Fejezet

1001 11|            találta ki a felébresztésnek, hogy amint Adorján eszményietlenül
1002 11|               menyasszonyát, elgondolta, hogy jó képet kell csinálni a
1003 11|                  meg.~– Igen szép öntül, hogy szót fogadt, és elém jött.~–
1004 11|                 gondolkodni.~– Hiszi ön, hogy még ma eljutunk Szatmárra?~–
1005 11|                felnyitandó, s azt hitte, hogy most már egészen érti azt
1006 11|         önfeláldozással oly messze ment, hogy maga vette ki a kocsis kezéből
1007 11|                 gyöngéden megmagyarázva, hogy amíg a veszélyes lejtő végét
1008 11|                 is kitörhetnék.~Remélte, hogy finom érzésű hölgynek lesz
1009 11|                lesz annyi helyes érzete, hogy átlátandja, miszerint ez
1010 11|           szempontból nem várhatván azt, hogy benn a hintóban üljön menyasszonya
1011 11|            nappal később; tehát legalább hogy vele egy kocsin utaznék,
1012 11|               megegyezett magával abban, hogy ez a szép pásztori jelenet
1013 11|                 tanítottak!~Akik tudják, hogy az ég kékje nem terjed a
1014 11|                  és fekete.~Akik tudják, hogy a hajnalcsillag nem valami
1015 11|                  fordulva, akkor fekete. Hogy az a felhő ott a nap előtt
1016 11|               csoportosult tömegesülése; hogy az a tűzgolyó ott a láthatáron
1017 11|           optikai csalképe.~Akik tudják, hogy az az ezüstpor a rét bársonyán
1018 11|              elöli a füvet.~Akik tudják, hogy a vándor darvak nem azért
1019 11|                 aratnak.~És akik tudják, hogy mi az, mikor vőlegény és
1020 11|                 összeérzés! Akik tudják, hogy mi az a szerelem!~Akik tudják,
1021 11|                 a szerelem!~Akik tudják, hogy az sem egyéb, mint köd és
1022 11|                  azt határozván magában, hogy amiket tapasztalt, elébb
1023 11|                egyenesen megparancsolta, hogy menjen át saját hintójára.
1024 11|                 Adorján egészen elhitte, hogy a grófné szerelme türelmetlen.
1025 11|             grófné szerelme türelmetlen. Hogy sietteté az előfogatosokat!
1026 11|              Szeréna nem várt Adorjánra, hogy lesegítse kocsijából, oly
1027 11|            kívánságot, sőt még abban is, hogy Szeréna bezárta utána a
1028 11|              tűzött ki magának; egyiket, hogy maga is át fog öltözni:
1029 11|                  feladata pedig az volt, hogy az áruló kulcslyukon keresztül
1030 11|            megszaporodik, akkor illendő, hogy kezdje el kvalifikálni magát.~
1031 11|            Szeréna inte a szobaleánynak, hogy távozzék a maga szobájába,
1032 11|             mozdult meg azon helyzetből, hogy magát előtte érdekesebbé
1033 11|             Hozta isten! Köszönöm önnek, hogy egy bohókás nő szavára kegyed
1034 11|                miután a grófnő azt írta, hogy igen komoly ügyben kívánja
1035 11|                gyermek?…~– Ön tudja jól, hogy én magam vagyok.~– S mi
1036 11|                 A grófot kell-e rábírni, hogy adja megegyezését nagysád
1037 11|      házasságához, vagy pedig a grófnét, hogy nagysád atyai birtokrészét
1038 11|                Különös!~– Különös, ugye? Hogy egy némber, ki eddig még
1039 11|             hintve fejemre, s elismerve, hogy mindaz, amit eddig önfejem
1040 11|                  tévedés volt, s ígérve, hogy ezután föltétlenül alávetem
1041 11|                   A grófné arról beszél, hogy nem fog nőül menni, hogy
1042 11|                 hogy nem fog nőül menni, hogy szülőihez akar visszatérni,
1043 11|                 hallottam az alispántól, hogy Adorjánnak diszpenzácionális
1044 11|                se lehet. Látja a grófné, hogy miután tőlem egy igen komoly
1045 11|                  legkisebbik hiúsága az, hogy vőlegényeit az oltár küszöbénél
1046 11|               hagyhassa el. Megérdemlem, hogy azt gondolja felőlem. Ez
1047 11|                 Ez büntetés nekem azért, hogy kivétel akartam lenni a
1048 11|           rendéből, mely azt írja elénk, hogy a nőnek ne legyen akarata.
1049 11|               egy asszony.~– Azt hittem, hogy ez emberben találtam föl
1050 11|          áldozatkész arccal lépett elém, hogy el kelle hinnem, miként
1051 11|                hallgatott, azt gondolva, hogy ez életben a legtöbb boldogság
1052 11|               kettőnk közé, midőn látta, hogy én őt mindenki ellen védem,
1053 11|                 őt mindenki ellen védem, hogy szeretem?… Valóban szerettem
1054 11|                  Rossznak akar látszani, hogy hozzájuk ne hasonlítson;
1055 11|              lelke mélyében siratja azt, hogy nem talál olyan egy pár
1056 11|         verekedőét. – Nagyon szép öntől, hogy még nem kacagta el magát
1057 11|               elkényeztetett nő magával, hogy már ő ezentúl egészen megfordít
1058 11|                 férfiét és saját magáét. Hogy törte meg kedélyét a polgári
1059 11|               parancsoló körülményeihez; hogy járt gazdaság, gazdálkodás
1060 11|                  apja tiszttartóságánál, hogy ellesse attól az előtte
1061 11|               nagyra becsül feleségénél; hogy iparkodott elszakítani múltjának
1062 11|                 szőni-fonni azok nélkül; hogy vetette meg ismerői jó tanácsát,
1063 11|                 meg ismerői jó tanácsát, hogy viselte szívén atyja gúnymosolyát
1064 11|               ágakat akartam letördelni, hogy az övével egyenlővé tegyem:
1065 11|              többet a magáéhoz – pénzen, hogy az legyen egyenlő az enyimmel!~
1066 11|            Szeréna úgy szégyenlette ezt, hogy két kezével eltakarta égő
1067 11|          mennyire megbűnhődtem! Éreztem, hogy el kell tépnem e szövevényt,
1068 11|                 apjáról megsejték amott, hogy gazdagsága látszat, s iparkodtak
1069 11|             becsületére fogadta előttem, hogy semmi köze az egész üzéri
1070 11|                miért ne tehetné ugyanaz, hogy szíve hölgyeért is elveszítsen
1071 11|                 hogyan? Ezek az emberek, hogy élére vert pénzüket megmentsék,
1072 11|         gyanútlan nő szívét törék össze, hogy ne álljon útjukba. Folyvást
1073 11|            alacsony cselszövényt fontak, hogy a menyasszonyt megejtsék,
1074 11|                 félistennek!~Hát Adorján hogy érezte magát e beszéd alatt,
1075 11|                  ki jár ott, s megtudja, hogy éppen az, akiről beszélnek.~
1076 11|                és szégyen annyira vitte, hogy az ajtóhoz lépett, az villant
1077 11|             lépett, az villant át agyán, hogy felszakítja a zárt, kitör,
1078 11|           nyújtsa zsebkendőjét, s nézze, hogy fog itt most két férfi,
1079 11|          bűntudatos gyermek, s ahelyett, hogy az ajtót felszakította volna,
1080 11|                  volna, odalapult hozzá, hogy jobban hallhasson.~És azután
1081 11|              mintha már azt nem kívánná, hogy mások is hallják –, nekem
1082 11|                   ha emlékezetébe hozom, hogy mielőtt Somlyóházáról szülőim
1083 11|       keresztülmegyek, és arra gondolok, hogy most anyám megvető arca
1084 11|                  állnom: – attul tartok, hogy nagyon csábítónak találnám
1085 11|            valakinek, akiről tudjam azt, hogy amidőn engemet szülőim előtt
1086 11|                és akiről szülőim tudják, hogy igazat mond. Rokonaim között
1087 11|                 Azt az egyet leszámítva, hogy önt lelkemben minden rágalmon
1088 11|                 akarná annak vonásaiból, hogy miről gondolkozik most.~
1089 11|                 szomorúságot okoz avval, hogy házunk táját kerüli, s okozza
1090 11|                 előtt titkolózni. Érzem, hogy minden vonásom elárul; megadom
1091 11|              megadom magamat. Megvallom, hogy nagyon szeretek: megvallom,
1092 11|              nagyon szeretek: megvallom, hogy nagyon boldogtalan vagyok.~–
1093 11|              sárral és földdel vesződik, hogy a szerencsét kényszerítse
1094 11|              semmi sejtelme sincs. Igaz, hogy a szív nem kérdezi, hogy
1095 11|                 hogy a szív nem kérdezi, hogy kit szeressen, de néha itt
1096 11|            szíven kívül, amit úgy hínak, hogy „jellem”. Ez megkérdi azt:
1097 11|             uralkodnak, vagy azt akarod, hogy valaki, akit szeretsz, hagyja
1098 11|                meg inkább a sors: azt-e, hogy egy iparűző legyen a felesége
1099 11|               kedveért mágnás, vagy azt, hogy egy grófné legyen a férje
1100 11|                fog felelni, és én tudom, hogy mit fog felelni.~– Ön tudja?~–
1101 11|           értekezést. A vita úgy támadt, hogy valaki nem tudta elhatározni,
1102 11|            valaki nem tudta elhatározni, hogy a „márkinő” alatta vagy
1103 11|                 Volt, aki azt állította, hogy több, mint „bárónő”, de
1104 11|             véleményárnyalat azt állítá, hogy sőt egyenlő rangban áll
1105 11| szavazattöbbséggel abban megállapodának, hogy a „hercegnő” cím csakugyan
1106 11|                  megtörténni az életben, hogy férfit kérjenek így, mint
1107 11|              eset, de ön megérdemli azt, hogy így történjék.~Gyula pirulva
1108 11|                akarok lenni”. Higgye el, hogy tárt karok fogadandják.
1109 11|                  emelnem; szabad kérnem, hogy megnyíljék előtte a szülői
1110 11|               suttogá:~– Ön tudni fogja, hogy e csókkal bátyámmá van eljegyezve.~–
1111 11|                     Nagyon kérem; tudja, hogy a rágalomnak szárnya van.
1112 11|                Sokat kellett imádkoznia, hogy azt az átkot mind ellensúlyozza,
1113 11|                  amit más nő tett volna, hogy midőn kedvesét megvetni
1114 11|           közönségnek: legyen rá készen, hogy annak egyszer eszébe juthat
1115 11|               ujját kell összeszorítani, hogy belőle a lelket kioltsa.
1116 11|              iszonyú esküt tett magában, hogy ezt a nőt meg fogja ölni.
1117 11|            megfogta a közajtó kilincsét, hogy azt sarkából kiemelje. Ez
1118 11|               emberek aztán találgassák, hogy miért történt ez.~Egy percre
1119 11|                  szobalyányát költé fel, hogy készüljön a továbbutazásra,
1120 11|               agyát, hirtelen azt hallá, hogy Szeréna felől a kulcs elfordul
1121 11|               akkor azt képzelé magában, hogy ő most lábhegyen utána siet:
1122 11|                  többet.~Csak azt hallá, hogy egy idő múlva ajtók nyíltak,
1123 11|             fölkelt; elgondolta magában, hogy a kerek földön nincs ilyen
1124 11|            szájába fogta, és elgondolta, hogy milyen különös az, most
1125 12|                nem gondola egyebet, mint hogy ebben, íme, ő is megnyugodjék,
1126 12|          visszatérjen Somlyóházára.~Mert hogy mielőtt a grófot az esetről
1127 12|            konferencia azt állapítá meg, hogy Máté úrnak elébb levélben
1128 12|                  Ott ejtse úgy a dolgot, hogy külön találkozhassék a gróffal,
1129 12|                megnyugtató az, ha látja, hogy a vendéglős is abból a borból
1130 12|                 azonkívül megparancsolá, hogy másik négy ló álljon a szerszámban,
1131 12|                 Alig egyeztek meg abban, hogy kölcsönösen nem fognak azon
1132 12|         trombitaszó, kocsirobaj jelenté, hogy valaki érkezett a vendéglő
1133 12|              hintóhoz, és szólj be neki, hogy ha nem parancsol-e valamit
1134 12|               legalább a kezét nyújtani, hogy a poharat elvegye; arról
1135 12|                  azon a rendkívüliségen, hogy egy úri dáma mi oknál fogva
1136 12|               Abban aztán megállapodtak, hogy bizonyosan haldoklik valaki
1137 12|                 és patkórobogás hirdeté, hogy az utazás tovább foly, s
1138 12|                 maga szokott utánanézni, hogy kellő korszakokban legyen
1139 12|                vinni azzal a szándékkal, hogy azt úgy kell előadni, mint
1140 12|               meg lenni felőle győződve, hogy rossz: erre csakugyan precedens
1141 12|          kénytelen előadni azt a dolgot, hogy Kalondai Szeréna grófnő
1142 12|                  találkozni akarásnak, s hogy itt mármost nincs egyéb
1143 12|                 találta, kitől megtudta, hogy a gróf odaát van nejénél,
1144 12|                gróf odaát van nejénél, s hogy Máté úr jöveteléről értesülve
1145 12|                 már, rendeletbe is adta, hogy amint megjön, utasítsák
1146 12|                nevelte rossz előérzetét, hogy minden lépcsőszakasz páratlan
1147 12|          felkérte a szolgálattevő inast, hogy szólítsa ki egy szóra a
1148 12|           visszajött azzal az izenettel, hogy csak tessék besétálni.~–
1149 12|       érdekesebbnek vélte azt tudakolni, hogy nem fognak-e ma őnagyságaik
1150 12|              mely azt felfelé emelgetné. Hogy felelhessen e kérdésre itt
1151 12|               mert maga írta.~– Igazság, hogy én írtam. Az valóban igaz.~–
1152 12|               igaz.~– Azt írta ön benne, hogy Szeréna leányom utazik.~–
1153 12|                   Igaz, igaz, ezt írtam, hogy Pozsonyba utazik. Emlékszem
1154 12|              Mármost én szeretném tudni, hogy mi történt tovább. – Hogy
1155 12|                hogy mi történt tovább. – Hogy mi történt? (Valamit mégis
1156 12|               Azután?~– Hol hagyta el?~– Hogy én hol hagytam el? (No,
1157 12|                 most.) Máté úr hallotta, hogy a mellékteremben is vannak,
1158 12|             öltönysuhogás figyelmezteté, hogy olyan hallgatók támadnak,
1159 12|                  amint megfordítá fejét, hogy hátratekintsen, csaknem
1160 12|         nyomomban járt, akkor azt látta, hogy egy hintó jött szemközt,
1161 12|                  egy percre bezártam őt, hogy átöltözzem. E perc alatt
1162 12|                 én akkor elmondtam neki, hogy vezessen szülőimhöz vissza.
1163 12|                visszadobom oda, anélkül, hogy kezemhez ragadt volna a
1164 12|          keresztbe tettem a két kezemet, hogy, íme, verjék rá a vasat.~–
1165 12|              értett mindent.~– Hát ugye, hogy van okunk családi ünnepélynek
1166 13|               pénzével~Borcz uram azóta, hogy Adorján fiát gróffá tette,
1167 13|                tette, arra a hitre tért, hogy most már egy gróf apjának
1168 13|         egyenesen Adorján nevére íratta, hogy a tömérdek örökségi adót
1169 13|                 végén összeadta, kisült, hogy sohasem haladta az meg a
1170 13|           mármost elgondolta Borcz uram, hogy ezentúl neki minden évben,
1171 13|               percben elhatározta magát, hogy ilyet ő is fog készíteni.~
1172 13|              volna Borcz uramnak eszébe, hogy kiadjon egy kis százezer
1173 13|                  hát akkor azt mondanák, hogy vállalkozó szellemű férfi;
1174 13|             megindulni a vízen, anélkül, hogy valami állat húzná.~Ebbe
1175 13|           tanulta, most rávetette magát, hogy saját fejéből kitaláljon
1176 13|                  de azt egyik sem tudta, hogy mire való lesz az, amit
1177 13|               úgy kimozdult a lába alól, hogy ott is hagyta.~Úgy történt
1178 13|                  hagyta.~Úgy történt ez, hogy nagy gépészeti mániájában
1179 13|               kifogyott a költőpénzébül, hogy az ácsoknak nem fizethetett:
1180 13|               arra a felfedezésére jött, hogy pénzt könnyű kapni, ha az
1181 13|             ismét elmulasztá megtanulni, hogy a váltó napjára úgy kell
1182 13|                 Egyszer aztán odajutott, hogy beperelték. Ekkor látta
1183 13|        beperelték. Ekkor látta át végre, hogy vannak emberek a világon,
1184 13|                már éppen arról volt szó, hogy a nagy háza mindjárt odahagyja,
1185 13|                   amelyben az tudósítja, hogy ma tartotta menyegzőjét
1186 13|            lejött eléje, s nagyon örült, hogy újra ölelhette sokévi távollét
1187 13|               külföldön utazott. Azután, hogy az öreg kimosdózott az úti
1188 13|               bevezette a baronesse-hez, hogy bemutassa.~A baronesse látása
1189 13|                öreg – nekem úgy tetszik, hogy a te baronesse-ed szörnyű
1190 13|               sok évnek kellett elmúlni, hogy Amália, ki tökéletesen tönkretette