Fejezet

 1 1 |           onnan:~– Coki, kurta! Az a leány a grófkisasszony.~A cimbora
 2 1 |         asszonynénjéhez:~– Kapitális leány.~– Ez már nektek való –
 3 1 |         dolgaikat a konyhában; a két leány összebeszélésből egyformán
 4 2 |             addig magát; Amália okos leány.~A két úr azzal átment a
 5 2 |          Láttam, láttam.~– Ő igen jó leány; nem azért mondom, mert
 6 2 |           fejem.~– Hát Torhányiék. A leány is. Az Amália.~Borcz uram
 7 2 |            rá:~– Ugyan ugye?~– Te! A leány is itt volt. Kapitális egy
 8 2 |              itt volt. Kapitális egy leány, már az igaz. Most már nem
 9 3 |       otthagyta őt az oltárnál.~Bohó leány!~Szeszélyes tervében nem
10 3 |              igen derék, nemes lelkű leány, csakhogy egy kis hóbortja
11 7 | pillantásokat. Ej, ej; báró úr; az a leány már menyasszony ám; az a
12 7 |             már menyasszony ám; az a leány az én fiam menyasszonya;
13 7 |             az bizonyos igaz, hogy a leány nagyon szép leány, kapitális
14 7 |             hogy a leány nagyon szép leány, kapitális leány, akárkinek
15 7 |         nagyon szép leány, kapitális leány, akárkinek is megakadhat
16 7 |           Amália fél kesztyűjét, s a leány nem merte azt keresni. És
17 8 |            Óh, milyen szép volt ez a leány! Ha látná őt, apám!~– Látnám?
18 8 |            Szépség: – szépség; egyik leány olyan szép, mint a másik.
19 8 |                Jól is, rosszul is. A leány persze odavan, az halálosan
20 10|           hogy egy milliomosnak hitt leány kezével hozza helyre dűlőfélben
21 10|              fogják ütni nemsokára a leány hírnevét is: akit a báró
22 11|             úgy nem illik egy fiatal leány liliom arcához, s még egyszer
23 11|        barátságára vagy haragjára. A leány apjáról megsejték amott,
24 11|       elmondja felőlem: az elveszett leány visszakerül, bolond volt,
25 11|      elveszett gyermek. Ez a szegény leány kinn áll kaputok előtt a
26 11|          szőrkötéllel a nyakán. Ez a leány most már nekem „húgom”,