Fejezet
1 1 | a közeledőket. Meg tudná mondani, hogy kik jőnek. Azután
2 1 | mindenkinek valami szépet mondani; öltözete úrias volna, bársonygallér
3 1 | esni, ki húzzon ki? Verset mondani ex templo? Énekelni vagy
4 1 | életében kezd el élceket mondani, s azokat most őrajta próbálgatja,
5 1 | Trallá-lallá-lillalallá…~Vajon mit akart azzal mondani: „Talán e pillanatban?”
6 2 | leánya azzal a vállvonítással mondani.~– Hiszen úgysincs itthon
7 2 | csak azért szokott olyasmit mondani mások előtt, hogy ő szegény
8 2 | aminek csak azt kellett mondani, terülj meg, abrosz. Kínjában
9 2 | Borcz uram azt akarta mondani, hogy annyit sem ér; de
10 2 | száját ahhoz, amit ki akart mondani; fel-felnyitotta, meg lecsukta.~–
11 4 | és mégis – előre merem mondani, hogy ez lesz történetünk
12 4 | mint Gyula, aki meg tudja mondani, hogy hány mázsa répában
13 5 | annyi szépet tudott neki mondani legelső találkozásuk órájáról,
14 7 | Ah! Azzal azt akarja mondani báró úr, hogy a kisasszony
15 8 | olyan szépen el tudják mondani a hazugságot, mint a legsimább
16 8 | tetszett az eszköz: nem mondani le Amáliáról, hanem addig
17 8 | allegória nélkül szemébe mondani; és bizonyosan Szeréna is
18 9 | szép reggelen azt találják mondani: Torhányi úr nem jött haza
19 9 | Akkor, igen, mit fognak majd mondani azok a szépen patrocinált
20 11| szóra: lehet is őelőtte azt mondani: igen korán. A gazdaemberre
21 11| zárt, kitör, és azt fogja mondani azon férfinak, ki mindazt
22 11| történt, akkor azt fogja ön mondani: Van ennek a mi családunknak
23 11| amit álmodott. Ön ezt fogja mondani, ugye ezt? Édes – édes –
|