Fejezet

 501 5 |                engedelmet kért Gyulától, hogy mind a két lábával rátaposott,
 502 5 |                árokba esve jajveszékelt, hogy neki eltörött a lába.~–
 503 5 |               azalatt folyvást ordított, hogy eltörte a lábát, vegyék
 504 5 |             árokból! A gróf mondta neki, hogy csak várjon ott békével,
 505 5 |                 Sajátságos jelenet volt, hogy ez a két férfi milyen nyugalmas
 506 5 |                 kötelességeit, ahelyett, hogy szitkozódott és jajveszékelt
 507 5 |                  Ámbár én is megszoktam, hogy a lovaimat magam hajtsam,
 508 5 |              járok így – szólt a gróf –, hogy ebben az útban felfordítanak,
 509 5 |            mégsem tudom magamat rávenni, hogy mikor csak egyedül kell
 510 5 |           magában Gyula –, aki azt nézi, hogy mi a haszontalan kiadás,
 511 5 |            váltott, Gyula nem tudta meg, hogy ki volt hát az, akivel utazott.~
 512 5 |               annyi időt és pénzt félre, hogy egészsége kedveért néhány
 513 5 |                  után él, jól tudja azt, hogy az egészség kapitális, azt
 514 5 |              szenes volt, mint az övé. – Hogy jött ön ide?~– Én a sz…i
 515 5 |                  csak azon sajnálkozott, hogy az iskola és a paplak is
 516 5 |                átadott neki száz pengőt, hogy a kárvallottak között ossza
 517 5 |                ki. Azért tette titokban, hogy útitársát ne hozza kényszerűségbe.~–
 518 5 |                   A gróf ebből megtudta, hogy ismeretlen ismerőse éppen
 519 5 |                gróf nagyon kérte Gyulát, hogy ne feleljen nekik semmit,
 520 5 |               amíg baj volt, most aztán, hogy látják, milyen szépen elmúlt
 521 5 |                  ki az égő üszkök közől, hogy mászott fel a lángoló toronyba,
 522 5 |                magukat törni az emberek, hogy helyet kapjanak, mert itt
 523 5 |            próbáltam még; de úgy hiszem, hogy ha akarom, hát tudok.~–
 524 5 |             zongoráztak, annyi bizonyos, hogy megszólják őket, hanem ez
 525 5 |             dolognak kezdte már találni, hogy a másiktól megkérdezze: „
 526 5 |                megkérdeznők kölcsönösen, hogy melyikünket kinek hínak”,
 527 5 |             mindenik azt gondolta ismét, hogy majd talál holnap a fürdőn
 528 5 |                   akitől megkérdezhesse, hogy „Ki az az én jó barátom,
 529 5 |              szakítani meg a társalgást, hogy de én még most sem tudom
 530 5 |                én még most sem tudom ám, hogy ön kicsoda.~Azt kitanulhatták
 531 5 |               kitanulhatták kölcsönösen, hogy egymás társaságába beillenek.
 532 5 |             Gyula észrevehette a grófon, hogy az okos, szabadelvű, előítélet
 533 5 |                  de másnak is megengedi, hogy az legyen, s azért, hogy
 534 5 |                 hogy az legyen, s azért, hogy ő maga büszke, nem kíván
 535 5 |         alázatosságot; megkívánja ugyan, hogy őt mindenki úgy respektálja,
 536 5 |               láthatott annyit Gyuláról, hogy ez nem iparlovag; más egyéb
 537 5 |              házához.~Gyula úgy gondolá, hogy majd a gróf házánál bemutatja
 538 5 |                 házánál bemutatja magát, hogy kicsoda.~Nemsokára elérték
 539 5 |            fürdőt. A gróf megmagyarázta, hogy merre hajtsanak; a sétány
 540 5 |                  ismerőseit is biztatja, hogy emeljék a hazai mulatóhelyek
 541 5 |                   a gróf megjegyezte rá, hogy ő azt saját maga nevelte –
 542 5 |                 akarta vezetni vendégét, hogy az hadd piperézze fel magát,
 543 5 |                 akarja mutatni – tudjuk, hogy a férfiak milyen hiúk –;
 544 5 |              most mind a kettő megtudta, hogy ki a másik: Gyula Somlyóházi
 545 5 |                  a szobában, azt mondák, hogy a kertbe ment le hortenziáit
 546 5 |                  azt is megengedte neki, hogy kedvenc virágai átültetésében
 547 6 |          egyébiránt mindenki tudja róla, hogy dühös magyar, minden ultránál
 548 6 |           opponál, s annyira szabadelvű, hogy ha ma azt mondanák neki:
 549 6 |                 az engem nagyon undorít, hogy mi itt ettől a szájtátó
 550 6 |                fel újra. – Tudom bizony, hogy egypár ezer forint miatt
 551 6 |                vagy nem, annyi bizonyos, hogy mi, kiket földesuraknak
 552 6 |                volt a viszony közöttünk, hogy a paraszt felszántotta földeinket,
 553 6 |              ruhán; én pedig azt mondom, hogy ez egy egész új öltözet.
 554 6 |               urat jellemzé. Nem mondom, hogy ez után a gróf is járjon
 555 6 |                 maga az eke szarvát, meg hogy szakácsot ne tartson, hanem
 556 6 |               kenyérrel; azt sem mondom, hogy asszonyainkat szoktassuk
 557 6 |                 hanem azt igenis mondom, hogy a ragyogásról le kell mondanunk,
 558 6 |        szoktassuk mi a közönséget ahhoz, hogy vegyen részt a közügyek
 559 6 |              földesúr nem is gyanította, hogy Fehér Gyula is az). Ha én
 560 6 |              dugd el; ne mondd senkinek, hogy kaptad, és meg ne próbáld
 561 6 |                hírlapot, már azt akarja, hogy a nevét minden újságban
 562 6 |            minden újságban kinyomtassák, hogy verseket írjanak hozzá,
 563 6 |               helyette, csak ne halljam, hogy más dicsekszik azzal, amit
 564 6 |                  Somlyóházinak jólesett, hogy Gyula nem érezte magát sértve
 565 6 |                sértve e beszéd által.)~– Hogy a tatárba ne volna baj? –
 566 6 |                 úr. – Én ott hallgassam, hogy Torhányi Máté uram mint
 567 6 |              uram mint dicsekszik azzal, hogy ő száz forintot adott egy
 568 6 |              rongyos újságtokból sorban, hogy ezek meg ezek a mágnások
 569 6 |                 Hálomi gróf –, meglehet, hogy valamelyikünk szerelmes
 570 6 |                alkalmon, ha azt akarják, hogy a börze asztaláról beseprett
 571 6 |               sem kell egészen feltenni, hogy az a lateiner publikum mind
 572 6 |             konvencionátus lábon állnak, hogy azokról sohasem tudni, ki
 573 6 |                 vagy egy színházba járó, hogy őt megdicsérjék, hogy háladatosak
 574 6 |              járó, hogy őt megdicsérjék, hogy háladatosak legyenek hozzá?
 575 6 |            egynyíretűre, eszébe sem jut, hogy milyen büszke képpel fizet
 576 6 |            Somlyóházi kezdte észrevenni, hogy Szilárd nagyon összehúzta
 577 6 |                   Az a vége a beszédnek, hogy miután az indítvány határozatba
 578 6 |                     És ha én azt mondom, hogy magam fogom a karmesteri
 579 6 |                  ide!~Szilárd azt hitte, hogy a gróf csak tréfál; ez azonban
 580 6 |             abban keresett vigasztalást, hogy osztályosai is lesznek e
 581 6 |           Somlyóházitól Szilárd, de úgy, hogy Gyulának is kellett hallani.~–
 582 6 |                  Egy helyen azt mondták, hogy ugyan már nem szégyenlenek
 583 6 |         drágaságról kezdtek el beszélni, hogy mennyi mindenre kell pénzt
 584 6 |                  felvilágosított felőle, hogy ha biztosítva lett volna
 585 6 |             másik jó tanáccsal szolgált, hogy ne kompromittáljuk magunkat
 586 6 |               kinevettek, s azt mondták, hogy csak tréfálok: lehetetlen
 587 6 |                 tréfálok: lehetetlen az, hogy nóbel emberek komédiázzanak
 588 6 |          leforrázott, mikor azt mondtam, hogy a kisasszonya fújjon el
 589 6 |                  nótát a publikum előtt; hogy kinek nézem én őket. Egy
 590 6 |                 Egy ember, akiről tudom, hogy furulyáz, majd megduellált,
 591 6 |          megduellált, mikor arra kértem, hogy nem tilinkózna egyet velünk.
 592 6 |               velünk. Azután tudtam meg, hogy titokban verseket ír a szamár,
 593 6 |               szamár, s azt várta tőlem, hogy azoknak az elszavalására
 594 6 |              tudtam lerázni a nyakamról, hogy ő fellép magánytáncban magát
 595 6 |                  bírtam vele megértetni, hogy itt nem lesz bukfenchányás.
 596 6 |               Torhányiékkal. Tudtam jól, hogy Amália kisasszony szokott
 597 6 |               magam olyan bolond voltam, hogy segítettem neki keresni
 598 6 |             keresni a hangjegyek között, hogy mit énekeljen; hát amint
 599 6 |                küldi, és azt írja benne: hogy igen sajnálja, de Amália
 600 6 |                lepecsételtem, s ráírtam, hogy „köszönik a száz forintot,
 601 6 |                 az enyimre kívül ráírta, hogy száz forint van benne, ráírtam
 602 6 |               azt akarta velünk tudatni: hogy ami mulatság megjárja nekünk,
 603 6 |               pezsgővel kijön az utcára, hogy lássák, mit iszik, s ha
 604 6 |                 gúnyosan mosolyog rajta, hogy gróf Somlyóházi kisasszonyai
 605 6 |           léphetek, s azt sem mondom rá, hogy „pardon”.~– Nem kell azon
 606 6 |               amiket mondtam. Tudom jól, hogy ön is iparos és spekulál;
 607 6 |           milliomosokká lesznek anélkül, hogy valami iparágat felemeltek
 608 6 |         kontremin, mégpedig oly ügyesen, hogy alig lehetett észrevenni,
 609 6 |                Itt már lehetett sejteni, hogy Torhányi uram dolgozik.~
 610 6 |           ügyesen volt ásva: lehetetlen, hogy ez estén Somlyóháziék hangversenyén
 611 6 |               meg a pánik; pedig tudták, hogy az egész fürdő hivatalos
 612 6 |                  a műversenyi nézőterem, hogy ember nem mozdíthatta benne
 613 6 |           égettek számára begyűlt annyi, hogy építhettek belőle iskolát
 614 6 |                 jelent meg a környékből; hogy az ki volt, azt megmondom
 615 7 |               afeletti csodálkozásunkat, hogy Rózsaligeten kastélyról
 616 7 |                 világ töri azon a fejét, hogy mi lelhette Borcz uramat
 617 7 |           csupáncsak arra valónak tartá, hogy ember és barom meg ne ázzék;
 618 7 |                  a szegényest válogatni, hogy Pesten sem szállt soha valami
 619 7 |              uramnak vénségére: tudta ő, hogy mit kaszál.~Azt már vette
 620 7 |             kaszál.~Azt már vette észre, hogy fia nem akarja elvenni Torhányi
 621 7 |             annyi hasznot hozhat vissza. Hogy a grófnőt megnyerhesse:
 622 7 |                neki is meg kell mutatni, hogy úr.~Egy napon arra a csekélységre
 623 7 |               Borcz uram Ludvéghy bárót, hogy engedje meg őneki – de írásban –,
 624 7 |                meg őneki – de írásban –, hogy holmi szükséges építkezéseket
 625 7 |               szerencsétlen írásba adta, hogy építhet Borcz uram Rózsaligeten,
 626 7 |                 annyi épület lesz rajta, hogy soha ki nem tudod fizetni
 627 7 |                  szépen el volt intézve, hogy Borcz uram lassankint Rózsaliget
 628 7 |                  mind a kettő tudta jól, hogy abból már nem lesz semmi.~
 629 7 |          fürdőről Torhányi írt Borcznak; hogy ő nagyon szeretné, ha a
 630 7 |          kívánságot nyomban teljesíteni, hogy válasz gyanánt másnap már
 631 7 |                 okos ember, ha nem arra, hogy a balsorsot hasznára forgassa?~
 632 7 |              Torhányi úr nagyon mutatta, hogy mennyire meg van illetődve
 633 7 |               meg van illetődve azáltal, hogy Adorján éppen most nincs
 634 7 |                 jobban haragudott azért, hogy annyi szép vendég megvetette
 635 7 |                 legjava mégis eljött; de hogy ő is gondolt magában valami
 636 7 |             splendidus volt. Megmutatta, hogy ő ma mindenáron ünnepélyt
 637 7 |            meghívásoknál valamire. Arra, hogy olyan családot nem hítt
 638 7 |            Mintha feladatul vette volna, hogy minden vendégét mulattassa,
 639 7 |                  biz az megtörténhetett, hogy a báró egyet-kettőt táncolt
 640 7 |                 közepén. Az is meglehet, hogy mint nagyvilághoz szokott
 641 7 |                   inkább rátermett arra, hogy a báróval valami beszélgetést
 642 7 |              éppen esze ágában sem volt, hogy törődjék vele. Ő már megcsinálta
 643 7 |            üzletet kisasszonyával; arra, hogy az miként viseli magát,
 644 7 |                  báró hüledezve kérdezé, hogy mit nem szeret a jó úr.~–
 645 7 |            mintha azzal akarná megnézni, hogy milyenek hát az ő szemei.~–
 646 7 |                  Ludvéghy esküdni akart, hogy neki esze ágában sincs,
 647 7 |          izgágáskodom; az bizonyos igaz, hogy a leány nagyon szép leány,
 648 7 |                 tessék tekintetbe venni, hogy az már menyasszony, Adorján
 649 7 |             vitte.~Borcz uram észrevevé, hogy Amália egyik kesztyűjét
 650 7 |               vetette le fél kesztyűjét, hogy lássák, milyen fehér keze
 651 7 |                 sokat tart az etikettre, hogy azt is észreveszi, ha valaki
 652 7 |             táncol.~– Kivált, ha sejtem, hogy az a fél kesztyű hová lett.~–
 653 7 |                  akarja mondani báró úr, hogy a kisasszony maga hajította
 654 7 |              gondoltam; az imént láttam, hogy a báró úr egy világos rózsaszín
 655 7 |                 terembe. Látni lehetett, hogy leült Torhányival kártyázni,
 656 7 |           táncteremből, s apjának mondá, hogy feje fáj, nyugodni szeretne
 657 7 |                valami szájtátó ispánnak, hogy játsszék helyette, s kapva
 658 7 |             Amália szórakozottan felelé, hogy biz ez nagyon szép.~– Kár,
 659 7 |                kár – mondá Borcz uram –, hogy csak rövid ideig marad a
 660 7 |                  szemeivel, s azt kérdé, hogy miért.~Borcz uram igen őszinte
 661 7 |               mindig azt mondta az apja, hogy azt már Borcz uram rég úgy
 662 7 |            eltakarította a báró kezéről, hogy annak egy bokorhoz sincs
 663 7 |                  igaz is volt.)~– Persze hogy a báróé; no, hát természetesen
 664 7 |             birtoka van; maga sem tudja, hogy mennyi; Rózsaligetet tán
 665 7 |         Rózsaligetet tán tíz esztendeje, hogy nem látta.~A szobalyány
 666 7 |                érinté, s azt mondá neki, hogy egypár komoly szót akarna
 667 7 |              amért olyan vakmerő vagyok, hogy nagyságodat így-amúgy bátorkodom
 668 7 |          nagyságod előtt ilyen őszintén, hogy valami módon ez a házasság
 669 7 |           kárunkra volna. És én remélem, hogy nagyságod annyi esztendei
 670 7 |              derék legény, s nem hiszem, hogy olyan könnyen kivesse őt
 671 7 |                  fejének az utolsó ütés, hogy tökéletesen elkábulva oda
 672 7 |             Körülbelül annyi elég volna, hogy Ludvéghy állapotjai ranzsírozva
 673 7 |         állapotjai ranzsírozva legyenek. Hogy a birkásnak valami kára
 674 7 |                 azt kelle hozzá hallani, hogy különben nincs mit félteni
 675 7 |                 lekergette volna velük), hogy porceláncsészéit rongálja
 676 7 |         porceláncsészéit rongálja azzal, hogy cukros rumot éget bennük,
 677 7 |                Mindegyik azon iparkodik, hogy többet ígérhessen a másiknál.
 678 7 |          börzeüzér nagy dolognak tartja, hogy az ő leányának a híres X.
 679 7 |               uram pedig azzal kérkedik, hogy az ő fiának maga a báró
 680 7 |              kibékülnek, s azzal végzik, hogy elkezdik egymás násznagyait
 681 7 |              egyik sem ejti ki a száján, hogy hátha mindebből semmi sem
 682 7 |              képesnek hitte tán Amáliát, hogy azt is elhiggye, mintha
 683 7 |             nagyon sok van.~(Tudniillik, hogy Győr-Komárom tájékán az
 684 7 |              könnyű szívvel.~Tudni kell, hogy azt a Nelson-fát akkor fedezték
 685 7 |               megrendelni.~– Úgy hiszem, hogy a párizsi Moniteur szebb
 686 7 |               azért szeretek vele menni, hogy ha jó kedvében van, mindent
 687 7 |               mindent vásárol. Tavaly is hogy elvitt, egyszer csak felültetett
 688 7 |          Párizsban voltam. Emlékezem rá, hogy kegyedet látnom kellett
 689 7 |               kalapját kezében tartotta, hogy gyönyörű fekete hajfürtei
 690 7 |                    Nem emlékezik már rá, hogy egy lovag odaléptetett nagysádtok
 691 7 |                   Amália a fejével inté, hogy emlékezik.~– Az én voltam.
 692 7 |              Valakitől megtudtam annyit, hogy nagysád egy ausztriai bankár
 693 7 |                kisasszonya, s gondoltam, hogy kellemesen fogom meglepni
 694 7 |                nyájas mosollyal felelni, hogy azon sötétpej telivérnek
 695 7 |                  azt mondtam nagysádnak, hogy e csodahatású rokonszenv
 696 7 |             Legszebb volt a dologban az, hogy azon a kérdéses lóversenyen
 697 7 |                dicsekedést csinál abból, hogy neki csak a külseje aranyos.
 698 7 |                 csak arra volt szüksége, hogy Amáliával tudassa, miszerint
 699 7 |              első versenydíjakat nyerni. Hogy ez historice nem igaz, az
 700 7 |            annyira vitte az igyekezetet, hogy rátalált a báró úrra és
 701 7 |                ligetben, s tudtukra adá, hogy az öregurak már odafenn
 702 7 |                  susogással tudtára adá, hogy Torhányival éppen most határozták
 703 7 |               egybekelése határnapját, s hogy mind a ketten éktelenül
 704 7 |               ajánlat; annyira meglepte, hogy az első szóra elfogadta
 705 7 |              nincs, s nemigen valószínű, hogy valamelyik nemzetes úr aratás
 706 7 |                  saját fakóit befogassa, hogy egy Duna melléki lakadalomban
 707 8 |                 ültem, és úgy tapsoltam, hogy előttem és mögöttem nem
 708 8 |                  a kalapot a fejébe úgy, hogy nem tudom, hogy jött ki
 709 8 |              fejébe úgy, hogy nem tudom, hogy jött ki belőle.~– Azt ugyan
 710 8 |                  egy óra hosszat.~– Lám, hogy tudja, mi a gavalléros!
 711 8 |        kompániástul; a fiúk ösztönöztek, hogy mulassunk még; én bankot
 712 8 |            vesztett összeget! Rámnéztek, hogy mi lesz már ebből. Az ív
 713 8 |              fiatalságot, mely ahelyett, hogy vagyonát haszontalan kártyaasztalok
 714 8 |            áldozatul estek, s van eszük, hogy el nem árulják magukat,
 715 8 |                  tesz valamit. Gondolod, hogy hozzád adják?~– Én azt hiszem,
 716 8 |                  adják?~– Én azt hiszem, hogy szeret.~– Nem az a kérdés,
 717 8 |                   Nem az a kérdés, hanem hogy hozzád adják-e?~– Azt nem
 718 8 |               miért ne adnák? Tán azért, hogy csak közönséges nemes vagy?
 719 8 |                ne felejtsd.~– Micsoda?~– Hogy senkinek ne mondd, hogy
 720 8 |                  Hogy senkinek ne mondd, hogy Amáliát nem fogod elvenni;
 721 8 |                   várd be, míg ő mondja, hogy nem megy hozzád. Hogy azt
 722 8 |            mondja, hogy nem megy hozzád. Hogy azt kimondja, az az én gondom
 723 8 |                  a gondolatra vetemedik, hogy mikor levelet ír, bal kézre
 724 8 |              autografonjához…~Aha! Tehát hogy nem hasonlít saját kéziratához.~
 725 8 |        sajnálkozásra méltó a kisasszony, hogy egy olyan korhely, csapodár
 726 8 |                 Borcz Adorján. Nem elég, hogy elég goromba volt éppen
 727 8 |                 kevélynek. Azt gondolja, hogy a kisasszony is nem mehetne
 728 8 |                  de én nem állhatom meg, hogy meg ne írjam a jó kisasszonynak,
 729 8 |               magát, olyankor kibeszéli, hogy csak azért veszi el a kisasszonyt,
 730 8 |         kisasszonyt, mert sok pénze van, hogy adósságait kifizesse. Ha
 731 8 |               kérem a drága kisasszonyt, hogy ne mutassa ezt a levelemet
 732 8 |           kombinációból? Annyi bizonyos, hogy igen helyesen tevé a birkás,
 733 8 |                midőn azt írta a levélre, hogy poste restante, mert egyenes
 734 8 |                 míg az nagyon valószínű, hogy a jó nevelésű kisasszonyok
 735 8 |          megtudhatod, mi oka volt annak, hogy Szeréna grófné a faképnél
 736 8 |             Borcz Adorjánt, s mondhatom, hogy nem rossz ízlése van. Még
 737 8 |                Az a legszebb a tréfában, hogy Adorjánnak éppen te vagy
 738 8 |               volt ott, az elhitte neki, hogy ez a fürdő a kisasszonynak
 739 8 |             utazott.~Egyik sem tűrhette, hogy mindennap lássa, hallja,
 740 8 |              udvarol Adorján Szerénának, hogy suttognak az emberek, miszerint
 741 8 |              zsebéből; azt nem is sejti, hogy ez a gyűjtemény milyen furcsa
 742 8 |                emberrel találta tudatni, hogy becsüli ez ifjút; persze
 743 8 |             rögtön azzal válaszolt neki, hogy elmondta, ami rosszat Adorjánról
 744 8 |                  Adorjánról csak tudott, hogy ez milyen korhely, mily
 745 8 |           becsesebbé lett előtte. Lehet, hogy durva, kicsapongó, gondolá
 746 8 |                volt abban a gondolatban, hogy ez elvetett gyöngyszemnek
 747 8 |                 annyi hiúság volt benne, hogy erre képesnek hitte magát.
 748 8 |                is megmondták Szerénának, hogy Adorján, míg előtte olvadozik,
 749 8 |               volt tudniillik határozva, hogy annyit fog hazudni minden
 750 8 |                nem tudunk róla semmit.~– Hogy határidő is van kitűzve,
 751 8 |                hanem én azt hivő vagyok, hogy inkább fizetésre, mint esküvőre.
 752 8 |           megkötötték az alkut, anélkül, hogy tőlünk kérdezték volna,
 753 8 |             dohányra alkut kötni; lehet, hogy a repce elfagy, a jég elveri,
 754 8 |         bánatpénzt fizet.~– Azt mondják, hogy önnek atyja százötvenezer
 755 8 |            pillanatban Szeréna szemeibe, hogy a hölgy meg volt igézve
 756 8 |         bátorságával Szeréna –, mondják, hogy jó is, és igen mívelt.~–
 757 8 |                Adorjánhoz:~– S tudja ön, hogy én szegény vagyok?~Ez vallomás
 758 8 |                szó, azután arra gondolt, hogy a grófnő nem is oly szegény,
 759 8 |              mondja magát, és utoljára – hogy hiszen van út és mód, azt
 760 8 |                  mondhatá el Szerénának, hogy ő boldognak fogná magát
 761 8 |                  vagyonnal nem bírna is; hogy azon perctől fogva, melyben
 762 8 |                  el volt bűvölve általa, hogy az életét is odaadná szerelmeért
 763 8 |                 akkor, midőn azt hiszik, hogy ideáljukat feltalálták.~–
 764 8 |                  de soha meg nem vallom, hogy megbántam. Minden hízelgést,
 765 8 |               rejlik, emiatt azt hiszik, hogy szívtelen vagyok; saját
 766 8 |               nem váltok vele szót, mint hogy gyöngéd közeledésemből azt
 767 8 |               közeledésemből azt sejtse, hogy érdekből térek meg hozzá.
 768 8 |                  volt ahhoz a bolondhoz, hogy kimondja, miszerint ezt
 769 8 |              kutyám, azt mondták felőle, hogy megveszett, lövessem agyon,
 770 8 |                ápoltam azzal a tudattal, hogy a legiszonyúbb halállal
 771 8 |        végleheletéig; azt mondták rólam, hogy bolond vagyok, de szerettem
 772 8 |               híremet áldoztam fel érte, hogy bosszút álljak rajta, és
 773 8 |            Adorján fel volt rá buzdulva, hogy most mindjárt úgy feldicséri
 774 8 |            ebbeli szándékát:~– Én tudom, hogy ön sokszor könnyelmű volt,
 775 8 |                  Adorján); de tudom jól, hogy a szilaj lángnak nemes kő
 776 8 |                  akkor én azt képzeltem, hogy egy ritka derék jellem kulcsát
 777 8 |                  a gondolatot elviselni, hogy habozhatott valaha, amidőn
 778 8 |            arcából észrevehette Szeréna, hogy ez olyan magas stílusból
 779 8 |                 Meri ön nekem megígérni, hogy e perctől fogva semmi kötelék
 780 8 |                  egy más nőhöz kötötték, hogy még csak pókfonálszál sem
 781 8 |       pókfonálszál sem marad meg belőle, hogy sem szerelem, sem önérdek
 782 8 |            Torhányi terminus közeleg.) – Hogy megy a dolgod?~– Jól is,
 783 8 |                   Hát én még aznap este, hogy a comtesse megvallá szerelmét –
 784 8 |            Nevetett, mikor mondtam neki, hogy el akarom venni Szerénát,
 785 8 |                  Szerénát, s azt mondta, hogy tegyem, amit legjobbnak
 786 8 |              elszoktattam magamat attól, hogy Szeréna leányom viselt dolgain
 787 8 |    kegyetlenkedem, csak sejteni engedem, hogy mit szeretek vagy nem szeretek,
 788 8 |            barátom, utána, de vigyázzon, hogy el ne maradjon tőle!” Mármost
 789 8 |              másról: én nagyon köszönöm, hogy bizalmába beavatott, hanem
 790 8 |                   Azt értette meg velem, hogy bennem sem lát egyebet,
 791 8 |               vagyok az, és ő nem tudja, hogy az mind hazugság, amit bennem
 792 8 |        gondolatot. – Kérdezém a gróftól, hogy van-e ellenem valami kifogása.
 793 8 |                kifogása. Azt felelte rá, hogy ez egészen fölösleges kérdés;
 794 8 |                   arra a szavamra pedig, hogy Szeréna anyjával is akarok
 795 8 |                 udvariasan adá tudtomra, hogy a szegény grófné különben
 796 8 |                 legkisebb rendkívüliség, hogy az orvosok egyenesen megtiltottak
 797 8 |               kiostábláz azzal a szóval, hogy a feleségének megtiltották
 798 8 |                 megtiltották az orvosok, hogy Borcz Adorján meg ne kérje
 799 8 |                  ez is csak annyit tesz, hogy be van az ajtó csukva.~–
 800 8 |                 ajtó csukva.~– Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit
 801 8 |                  én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit tudjanak felhozni ellened –
 802 8 |                az öreg? Mert hiszen azt, hogy ő országos korhely, kártyás,
 803 8 |                mindig azt hiszi magában, hogy neki hivatása szerelme erejével
 804 8 |                lelkeket fölemelni. Hanem hogy ezen miként akar az öreg
 805 8 |                 közelebb húzá magához –, hogy te nem vagy gróf, mint ők.~
 806 8 |               éppen az a nagy szerencse, hogy egy grófkisasszony egy köznemes
 807 8 |                  fogadom!~Adorján várta, hogy miféle talizmánja van az
 808 8 |                  erejével meggátolhassa, hogy aki nevethetnék, ne nevessen.~–
 809 8 |             jólesett neki az a gondolat, hogy kacagott rajta, és egészen
 810 8 |             fedezett fel, melyből kisül, hogy elődeik, mielőtt juhokat
 811 8 |                 Vagy azt várja a fiától, hogy az valamiképp megmentse
 812 8 |                 címet, s szeretné látni, hogy ki választja el őt attól?~
 813 8 |                 Azzal én már értekeztem, hogy mi úton-módon lehetne az
 814 8 |                 azt mondja minden ember, hogy „méltóságos gróf úr!”, akinek
 815 8 |               Jól van, jól no; tudom én, hogy mi minden szabad neki.~–
 816 8 |                   okos ember azt mondta, hogy az nem lehetetlen. Hogyha
 817 8 |            pénzbe kerülne; én nem tudom, hogy hogyan, de ő már tudja,
 818 8 |                 sejtelem azt súgta neki, hogy az a hölgy, aki megszerette
 819 8 |                  volt címéről lemondani, hogy hozzá leszálljon: nem fogná-e
 820 8 |              pénzen vett magának rangot, hogy kedveséhez emelkedjék. Hanem
 821 8 |                 kitörülte azt a fejéből, hogy az mégis szép volna, ha
 822 8 |               meg kell ígérned, Adorján, hogy nekem szót fogadsz abban
 823 9 |         sorshúzás után olvassa az ember, hogy ismét Torhányi nyert ötven-,
 824 9 |                 aki eddig sem tudja már, hogy hova legyen a sok pénztől.~
 825 9 |      kondolenciába; akkor azt beszélték, hogy Torhányi is úszik vele egypár
 826 9 |            angolkertet telepíttetett rá, hogy azt később méltán megillette
 827 9 |          befuttatva kúszó rózsafajokkal, hogy messziről szinte égni látszott
 828 9 |                 rendkívül szokta emelni, hogy minden szerencsés sikerű
 829 9 |           tudhatja azt?~Ki tudhatja azt, hogy mi van azokban a bezárt
 830 9 |                 bezárt málhacsomagokban? Hogy Torhányi már régen folytatja
 831 9 |            veszedelmes szemfényvesztést, hogy nagy áron hitelbe megvesz
 832 9 |               számláit.~Ki tudhatja azt, hogy vannak egész osztályok Torhányi
 833 9 |           kölcsönözhet.~Ki tudhatná azt, hogy Torhányi üzlete már évek
 834 9 |             elhallgatja, így azt hiszik, hogy mindig szerencsés; bátor,
 835 9 |               titkos egyezés tartja még, hogy egy évig ne tudjon róla
 836 9 |                  kereskedőt kérték fel, „hogy viselje gondját pénzeiknek”.
 837 9 |        direktorok meg lehetnek nyugodva, hogy olyan derék férfiú kezeibe
 838 9 |            természettudományi igazságra, hogy ha a jeget hármas lakat
 839 9 |          mulatságot szerez neki azáltal, hogy tiszttartóiról, kasznárairól
 840 9 |               kedve van.~Azt írják neki, hogy Borcz Adorján lépéseket
 841 9 |             Borcz arra utasítá ügynökét, hogy semmi áldozatot ne kíméljen.~
 842 9 |             illető vállalatnál. Világos, hogy 22 mínusznál a repce kifagy,
 843 9 |                  felmegy; az is világos, hogy Borcz Adorján nem azért
 844 9 |                gróffá lenni minden áron, hogy egy polgári származású kereskedő
 845 9 |                  kapott Somlyóháziéknál, hogy Szeréna kezét megnyerheti,
 846 9 |                  lemondást, azt remélve, hogy talán nászura fogja őt abban
 847 9 |                fog; ha arra kerül a sor, hogy Borcz uramék csakugyan eljönnek,
 848 9 |               Hidegvérrel fogja elnézni, hogy esküszik meg leánya egy
 849 9 |                náthában szenvedne, hanem hogy magát azzal is kellemetlenebbé
 850 9 |               annyi igazság a nap alatt, hogy ily égrekiáltó rosszaság
 851 9 |                 a felső kabátját, s fél, hogy valamit kilopnak belőle.~–
 852 9 |                Ki visel rá gondot? Maga? Hogy híják magát? Zsán? De igazán
 853 9 |                   Mert én mindent tudok, hogy mi van benne. Ördög vigye
 854 9 |             Annyi ember között.~Az igaz, hogy sok ember volt már a díszteremben,
 855 9 |                nappal hamarább érkeztek, hogy el ne maradjanak – egy olyan
 856 9 |             Méltóztattam hát! Látja már, hogy itt vagyok. Ebben a disznó
 857 9 |                 eljöttem. Azt ne mondja, hogy elmaradtam. Itt van a kontraktus
 858 9 |        hallanak-e valamit?~– Úgy hiszem, hogy szerződésünket kölcsönösen
 859 9 |           fiatalemberek esküvőjök előtt, hogy hát búcsút vegyenek a szabadságtól,
 860 9 |            bizony úgy fordulhat a dolog, hogy nem a menyasszonyokon, hanem
 861 9 |              szokva ahhoz a gondolathoz, hogy neki gróf fia van.~– Hát
 862 9 |                 ezt is tudom. Mondhatom, hogy én is segítettem benne bécsi
 863 9 |              benne bécsi ágenseim által, hogy megkapta ezt a titulust.
 864 9 |           fölfedezésre. – Úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne Adorján
 865 9 |                 is hagytam gróffá lenni, hogy elmondhassam: a birkás parancsol
 866 9 |               hagyta őt kiabálni, tudta, hogy ez nem igaz.~– Meg fog érkezni
 867 9 |               összegyűlt vendégei előtt, hogy a derék úr el van törődve,
 868 9 |                pedig azzal magyarázá ki, hogy az úton valami kis baja
 869 9 |                Torhányi úr nagyon örült, hogy ilyen számosan megjelentek
 870 9 |                 sietésben, és nem hiszi, hogy maszk volna a képén, amiből
 871 9 |             amiből azt lehessen olvasni, hogy valami jót hozott.~– Egészen
 872 9 |            általa. Én nem állhattam meg, hogy meg ne szólítsam az úrfit:
 873 9 |             ennélfogva nem állhatom meg, hogy szívesen meg ne kérjem,
 874 9 |                  szívesen meg ne kérjem, hogy miután kegyed holnap fogja
 875 9 |             süllyedek, s most sem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom.~
 876 9 |                Ha a legény szabadkozott, hogy ő soha életében sem volt,
 877 9 |                  De amelyik megvallotta, hogy biz ő már volt korhely,
 878 9 |            jelenteni jön Torhányi úrnak, hogy Adorján úrfi megérkezett.
 879 9 |               Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja van Adorján úrfinak.~
 880 9 |                 indulva az igyekezettől, hogy egy fogpiszkálót fogott
 881 9 |             Torhányi lökte a cselédeket, hogy vigyék gyorsan félre; a
 882 9 |                  látszék, s nem mutatta, hogy Torhányi urat vigasztalni
 883 9 |                Az ifjú Borcz, úgy tudom, hogy grófi rangot vett magának,
 884 9 |             magának, és így tudni fogja, hogy a nemesi címerrel nemesi
 885 9 |                 fogadom nemesi szavamra, hogy Borcz úrfi nem fog e házból
 886 9 |                  uram tapasztalni fogja, hogy ezen érzékeny testrész Torhányinál
 887 9 |                   Ha azt hiszi a birkás, hogy a kalmár ezt sértésnek veendi,
 888 9 |               Olyasmivel fenyegetődzött, hogy Adorjánt párbajra hívja.
 889 9 |                  De azt ne higgye senki, hogy Torhányi meghátráljon Borcz
 890 9 |              birkás! Nagyon tudta ő azt, hogy ennek az utolsó órában be
 891 9 |             melyben szemére volt hányva, hogy vele mily kegyetlenül bánt,
 892 9 |              vele mily kegyetlenül bánt, hogy e gyalázatot nem tűrheti
 893 9 |                 nem kínálkoznék számára, hogy báró Ludvéghyhez mehessen
 894 10|                 ember azt hiszi magárul, hogy szívesen látott vendég,
 895 10|                szívesen látott vendég, s hogy körülbelül itthon van! Szeréna
 896 10|                  több kedélye volt, mint hogy azt kellőleg méltányolni
 897 10|                 ne verjen még ki! Tudja, hogy gazdasszonnyá akarom magamat
 898 10|     gazdasszonyságot teszi, hanem abban, hogy az ember mindennek tudja
 899 10|                 ha én erősen azt akarom, hogy az legyek:~– Szeszély, kedves
 900 10|             tenné. A cselédek, ahelyett, hogy félnének jelenlététől, minden
 901 10|            haragudjék, de már én, tudja, hogy ami a számon, az a szívemen.~–
 902 10|              azokban. Meg kell vallanom, hogy igen nagy szerencsétlenségnek
 903 10|             szerencsétlenségnek találom, hogy grófné vagyok. Milyen irigylésre
 904 10|              egyszer az kicsinált dolog, hogy úr nem élhet úgy, mint szegény
 905 10|                  még az sohasem történt, hogy ha egy tekintetes úr egy
 906 10|                   én büszke vagyok arra, hogy egy köznemes ifjúhoz menjek
 907 10|            köznemes ifjúhoz menjek nőül; hogy legyek nő, ki férje nevét
 908 10|                családjának nevét viseli! Hogy tudjak élni nem a világnak,
 909 10|                  amivel szememre hányja, hogy csak magamat ámítom, hogy
 910 10|                hogy csak magamat ámítom, hogy csak szeszélyem ez; ami
 911 10|            bebizonyítanom a világ előtt, hogy egy grófné lehet tekintetes
 912 10|              grófné csakugyan azt hiszi, hogy tekintetes asszony fog lenni?~–
 913 10|         ingerelve volt már.~– Mondhatom, hogy „akarom”, miután csupán
 914 10|                  azért mégis azt mondom, hogy a grófné nem lesz tekintetes
 915 10|                grófné engem azzal vádol, hogy bolondoskodom, kénytelen
 916 10|                  de csak gondolatnak is, hogy ilyen menyasszonytól visszalépne!~–
 917 10|                árulja, amit most mondok, hogy éntőlem tudta meg. Adorján
 918 10|              semmit sem fog tudni, azaz, hogy jól van, jól, no, Szeréna
 919 10|                 Az persze azt feleli rá, hogy „hogy az ördögbe ne szeretné”.
 920 10|              persze azt feleli rá, hogy „hogy az ördögbe ne szeretné”.
 921 10|          menyasszonyra. No: várja, ugye, hogy mi lesz? De el ne árulja,
 922 10|                mi lesz? De el ne árulja, hogy én mondtam.~Szeréna türelmetlenül
 923 10|                 levele, melyben tudósít, hogy sikerült apja ágensének
 924 10|                  vélt elkövetni azáltal, hogy Szerénával e meglepetést
 925 10|            kísérletekkel; mert láthatja, hogy azokból semmi sem lesz.
 926 10|             miért kérdeztem én az előbb, hogy meddig tetszik itt még mulatni,
 927 10|             mégis illendőbbnek tartanám, hogy mikor egy mágnás leányát
 928 10|            Szeréna olyan szívtelen volt, hogy a szegény szúnyogocskát
 929 10|          dolognak kellett vele történni, hogy a más szerencsétlenségét
 930 10|          ábrándozni egy grófnőnek arról, hogy rangján alól válasszon férjet,
 931 10|              vitatta azt a meggyőződést, hogy az arisztokraták nem is
 932 10|              mindarról, amiben nevelték, hogy egy új életrendszerhez törje
 933 10|               magát abban a gondolatban, hogy feláldozhatja magát, eddigi
 934 10|                azzal a hírrel lepik meg, hogy vőlegénye gróffá lett, a
 935 10|                  A kertész abban maradt, hogy kár kicsúfolni az öreg embert;
 936 10|                  azt a jeles tulajdonát, hogy nyáron át igen komoly férfiú
 937 10|                  Azonban úgy intézte el, hogy mikor Gábor ismét távozni
 938 10|               várakozást; eszébe jutott, hogy hiszen Gábor ebédre is itt
 939 10|            kertajtóban; tehát azt tette, hogy beizent a kertészlyánkától
 940 10|             kertészlyánkától Esztikéhez, hogy nem jönne-e ki hozzá a kertbe
 941 10|                 a kertbe sétálni; tudta, hogy így Gábor is utána fog majd
 942 10|       menyasszonyi arc; Szeréna gondolá, hogy az mégis boldogabb, mint
 943 10|             hiszen ő is csak azt akarta, hogy boldog legyen.~– Esztikém,
 944 10|                  a hírrel ijesztett meg, hogy Adorján gróffá lett – vásári
 945 10|        Szerénának, oly közel volt hozzá, hogy sírva fakadjon.~– Én azt
 946 10|               fakadjon.~– Én azt hiszem, hogy ez csak tréfa. Gábor bizonyosan
 947 10|                  bizonyosan fogja tudni, hogy igaz-e. Magam nem kérdezősködhetem
 948 10|               nekem mindent, de mindent, hogy mi véleménnyel van felőle
 949 10|                egy perc.~Esztike állítá, hogy, óh, neki úgysincs semmi
 950 10|              ezért hasonlottál meg vele, hogy náladnál magasabb rangra
 951 10|          felbomlott; azon perctől fogva, hogy Adorján a grófnét megpillantotta.
 952 10|             hallottam, sőt azt is tudom, hogy Adorján Szeréna grófnénak
 953 10|           grófnénak becsületszavát adta, hogy engedi apjával fizettetni
 954 10|                 ember, szüksége volt rá, hogy egy milliomosnak hitt leány
 955 10|                  Nem értem.~– Nem érted? Hogy azzal a nővel, akit holnap
 956 10|                Ugye? És annyival rútabb, hogy a cél teljesen sikerült;
 957 10|                is: akit a báró megtudva, hogy vagyontalan, most már nejévé
 958 10|           vásárolt, s mármost azt hiszi, hogy pénzét jó helyre tette.~–
 959 10|                De az irtóztató gondolat, hogy egy ilyen nemes lélek egy
 960 10|             szereti. Nem érti azt senki, hogy ez miért van így, de ez
 961 10|          kockáztatta azt az észrevételt, hogy a grófné aligha, „valamit
 962 10|               Eszti megsúgta Szerénának, hogy Adorján grófsága csakugyan
 963 10|           grófsága csakugyan igaz, hanem hogy Gábor ezért nem ítéli meg
 964 11|                  Esztinek, megjegyezvén, hogy úgyis előre tudta ő, hogy
 965 11|                hogy úgyis előre tudta ő, hogy hamar vége lesz annak a
 966 11|                tartá a grófnét sürgetni, hogy menjen haza Kolozsvárra.
 967 11|         Kolozsvárra. Hisz az lehetetlen, hogy egy grófi vőlegény egy grófi
 968 11|                 megtehetné azt a tréfát, hogy a „vett gróf” számára a „
 969 11|               félti, jól teszi. Átlátta, hogy mulya fickó, de szereti.~
 970 11|                     Hanem azt gondoltam, hogy inkább nagynénémhez megyek
 971 11|                 arca meggyőzheté felőle, hogy semmi malícia sem volt ez
 972 11|                 igen illendőnek tartani, hogy egy menyasszony rangjához
 973 11|                  szükség sütni.~– Tudom, hogy a grófnénál minden percben
 974 11|               azt nem kívánom kegyedtől, hogy miattam törje magát olyan
 975 11|                grófné, gondolja meg azt, hogy engemet micsoda szégyenbe
 976 11|              gróf előtt, ha megengedném, hogy egyedül, az én kíséretem
 977 11|            arcához, s még egyszer kérte, hogy gondolja meg, mit tesz…~–
 978 11|                 erről többet! Tudhatják, hogy mentül jobban biztatnak
 979 11|             asszony megállapodott abban, hogy egy kigyógyíthatatlan makranccal
 980 11|                  kettőt spanyolviasszal, hogy abba ugyan bele nem lehetett
 981 11|                 intézkedéseket tétetett, hogy holnapután utazhassék. A
 982 11|                oly visszatartó volt már, hogy többé senki sem látta jónak
 983 11|           falatozott. Igazán azt akarta, hogy senkinek se legyen nehéz
 984 11|       utasításokat adva a tiszttartónak, hogy mit mondjon majd atyjának,
 985 11|               hangja, amidőn arra kérte, hogy jó testvérét, Cecilt üdvözölje.~
 986 11|               üdvözölje.~Esztikét kérte, hogy fogadjon el tőle egy karperecet
 987 11|               hanem hiszen ma már tudja, hogy nem lehet grófnénak nem
 988 11|                  kért mindenkit Szeréna, hogy miatta korán ne keljenek,
 989 11|                Szeréna azonban azt hivé, hogy azzal rászedheti a tiszttartóékat,
 990 11|                   amidőn gondolni lehet, hogy most a legéberebbek is első
 991 11|             elhagyja az udvart, anélkül, hogy valaki észrevenné. Szép
 992 11|            elhagyta a kastélyt, anélkül, hogy valakit felzavart volna,
 993 11|          parancsolá Szeréna a kocsisnak, hogy sebesen hajtson, azután
 994 11|                  azt parancsolá Szeréna, hogy álljanak meg, akkor az utána
 995 11|                 talált lovai szerszámán, hogy kifogyasztá Szeréna türelmét.
 996 11|                   felelt az –, aki örül, hogy ily későn éjszaka valakit
 997 11|         álmodozni; maga sem vette észre, hogy pedig mégsem alszik, hanem
 998 11|               maga, ki feladatául vette, hogy a grófkisasszonyt követni
 999 11|                   szinte észre sem vevé, hogy alul a kapaszkodón egy másik
1000 11|              csak egy pillantás kellett, hogy a lovakra ráismerjen.~–