Fejezet
1 1 | ez egyszerre ráismert.~– Ah, hisz ez Cecilé! Ugyan kinek
2 1 | egészen más ember lett belőle. Ah, ez a zene volt az ő lelkének
3 1 | a ketten a cigányok elé.~Ah, a cigány! A szegény cigány;
4 1 | Nem szöktek-e el másfelé? Ah, a hűséges jó fiúk! Megérdemlik,
5 1 | kivilágított ablakú kastély.~– Ah, még várnak ránk, Dryász;
6 1 | egész vallomást a pap után: ah, hogy tudott alakoskodni!
7 1 | az egész világ előtt! – Ah, ez jólesett!~A delnő úgy
8 1 | rebegé többen is hallák –: Ah az atyám! Az atyám! – Talán
9 2 | Éppen nyitotta az ajtót.~– Ah, alázatos szolgája, kedves
10 4 | az izzadságot homlokáról. Ah, háladatos izzadság volt
11 5 | odasietve –, nem nagy baj az.~– Ah, ön az! Tegye, az isten
12 5 | bocsátkozik, s filléreket ír alá. Ah, jótékony célra nem ilyen
13 5 | versenyhez való művészeket?~– Ah, az a legkevesebb. Kitelik
14 6 | fogja kísérni zongorán.~– Ah! Sokkal szebb lesz az, ha
15 7 | Micsoda? Én nem tettem oda.~– Ah! Azzal azt akarja mondani
16 7 | az aztán sokkal szebb.~– Ah, hátha még az én aranyvári
17 7 | szónál kápráztak a szemei.~– Ah, én akkor éppen Párizsban
18 8 | elvetéssel felelhetni erre:~– Ah, micsoda férfi volna az,
19 9 | szeret; és akit ő gyűlöl.~Ah, de íme, ismerős hangok
20 10| sohasem lesz jó gazdasszony!~– Ah! Miért nem?~– Mert nincs
21 10| kevesebb, mit tesz az.~– Ah!~– Hogyan tartotta meg becsületszavát?
22 10| vezetnie, megutáltassa magát.~– Ah, ez rút dolog!~– Ugye? És
23 10| nejévé bizonyosan nem tesz.~– Ah, ez rettenetes!~– Ez alávalóság!
24 11| mint aki csodálkozik.~– Ah, hiszen én azt nem kívánom
25 11| de a világ nyelvétől?~– Ah! – szólt Szeréna gúnyosan
26 11| eléje siető vendéglősnek.~Ah, ez pompásan megy – gondolá
27 11| leült az asztalhoz – írni.~Ah, ez unalmasan kezdődik:
28 11| Szeréna halkan beszélt vele.~Ah, bizonyosan nincs még meleg
29 11| gúnymosolyát és anyja hidegségét. Ah, uram: ez borzasztó nevetséges
30 11| aztán elkezdett kacagni.~– Ah, ha! Ön most azt gondolja
|