Fejezet

 1 1 |          mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most kezébe van rejtve.
 2 1 |        Ah, hisz ez Cecilé! Ugyan kinek az ujjára is menne ez a
 3 1 |          kedvesen ellensúlyozza: kinek így nem jó, ott van a paprika,
 4 1 |       kijő a várakozó hölgy elé, kinek jelenléte egy cseppet sem
 5 1 |        szökdelve és bukdácsolva, kinek hogy ment az igyekezet;
 6 2 |       dzsindzsulaprémes úrhölgy, kinek asztrakánkarmantyús topánkái
 7 2 |         a kreditemet; kereskedő, kinek egy milliója van, annak
 8 4 |  bölcsőben státusférfinak szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne,
 9 4 |      halljukokkal félbeszakítva, kinek hivatása a tusakodó pártok
10 4 |     ásott és kipécézett. – Ugyan kinek is lett volna rá gondja?~
11 5 |    kölcsönösen, hogy melyikünket kinek hínak”, azonban csak mindenik
12 5 |       ott mutatá be a grófnénak, kinek az még kezet sem csókolhatott,
13 6 |     nótát a publikum előtt; hogy kinek nézem én őket. Egy ember,
14 10|         te ezt a derék hajadont, kinek kezét kezedben tartod, nagyságos
15 10| szereted-e ezt a kegyes férfiút, kinek kezét kezedben tartod: Rózsapallagi
16 10|         hajdani korhely pajtása, kinek ismerjük azt a jeles tulajdonát,
17 11|         gondolá magában Adorján, kinek az egymásba nyíló szobák
18 11|  ideálomat lelém fel benne. Azt, kinek megfordított képe mindazok,
19 11|       összeroskaszt. Azon ember, kinek kedveért én az őseimtől
20 11|    szerepet; a korhely jegyesét, kinek feladata menyasszonyát kétségbe
21 11|          ő pedig túlvilági lény, kinek az élet prózájáról semmi