Fejezet

 1 1 |      kikaparva, emberül meg is felelt.~Most a törvénybíró – Borsodiné
 2 1 |    mindenfélét.~– Nem biz én – felelt Adorján, s egykedvűen hátraveté
 3 1 |          Ezüstlakadalmát üli – felelt ez, egy nagy ásítást nyomva
 4 1 | örömest is, meg nem is örömest felelt mind e kérdésre; mert a
 5 1 |          Itt az én lakásomon – felelt a jámbor férfiú egy kicsinyt
 6 2 |     szokás azt útra feltenni – felelt Amália kedvetlenül.~– Szokás
 7 2 | Munkámban, igenis, munkámban – felelt a birkás szemeivel Amáliát
 8 2 |       bánom én, akárkié volt – felelt Adorján kedvetlenül.~– Ejnye,
 9 2 |      dühösködésekre semmit sem felelt, csak vállat vonított.~–
10 6 |      Gyula tréfás komolysággal felelt rá:~– Szegcsináló mesterember.
11 7 |       Amáliácskám?~– Én? Nem – felelt a delnő fanyaron.~– Gondoltam;
12 7 |     igen őszinte hanglejtéssel felelt:~– Mert az én haszonbéri
13 8 |        takarítottam el tőlük – felelt lusta nyugalommal a korhely.~–
14 9 |    szobrok fehér tagjaira.~Így felelt meg Torhányi a sajnálkozó
15 10|   égett – a szégyen miatt. Nem felelt semmit a nyíltszívű asszonyságnak,
16 11|    Valami jámbor kupec lehet – felelt az –, aki örül, hogy ily
17 11|          Igenis, a gróf úré! – felelt a cseléd.~– A gróf úr bizonyosan
18 11|       nagyot sóhajtott, és nem felelt; hanem lesütötte a szemeit,
19 12|        a színházba.~– Ma nem – felelt a gróf –, mert mindenféle
20 12|     utazik. Emlékszem már rá – felelt a jó öregúr, mintha valami