Fejezet

501 9 |             Kis Éden hídján tombolni, s a képek mindig hosszabbak,
502 9 |            hozza kapcsolatba a házat, s így bizonyosan újabban megerősítendi
503 9 |               sétál báró Ludvéghyval, s beszél neki atyja vállalatairól,
504 9 |               főmérnöke fedezett fel, s melynek kiaknázására ha
505 9 |              a fárasztó mosolygástól; s amint e levelet elolvassa,
506 9 |             mínusznál a repce kifagy, s a meglevőnek az ára felmegy;
507 9 |            Szeréna kezét megnyerheti, s csak a rangkülönbség tesz
508 9 |            emberrel, akit nem szeret, s aki őt nem szereti, – aki
509 9 |              vőlegény szavát tartaná, s megülné a lakodalmat.~Az
510 9 |          szokásból, a felső kabátját, s fél, hogy valamit kilopnak
511 9 |               egypár pajtására akadt, s most azokkal egy búcsú-poharat
512 9 |        összecsókolt, per tu nevezett, s azt mondta: „Ne félj, pajtás,
513 9 |          Amália kisasszonytól kapott, s a serhordó pincérnő ujjára
514 9 |           hittem, a földbe süllyedek, s most sem tudom, hogy ébren
515 9 |            úgy emelték le a kocsiból, s emelve hozzák négyen fel
516 9 |            kiáltának minden oldalról, s törték magukat az ajtó felé.~–
517 9 |        öntudatlanul cepelt ifjú felé, s futtában keresgélni kezdte
518 9 |             érvágóját oldalzsebeiben, s annyira meg volt indulva
519 9 |            Paffmann odatérdelt mellé, s megfogta üterét, ekkor a
520 9 |      iparkodtak tisztulni a teremből, s három perc múlva nem volt
521 9 |            igen felindultnak látszék, s nem mutatta, hogy Torhányi
522 9 |          kalmár ezt sértésnek veendi, s majd az ily botrány után
523 9 |         Adorján ezt tudja, megszökik, s ebben az esetben ő szegte
524 9 |            Amália özvegyasszony lesz, s megkapja a móringot. Így
525 9 |             meghátráljon Borcz előtt, s ha az csakugyan nem akarja
526 9 |            meggyűlölteté a vőlegényt, s a násznagyba szerelmesíté,
527 9 |              násznagyba szerelmesíté, s elkábítá mind a kettőt egymás
528 9 |        asztalán, mely atyjához szólt, s melyben szemére volt hányva,
529 10|               szívesen látott vendég, s hogy körülbelül itthon van!
530 10|         önmaguknak, a józan örömöknek s nem a világi félszeg előítéleteknek
531 10|              úgy, mint szegény ember, s azzal vége van.~– De nincs
532 10|             legyek nő, ki férje nevét s nem férje családjának nevét
533 10|            szól, az egészen közönyös. S hát még ha ilyenkor szegény
534 10|          sajátságos kifejezést adott, s fejét egyre csóválgatá Szeréna
535 10|         tiszttartómé vállat vonított, s folytatá:~– A grófné semmit
536 10|               megnyerni a gróf címet, s én el tudtam azt hallgatni;
537 10|           grófné, ez nagy meglepetés. S én el tudtam idáig hallgatni.~
538 10|              tetszik itt még mulatni, s miért nem tetszik hazamenni
539 10|           tarthatnám ki a lakodalmat, s a grófi család sem neheztelne
540 10|                karjára ölté kalapját, s szótlanul kitámolygott a
541 10|              ugrókút medencéje előtt, s nézte a táncoló szúnyogokat.
542 10|        rangján alól válasszon férjet, s beleálmodja magát abba a
543 10|          képviselőinek eszményképe, – s akkor egyszerre azzal a
544 10|               ebédre is itt maradhat, s akkor ő hiába vár rá a kertajtóban;
545 10|                édesem, hozd elő neki, s azután mondj meg nekem mindent,
546 10|            vele, valaki meghallhatná, s azt nem szeretném. Csald
547 10|           Csald el a kerti pavilonig, s ott hozd elő csak Adorjánt.~
548 10|        sűrűjét, sietett a pavilonhoz, s annak a hátulsó ajtaján
549 10|               bánatpénzt Torhányinak, s soha többet Amáliával nem
550 10|            menyegző előtti döntött.~– S Adorján megjelent volna
551 10|            megbuktatott egy családot, s meggyalázott egy nőt, ki
552 10|       forintért grófi címet vásárolt, s mármost azt hiszi, hogy
553 10|             pénzét jó helyre tette.~– S ezen ember lesz Szeréna
554 10|              pár elhagyta a verandát, s a kert tekervényes utain,
555 10|     nyaralóban a földön fekve hevert, s könnyeivel áztatta a néma
556 10|            Szeréna. Újra öltözködött, s soha jobb kedvű nem volt,
557 10|            ezért” ítéli meg Adorjánt, s olyan jókedvű volt, miként
558 11|         zongorájával volt elfoglalva, s a családias együttlétet
559 11|              mindjárt észrevette azt, s szót is tett felőle Esztinek,
560 11|               többet Somlyóházára.)~– S mikor szándékozik a grófné
561 11|               soha szeme elé kerülni. S ha valami történnék a grófnéval
562 11|          fiatal leány liliom arcához, s még egyszer kérte, hogy
563 11|              soha ide ne hozta volna, s ha már idehozta, segítené
564 11|            Fehér Gyuláé érkezett meg, s csak másnap Adorjáné; ugyanekkor
565 11|              szobáiba vitette étkeit, s egyedül falatozott. Igazán
566 11|           lehet grófnénak nem lennie, s azok értékes tárgyakat szoktak
567 11|               a nap; az ébren alszik, s éjfélben is sorra látogatja
568 11|               szép csendesen befogat, s elhagyja az udvart, anélkül,
569 11|            felült minden nesz nélkül, s elhagyta a kastélyt, anélkül,
570 11|            aztán azok is abbahagyták, s nemsokára kint robogott
571 11|              a hintó hátulsó ablakán, s egy távolról kocogó ekhós
572 11|        lépésnyire beérte az a hintót, s azután mintha meg lenne
573 11|           megállt; a kocsis leszállt, s annyi rendbe hozni valót
574 11|            lehet az, aki utánunk jön, s sem el nem akar hagyni bennünket,
575 11|           legvalószínűbbnek tartotta, s azzal fejét a kocsi oldalvánkosára
576 11|               kezdett játszani az ég, s a székely havasok aranyos
577 11|               hintó jön fel szemközt, s csak az rezzenté eszméit
578 11|           úrfi egyszerre életre tért, s az első pillanatban azt
579 11|        ugrással kiszökött kocsijából, s készen volt a parolával.~–
580 11|         Nagybányán megpihenhetnénk.~– S nem sajnálná ön azt a napot,
581 11|             ajtaját volt felnyitandó, s azt hitte, hogy most már
582 11|              vele egy kocsin utaznék, s hozzá közel maradhasson,
583 11|               száz lépésnyi távolban, s tiszttartó uram látta és
584 11|          ahogy Izsák kimegy a mezőre, s látja Rebekát, az ő menyasszonyát
585 11|             Izsákot, az ő vőlegényét, s leszáll a tevéről, Izsák
586 11|        egyszerű érzelmekkel bírt még, s megnyugodott a sors intézkedéseiben.~
587 11|               csillaghamu, hanem dér, s az a bársony maga nem egyéb,
588 11|            viszonyok kínos alakulása, s boldogabb hazát mennének
589 11|             betakarították a gabonát, s máshova kell menni, ahol
590 11|        aljánál megállíttatá hintóját, s Adorjánnak egyenesen megparancsolta,
591 11|                ha jól fognak hajtani, s egy percig sem várakoztatá
592 11|                 Írószereket vett elő, s leült az asztalhoz – írni.~
593 11|      viaszkenőcsöt, a parfümös olajt, s azokat mind hadirendbe állítá
594 11|   kiszabadítania; letette borotváját, s újra a kulcslyukhoz ment.
595 11|              A szobaleány eltávozott, s viszont a maga részéről
596 11|          részéről odakinn csengetett, s az elősiető háziszolgának
597 11|            távozzék a maga szobájába, s feküdjék le, mert korán
598 11|               haját is felbodorítani; s bár azalatt kétszer is odalopózott
599 11|          hajtva az asztalra könyököl, s a lobogó gyertya fényébe
600 11|         zsebkendőjét beparfümözhette, s megnézhette haját a kézi-
601 11|               hogy én magam vagyok.~– S mi célra kívánja nagysád
602 11|     töredelmesen port hintve fejemre, s elismerve, hogy mindaz,
603 11|         tettem, hiba és tévedés volt, s ígérve, hogy ezután föltétlenül
604 11|              kik bölcsebbek, mint én, s kik még mindig szeretnek
605 11|      diszpenzácionális levelet adott, s Adorján rögtön elutazott
606 11|           lesz azalatt velem maradni, s ez időt feláldozza nekem.~–
607 11|             múltjának minden fonalát, s új jövőt szőni-fonni azok
608 11|        felkacagott, felállt helyéről, s az őt követő Gyulának naivul
609 11|         elkezde Gyulával karöltve alá s fel sétálni a teremben,
610 11|             viszonyt kötött egy szép, s úgy hiszem, szeretetreméltó
611 11|              hogy gazdagsága látszat, s iparkodtak a szerződést
612 11|      legelőször nyilatkozott előttem, s megemlítém neki: ő becsületére
613 11|        könnyelmű, ki megveti a pénzt, s nem gondol anyagi veszteségre,
614 11|               címmel csaltak a lépre; s míg az öreg Borcz piszkos
615 11|           készítve el híre fekhelyét, s a báró azon éjjel megszökött
616 11|            hazajött, pénzét megmenté, s fiát megváltá a házasságtól
617 11|          kérdezze valaki, ki jár ott, s megtudja, hogy éppen az,
618 11|      Asszonyom, nyújtsa zsebkendőjét, s nézze, hogy fog itt most
619 11|             hangzott Szeréna ajkáról, s e kacaj elveré minden bátorságát:
620 11|            mint a bűntudatos gyermek, s ahelyett, hogy az ajtót
621 11|       Somlyóházához keletnek fekszik, s én mégis Szatmáron találom
622 11|          által kell menni a Szamoson; s midőn a hídon keresztülmegyek,
623 11|      vőlegényét hagyta el a faképnél, s most keres magának egy harmadikat,
624 11|             hogy házunk táját kerüli, s okozza azt a legjobb, a
625 11|          nagyon boldogtalan vagyok.~– S miért nem siet akkor oda,
626 11|              hagyja el eddigi életét, s kezdjen a kedvedért mást;
627 11|         Mindenki nevetett az ötleten, s magában mindenki igazat
628 11|            ezt? Édes – édes – bátyám!~S itt önfeledten borult Gyula
629 11|          azután maga is összerezzent, s mély hangon suttogá:~– Ön
630 11|          azután visszatért szobájába, s a pamlag végében leomolva,
631 11|               már sebesen kezdett fel s alá járkálni szobájában,
632 11|            hívá, bezárta egy szobába, s ott hányta szemére egy harmadik
633 11|             fékezője torkának rohanni s a bámulók szeme láttára
634 11|            gyertyáját odabenn eloltá, s megfogta a közajtó kilincsét,
635 11|               selyemkendővel betömni, s ott tartani, míg meg nem
636 11|              kulcs elfordul a zárban, s önkényt feltárul előtte
637 11|              úgy összeszorítá valami, s amint hangjához jutott,
638 11|     visszatámolygott sötét szobájába, s ahol nem érte a gyertyavilág,
639 11|           végigveté magát a pamlagon, s mint a vert hiéna, a kezében
640 11|     megfüröszti meleg vérében kezeit, s hosszú hajánál fogva végigvonszolja
641 11|        tehetetlenül a sötét szobában, s nem bántott senkit, csak
642 11|               gördült, kapu záródott, s azután ismét csendes lett
643 11|          ilyen szomorú ember, mint ő; s azzal selyemkendőből kötelet
644 11|      meggondolta magát: ez rút halál, s csendesen lebontotta ismét
645 11|        könnyen széthordja a koponyát, s az rút látvány lesz.~És
646 11|            leeresztette a sárkányait, s visszatette a tokjába.~Nem
647 12|               íme, ő is megnyugodjék, s visszatérjen Somlyóházára.~
648 12|             az alkotmányos érzületnek s a parlamentáris kormányzat
649 12|         másnap üljön kocsira Máté úr, s igyekezzék le Kolozsvárra.
650 12|             találkozhassék a gróffal, s annak szép óvatosan mondja
651 12|              és másnap otthon maradt, s csak következő hajnalban
652 12|      lovacskájával, ekhós szekerével, s nem törődött vele, ha az
653 12|             beteg valaki Kolozsváron, s Bécsbül hoznak neki doktort?~–
654 12|               míg a lovakat kifogják, s újakat fognak elé.~Az érkezett
655 12|               egész nap esett az eső, s evvel összefüggésben az
656 12|          hajlása kissé fölemelkedett, s kinyúlt egy kéz a pohár
657 12|              a vendéglős lehangoltan. S azzal mind a ketten visszaültek
658 12|           hogy az utazás tovább foly, s többet nem törődött vele
659 12|              falatján gazdagszik meg; s azután elhelyezé magát szekerébe,
660 12|            elhelyezé magát szekerébe, s úgy engedvén az égiek, egész
661 12|                ahol átöltözködhetett, s nagy szívdobogással ballagott
662 12|               a találkozni akarásnak, s hogy itt mármost nincs egyéb
663 12|               gróf odaát van nejénél, s hogy Máté úr jöveteléről
664 12|              lépcsőket, amíg felment, s nevelte rossz előérzetét,
665 12|        odabenn?~– Mind együtt vannak, s egypár idegen úr is.~– Jó
666 12|           hallhatták egymás beszédét, s ha nem látták is egymást,
667 12|              a gróf a tárcájába nyúl, s onnan az említett levelet
668 12|            még Gyula ismerős arcát.~– S hát aztán, mikor leszállt? –
669 12|            kezéből kivette a gyeplűt, s maga hajtotta lovaimat.
670 12|  karikaszemekkel nézett Rajcsovicsra, s meghajtá magát.~– Nem az! –
671 12|                Szeréna kezét megfogva s Rajcsovicséba téve. – Itt
672 12|                  Itt van a te láncod; s ez, mondhatom, erős lánc
673 13|        Adorján grófilag el van látva, s amellett Borcz uram is úr
674 13|  kalendáriumba. Az sem telt meg vele. S mikor esztendő végén összeadta,
675 13|              a száz rénes forintokat.~S ha mármost elgondolta Borcz
676 13|                  koldusnak, iskolának s más afféle tribulációkra,
677 13|               sétálgatott Borcz uram, s nézegette az éppen érkező
678 13|             amannak kiváltsága letel, s addig használja kukoricamorzsolásra;
679 13|       menyegzőjét egy baronesse-szel, s nagyon örülne, ha apját
680 13|         inasok emelték le kocsijából, s vezették fel a kastélyba.
681 13|            Adorján maga lejött eléje, s nagyon örült, hogy újra