 8   |               mert egyenes úton aligha az apa kezébe nem jutott volna
 903 8   |              jutott volna a levél; míg az nagyon valószínű, hogy a
 904 8   |             minden alkalommal.~Ez volt az egyik. Ezt egyszerűen beküldte
 905 8   |           házasulandófélben nem volna. Az a legszebb a tréfában, hogy
 906 8   |                sem tudhatta, ki küldi.~Az ember nem hinné, mennyi
 907 8   |            bennszületett ravaszság van az ilyen emberekben, akik csak
 908 8   |                együgyű orvos volt ott, az elhitte neki, hogy ez a
 909 8   |             Szerénának, hogy suttognak az emberek, miszerint a gróf
 910 8   |            utána.~Akkor feltűnt előtte az ifjú, mikor a leégett falusiak
 911 8   |               gazdag.~Szeréna úgy tett az ellenvetéssel, ahogy magához
 912 8   |             Parancsoljon velem – szólt az ifjú határozott arccal.
 913 8   |             esküvőre. Kereskedők dolga az, nagysád; akik igen veszedelmes
 914 8   |      hajlandóságainkból, s megkötötték az alkut, anélkül, hogy tőlünk
 915 8   |            repce elfagy, a jég elveri, az ára szállhat lejjebb és
 916 8   |                Ah, micsoda férfi volna az, aki egy nőnél, kitől szerelmet
 917 8   |                magad többet érsz nekem az egész világnál. Hanem Adorján
 918 8   |              hiszen van út és mód, azt az áldozatot is megkímélhetni,
 919 8   |            afelől, s a fiúnak tetszett az eszköz: nem mondani le Amáliáról,
 920 8   |         játszani vele a komédiát, amíg az szökik meg tőle, ha máshonnan
 921 8   |              tőle, ha máshonnan nem -– az oltár lépcsőjétől.~Ennélfogva
 922 8   |              volt bűvölve általa, hogy az életét is odaadná szerelmeért
 923 8   |           ostoba közbeszédeket, amiket az egész világ elkoptatott
 924 8   |               valakit szeretek, legyen az rokonom, kedvesem vagy kedvenc
 925 8   |            mikor önnek áldozatkészsége az enyimmel találkozott, akkor
 926 8   |            Szeréna, forrón megszorítva az ifjú kezét, s lángoló arccal
 927 8   |           mennyire vagy már? – kérdezé az öreg nyugtalanul. (Az idő
 928 8   |          kérdezé az öreg nyugtalanul. (Az idő sürgetős már, a Torhányi
 929 8   |                 A leány persze odavan, az halálosan szerelmes belém.
 930 8   |             halálosan szerelmes belém. Az kész volna ma elszökni velem.~–
 931 8   |             elszökni velem.~– No hisz, az kellene csak nekem! – kiálta
 932 8   |            addig szó sincs róla; hanem az apjával különösen jártam.~–
 933 8   |               forszíroztam; – elmentem az apjához, a grófhoz, s solenniter
 934 8   |          többet látszott ügyelni, mint az egész diskurzusra. „Kedves
 935 8   |                a fejemet megfájdítsam. Az én házamnál mindenki ura
 936 8   |            sejteni sem engedek semmit. Az nekem mindegy. Kérem, félre
 937 8   |                 Kedves Adorján, nem ön az első, aki azzal a szóval
 938 8   |              tőle!” Mármost megszoktam az ő szeszélyeit nem venni
 939 8   |           utasított el?~– Gonoszabb ez az elutasításnál. Azt értette
 940 8   |                 akkor mint a madárfogó az ostoba veresbegyet, felfűzte
 941 8   |         elhallgatott, lesütötte fejét; az jutott eszébe: „Szeret,
 942 8   |              hisz, én pedig nem vagyok az, és ő nem tudja, hogy az
 943 8   |               az, és ő nem tudja, hogy az mind hazugság, amit bennem
 944 8   |          legkisebb rendkívüliség, hogy az orvosok egyenesen megtiltottak
 945 8   |             felindulást, legalább arra az időre, amíg a fürdői kúra
 946 8   |          fürdői kúra tart. Mennykő baj az ilyen grófforma emberekkel
 947 8   |               feleségének megtiltották az orvosok, hogy Borcz Adorján
 948 8   |               annyit tesz, hogy be van az ajtó csukva.~– Tudom én,
 949 8   |            csukva.~– Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit tudjanak
 950 8   |               a szemeit: vajon mit tud az öreg? Mert hiszen azt, hogy
 951 8   |    ország-világ tudja, azt nem szükség az öregnek felfedezni. Tudja
 952 8   |                is, csakhogy nem akarja az embernek úgy minden allegória
 953 8   |                hallotta már azt; hanem az ilyesmi csak annál érdekesebbé
 954 8   |            Hanem hogy ezen miként akar az öreg segíteni, az nem volt
 955 8   |          miként akar az öreg segíteni, az nem volt egyszerre átlátszó
 956 8   |             neki tiltani a boritalt?~– Az a bajuk – szólt titkolózva
 957 8   |               bajuk – szólt titkolózva az öreg Borcz, s Adorjánt zsinórjánál
 958 8   |              régen; hanem hiszen éppen az a nagy szerencse, hogy egy
 959 8   |                vett feleségül. Hisz ez az esszenciája az egész viszonynak.~–
 960 8   |                 Hisz ez az esszenciája az egész viszonynak.~– Mikor
 961 8   |               menni a comtesse – szólt az öreg, okosan ujjaira szedve
 962 8   |               nagyon mihaszna ember is az, ha meg kell neki adni az
 963 8   |              az, ha meg kell neki adni az igazat; midőn pedig Borcz
 964 8   |               ügyelnek a dologra: mert az csak egy birkás fia; pedig
 965 8   |             hogy miféle talizmánja van az öregnek, melynek erejével
 966 8   |             gróf fogsz lenni! – kiálta az öregúr, s elkezdett örömében
 967 8   |           kacagni. Olyan jólesett neki az a gondolat, hogy kacagott
 968 8   |               azt várja a fiától, hogy az valamiképp megmentse az
 969 8   |                az valamiképp megmentse az országot, s hazafiúi érdemeiért
 970 8   |              ki választja el őt attól?~Az öreg Borcz még mindig nehezen
 971 8   |             hogy mi úton-módon lehetne az embernek gróffá lenni. Tudod:
 972 8   |               gróf úr!”, akinek szabad az udvarba bejárni, szabad
 973 8   |           minden szabad neki.~– Hát ez az ágens úr, ez a derék, okos
 974 8   |            okos ember azt mondta, hogy az nem lehetetlen. Hogyha az
 975 8   |              az nem lehetetlen. Hogyha az ember valami nagy áldozatot,
 976 8   |             okos, tapasztalt ember. Ez az úr mondott is nekem több
 977 8   |              herceg lenni nem kívánok, az nekem sok; de gróf csakugyan
 978 8   |          sejtelem azt súgta neki, hogy az a hölgy, aki megszerette
 979 8   |               emelkedjék. Hanem azután az a kellemes gondolat kitörülte
 980 8   |          kitörülte azt a fejéből, hogy az mégis szép volna, ha az
 981 8   |                az mégis szép volna, ha az ember azzal az öntudattal
 982 8   |               volna, ha az ember azzal az öntudattal dughatná a szivart
 983 8   |               nekem szót fogadsz abban az egyben, amire kértelek,
 984 9   |                forognak a kezén, tudja az egész világ. Mindenben szerencsés,
 985 9   |       hitelpapírokkal nyerészkedik, és az mind jól üt be neki: spekulációi
 986 9   |           találni a pontot, mikor kell az hausse-ról egyszerre a baisse-re
 987 9   |           mikor sorshúzás után olvassa az ember, hogy ismét Torhányi
 988 9   |         messziről szinte égni látszott az egész ház a nyíló rózsáktól;
 989 9   |       sajnálkozó közvéleménynek, midőn az legjobban aggódott őmiatta.
 990 9   |       emberfiának.~Torhányi úr hitelét az is rendkívül szokta emelni,
 991 9   |          hírlapok, s olyankor tudhatja az ember: Torhányi úr megint
 992 9   |          megint nyert igen sokat, mert az év végén a bilance-on maradó
 993 9   |           gyémántjai is.~Mind káprázat az egész.~De hát ki tudhatja
 994 9   |                olcsóbbért, mint vette. Az így támadt pénzzel fizet
 995 9   |              van. Nagyon szép tudomány az: két hitelező közől az egyik
 996 9   |        tudomány az: két hitelező közől az egyik pénzével fizetni ki
 997 9   |              másikat, s a harmadikéval az egyiket.~Hát azok a nagy
 998 9   |              nagy nyereségek a börzén? Az is mind káprázat. A diadalból
 999 9   |             diadalból nagy zajt csinál az ember, a kudarcot elhallgatja,
1000 9   |               a tele erszény, legalább az üzletvilágban.~És a pompás