1-500 | 501-1000 | 1001-1190
Fejezet
1 1 | nehezített az a körülmény, hogy a két utazó táncos lefoglalta
2 1 | azonban arról fognak beszélni, hogy Borcz Adorján a gazdag rózsapallagi
3 1 | birkás fia, akiről az a hír, hogy millioma van készpénzben,
4 1 | szépség egy férfiban, s hogy ilyenformán nincs mit csodálni
5 1 | tette. Azt mondták róla, hogy zseniális, originális fiú.~
6 1 | annyit volt szokás tudni, hogy igen erős ember, iszik bort
7 1 | ellenőrizhetlen mennyiségben, anélkül hogy valaha meglátszanék rajta;
8 1 | a kedve; mely abból áll, hogy a kiivott üvegpoharat megeszi
9 1 | bizonyos lehet felőle, hogy jókedvű társaságot talál
10 1 | így volt; már nem tudom, hogy ezután hogy lesz.) Az embernek
11 1 | már nem tudom, hogy ezután hogy lesz.) Az embernek van jó
12 1 | szállniok, meg nem engedte, hogy máshová menjenek; ha a gróf
13 1 | hibásan következtetné valaki, hogy gróf Somlyóházi valami nagyon
14 1 | a gróf arról ismeretes, hogy a kényességig válogatós
15 1 | éber előőrsének résenléte.~Hogy ki volt ez a ház éber előőrse? –
16 1 | azokat már az idő annyira, hogy rájuk sem ismerhetni többé;
17 1 | kínálkozó hely arra nézve, hogy mikor a tiszttartó úrék
18 1 | sehonnan sem jőnek. Eszébe jut, hogy talán eltévedhettek valamerre,
19 1 | közeledőket. Meg tudná mondani, hogy kik jőnek. Azután csodálkozva
20 1 | Azután csodálkozva látja, hogy a pitvarból mégsem siet
21 1 | szemrehányásokat téve nekik, hogy hát ilyen soká kellett jőni?
22 1 | utánam! Ismét előreszalad, hogy megmutassa nekik az utat;
23 1 | nehezebbé téve nekik a bundát; hogy azok elmennek, a kocsissal
24 1 | csizmaszárára a farkával, hogy az majd leesik a lábáról;
25 1 | lovakkal köt barátságot, s hogy azokat is kifogják, végighengergőzik
26 1 | ugyan szép volt tőletek, hogy útba ejtettetek minket.
27 1 | helmeciek elátkoztak bennünket, hogy a cigányaink szánja a falu
28 1 | róluk így rátekintésre, hogy az egyik a környék Adonisza,
29 1 | magam is gondoltam rá, hogy nem vagyok én oda a kisasszonyok
30 1 | nem is akarta hinni.~– Hát hogy van az itten?~– Hát úgy
31 1 | itten?~– Hát úgy van itt, hogy itt van. A gróf okos ember.
32 1 | lelkemadta mindent, s fogadom, hogy egy esztendő alatt olyan
33 1 | gazdasszony válik belőle, hogy megcsókolhatja a lábai porát,
34 1 | pedig jól tudja a gróf úr, hogy a somlyóházi tiszttartóné
35 1 | politikát, s versenyezünk abban, hogy melyikünk tud szomorúbb
36 1 | táncolunk, s nézzük: más hogy járja a bolondját.~Az a
37 1 | lettünk: – az a kérdés, hogy boldogabbak-e?~Mikor a két
38 1 | volt odabenn a víg zaj, hogy alig vette észre valaki
39 1 | valami kalandját meséli, hogy ment végig nemrég Pesten,
40 1 | nádpálca a kezében; látta, hogy valami nyúzott képű gyanús
41 1 | sandalog mellette. Azt hitte, hogy a zsebkendőjét akarja ellopni.
42 1 | volt! Azért nézett úgy meg, hogy este kijátsszon a színházban!”
43 1 | verte az öklével a támlát, hogy minden ember őrá nézett;
44 1 | az a boldog jó hangulat, hogy az ember úgy tudjon elbeszélni
45 1 | közölni, vagy sajnálná a szót, hogy azt más is megértse. Egy
46 1 | szemmel az öreg asszonyságnak, hogy csak ingerkedjék még a foglyul
47 1 | annak szépségéből levon; az, hogy meglátszik rajta: mennyire
48 1 | rajta: mennyire tudja ő, hogy milyen szép.~Hasonló azokhoz
49 1 | embernek nem megy ki a fejéből, hogy ez csak divatkép.~Egy fiatal,
50 1 | egyszer feltűnnek. Meglehet, hogy azért igen derék és kitűnő
51 1 | kitűnő emberek. Meglehet, hogy ennél is az az eset; – majd
52 1 | törekszik magát tenni azáltal, hogy a fejét aláhúzza; majd borospalackokat
53 1 | üvegből volnának, s félne, hogy összetöri valamelyiket.~
54 1 | hallottátok hírét.~Persze, hogy mind hallották egymás hírét.
55 1 | kezet szorítanak, s örülnek, hogy szerencséjük van egymáshoz.~
56 1 | végtére. – No, hálá istennek, hogy eljöttek, legalább lesz
57 1 | asszonyság azt vágja erre vissza, hogy nem kell neki akkor mankó,
58 1 | veti ez oda hevenyén. Vajon hogy érthette?~Amália kisasszony
59 1 | mormogott a fogai között, hogy tele van a keze dugóhúzóval,
60 1 | azt tudhatták volna meg, hogy „volt már egymáshoz szerencsénk”;
61 1 | játszanak, ott az a művészet, hogy ne lásd, mit érzek most.
62 1 | harmadik régóta őrzi őket, hogy ez a szerelem az egyenes
63 1 | egymással: megpendíték, hogy valamit játszani kellene.~
64 1 | másikkal, csupán azért, hogy nevessen, vigadjon, a jó
65 1 | játsszanak.~Azt mondják, hogy nincsen kedély a magyarban; –
66 1 | a magunk fiatalságában, hogy elmulattunk napestig a hármas
67 1 | Aki pár nélkül maradt, hogy nevettünk rajta olyan nagyot,
68 1 | bárányka is azt akarja, hogy elfogják; a farkaska nem
69 1 | sem is találtuk hirtelen, hogy miért; akkor zálogot kellett
70 1 | most kezébe van rejtve. Hogy lestük, hogy vártuk, vajon
71 1 | van rejtve. Hogy lestük, hogy vártuk, vajon mire fognak
72 1 | mindez oly mulatságos volt, hogy az ember fáradttá kacagta
73 1 | senki, hanem bámul azon, hogy ilyen semmiségeken hogyan
74 1 | kamarakulcs, még eltagadja, hogy nem az övé, így azonban
75 1 | esküdtszék arra szavazott, hogy menjenek koldulni az istenadták.~
76 1 | megy az ily könnyen. Azért, hogy te grófkisasszony vagy,
77 1 | legalább megtudod te is, hogy milyen szomorú a szegény
78 1 | arcát, mintha azt mutatná, hogy ilyen esetben észre sem
79 1 | hozzá, mindenki jól látta, hogy csak felé csókolt, csak
80 1 | Ez olyan jó ötlet volt, hogy mindenki elkezdett rá tapsolni. –
81 1 | háziasszony annyit mondott felőle, hogy valami Fehér Gyula, olyan
82 1 | bors benne, amennyi kell, hogy a zeller és petrezselyemgyökér
83 1 | meg tudtak benne egyezni, hogy ki hol üljön; már ezen nálunk
84 1 | Végre megalkudtak abban, hogy az asztalfő egyik végét
85 1 | elcsendesült minden ember, hogy aki elébb imádkozni akar
86 1 | disputálva mindenkivel, hogy: de biz ebből a pulykából,
87 1 | felijed, míg észreveszi, hogy csak a poharához száll valami,
88 1 | Eszti és Cecil alattomban hogy szakítják el a csirke sarkantyúját;
89 1 | csirke sarkantyúját; persze, hogy Eszti felé szakadt a nagyobb
90 1 | maga is látszik érezni, hogy Amáliát túl a rendén elhanyagolja,
91 1 | annyira rosszkedvű amiatt, hogy már egyszer megtette figyelmetlen
92 1 | szomszédjain azt a szégyent, hogy a harmadik szomszédjában
93 1 | azt tölteni a poharába, hogy mind szétömlött az asztalon.
94 1 | annyira a felebaráti szeretet, hogy fogván egy tányér cukros
95 1 | kezdeni azon tárgy fölött, hogy olvasta-e már Jósika legújabb
96 1 | vetett azzal a válasszal, hogy sohasem olvasott semmi magyar
97 1 | megeléglettem már a jót. Úgy vagyok, hogy nem is szeretek már szép
98 1 | hűséges jó fiúk! Megérdemlik, hogy összecsókolják őket, s úgy
99 1 | belecsalja lelkét a hegedűjébe, hogy viszont mikor ő akarja,
100 1 | magyar ember táncolt azért, hogy nem tudta, hova legyen szíve-lelke
101 1 | Minden arcon lehetett látni, hogy mennyire tetszik neki –
102 1 | csak szaváról ismerni meg, hogy nő.~Lovával beszélget, mely
103 1 | visszanyerít, mintha tudná, hogy mit beszélnek hozzá.~– No,
104 1 | pisztolyt elhoztam. S tudod, hogy én nem hibázok.~A paripa
105 1 | lovagnő visszanézett, s látta, hogy a tér fogy közöttük, az
106 1 | levő ajtókon, tudja jól, hogy neki nem illik bemenni.
107 1 | bagósüveget, de a lovagnő látta, hogy az nagyon a fejébe van nyomva,
108 1 | nehezen fog kijőni, s kérte, hogy hagyja abba; inkább siessen
109 1 | valószínűleg gondolt magában rá, hogy egyéb szükséges foglalkozást
110 1 | szóljon felőle senkinek, hogy itt vagyok, hadd mulassanak;
111 1 | kacagnának azon mind a ketten, hogy most éppen itt találják
112 1 | csapott vele az asztalra, hogy még az is nagyot szólt rá,
113 1 | volt ki? Benéz, és látja, hogy oda is van egy ló bekötve.
114 1 | van egy ló bekötve. Ejnye, hogy mernek a grófi lovak osztályába
115 1 | Mindjárt be is ment maga, hogy azt az idegen paripát átszállítsa;
116 1 | nevetve mondaná: „persze, hogy a Dryász vagyok, hát nem
117 1 | rám az öregúr?”~– De hát hogy jő ez ide? Ki látott valakit
118 1 | semmit.~A kapu nyitva volt, hogy ha vendég jő, betaláljon
119 1 | Egy kocsis tudott annyit, hogy látott valami embert, de
120 1 | valami embert, de nem tudja, hogy kit, aki megjártatta a paripát,
121 1 | nem állítja bizonyosan, hogy nem álmodta-e ezt.~– Kit
122 1 | Alig lehetett hinni, hogy az igaz legyen.~Pedig a
123 1 | Pedig a ló azt intette, hogy úgy van.~Semmi kétség sem
124 1 | lehete szerezni azáltal, hogy a grófi lakosztályhoz menjen
125 1 | meglepte a tiszttartót az, hogy a tornácra vezető ajtó nyitva
126 1 | tiszttartó még most sem tudta, hogy nem valami lelket vagy kísértő
127 1 | kocogtatott, arra sem mondták, hogy „szabad”; már erre elszánta
128 1 | szomorú, halavány arccal, hogy most igazán megrezzent tőle.~
129 1 | megrezzent tőle.~Lehetetlen az, hogy ő legyen!~Amint a neszre
130 1 | csodálkozással kérdezve:~– Hát kegyed hogy jő ide, jó tiszttartó bácsi?~
131 1 | szörnyen meg volt lepve, hogy éppen az kérdi ezt tőle.~–
132 1 | Mikor én azt mondtam, hogy ne háborítsák ma kegyedet
133 1 | mulatságban; ki mondta meg, hogy itt vagyok?~– Instálom:
134 1 | derült ki; kicsinyben múlt, hogy együtt nem kacagott a kisasszonnyal;
135 1 | kisasszony nem állhatá meg, hogy ezért nyakába ne boruljon
136 1 | vallomást a pap után: ah, hogy tudott alakoskodni! Minden
137 1 | mikor aztán tőlem kérdezték, hogy szereted-e ezt a férfit,
138 1 | márványára a korbács nyelével, hogy annak achátgombja százfelé
139 1 | jó mostohaapám. Sajnálom, hogy azt az utat teszi miattam
140 1 | utaztak el, s azt mondták, hogy éjjel-nappal fognak váltott
141 1 | váltott lovakon sietni, csak hogy elébb odaérjenek, mint –
142 1 | nem tette volna ki magát, hogy engem megőrizzen. Haragudott
143 1 | hallatott előttem.~– Nem mondta, hogy rossz, háladatlan némber
144 1 | némber vagyok? Nem mondta, hogy nem érdemlette azt tőlem,
145 1 | nem érdemlette azt tőlem, hogy éppen olyan embernek adjam
146 1 | engemet megölni? Nem mondta, hogy ahol megtalál, ott lő agyon?~
147 1 | Hallgatott? Annyit sem mondott, hogy ez mégis hihetlen, hogy
148 1 | hogy ez mégis hihetlen, hogy itt tévedésnek kell lenni?
149 1 | bezárták valami kolostorba, hogy el ne tévedjen, miként én?~
150 1 | ugyan rá, de nem tudhatta, hogy mi lesz azután a felelet
151 1 | szemeit, mintha azt sem tudná, hogy hol van e percben.~– Itt
152 1 | bízta rá; azt mondta neki, hogy egy évig maradjon itt, és
153 1 | delnő; mintha azt hinné, hogy a tiszttartó először életében
154 1 | hirtelen eszébe jutott, hogy mi van ma itt a háznál,
155 1 | Dehogy hívja! Ugyan, öregúr, hogy gondol ilyet, vőlegény létére?
156 1 | tiszttartó, úgy látszik, hogy mai nap folytonos csudák
157 1 | kíváncsi lesz azt kérdezgetni, hogy mi hozott most engem ide:
158 1 | válogatott történeteket, hogy lesz neki min bámulni.~A
159 1 | pedig igen jól érezte, hogy itt most ő is olyan felelősségbe
160 1 | annyira ismerte Szerénát, hogy kapacitálni nem próbálta.~
161 1 | hajának minden fürtjét, hogy az egy szerelmes vőlegénytől
162 1 | ejté el a tálat a kezéből, hogy valahány fánk, annyi táncos
163 1 | asszony nagyon örült rajta, hogy szétgurult fánkjainak esetére
164 1 | nagy örömét találta abban, hogy Szeréna és Cecil éppen itt
165 1 | bírálgatni: de annyi bizonyos, hogy maga a gróf sem igen fog
166 1 | fog örülni, ha megtudja, hogy Cecil Szerénával találkozott.~
167 1 | annyit tudtak már felőle, hogy ez valami nőnemen született
168 1 | pletykabeszédből, annyi bizonyos, hogy a grófkisasszony, a szülői
169 1 | híresek maradnak.~Képzelhetni, hogy egy ilyen üstökös váratlan
170 1 | azt hihette volna róla, hogy egyenesen csak az ő ünnepélyére
171 1 | kérte az egész társaságot, hogy folytassák tovább az általa
172 1 | olyan nyájasan tudott kérni, hogy kénytelen volt neki engedni
173 1 | Ő maga biztatta Cecilt, hogy menjen el azzal a szőke
174 1 | szemérmesen figyelmezteti, hogy még hátravan egypár forduló
175 1 | milyen merész kimondani, hogy egy férfit szépnek talál,
176 1 | milyen szerény bevallani, hogy annak társnője is szép.”~
177 1 | úgy elveszté a lépést, hogy táncosnéjával szinte összecsapódott;
178 1 | rátaposott Amália köntösére, hogy annak egy egész fodra leszakadt,
179 1 | felelhetne erre egyebet, mint hogy kíváncsian kérdezze, hogy
180 1 | hogy kíváncsian kérdezze, hogy mi az; még minálunk híre
181 1 | mint a keringő, anélkül, hogy olyan szeles volna, sokkal
182 1 | lesüti attól a gondolattól, hogy mások ránéznek; amaz pedig
183 1 | igéző démon, aki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy
184 1 | hogy őt mindenütt imádják, hogy minden mozdulatával, szemeinek
185 1 | embereket ejt kétségbe, hogy midőn szép pici lába hegyét
186 1 | gyertya lángját lecsapva, hogy egy percre csaknem sötétség
187 1 | parancsolta a cigánynak, hogy húzza el azt a nótát, amit
188 1 | csak látnia kellett azt, hogy eltanulja. És az első csábító
189 1 | szökdelve és bukdácsolva, kinek hogy ment az igyekezet; mind
190 1 | nótának –, nem is igen hiszem, hogy a méltóságos gróf úr valami
191 1 | nagyon büszke legyen majd rá, hogy Somlyóháza volt az, ahol
192 1 | grófné semmit? Nem kívánja, hogy valamelyik leánycseléd itt
193 1 | kérni a tiszttartónétól, hogy engedje Cecilt őnála hálni;
194 1 | hálni; de tartott attól, hogy az a katonás asszony azt
195 1 | visszament a táncterembe, s hogy még a nyomát is feltörültesse
196 2 | bölcs telepítő úgy találta, hogy sokkal több szüksége lesz
197 2 | a télvihar ellen.~Igaz, hogy így a völgybe szorított
198 2 | annyira egymáshoz hasonló, hogy jövevény ember egyhirtelen
199 2 | akad, akitől megkérdezze, hogy hol van a gazda.~Úgy látszik
200 2 | gazda.~Úgy látszik azonban, hogy aki azzal a sárga hintóval
201 2 | negyedik hosszú épület felé, hogy a házigazdát vendégek érkeztéről
202 2 | kell tekerinteni a fülén, hogy ne fogjon rajta a métely;
203 2 | keresztül kell ugratni, hogy jó tejelő legyen, arra pedig
204 2 | különösen kell ügyelni, hogy e műtét alatt a gyapjából
205 2 | ember utoljára mondja meg, hogy mennyit számlált; a gazda
206 2 | számlált; a gazda adja rá, hogy igaz-e, bicsakkal metszve
207 2 | rovásfára.~Innen láthatjuk, hogy Borcz Mihály uramnak abban
208 2 | uramnak abban az órában, hogy a béresné érte jött, több
209 2 | mellénye és homloka lassankint, hogy egyik sem vethetett a másik
210 2 | bajusza kurtára nyírva, hogy ne legyen vele baja, s göndör
211 2 | között, azon gondolkozva, hogy vásárra küldje-e azt is,
212 2 | csak szeméten találnák, hogy akinek megtetszik, vegye
213 2 | mondatja ki. Azt gondolja, hogy majd ezáltal egyszer csak –
214 2 | Hogyne! Tudhatta magáról, hogy az minő áldozatba kerül.
215 2 | hozzájutni?~Hátrább, uram! Azért, hogy hintóban járunk!~Gondold
216 2 | hintóban járunk!~Gondold meg, hogy nemes Borcz Mihály uram
217 2 | vagy most, s amilyen igaz, hogy ez a puszta inkább nemes
218 2 | valószínű és lehetséges, hogy nemes Borcz Mihály uram
219 2 | jól betömve fűrészporral, hogy se ki, se be valami levegő
220 2 | kegyetlenül befűtött szobában, hogy attól rögtön megnémult,
221 2 | ugyan volt annyi jóakarata, hogy az úri vendégeket átvezesse
222 2 | farkasordíttató hideg volt, hogy nem lehetett kiállani benne
223 2 | gazdasszony szíves ajánlatát, hogy majd kifüstöli ő azt a szobát,
224 2 | megint olyan illat támadt, hogy Torhányi úr azt képzelte
225 2 | úr azt képzelte magában, hogy főfájásról kúrálják; s míg
226 2 | kínos válogatást követte, hogy vándorolt egyre az illatos
227 2 | felhúzogatta karmantyúit, hogy a gyémántos karperecek kitűnhessenek
228 2 | oda. Tudják is azt itt, hogy mi a szokás. Ha én azt mondtam
229 2 | mondtam neked. Azt gondolod, hogy én azért vettem neked a
230 2 | igazgyöngyöt, brilliántot, hogy azt a fiókban tartsd?~(Úgy
231 2 | fiókban tartsd?~(Úgy gondolom, hogy azt azért szokás venni,
232 2 | azt azért szokás venni, hogy az ember nyereséggel eladhassa
233 2 | Torhányi úr pedig tudta jól, hogy mit akart leánya azzal a
234 2 | de nekem van. Én tudom, hogy mit csinálok, de te nem
235 2 | édes barátom uram. Örülünk, hogy friss egészségben tisztelhetjük
236 2 | kente-fente a dolmánya oldalához, hogy egy kicsit lemenjen róluk
237 2 | lábát. Engedelmet kérek, hogy ilyen piszkos vagyok, az
238 2 | olyasmit mondani mások előtt, hogy ő szegény ember, hogy siessenek
239 2 | előtt, hogy ő szegény ember, hogy siessenek azt megcáfolni.
240 2 | sem azért vásárolja össze, hogy veszítsen rajta.~Torhányi
241 2 | s efféle csak arra való, hogy az ember firmájának híre
242 2 | nem gondolt egyebet, mint hogy Torhányi úrnak valahol papirosmalma
243 2 | mutathatja ki az okos kereskedő, hogy mit tud. Mikor leszáll a
244 2 | bámult a beszélőre.~– De hogy tudhatja azt meg, hogy mikor
245 2 | De hogy tudhatja azt meg, hogy mikor száll le, mikor hág
246 2 | kopogtatott négy ujja hegyével, hogy minden gyűrűje csengett
247 2 | télen-nyáron koplalni, kucorogni, hogy ami egy ajtón bejött, a
248 2 | respektálni, dacára annak, hogy az az ipszilon nem bír legális
249 2 | könnyűszerrel; óhajtom, hogy a legfőbb tárgyon is, amiért
250 2 | kezét; kicsinyben múlt, hogy meg nem csókolta.~Borcz
251 2 | lehet az? (Pedig jól tudta, hogy mi az.)~Torhányi úr szerényen
252 2 | Hiszen méltóztatik tudni, hogy ezek az ifjak olyan régóta
253 2 | az a gondolat ragadt meg, hogy a pénzt kevesellték –, nem
254 2 | tetszik tudni, úgy hínak, hogy a milliomos birkás! Egymillió
255 2 | de tessék meggondolni, hogy ebből a tőkéből nagy rész
256 2 | felelni; mert nem értette, hogy mi az a kredit, olyasvalami
257 2 | már annyiban is vagyunk, hogy megveszem az egész pusztát,
258 2 | az titok.~– Azt is tudom, hogy Somlyóházi gróf mostohaleányát,
259 2 | elvenni; aztán azt is tudom, hogy a comtesse otthagyta a bárót
260 2 | ember azt gondolta volna, hogy most ez a két dühös férfi
261 2 | fog esni, s majd elválik, hogy ki tud jobban birkózni;
262 2 | úgy látszott a képükön, hogy mennyire örülnek rajta,
263 2 | mennyire örülnek rajta, hogy senki sem hallotta, milyen
264 2 | kezébe a krétát, s mutatta, hogy kész aritmetikai kalkulusokba
265 2 | uram azt akarta mondani, hogy annyit sem ér; de idején
266 2 | de idején eszébe jutott, hogy hisz az övé!)~– Az én leányom
267 2 | ad az úr a fiával?~– Én? Hogy mit adok? Hogy én mit adok?
268 2 | fiával?~– Én? Hogy mit adok? Hogy én mit adok? Már én?~– No,
269 2 | valamit adni! Vagy azt akarja, hogy a felesége tartsa? Szép
270 2 | akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok koldus ember;
271 2 | fiának, mikor kiházasítja, hogy boltot nyithasson. Gyönyörű
272 2 | Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem magamban, hogy
273 2 | hogy én föltettem magamban, hogy akármekkora summát ad az
274 2 | is azt kell kimondanunk, hogy ki mit móringol a maga részéről,
275 2 | példának okáért megbánnám, hogy a leányomat az úrfiának
276 2 | igen elégülten mosolygott, hogy ilyen szépen megalkudtak
277 2 | annyi bárányt és kappant, hogy elég lett volna egy vert
278 2 | kilelte a hideg; de csak hogy a tányér ezüst volt.~Ebéd
279 2 | versenyezett egymással, hogy Borcz úr a fiát, Torhányi
280 2 | szavára el kell hinnünk, hogy Amália valami jó gazdasszony,
281 2 | uramat nem is érdekelte az, hogy hátha Amália nem akar Adorjánhoz
282 2 | Torhányi uram pedig tudta, hogy mit cselekszik.~Talán Amália
283 2 | ezüstben. Ki tudja azt, hogy csak egy polgárleány? Mindjárt
284 2 | baj volt őket megőrzeni, hogy a vetésre ne eresszék a
285 2 | öröme efelett annyira ment, hogy nagylelkűségében kilenc
286 2 | azon tanakodnék magában, hogy vajon leszálljon-e, vagy
287 2 | szobád. Hej, ha tudnád, hogy ki volt benne!~Adorján engedte
288 2 | prémes izét. – Ha tudnád, hogy kié volt ez! No, találd
289 2 | eleget könyörgött neki, hogy ne igyék már annyi vizet,
290 2 | az öregúr. – Találd ki, hogy kik voltak itt!~– Nem töröm
291 2 | várta ettől a felfedezéstől, hogy Adorján fel fog ugrani,
292 2 | Most már nem csudálom, hogy úgy belebolondultál.~Adorján
293 2 | hallgass! Hát annyit mondhatok, hogy megegyeztünk az öreggel.~–
294 2 | százszor mondtad nekem, hogy szerelmes vagy bele, s elszökteted
295 2 | Somlyóházára három nap előtt, hogy vele találkozzál? S most
296 2 | találkozzál? S most azt mondod, hogy nem szereted.~Adorján a
297 2 | tehetek.~– De gondold meg, hogy százötvenezer forintot vesztek
298 2 | volna fel, s azt mondanák, hogy bakala.~– De az isten szerelméért,
299 2 | az én bőrömre, anélkül, hogy elébb engem kérdezett volna
300 2 | most is szereted; persze, hogy szereted. El is fogod venni.~–
301 2 | mentül jobban fenyegette, hogy megöli, annál jobban horkolt;
302 2 | ezüstlakadalmon, amíg más azt hitte, hogy ő csak az öreg aszonyságokat
303 2 | aligha igen jól nem tudta, hogy mit cselekszik.~
304 3 | dicséretet mondja a világ, hogy jól konzerválták magukat;
305 3 | amivel minden este bekenik, hogy fényes és göndör legyen,
306 3 | kétfelé választani úgy, hogy egy hajszál hiba ne támadjon
307 3 | kifárasztotta, megengedi neki, hogy reggelizzék, de még ott
308 3 | éjféltájon megengedi neki, hogy hazaviheti magát, de még
309 3 | által.~Látni való ebből, hogy milyen terhes hivatalt vállalt
310 3 | s talány marad előttünk, hogy lehet neki kedve egyetlenegy
311 3 | emberrel úgy elfoglalni magát, hogy csupáncsak annak éljen,
312 3 | megtörténik az némely tudóson is, hogy napról napra csupán önmagával
313 3 | időt.~Hogyan lehet tehát, hogy egy ily jámbor és együgyű
314 3 | akik felteszik magukban, hogy a más feleségét elcsábítják,
315 3 | akik törik rajta a fejüket, hogy ellenfeleiket hogy juttassák
316 3 | fejüket, hogy ellenfeleiket hogy juttassák tönkre; óh, azok
317 3 | irántuk; hanem csak azt tette, hogy fiatalabb korában udvarolt
318 3 | testvére; ez mikor látta, hogy mellőztetik, bújában elment
319 3 | meghalt.~Lipót báró meglehet, hogy nem talált ebben semmi különöst,
320 3 | gondolatot keltette volna benne, hogy „parbleu”, mégis van abban
321 3 | nyakravalóján.~Annyi bizonyos, hogy egy hajaszála sem hullt
322 3 | szomorú esetnek köszönheti, hogy mostani nejével megismerkedett;
323 3 | miatt. Gondolhatni mármost, hogy e családban milyen hangzású
324 3 | hírrel nem lepé meg rokonait, hogy ő Ludvéghy Lipóthoz nőül
325 3 | furcsa dolgot követelte tőle, hogy egyik gyermekét hadd nevelje
326 3 | kényeztette el a gyermeket; úgy, hogy az tízéves korában már oly
327 3 | szeszélyes és makacs volt, hogy kifogott minden emberi tudományon.
328 3 | Bertalan grófnő azt állította, hogy ő igen keményen bánik vele;
329 3 | ha néha-néha megtörtént, hogy egy szigorú szóval próbálta
330 3 | azzal akarta megijeszteni, hogy ha szót nem fogad, elűzi
331 3 | gyermek azt felelte rá: hogy el is megy; s nyomban felszedte
332 3 | utánaküldte a pitvarnokát, hogy nézze meg, hová megy; s
333 3 | Mikor aztán kérdezték tőle, hogy hová akart menni, azt felelte,
334 3 | akart menni, azt felelte, hogy Törökországba hamupepejkének.
335 3 | nagynénének át kelle látni, hogy ez egészen jogos kívánság;
336 3 | leányt már úgy elrontottad, hogy ez csak egyedül neked jó,
337 3 | neveld tovább! Óhajtom, hogy valami olyan embert szemelj
338 3 | adta neki azt az eszmét, hogy báró Ludvéghy ellen vesse
339 3 | ügyesen tudott összehúzogatni, hogy nem is sejtett felőle senki
340 3 | otthonléte alatt azt látta, hogy anyja, ki egykor oly kedélyes
341 3 | zárkózott lett: tudta, hogy e kedélyváltozásnak testvére
342 3 | kifejezésekint csupán az, hogy törkölypálinka helyett konyakot
343 3 | isznak-, s kezdte észrevenni, hogy az ostorozott töredék ideálját
344 3 | nevét, de tudta mindenki, hogy ő az, s még csak nevetni
345 3 | jó öreg Bertalan grófnét, hogy ő Ludvéghy Lipóthoz fog
346 3 | akart, előhordta Szerénának, hogy mennyire neheztel ez emberre
347 3 | megveti derék mostohaapja, hogy az milyen szabadelvűtlen
348 3 | milyen szabadelvűtlen ember, hogy utálják a többi mágnások;
349 3 | mágnások; aztán micsoda férfi! Hogy festi magát, hogy kancsérolja
350 3 | férfi! Hogy festi magát, hogy kancsérolja kopott idegeit;
351 3 | végre pedig vegye fontolóra, hogy atyja, anyja soha rá nem
352 3 | Szerénára; kikéri magának, hogy ha Ludvéghy báróhoz megy,
353 3 | kocsisának is megparancsolja, hogy ahol a kocsijaik össze fognak
354 3 | végre úgy elhitette vele, hogy mennyire szerelmes bele,
355 3 | mennyire szerelmes bele, hogy őrjöng utána, hogy utoljára
356 3 | bele, hogy őrjöng utána, hogy utoljára a szegény nagynéni
357 3 | arra a nehéz feladatra, hogy Szeréna szülőinek írjon;
358 3 | felvilágosítva őket afelől, hogy mennyire szükséges és elkerülhetetlen
359 3 | amit szegény maga sem hitt, hogy nagyon jó is lesz így vetni
360 3 | régi ellenségeskedésnek, és hogy remélhető, miként Lipót
361 3 | Sokat mernék rátenni, hogy a derék asszonyság vége
362 3 | azzal vágta őket ketté, hogy de hát mit tehet róla szegény
363 3 | szerelmes belé.~Láttuk, hogy milyen szerelmes volt belé;
364 3 | gondolatot látta maga előtt, hogy egy férfit, ki családjának
365 3 | az egoizmus fájós részén, hogy azt nevetségessé tegye,
366 3 | amellett nem gondolt rá, hogy ugyanekkor saját magát is
367 3 | kalandorköpönyeget ölt magára; hogy felbosszantja jó nagynénjét,
368 3 | eszébe jutni. Azt jól érezte, hogy most rögtön nagynénjéhez
369 3 | sajátságos fordulatát. Persze, hogy az egész város arról beszélt.~
370 3 | Somlyóházi gróf bevallotta, hogy sok rendkívüli helyzetben
371 3 | megáll az esze, és nem tudja, hogy mit csináljon; a grófné
372 3 | csináljon; a grófné azt mondá, hogy megöli azt a leányt, amint
373 3 | engedelmességgel fogadja, hogy ezentúl mindenben szüléi
374 3 | kastélyt el nem fogja hagyni, hogy utoljára is Bertalannénak
375 3 | ideillő okos gondolatot, hogy tudniillik Szerénának nagyon
376 3 | gondolkozni, azt állíták, hogy falusi jószágára menekült;
377 4 | bizarr eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát,
378 4 | még így írva olvasni is!~Hogy egy magyar nemes fia, kit
379 4 | méltó dicsvágya az lehetne, hogy szónoklatait a politikai
380 4 | neki és olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát,
381 4 | mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa, édesapám, a hír
382 4 | példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát
383 4 | viszont megtanított arra, hogy ugyanezen a pályán hogy
384 4 | hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember
385 4 | kelete van. Én tudom jól, hogy elébb-utóbb szegény ember
386 4 | leszek, azért engedje apám, hogy készülhessek rá.”~Az öreg
387 4 | szüksége.~Csak azt nem értette, hogy mint akar a fiú mindezekből
388 4 | meg van már zilálva, mint hogy azt valami emberi hatalom
389 4 | őszintén elmondja előtte, hogy a sokáig fércelgetett vagyoni
390 4 | tiszta lélekkel mondhatja, hogy készebb volna magát főbe
391 4 | határozzon. Ha ő azt mondja, hogy nem retten meg a tönkrejutástól,
392 4 | azonban meglehet az is, hogy Gyula, mint afféle újabb
393 4 | találja tán azt a kilátást, hogy édesapja egy megfordított
394 4 | Éjjel-nappal utazott rémülten, hogy apjának megvihesse a választ. „
395 4 | azt remélni: azt gondolá, hogy egy olyan embernek, aki
396 4 | első héten annyira ment, hogy képes volt egy rendszeres
397 4 | önmagának számot arról, hogy mije van és mivel tartozik?~
398 4 | Gyula összevetéséből kitűnt, hogy a kiterjedt gazdaságot tovább
399 4 | visznek el, így világos, hogy a gazdálkodás évről évre
400 4 | meg volt lepetve azáltal, hogy Gyula még a burjánosi és
401 4 | más; azokból nem tudom, hogy élsz meg.~– Majd kitaláljuk
402 4 | virágokat szedett; azt mondta, hogy itt még olyan speciesek
403 4 | azon gondolkodik e percben, hogy milyen okos dolog volna
404 4 | csak annyit mondott neki, hogy majd maga megnézi azt a
405 4 | megnézi azt a birtokot, hogy miként lehetne haszonra
406 4 | keringő adomákból hallá meg, hogy a fia megbolondult; egész
407 4 | csóvás póznáival; azt mondja, hogy le akarja azt csapolni a
408 4 | maga is komolyan aggódott, hogy fiával nem történt-e valami
409 4 | bizony nagy kár volna; mert hogy a burjánosi lápot valaki
410 4 | s bámulták alul-felül, hogy mit csinál; s kérdezgették
411 4 | tőle nyirkos naivsággal, hogy mi a fészkes mennykő az
412 4 | neki bolond tanácsokat is, hogy mit tegyen, ha azt akarja,
413 4 | mit tegyen, ha azt akarja, hogy hirtelen kiszáradjon a mocsara.
414 4 | Egyik azt mondta neki, hogy terítse be itatós papirossal,
415 4 | harmadik azt mondta neki, hogy fúrasson egy nagy lyukat
416 4 | kalkulált, míg egyszer rájött, hogy a lápot félkörben átnyaláboló
417 4 | volt. Mi az oka hát annak, hogy a mocsár vize le nem szivároghat
418 4 | gátjának kell lenni valahol. Hogy lehetne ezt a gátat kitalálni?
419 4 | fonja a mély víz színén, hogy e lebegő eleven hidakon
420 4 | megtudni. Arra a kérdésre, hogy a roppant kokojszás területen
421 4 | körülményesen leírnak, annyira, hogy a vár nagyságából ki lehet
422 4 | az ifjú, olyan örömmel, hogy munkásai azt hihették felőle,
423 4 | munkásai azt hihették felőle, hogy a Dárius kincseinek akadt
424 4 | másnap megmondta embereinek, hogy menjenek ki ide és ide a
425 4 | szörnyen csodálkoztak rajta, hogy Gyula úrfi nem örül nekik.~
426 4 | jön egy embere jelenteni, hogy találtak szenes oszlopot;
427 4 | fáradalma vert ki. Ki hinné azt, hogy az ember még az archeológiának
428 4 | ismerősök nevettek rajta, hogy Gyula kincskereső lett.~
429 4 | süttette magát a nappal, hogy maga sem ismert volna magára.~
430 4 | nyakára egy piócakereskedőt, hogy alkudozzék vele egynéhány
431 4 | csak az volt ambíciója, hogy legyen kenyere, az már van.~
432 4 | az már van.~Igaz biz az, hogy nem is sokkal többet hozott
433 4 | mégis – előre merem mondani, hogy ez lesz történetünk hőse,
434 4 | kezdett ezúttal mutatni, hogy ha azt jólelkű keresztyén
435 4 | A lárma olyan nagy volt, hogy az öreg Fehér maga is ijedten
436 4 | lehet menni. Nem hiszem, hogy szalamandra is ne lenne
437 4 | alatt.~– Bizony az meglehet, hogy van – szólt Gyula nevetve –,
438 4 | rá a fejét, s azt mondta, hogy ő erre nem gondolt.~Gyula
439 4 | azért rajta kell lenni, hogy mindenütt egyenlően hamuvá
440 4 | szólalt fel:~– Milyen kár, hogy ennyi szép vad puskalövés
441 4 | Gyula váltig biztatta rá, hogy csak állíttassa cselédeit
442 4 | megszorult fenevadak látták, hogy a tűz egyre szűkebb körbe
443 4 | őserejű föld barázdáin, hogy a puszta jószágáért százezer
444 4 | fiánál, s kezdi átlátni, hogy a tudomány egyébre is való,
445 4 | tudomány egyébre is való, mint hogy az embert valami hivatalba
446 4 | öreg Fehér azt állítja, hogy az egész gazdaságból semmi
447 4 | csalitokat, nem hiszem, hogy bölényt ne lehetne felzavarni
448 4 | vitt cselédei beszélik, hogy ott igen különös életet
449 4 | vadásztáskája – ne gondolja senki, hogy talán császármadárral vagy
450 4 | fúr, farag: lehetetlen, hogy meg ne legyen őrülve.~Majd
451 4 | oldalába, s azután azt mondja, hogy mármost jól van. Némelyik
452 4 | egész inkvizíciót tartott, hogy honnan kerültek ezek oda;
453 4 | tudott egyebet telelni, mint hogy neki a vízomlás hozta oda.
454 4 | kövekkel, s megparancsolta, hogy tavaszig semmihez hozzá
455 4 | mondhatja azt meg előre neki, hogy mi lakik a föld gyomrában?
456 4 | senkinek; annyira félt, hogy most már a világ nemcsak
457 4 | mindenki bizton hitte, hogy a második részlet fizetésére
458 4 | évben oly gazdagon fizetett, hogy a költségeken felül tizenkét
459 4 | a kezeit, s azt mondták, hogy ez a Gyula mégis rettentő
460 4 | emelkedni, akiket úgy neveznek, hogy jó parti.~Érti az ember
461 4 | parti.~Érti az ember alatta, hogy jó parti férjhez menendő
462 4 | ha sokat beszéltek arról, hogy vajon kit fog elvenni.~Az
463 4 | nem lévén más dolga azóta, hogy a fia gondnoksága alá került,
464 4 | aki meg tudja mondani, hogy hány mázsa répában van annyi
465 4 | gyomrába rejtett ércek, hogy ő azoknak értékét diametraliter
466 4 | A másik azt állította, hogy nem! Gyula nem olyan ember;
467 4 | legyen valami nagyon szép, hogy ne kelljen félteni; mert
468 4 | Mások megint azt fogták rá, hogy tudós nőt keres: olyat,
469 4 | véleményezni, azoknak úgy tetszett, hogy Gyulának lehetetlen magyar
470 4 | azért is tanult meg angolul, hogy tudjon majd vele beszélni,
471 4 | éppen azzal rágalmazták, hogy ennek bizony semmiféle asszony
472 4 | mindig dolgozik, rá sem érne, hogy valami asszonyfélével szót
473 4 | ösztönök működvén benne arra, hogy szüntelen fiáról beszéljen;
474 4 | öregúr ilyenformán azáltal, hogy fiát bámulta, maga szaporítá
475 4 | restellték a jó emberek, hogy ők olyan alant maradtak
476 4 | maradtak tőle, s azt hihették, hogy ennek kellemes dolgot cselekesznek,
477 4 | ismerték Gyulát másról, mint hogy látták őt igen kis fiúnak
478 4 | esztendő előtt, s örültek neki, hogy ilyen szépen megnőtt. Ezek
479 4 | rendesen még azt sem tudták, hogy tekintetes barátjuk, az
480 4 | megfogyatkozott: hagyján még azt, hogy e vagyont és tekintélyt
481 4 | visszaszerezte. Annyit tudtak felőle, hogy Gyula okleveles mérnök.
482 4 | hozta őt hozzájuk. Arról, hogy Gyula neve már a hírlapokban
483 4 | volt nálunk az a gondolat, hogy ez a két ifjú lélek egymást
484 4 | szerelem.~Mi lehetne ebből? Hogy közelíthetnének annyira
485 4 | mindenesetre igen szegény legény, hogy valaha azon a mérhetetlen
486 4 | volt, s ha arra gondolt, hogy az, akit szeret, grófnő,
487 4 | pályakört, ki tudta azt jól, hogy kortársai, ismerősei tréfát
488 4 | fogja őrzeni azt a titkot, hogy szerelmes, és rajta lesz,
489 4 | szerelmes, és rajta lesz, hogy el ne árulja azt.~Ezek a
490 4 | megtörténhetik a világon, hogy egy fényes nevű delnő igazán
491 5 | Hogy támad az ismeretség?~A törökök
492 5 | másikba; egyik sem tudja, hogy mit szóljon a másikhoz;
493 5 | nehogy akaratlanul megtudja, hogy méltóságos útitársának vannak-e
494 5 | szegletbe, s gondja volt rá, hogy a köpönyege amazéhoz ne
495 5 | kalauz annyit mondott neki, hogy gróf, szürke farkasprémes
496 5 | Gyula, s tanakodott rajta, hogy nem kellene-e megszólítani.~
497 5 | gondja is nagyobb annál, hogy útitársát folyvást nézze;
498 5 | azután azt álmodta Gyula, hogy az ismeretlen gróf azzal
499 5 | szólítaniok.~– Úgy látszik, hogy feldűltünk – szólt a gróf.~–
500 5 | gróf.~– S én úgy érzem, hogy árokba dűltünk, mert nagyon
1-500 | 501-1000 | 1001-1190 |