Fejezet

 1 1 |         Borcz Adorján a szívrabló.~Egyedül járták el ketten azt a most
 2 1 |            itt háljon?~– Köszönöm. Egyedül szeretek lenni, mikor alszom. –
 3 3 |          elrontottad, hogy ez csak egyedül neked jó, ezzel ugyan megverte
 4 3 | összetörekvő rétegei között, kiket egyedül finomabb önzés különböztet
 5 5 |           rávenni, hogy mikor csak egyedül kell Pestre mennem, a saját
 6 6 |         Sokkal szebb lesz az, ha ő egyedül játssza zongoráján; én jobb
 7 7 |        Amáliát a báró mellől, s ez egyedül marad. Akkor odalopózott
 8 7 |          ki, mit beszélnek itt oly egyedül, oly csendesen, midőn nem
 9 9 |      Adorjánt sehol.~Az öreg Borcz egyedül jött.~– Hozta isten! Hozta
10 9 |          el Amália kisasszonyt, ha egyedül van is a világon; pedig
11 9 |           világon; pedig hát nincs egyedül: van énnekem szebb is, jobb
12 10|             elégedett magányukban, egyedül önmaguknak, a józan örömöknek
13 11|        előtt, ha megengedném, hogy egyedül, az én kíséretem nélkül
14 11| történhetnék? Utaztam már elégszer egyedül. Aztán velem lesz szobaleányom
15 11|          az út nem kegyednek való, egyedül fogok utazni.~Ez végét szakítá
16 11|         szobáiba vitette étkeit, s egyedül falatozott. Igazán azt akarta,
17 11|        mint visszautasítást.~Amint egyedül maradt szobájában, két feladatot
18 11|            és közel ismerőim közül egyedül ön az.~– Azt az egyet leszámítva,
19 11|   félbeszakítani.~És azzal Szeréna egyedül maradt a szobában.~Most
20 11|        hölgy ott áll vele szemközt egyedül.~A fenevad visszavonult
21 12|          ugyan szereti a te néped; egyedül ő az a szerencsétlen, aki