Fejezet

 1 1 |          lakik a tiszttartó. Málai Máté régi hivatalnoka a családnak;
 2 1 |        vacsorára a „mámikához”. Ha Máté uram jött hozzá, akárhány
 3 1 |   hozzájárulható férfi, s másfelől Máté urat hiába képzelné valami
 4 4 |     találkoztunk már egyszer Málai Máté uram ezüstlakodalmán Gyulával;
 5 6 |          hallgassam, hogy Torhányi Máté uram mint dicsekszik azzal,
 6 6 |        gyapjúkereskedőnk, Torhányi Máté úr száz forintot adott egy
 7 12|                              Málai Máté uram perplexitása~A jámbor
 8 12| konferencia azt állapítá meg, hogy Máté úrnak elébb levélben foglalva
 9 12|         utána másnap üljön kocsira Máté úr, s igyekezzék le Kolozsvárra.
10 12|   precedens eset nem jutott eszébe Máté úrnak az Ó- és Újtestamentomból.~
11 12|          odaát van nejénél, s hogy Máté úr jöveteléről értesülve
12 12|  kellemetes lesz – gondolá magában Máté úr –, tehát a grófné is
13 12|    vezetett fel a grófné szobáiba; Máté úr aggodalmasan számlálá
14 12|              gondolá magában Málai Máté –, már ez aztán csak isten
15 12|           mint leendő vejét.~Málai Máté forró szavakban gratulált
16 12|         mindenki mosolygott: Málai Máté el nem tudta gondolni, miért.~
17 12|          egy levelet kaptam.~Málai Máté úgy kezdé érezni, mintha
18 12|      föltenni róla.~(No, de most.) Máté úr hallotta, hogy a mellékteremben
19 12|          tréfás kegyetlenkedéssel.~Máté úr egy ravasz fordulatot
20 12|         históriai falsumot, kedves Máté bácsi. Én már megvallottam
21 12|               Valóban igaz – szólt Máté úr lábait maga alá kapva.~–
22 12|        felkeresett leendő sógorom.~Máté úr karikaszemekkel nézett
23 12|        Hanem Gyula, Cecil mátkája.~Máté urat egyre nagyobb csodák
24 12|    szemekkel.~Most már aztán Málai Máté is értett mindent.~– Hát