Fejezet
1 1 | táncolt azért, hogy nem tudta, hova legyen szíve-lelke
2 1 | kellem tűnt ki. És ő azt tudta jól; úgy tudott szemeivel
3 1 | tiszttartó még most sem tudta, hogy nem valami lelket
4 2 | vonított.~Torhányi úr pedig tudta jól, hogy mit akart leánya
5 2 | Mi lehet az? (Pedig jól tudta, hogy mi az.)~Torhányi úr
6 2 | fizethet.~Torhányi uram pedig tudta, hogy mit cselekszik.~Talán
7 2 | cselekszik.~Talán Amália is tudta? Majd rájövünk még a válaszra.~
8 2 | kerül, s aligha igen jól nem tudta, hogy mit cselekszik.~
9 3 | találta helyét, míg meg tudta őt engesztelni, s mikor
10 3 | szigorú, zárkózott lett: tudta, hogy e kedélyváltozásnak
11 3 | mondta senki a nevét, de tudta mindenki, hogy ő az, s még
12 3 | a jó nagynéninek, úgy ki tudta előtte menteni pontról pontra
13 4 | választott magának pályakört, ki tudta azt jól, hogy kortársai,
14 5 | kalauzt váltott, Gyula nem tudta meg, hogy ki volt hát az,
15 7 | Borcz uramnak vénségére: tudta ő, hogy mit kaszál.~Azt
16 7 | menne. Pedig mind a kettő tudta jól, hogy abból már nem
17 8 | mint ők.~Üm. Ezt Adorján is tudta régen; hanem hiszen éppen
18 8 | tisztában a kilátás, nem tudta, mi úton képzeli ezt apja
19 9 | Torhányi úr hagyta őt kiabálni, tudta, hogy ez nem igaz.~– Meg
20 9 | csakhogy némelyikünk jobban el tudta titkolni. Csak nagyobb baj
21 9 | a társaságot Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja van
22 9 | esetet a vén birkás! Nagyon tudta ő azt, hogy ennek az utolsó
23 10| most mondok, hogy éntőlem tudta meg. Adorján örökre haragosom
24 10| hozzá a kertbe sétálni; tudta, hogy így Gábor is utána
25 10| Mint Szeréna grófnő előre tudta, a türelmetlen vőlegény
26 10| Esztikét, egy ideig alig tudta hogyan folytatni.~– Ti tán
27 11| megjegyezvén, hogy úgyis előre tudta ő, hogy hamar vége lesz
28 11| első pillanatban azt sem tudta: égben van-e vagy a víz
29 11| azt a kis tiszttartó nem tudta, azért tehát visszafordult
30 11| támadt, hogy valaki nem tudta elhatározni, hogy a „márkinő”
31 12| mosolygott: Málai Máté el nem tudta gondolni, miért.~De mindamellett
32 13| gerendelyeket; de azt egyik sem tudta, hogy mire való lesz az,
|