Fejezet

 1 1 |      bekormozta azokat már az idő annyira, hogy rájuk sem ismerhetni
 2 1 |          míg hangjukat nem hallá, annyira el voltak álarcozva bunkákkal,
 3 1 |        semmi hatása annak. Amália annyira rosszkedvű amiatt, hogy
 4 1 |        vége felé mégis megszállta annyira a felebaráti szeretet, hogy
 5 1 | somlyóházi uradalomról; hanem már annyira ismerte Szerénát, hogy kapacitálni
 6 2 |       ablakaival, rácsos ajtaival annyira egymáshoz hasonló, hogy
 7 2 |          Borcz uram öröme efelett annyira ment, hogy nagylelkűségében
 8 3 |  szemeiben senki sem közelíti meg annyira, mint Ludvéghy Lipót. Ha
 9 3 |        másokkal el akart hitetni, annyira szépen és meghatóan adta
10 4 |         szedését, s az első héten annyira ment, hogy képes volt egy
11 4 |       írók körülményesen leírnak, annyira, hogy a vár nagyságából
12 4 |        mert róla szólni senkinek; annyira félt, hogy most már a világ
13 4 |       ebből? Hogy közelíthetnének annyira egymáshoz egy gazdag, hatalmas
14 6 |       saját magának is opponál, s annyira szabadelvű, hogy ha ma azt
15 6 |     uraság közelléte nem zseníroz annyira, mint egy ártatlan lateineré (
16 7 |           barom meg ne ázzék; aki annyira szerette mindenben a közönségest,
17 7 |        Ezalatt Borcz uram hajdúja annyira vitte az igyekezetet, hogy
18 7 |    Ludvéghyt meglepte az ajánlat; annyira meglepte, hogy az első szóra
19 8 |           összes vagyona sem megy annyira, mert apja nem volt különösen
20 8 |           különben is oly ideges, annyira alterálja minden legkisebb
21 9 |       érvágóját oldalzsebeiben, s annyira meg volt indulva az igyekezettől,
22 9 |          mely bizonyos betegséget annyira jellemez, elkezdé:~– Ne
23 11|          Egyszer a düh és szégyen annyira vitte, hogy az ajtóhoz lépett,
24 11|      fogok lenni. Világi állásunk annyira van egymástól, mint ég és
25 13|        egyszer-másszor Borcz uram annyira kifogyott a költőpénzébül,