Fejezet

 1 1 |                 százszor is találkozik, míg egyszer feltűnnek. Meglehet, hogy
 2 1 |                     marasztalják belül; míg egyszer aztán a bárányka is azt
 3 1 |                 rosszkedvű amiatt, hogy már egyszer megtette figyelmetlen szomszédjain
 4 1 |                     arra árnyékolni, ha úgy egyszer csendesen megállt, és lehajtotta
 5 1 |                 istállóajtókat sorra járja, egyszer csak megdöbbenve áll meg:
 6 1 |                tekintetével. Még akkor csak egyszer botlott meg a sarkantyújában.~–
 7 2 |                 gondolja, hogy majd ezáltal egyszer csak – se tette, se vette
 8 2 |                  húszezer forintot kétszer, egyszer Adorján neve alá, másszor
 9 3 | nyakravaló-megkötéssel; ebből a tudományból egyszer leckét is vett a szegény
10 3 |                    soha annál a háznál, míg egyszer a grófnő első házasságábóli
11 3 |                     őt engesztelni, s mikor egyszer azzal akarta megijeszteni,
12 4 |                  elbarangoltunk a berekben; egyszer egy erdélyi professzor is
13 4 |         nivellírozott, addig kalkulált, míg egyszer rájött, hogy a lápot félkörben
14 4 |                    vájni a vízmosás medrét.~Egyszer azután, mikor a hó leesett,
15 4 |                Ilyenformán találkoztunk már egyszer Málai Máté uram ezüstlakodalmán
16 5 |                bakon a kocsis és kalauz is.~Egyszer azután azt álmodta Gyula,
17 6 |         földbirtokosai buzgóságára, mert ha egyszer azután azok is el találnak
18 6 |                     vette? Nem tudja senki. Egyszer azután véletlenül nagyon
19 7 |                      Tavaly is hogy elvitt, egyszer csak felültetett a hintóba,
20 7 |                     láthatá többet; Adorján egyszer sem nézett vissza. Minden
21 8 |             emberekben, akik csak egy héten egyszer mosdanak. Mind a két méregadag
22 8 |               udvaronc, aki abból él.~Végre egyszer azt is megmondták Szerénának,
23 8 |                legméltóbbnak gondolá.~Mikor egyszer alkonyatkor a sz…i kert
24 8 |                     gondolá Adorján – hátha egyszer ennek a kulcsnak a kulcsát
25 9 |             községeik vagyonát.~De vajon ha egyszer– egy szép reggelen azt találják
26 9 |                   szabadságtól, mert ha már egyszer feleség van a háznál, hát
27 10|                    a maguk bajai. Aztán már egyszer az kicsinált dolog, hogy
28 11|                 leány liliom arcához, s még egyszer kérte, hogy gondolja meg,
29 11|               maradt, nem akarta elkerülni.~Egyszer azt parancsolá Szeréna a
30 11|                  előtt.~Azután némán sétált egyszer végig, összekulcsolt kezeit
31 11|                 éppen az, akiről beszélnek.~Egyszer a düh és szégyen annyira
32 11|                  arca, mindig jobban égett; egyszer aztán elkezdett kacagni.~–
33 11|              egymással. Emlékezem rá, mikor egyszer nagy társaság volt nálunk,
34 11|                      Szeréna visszatartá:~– Egyszer sem mondja ön: „rossz húgom”?~
35 11|                legyen rá készen, hogy annak egyszer eszébe juthat a szégyenítő
36 11|                figyelt, nem hallhatja-e még egyszer hangját annak a bűbájos
37 11|                 volna neki ezt a hangot még egyszer hallani? Mért várta azt
38 13|               elhúzni, mint a zálogos pert. Egyszer aztán odajutott, hogy beperelték.