Fejezet

 1 1 |   asztal körül állt egy csoport öregúr és fiatalember, vegyest;
 2 1 |  valahány szem, mind egy köpcös öregúr felé volt fordulva, aki
 3 1 |  vonásaiból lehete gyanítni.~Az öregúr molnárszínű hosszú zrínyi-dolmányt
 4 1 |       Tán megharagudott érte az öregúr? Dehogy haragudott, sőt
 5 1 |     jómadár! – szól a mesemondó öregúr elé érve. – Borcz Adorján
 6 1 |   vagyok, hát nem ismert rám az öregúr?”~– De hát hogy jő ez ide?
 7 1 |            Dehogy hívja! Ugyan, öregúr, hogy gondol ilyet, vőlegény
 8 1 |         beleakasztá kezét a kis öregúr karjába, s inkább ő vitte
 9 2 |   voltak! – szólt hamiskásan az öregúr. – Találd ki, hogy kik voltak
10 4 |      olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát, mintha
11 4 |     csak megélünk valahogy.”~Az öregúr sírva borult fia nyakába;
12 4 |   passzívák mibenléte felől. Az öregúr csak elbámult, mikor azt
13 4 |      tán most is ott vannak.~Az öregúr nagyot sóhajtott a beszéd
14 4 |      importál valamit – volt az öregúr véleménye.~Az öreg Fehér
15 4 |      azt csapolni a Tiszába.~Az öregúr ezt hallva, maga is komolyan
16 4 |       majd helyünkbe jönnek.~Az öregúr nem érté ezt a jövendölést;
17 4 | megnyitandó vashámor iránt.”~Az öregúr erre csakugyan komolyan
18 4 | többnyire szó sem volt igaz. Az öregúr ilyenformán azáltal, hogy
19 4 |         régi barátjai, kiket az öregúr maga is igen elfelejdegélt
20 8 |        fogsz lenni! – kiálta az öregúr, s elkezdett örömében kacagni.
21 11|       szereté vala őtet”.~A kis öregúr nagyon patriarkális, egyszerű
22 12|  Emlékszem már rá – felelt a jó öregúr, mintha valami olyan történet
23 13|      nagyon meg volt lepetve az öregúr. A baronesse nemigen akart