Fejezet

 1 1 |  felismerő ösztönt, tiszttartóné asszony sokáig nézegette összevissza
 2 1 |     semmi keresete. Tiszttartóné asszony bekergeti szidott vendégeit
 3 1 |       előtt kinyitá tiszttartóné asszony a terem ajtaját, olyan nagy
 4 1 |          anyám is?~– A nagyságos asszony is.~– Talán éppen énmiattam?~–
 5 1 |         Ő nem, hanem a nagyságos asszony igen. – Hát atyám nem haragudott?~–
 6 1 |          a nemtől.~– A nagyságos asszony, a grófné, igenis beszélt
 7 1 |       oka semminek; tiszttartóné asszony pedig, amint éppen jött
 8 1 |     Szeréna grófné.~Tiszttartóné asszony nagyon örült rajta, hogy
 9 1 |         attól, hogy az a katonás asszony azt találja rá felelni:
10 1 |     zárta az ajtót.~Tiszttartóné asszony pedig ismét visszament a
11 4 |      hogy ennek bizony semmiféle asszony sem kell, mert ez remetének
12 10|         ez lett volna tekintetes asszony, inkább a férj lett nagyságos
13 10|          grófné lehet tekintetes asszony, és lehet igen boldog.~A
14 10|       azt hiszi, hogy tekintetes asszony fog lenni?~– Igen. Hiszem
15 10|       grófné nem lesz tekintetes asszony, hanem csak grófné lesz,
16 11|          egy ostoba férjnek okos asszony jut házastársul.”~– Hanem
17 11|      értekezletnek. Tiszttartóné asszony megállapodott abban, hogy
18 11|         nem! erősebb: – mint egy asszony.~– Azt hittem, hogy ez emberben
19 11| összemarcangolni azt.~Egy gyönge asszony! Ilyet merni egy férfi ellen!
20 12|     világít.~Mit hágy helyben az asszony?~Evégre tehát elébb hazautazott;