Fejezet

 1 1 |        zeller és petrezselyemgyökér édes járulékát kedvesen ellensúlyozza:
 2 1 |      szájában. Bizony megettük azt, édes barátaim, még repetáltuk
 3 1 |     nevekkel: „Kedves kis bubiskám, édes szép tubagalambom; mézes
 4 2 |           alázatos szolgája, kedves édes barátom uram. Örülünk, hogy
 5 2 |           én Amália leányom, kedves édes tekintetes Borcz úr. Elhoztam
 6 2 |        beszéljünk a magunk ügyéről, édes kedves tekintetes Borcz
 7 2 |     maradjon a szánban fekve.~– No, édes fiam, Adorjánkám, hát megjöttél? –
 8 2 |        forintot az ablakon!~Bizony, édes Borcz úr, azt aligha ki
 9 4 | megmenthetőknek tartja.~– Csakhogy, édes fiam, azok vajmi keveset
10 4 |          alól a másik alá bújtak.~– Édes fiam, mi lesz ebből mármost?
11 7 |            kebléből feldagadni – az édes emlék nevében.~Most már
12 9 |          mindkét rokonszenves lélek édes ábrándjai találkoznak egy
13 9 |             Mind átestünk biz ezen, édes Háfner barátom, csakhogy
14 10|               Nők illúziói~– Ugyan, édes Szeréna grófné, mondja meg,
15 10|            ez hiányzik a grófnénál, édes lelkem, ne haragudják, de
16 10|          kizár az ajtón.~– Bohóság? Édes grófné, én bohóságokat már
17 10|          közölhette.~– Mármost hát, édes lelkem, grófné, csak hagyjon
18 11|            fogja mondani, ugye ezt? Édes – édes – bátyám!~S itt önfeledten
19 11|           mondani, ugye ezt? Édes – édes – bátyám!~S itt önfeledten
20 11|         hölgy kezét.~– Isten veled, édes, édes jó húgom!~Szeréna
21 11|         kezét.~– Isten veled, édes, édes jó húgom!~Szeréna várt,