Fejezet
1 1 | vigalmat, mint ahova ők viszik azt.~Az volt környékszerte az
2 1 | volt, mint ijedtség, ha azt mondták magukban: „Hátha
3 1 | óhajták, mint rettegik. Azt a boldog illúziót pedig
4 1 | annál érdekesebbé tette. Azt mondták róla, hogy zseniális,
5 1 | jó barátja, jó ismerőse, azt meghívja, bánatát, gondjait
6 1 | ez a ház éber előőrse? – azt majd mindjárt elmondom.~
7 1 | az álmatlan éjek nyomai; azt mondják, szép ember; így,
8 1 | itt áll, senki sem venné azt rajta észre; fekete bajusza,
9 1 | másik nem ebfogra való. Azt nem a kentek számára nevelték,
10 1 | ütnek az embernek.~– De már azt meglátjuk! – A cimbora egy
11 1 | nevelők és professzorok, akkor azt mondta a gróf: „Leányom,
12 1 | nem értesz a gazdasághoz; azt sem tudod, miből lesz a
13 1 | porát, aki férjhez veszi. Azt pedig jól tudja a gróf úr,
14 1 | egyre sandalog mellette. Azt hitte, hogy a zsebkendőjét
15 1 | vagy sajnálná a szót, hogy azt más is megértse. Egy öreg
16 1 | megszólítja: egyet mosolyodik, de azt is csak félig, azzal csuszamlik
17 1 | rajta. Az öreg asszonyság azt vágja erre vissza, hogy
18 1 | táncba; akkor elfelejti ő azt.~Következik a bársonygalléros
19 1 | amire Gábor jónak látja azt felelni: – Részünkről van
20 1 | különbséget sem, melyből a többiek azt tudhatták volna meg, hogy „
21 1 | találgatták, mit játsszanak.~Azt mondják, hogy nincsen kedély
22 1 | a maga szép leányát; ha azt nem találta: elfogni helyette
23 1 | nevetés miatt alig bírta azt kimondani a meglepett; volt
24 1 | egyszer aztán a bárányka is azt akarja, hogy elfogják; a
25 1 | az a két nagy bűnös, aki azt otthagyta.~Az esküdtszék
26 1 | Esztinek is meg kellett azt látni, ez egyszerre ráismert.~–
27 1 | Cecil kezét, csak alig merte azt ujjai hegyével érinteni,
28 1 | nyújtá oda arcát, mintha azt mutatná, hogy ilyen esetben
29 1 | ilyen esetben észre sem kell azt venni. A fiatalember pirulva,
30 1 | diadalmasan nyújtá Adorján elé azt a szép fehér kezecskét.~
31 1 | szájában. Bizony megettük azt, édes barátaim, még repetáltuk
32 1 | imádkozni akar magában, azt végezhesse halkan; akkor
33 1 | szakadt a nagyobb rész, de azt senkinek sem szabad tudni.
34 1 | figyelmetlen szomszédjain azt a szégyent, hogy a harmadik
35 1 | egyszerre négyen siettek azt tölteni a poharába, hogy
36 1 | Egyedül járták el ketten azt a most már divatból kiment
37 1 | de még most is úgy látom azt magam előtt.~Képzelet nem
38 1 | előtt.~Képzelet nem éri utol azt a bűbájos délceg járást,
39 1 | és kellem tűnt ki. És ő azt tudta jól; úgy tudott szemeivel
40 1 | a lovagnő kénytelen volt azt követni, mialatt az ordas
41 1 | lovához az amazon, megállítva azt az eléje siető vaddal szemközt. –
42 1 | pedig három ösvény is szelte azt keresztül.~Egy óranegyed
43 1 | gyöngéden ráüt kezével, és azt mondja neki:~– Eredj szállásodra.~
44 1 | Mindjárt be is ment maga, hogy azt az idegen paripát átszállítsa;
45 1 | grófné?~A paripa tagadta azt.~– Hát – a fiatal? – Alig
46 1 | igaz legyen.~Pedig a ló azt intette, hogy úgy van.~Semmi
47 1 | kérdi ezt tőle.~– Mikor én azt mondtam, hogy ne háborítsák
48 1 | nagyságos báró úr.~– A báró? Azt otthagytam a faképnél.~–
49 1 | faképnél? Hehehe. Instálom…~– Azt tettem vele – szólt a hölgy,
50 1 | szereted-e ezt a férfit, azt feleltem rá: „Nem szeretem!”,
51 1 | mostohaapám. Sajnálom, hogy azt az utat teszi miattam ebben
52 1 | pedig éjszaka utaztak el, s azt mondták, hogy éjjel-nappal
53 1 | mondta, hogy nem érdemlette azt tőlem, hogy éppen olyan
54 1 | így; de istenem, lehet-e azt tőle rossz néven venni?~–
55 1 | nagy kék szemeit, mintha azt sem tudná, hogy hol van
56 1 | a gróf úr maga bízta rá; azt mondta neki, hogy egy évig
57 1 | visszahökkenve a delnő; mintha azt hinné, hogy a tiszttartó
58 1 | valaki elég kíváncsi lesz azt kérdezgetni, hogy mi hozott
59 1 | mi hozott most engem ide: azt csak bízza ön rám; annak
60 1 | karjába, s inkább ő vitte azt, mint az őtet végig az épület
61 1 | fánk a kezében, s meglátta azt a jelenetet ott maga előtt,
62 1 | fánkjainak esetére háríthatta azt a savanyú ábrázatot, amit
63 1 | volna. Aki nem ismerte, azt hihette volna róla, hogy
64 1 | valóságos kis angyal! – Amivel azt az asszonyságot nagyon megnyerte
65 1 | kacérul érinti a földdel, azt a földet irigylik ott alatta;
66 1 | cigánynak, hogy húzza el azt a nótát, amit a grófnő dalolt
67 1 | táncosnak csak látnia kellett azt, hogy eltanulja. És az első
68 1 | nem, semmit sem kértem.~Azt akarta kérni a tiszttartónétól,
69 1 | hogy az a katonás asszony azt találja rá felelni: már
70 2 | lakótanya, lehetett volna biz azt a dombra is építeni, s onnan
71 2 | külsőleg látható oka nincsen azt a többi birkateleltetőnél
72 2 | mustrálni; amelyik megélni való, azt megbélyegezni és beoltogatni,
73 2 | amelyik eladni való lesz, azt külön esztrengára csapni.
74 2 | gondolkozva, hogy vásárra küldje-e azt is, vagy minthogy olyan
75 2 | Torhányi akar lenni; mintha azt az ipszilont olyan könnyen
76 2 | olyan könnyen adnák, mintha azt csak szeméten találnák,
77 2 | már úgy is mondatja ki. Azt gondolja, hogy majd ezáltal
78 2 | mint bárói gazdájáé, kitől azt ezelőtt húsz évvel vette
79 2 | ajánlatát, hogy majd kifüstöli ő azt a szobát, aztán jó lesz;
80 2 | vaslapockán parazsat, és behintve azt köménymaggal: amitől azután
81 2 | támadt, hogy Torhányi úr azt képzelte magában, hogy főfájásról
82 2 | váratott magára, azalatt azt a kínos válogatást követte,
83 2 | én mondtam.~– Nem szokás azt útra feltenni – felelt Amália
84 2 | ide, szokás oda. Tudják is azt itt, hogy mi a szokás. Ha
85 2 | hogy mi a szokás. Ha én azt mondtam neked. Azt gondolod,
86 2 | Ha én azt mondtam neked. Azt gondolod, hogy én azért
87 2 | igazgyöngyöt, brilliántot, hogy azt a fiókban tartsd?~(Úgy gondolom,
88 2 | tartsd?~(Úgy gondolom, hogy azt azért szokás venni, hogy
89 2 | kérdés a dologban. Hanem azt kell tenned, amit én mondok,
90 2 | szegény ember, hogy siessenek azt megcáfolni. Nem is mentegette
91 2 | nem sok. Nem tartogatjuk azt itthon; a pénz legjobb marha,
92 2 | pénz legjobb marha, mert azt nem kell teleltetni, mégis
93 2 | beszélőre.~– De hogy tudhatja azt meg, hogy mikor száll le,
94 2 | képzelé magában, aminek csak azt kellett mondani, terülj
95 2 | úr jobban akarja tudni? Azt sem tudja, kit akar elvenni,
96 2 | elvenni, mert az titok.~– Azt is tudom, hogy Somlyóházi
97 2 | comtesse-t akarta elvenni; aztán azt is tudom, hogy a comtesse
98 2 | egy komisz kupec!~Az ember azt gondolta volna, hogy most
99 2 | tud jobban birkózni; hanem azt nem tették; mikor már elmondtak
100 2 | Ne… igen. (Borcz uram azt akarta mondani, hogy annyit
101 2 | neki valamit adni! Vagy azt akarja, hogy a felesége
102 2 | Szép kis nemesember!~– No, azt nem akarom. Tudja meg az
103 2 | nem piszkoskodom; adja ide azt a krétát; adok – adok, adok
104 2 | tanúbizonyságok előtt.~– Azt is megteszem, ha megegyezhetünk.~–
105 2 | meg?~– Hát legelsőben is azt kell kimondanunk, hogy ki
106 2 | móringol a maga részéről, azt bánatpénzül köti le arra
107 2 | Micsoda? Ugyanannyit? Azt én nem mondtam – kiálta
108 2 | szerelemnek nevez, hát elszökteti azt a leányt, s amilyen bolond,
109 2 | forintot ezüstben. Ki tudja azt, hogy csak egy polgárleány?
110 2 | hadd emlegessék meg azok is azt a napot, s a juhásznak egy
111 2 | pamlagra. Valami akadt alája, azt megfogta, lehajította a
112 2 | is. Az Amália.~Borcz uram azt a hatást várta ettől a felfedezéstől,
113 2 | Adorján nagyot ásított, s azt mondta rá:~– Ugyan ugye?~–
114 2 | vele találkozzál? S most azt mondod, hogy nem szereted.~
115 2 | blattra tette volna fel, s azt mondanák, hogy bakala.~–
116 2 | Bizony, édes Borcz úr, azt aligha ki nem dobtuk az
117 2 | ezüstlakadalmon, amíg más azt hitte, hogy ő csak az öreg
118 3 | szolgája~Minden ember ismeri azt a kellemes érzést vagy tapasztalásból,
119 3 | vagyok!” Magam ura vagyok, azt teszem, amit akarok, nem
120 3 | férfiak közé tartozik, akikről azt a dicséretet mondja a világ,
121 3 | nevére felforr a vérük, s még azt is meggyűlölik, aki kimondta
122 3 | meggyűlölik, aki kimondta azt előttük?~Egyszerű dolog
123 3 | őseiről irántuk; hanem csak azt tette, hogy fiatalabb korában
124 3 | valaki megmagyarázta volna azt neki, legfeljebb azt a gondolatot
125 3 | volna azt neki, legfeljebb azt a gondolatot keltette volna
126 3 | Lipót neve; nem is mondták azt ki soha annál a háznál,
127 3 | nagynénje lakott Pozsonyban, ki azt a furcsa dolgot követelte
128 3 | tudományon. Bertalan grófnő azt állította, hogy ő igen keményen
129 3 | világba, a tízéves gyermek azt felelte rá: hogy el is megy;
130 3 | hogy hová akart menni, azt felelte, hogy Törökországba
131 3 | ugyan megverte az isten azt a szerencsétlen halandót,
132 3 | Talán éppen ez adta neki azt az eszmét, hogy báró Ludvéghy
133 3 | Néhány havi otthonléte alatt azt látta, hogy anyja, ki egykor
134 3 | hibáit; ami gyöngesége volt, azt jósága rovására tette, ami
135 3 | rovására tette, ami bűne volt, azt jellemerejének számolta
136 3 | furfangos bosszúállására. Csak azt a gondolatot látta maga
137 3 | egoizmus fájós részén, hogy azt nevetségessé tegye, és csúfságot
138 3 | után kezdtek eszébe jutni. Azt jól érezte, hogy most rögtön
139 3 | nagynénjéhez vissza nem mehet; mert azt rögtön a guta üti meg, ha
140 3 | mit csináljon; a grófné azt mondá, hogy megöli azt a
141 3 | grófné azt mondá, hogy megöli azt a leányt, amint rá fog találni,
142 3 | ráértek felőle gondolkozni, azt állíták, hogy falusi jószágára
143 4 | vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és
144 4 | egyebük a jó hírnevüknél, azt adták el; míg más pályán
145 4 | sem volt szüksége.~Csak azt nem értette, hogy mint akar
146 4 | van már zilálva, mint hogy azt valami emberi hatalom még
147 4 | Tehát Gyula határozzon. Ha ő azt mondja, hogy nem retten
148 4 | plauzibilisnek találja tán azt a kilátást, hogy édesapja
149 4 | maga is; csakhogy nem merte azt remélni: azt gondolá, hogy
150 4 | csakhogy nem merte azt remélni: azt gondolá, hogy egy olyan
151 4 | öregúr csak elbámult, mikor azt meglátta; sohasem volt őneki
152 4 | vízi virágokat szedett; azt mondta, hogy itt még olyan
153 4 | Pogány-szigetnek neveztük azt el, mert a parasztok nem
154 4 | s júliusban ráereszteni azt az aratógépet, amit kicsinyben
155 4 | hogy majd maga megnézi azt a birtokot, hogy miként
156 4 | kitűzködött csóvás póznáival; azt mondja, hogy le akarja azt
157 4 | azt mondja, hogy le akarja azt csapolni a Tiszába.~Az öregúr
158 4 | is, hogy mit tegyen, ha azt akarja, hogy hirtelen kiszáradjon
159 4 | kiszáradjon a mocsara. Egyik azt mondta neki, hogy terítse
160 4 | kiszárasztani a vizet; harmadik azt mondta neki, hogy fúrasson
161 4 | egy-egy magánosan álló fűzfa azt is megmutatja, ahol közel
162 4 | szenesülés nyoma; ahogy azt leverték, nyomban mellette
163 4 | olyan örömmel, hogy munkásai azt hihették felőle, hogy a
164 4 | fáradalma vert ki. Ki hinné azt, hogy az ember még az archeológiának
165 4 | munkának. Ő maga vezette azt, kimérte a csatorna szélét,
166 4 | ezúttal mutatni, hogy ha azt jólelkű keresztyén ember
167 4 | a mezőre kihajtani, mert azt mind elkapják a burjányosi
168 4 | félrecsavarta rá a fejét, s azt mondta, hogy ő erre nem
169 4 | hasztalan nyargalták köröskörül azt a füstölgő partot, mely
170 4 | úgy beszélnek, mintha ők azt előre mind igen jól tudták
171 4 | nála kárba. Az öreg Fehér azt állítja, hogy az egész gazdaságból
172 4 | mi dolga lehetett ott? – azt kitalálni igen nehéz volt
173 4 | hegy oldalába, s azután azt mondja, hogy mármost jól
174 4 | vakmerőség! Gyula e lépéssel azt az egész vagyonát, mit a
175 4 | mert hiszen ki mondhatja azt meg előre neki, hogy mi
176 4 | kacagni fog rajta.~Pedig biz azt a világnak meg kell tudni;
177 4 | összecsapni a kezeit, s azt mondták, hogy ez a Gyula
178 4 | véleményeket építeni.~Az egyik azt mondta; az ilyen speculativus,
179 4 | ládáiban fekszik.~A másik azt állította, hogy nem! Gyula
180 4 | van odahaza.~Mások megint azt fogták rá, hogy tudós nőt
181 4 | olyan alant maradtak tőle, s azt hihették, hogy ennek kellemes
182 4 | megnőtt. Ezek rendesen még azt sem tudták, hogy tekintetes
183 4 | megfogyatkozott: hagyján még azt, hogy e vagyont és tekintélyt
184 4 | esemény, ők meg sem tudták azt.~Ilyenformán találkoztunk
185 4 | ember fejet csóvál erre, s azt mondja: boldogtalan szerelem.~
186 4 | az, akit szeret, grófnő, azt is büszkeségéhez számítá.
187 4 | magának pályakört, ki tudta azt jól, hogy kortársai, ismerősei
188 4 | nagyon jól meg fogja őrzeni azt a titkot, hogy szerelmes,
189 4 | lesz, hogy el ne árulja azt.~Ezek a büszke főurak nem
190 4 | éreztetve a tolakodóval azt a kínzó fensőbbséget, mit
191 4 | férfit, s ő kérdezze akkor azt magától: „Tudnék-e én tehozzád
192 4 | hasonlítani?”~Meglátjuk azt még.~
193 5 | magunkforma jámbor embernek azt mondja a kalauz: „Csak tessék
194 5 | kalauz is.~Egyszer azután azt álmodta Gyula, hogy az ismeretlen
195 5 | az árokba, megálltak, és azt nagyon okosan tették, mert
196 5 | humorisztikusnak találta azt az ötletet; úgy kell a kalauznak,
197 5 | gondolá magában Gyula –, aki azt nézi, hogy mi a haszontalan
198 5 | dolga után él, jól tudja azt, hogy az egészség kapitális,
199 5 | hogy az egészség kapitális, azt tehát épségben kell tartani.~
200 5 | egyik szarvasbőr kesztyűjét, azt széthasította, egyik darabját
201 5 | olyan elégülten mondta ki azt az utóbbi szót, nehezen
202 5 | azonban csak mindenik azt gondolta ismét, hogy majd
203 5 | tudom ám, hogy ön kicsoda.~Azt kitanulhatták kölcsönösen,
204 5 | gróf megjegyezte rá, hogy ő azt saját maga nevelte – magról. (
205 5 | neje nem volt a szobában, azt mondák, hogy a kertbe ment
206 5 | nyájasan fogadta vendégét, még azt is megengedte neki, hogy
207 5 | mekkora űr van a kettő között, azt még eddig a csillagászok
208 6 | annyira szabadelvű, hogy ha ma azt mondanák neki: gyere, pajtás,
209 6 | saját zsebünkből kidobhatjuk azt az összeget, amit így száz
210 6 | dikciókat tudtok tartani, azt hiszitek: ez csak egy új
211 6 | cifra gomb a ruhán; én pedig azt mondom, hogy ez egy egész
212 6 | érje be pirítós kenyérrel; azt sem mondom, hogy asszonyainkat
213 6 | zongorától a guzsalyhoz; hanem azt igenis mondom, hogy a ragyogásról
214 6 | s elég szép feladat, ha azt be tudjuk tölteni jól. Öt-hat
215 6 | közcélra ezer forintot adok, azt mondom neki: itt van, dugd
216 6 | járat egypár hírlapot, már azt akarja, hogy a nevét minden
217 6 | s kapnak az alkalmon, ha azt akarják, hogy a börze asztaláról
218 6 | megadóztathatók? Azután azt sem kell egészen feltenni,
219 6 | Mégpedig saját szerzeményedet, azt a szép hajnalköltét, amit
220 6 | billétszedőnek.~– És ha én azt mondom, hogy magam fogom
221 6 | brúgós. – Kezet ide!~Szilárd azt hitte, hogy a gróf csak
222 6 | mindenfelől. Egy helyen azt mondták, hogy ugyan már
223 6 | egyszerűen kinevettek, s azt mondták, hogy csak tréfálok:
224 6 | majd leforrázott, mikor azt mondtam, hogy a kisasszonya
225 6 | verseket ír a szamár, s azt várta tőlem, hogy azoknak
226 6 | borítékra szabad nézni. Azt a levelet Torhányi úr küldi,
227 6 | levelet Torhányi úr küldi, és azt írja benne: hogy igen sajnálja,
228 6 | lateinerekről. Egyenesen azt akarta velünk tudatni: hogy
229 6 | tyúkszemére léphetek, s azt sem mondom rá, hogy „pardon”.~–
230 6 | kérdi az ember: miért?, azt felelik rá, hja, mert ez
231 6 | lesz már az is, ha el kell azt halasztaniok.~De a gróf
232 6 | környékből; hogy az ki volt, azt megmondom majd a jövő pillanatban;
233 7 | tudta ő, hogy mit kaszál.~Azt már vette észre, hogy fia
234 7 | dugni, mintha már ott őrizné azt a százötvenezer forintot,
235 7 | amikor azután nagyon szerette azt mutogatni, mintha gróf Somlyóháziékat
236 7 | gondolt magában valami jót, azt az ebéd fölötti étvágyáról
237 7 | arcaikhoz. Mit akart ezzel, azt ő bizonyosan nagyon jól
238 7 | ugyan szép fehér keze van.~– Azt nem tagadhatom, Borcz uram.~–
239 7 | tart az etikettre, hogy azt is észreveszi, ha valaki
240 7 | tettem oda.~– Ah! Azzal azt akarja mondani báró úr,
241 7 | saját kalapjának nézte volna azt a kisasszony.~Hölgy-keringő
242 7 | kesztyűt fölvett a földről, s azt megcsókolta, és azután a
243 7 | kegyedé volt. Engedje hát azt a szép kezét megcsókolnom.~
244 7 | kesztyűjét, s a leány nem merte azt keresni. És azután elkezdték
245 7 | nagy, méla szemeivel, s azt kérdé, hogy miért.~Borcz
246 7 | csodálkozva. (Neki mindig azt mondta az apja, hogy azt
247 7 | azt mondta az apja, hogy azt már Borcz uram rég úgy eltakarította
248 7 | arccal karját érinté, s azt mondá neki, hogy egypár
249 7 | hűségünkért nem kívánja azt a kárunkat. Egyébiránt hiszen
250 7 | beszélni. S utoljára még csak azt kelle hozzá hallani, hogy
251 7 | nagyon el van foglalva, azt a napot megjegyzik vörös
252 7 | tárcájába kettős notabene alá.~Azt egyik sem ejti ki a száján,
253 7 | hitte tán Amáliát, hogy azt is elhiggye, mintha egy
254 7 | magának a Duna közepén, azt töltéssel vétette körül,
255 7 | volna a bárót, s bámulatában azt kérdezte tőle:~– Van talán
256 7 | szívvel.~Tudni kell, hogy azt a Nelson-fát akkor fedezték
257 7 | csipkeárus boltja előtt; – ekkor azt mondta a papa: „Mademoiselle (
258 7 | mint amennyire számítottam, azt, íme, most önnek a rendelkezésére
259 7 | addig jönni a boltból, míg azt ott el nem költöttem.~Ludvéghynak
260 7 | zsoké lovagol. És én erre azt feleltem: igen boldoggá
261 7 | a versenyen. És én akkor azt mondtam nagysádnak, hogy
262 7 | képét a báró szívében, aki azt a longchamps-i mezőn úgy
263 7 | az első szóra elfogadta azt.~Azután Torhányi úr a jelenlevő
264 8 | nem maradt ép pad.~– No, azt szerettem volna látni.~–
265 8 | hogy jött ki belőle.~– Azt ugyan derekasan tetted.~–
266 8 | közönséges szokás szerint csak azt szokta játékosnak szidni,
267 8 | lézengett erre-arra; akkor azt mondtam: „Adjatok ide egy
268 8 | fennmarad, az az enyim, azt én írom alá.~– Ej, te bolond,
269 8 | írom alá.~– Ej, te bolond, azt mégis nem kellett volna
270 8 | Somlyóháziékhoz, s átadtam azt a károsultak számára Szeréna
271 8 | megtudja.~– Nem tudhatja azt meg. Akik jelen voltak,
272 8 | hogy hozzád adják?~– Én azt hiszem, hogy szeret.~– Nem
273 8 | hanem hogy hozzád adják-e?~– Azt nem tudom.~– Hát miért ne
274 8 | éppen az kell; ha éppen azt kívánják. Nem hangzanék
275 8 | rám, és amire kértelek, azt el ne felejtsd.~– Micsoda?~–
276 8 | hogy nem megy hozzád. Hogy azt kimondja, az az én gondom
277 8 | kézre fogja a tollat, s ha azt éppen Borcz uram cselekszi,
278 8 | kisasszony, nem elég a kevélynek. Azt gondolja, hogy a kisasszony
279 8 | helyesen tevé a birkás, midőn azt írta a levélre, hogy poste
280 8 | barátai és saját zsebéből; azt nem is sejti, hogy ez a
281 8 | talált, s becsülte benne azt, ami különben nagyon keveset
282 8 | abból él.~Végre egyszer azt is megmondták Szerénának,
283 8 | válaszokat adni.~– A világ azt beszéli; apáink is úgy végezték;
284 8 | valamire tűzve; hanem én azt hivő vagyok, hogy inkább
285 8 | fél bánatpénzt fizet.~– Azt mondják, hogy önnek atyja
286 8 | bánatpénzül, ha ön lép vissza.~– Azt, bizony mondom, meg is fogja
287 8 | napjáig boldoggá tettek volna; azt mondta volna: elvetek magamtól
288 8 | hogy hiszen van út és mód, azt az áldozatot is megkímélhetni,
289 8 | kritikusok akkor, midőn azt hiszik, hogy ideáljukat
290 8 | akiket szeretek, becsülök; azt én mindig megbánom, keserűen
291 8 | hazugság rejlik, emiatt azt hiszik, hogy szívtelen vagyok;
292 8 | hogy gyöngéd közeledésemből azt sejtse, hogy érdekből térek
293 8 | mindent. Volt egy kis kutyám, azt mondták felőle, hogy megveszett,
294 8 | játszom, egész végleheletéig; azt mondták rólam, hogy bolond
295 8 | beletalálom magamat. Csak azt kérdem öntől, olyan nemes
296 8 | van-e önnek, amilyennek én azt hiszem. Képes-e ön úgy elvetni
297 8 | enyimmel találkozott, akkor én azt képzeltem, hogy egy ritka
298 8 | közelítek hozzá, s nem tudnám azt a gondolatot elviselni,
299 8 | akarom venni Szerénát, s azt mondta, hogy tegyem, amit
300 8 | nem szeretek, s ő megérti azt. Hanem szerelmi dolgokban,
301 8 | Gonoszabb ez az elutasításnál. Azt értette meg velem, hogy
302 8 | ellenem valami kifogása. Azt felelte rá, hogy ez egészen
303 8 | emberekkel eligazodni! Más azt mondta volna: oda bizony
304 8 | tud az öreg? Mert hiszen azt, hogy ő országos korhely,
305 8 | kártyás, részeges, tivornyázó, azt ország-világ tudja, azt
306 8 | azt ország-világ tudja, azt nem szükség az öregnek felfedezni.
307 8 | öregnek felfedezni. Tudja azt bizonyosan Somlyóházi gróf
308 8 | is sokszor hallotta már azt; hanem az ilyesmi csak annál
309 8 | a nő előtt. A nő mindig azt hiszi magában, hogy neki
310 8 | nem fognak soká fumigálni, azt fogadom!~Adorján várta,
311 8 | zászlósurak voltak? Vagy azt várja a fiától, hogy az
312 8 | Tudod: egy gróffá, akinek azt mondja minden ember, hogy „
313 8 | ez a derék, okos ember azt mondta, hogy az nem lehetetlen.
314 8 | valami homályos sejtelem azt súgta neki, hogy az a hölgy,
315 8 | leszálljon: nem fogná-e megvetni azt a nevetséges embert, aki
316 8 | kellemes gondolat kitörülte azt a fejéből, hogy az mégis
317 9 | belevont a kondolenciába; akkor azt beszélték, hogy Torhányi
318 9 | angolkertet telepíttetett rá, hogy azt később méltán megillette
319 9 | miatt; Torhányi meg sem érzi azt, egy helyen elveszti, másikon
320 9 | egész.~De hát ki tudhatja azt?~Ki tudhatja azt, hogy mi
321 9 | tudhatja azt?~Ki tudhatja azt, hogy mi van azokban a bezárt
322 9 | Torhányi már régen folytatja azt a veszedelmes szemfényvesztést,
323 9 | napján számláit.~Ki tudhatja azt, hogy vannak egész osztályok
324 9 | kölcsönözhet.~Ki tudhatná azt, hogy Torhányi üzlete már
325 9 | kudarcot elhallgatja, így azt hiszik, hogy mindig szerencsés;
326 9 | veszt e titkos játékban, azt nem számíthatja utána senki.~
327 9 | egyszer– egy szép reggelen azt találják mondani: Torhányi
328 9 | bizonyosan újabban megerősítendi azt; ha pedig az meghiúsulna,
329 9 | fedezheti vidám, önelégült arcán azt a benső nyugtalanságot,
330 9 | szigetre vezető hídon hallja, azt a kínt újítja meg szívében:
331 9 | hanem igazán jó kedve van.~Azt írják neki, hogy Borcz Adorján
332 9 | percig húzza a lemondást, azt remélve, hogy talán nászura
333 9 | hibázzék belőle valami, azt mondom! Mert én mindent
334 9 | az úr kedveért eljöttem. Azt ne mondja, hogy elmaradtam.
335 9 | No, természetesen! Neki azt kell tenni, amit én parancsolok.
336 9 | parancsolok. A gróf úrnak azt kell tenni, amit a birkás
337 9 | maszk volna a képén, amiből azt lehessen olvasni, hogy valami
338 9 | Jobban esett volna, ha azt teszi velem. Dehogy. Megölelt,
339 9 | összecsókolt, per tu nevezett, s azt mondta: „Ne félj, pajtás,
340 9 | grófleány is, húzd rá cigány azt a nótát: „Amin megszerettük
341 9 | ujjai. Én, nagyságos uram, azt hittem, a földbe süllyedek,
342 9 | jó ismerősöm, aki mindig azt kérdezte a fiataltól, aki
343 9 | soha életében sem volt, azt mondta neki, akkor ezután
344 9 | izélj, Csillás! Húzd rá azt a szépasszony nótáját, aki
345 9 | Torhányinál nem létezik. Ha azt hiszi a birkás, hogy a kalmár
346 9 | móringot. Így is jól van. De azt ne higgye senki, hogy Torhányi
347 9 | kulimászos kezű Borcz fejében azt a furfangot, mely túlment
348 9 | vén birkás! Nagyon tudta ő azt, hogy ennek az utolsó órában
349 10| Mulatságos kérdés, mikor az ember azt hiszi magárul, hogy szívesen
350 10| kedélye volt, mint hogy azt kellőleg méltányolni ne
351 10| gazdasszony.~– De ha én erősen azt akarom, hogy az legyek:~–
352 10| három embernek, már ki látta azt? Nagyságodnak haza kellene
353 10| közrendűhöz megy férjhez.~– Azt teheti, hanem akkor az urát
354 10| fogja tartani.~– Miért hiszi azt?~– Mert még az sohasem történt,
355 10| Tán Szeréna grófné akarja azt produkálni?~– Igen. Én.
356 10| nála, meg kell találnom azt az örökös gúnyt, amivel
357 10| Hát a grófné csakugyan azt hiszi, hogy tekintetes asszony
358 10| Tudom. Hanem azért mégis azt mondom, hogy a grófné nem
359 10| No már, kedves mama, azt csakugyan bohóság kegyedtől
360 10| Szeréna grófnét? Az persze azt feleli rá, hogy „hogy az
361 10| türelmetlenül toppantott.~– Akkor azt kérdi a pap: Hát te, jámbor
362 10| gróf címet, s én el tudtam azt hallgatni; pedig, ugye,
363 10| teremnek maguktól. Mármost hát azt is megértheti, miért kérdeztem
364 10| néha belecsapódott a vízbe; azt, ha menekülni nem bírt,
365 10| makacsul magára vitatta azt a meggyőződést, hogy az
366 10| pajtása, kinek ismerjük azt a jeles tulajdonát, hogy
367 10| rá a kertajtóban; tehát azt tette, hogy beizent a kertészlyánkától
368 10| pedig hiszen ő is csak azt akarta, hogy boldog legyen.~–
369 10| hogy sírva fakadjon.~– Én azt hiszem, hogy ez csak tréfa.
370 10| valaki meghallhatná, s azt nem szeretném. Csald el
371 10| tehette, az az ő dolga.~– Azt hittem, ezért hasonlottál
372 10| Erről hallottam, sőt azt is tudom, hogy Adorján Szeréna
373 10| társaság pénzét elnyerve, azt mint önkénytes adakozást
374 10| tartotta meg becsületszavát? Azt majd mindjárt megmondom.
375 10| címet vásárolt, s mármost azt hiszi, hogy pénzét jó helyre
376 10| Akitől ezt meg foga hallani, azt gyűlölni fogja egész életén
377 10| jobban szereti. Nem érti azt senki, hogy ez miért van
378 10| tiszttartóné kockáztatta azt az észrevételt, hogy a grófné
379 11| tiszttartóné mindjárt észrevette azt, s szót is tett felőle Esztinek,
380 11| ülni. Könnyen megtehetné azt a tréfát, hogy a „vett gróf”
381 11| teríttetne. Nem állanám ki azt az iróniát, amivel ott találkoznom
382 11| jut házastársul.”~– Hanem azt gondoltam, hogy inkább nagynénémhez
383 11| A jó asszonyság csupán azt látszott igen illendőnek
384 11| Pozsonyba utazni nagynénjéhez?~– Azt még magam sem tudom. Majd
385 11| De én pedig szeretném azt jó eleve tudni a készületek
386 11| csodálkozik.~– Ah, hiszen én azt nem kívánom kegyedtől, hogy
387 11| kedves grófné, gondolja meg azt, hogy engemet micsoda szégyenbe
388 11| egyedül falatozott. Igazán azt akarta, hogy senkinek se
389 11| szóra: lehet is őelőtte azt mondani: igen korán. A gazdaemberre
390 11| semmi korán.~Szeréna azonban azt hivé, hogy azzal rászedheti
391 11| akarta elkerülni.~Egyszer azt parancsolá Szeréna a kocsisnak,
392 11| bírták elhagyni.~Majd meg azt parancsolá Szeréna, hogy
393 11| Majd felköltöm.~Szeréna azt a tréfás nemét találta ki
394 11| fölött.~Igen mulatságos volt azt látni, amint az álmából
395 11| tért, s az első pillanatban azt sem tudta: égben van-e vagy
396 11| megpihenhetnénk.~– S nem sajnálná ön azt a napot, melyet így elvesztenénk? –
397 11| ajtaját volt felnyitandó, s azt hitte, hogy most már egészen
398 11| hogy most már egészen érti azt a szép arcú szfinxet, akinek
399 11| ha idegen kezekben tudná azt a gyeplőt, melynek hiányos
400 11| szempontból nem várhatván azt, hogy benn a hintóban üljön
401 11| optikai csalódás!~Hanem azt a kis tiszttartó nem tudta,
402 11| visszafordult szekerével; azt határozván magában, hogy
403 11| meleg vize a mosdáshoz, azt hozat elébb. A szobaleány
404 11| Szatmáron lenni, miután a grófnő azt írta, hogy igen komoly ügyben
405 11| mosolygott a kifejezésre, azt hitte, szívéig lát ennek
406 11| Alapos volt e szakítás? Azt énnekem sejtenem se lehet.
407 11| Gyulának a pamlagon.~– Ön most azt gondolja magában: no, iszen,
408 11| hagyhassa el. Megérdemlem, hogy azt gondolja felőlem. Ez büntetés
409 11| világ tisztes rendéből, mely azt írja elénk, hogy a nőnek
410 11| erősebb: – mint egy asszony.~– Azt hittem, hogy ez emberben
411 11| szánt engem; de hallgatott, azt gondolva, hogy ez életben
412 11| szerettem ezt az embert. Azt hittem, ideálomat lelém
413 11| ideálomat lelém fel benne. Azt, kinek megfordított képe
414 11| de lelke mélyében siratja azt, hogy nem talál olyan egy
415 11| látta Szeréna szemeiben azt az elfojtott villámot, amiből
416 11| hölggyel, ön is láthatta azt; egy este találkoztunk vele
417 11| házasságtól visszalép. Én tudtam azt, midőn az ifjú Borcz legelőször
418 11| coeur dame”-nak áldozott. – Azt hittem, könnyelmű, ki megveti
419 11| menyasszonyt megejtsék, elcsábítva azt egy léha kalandornak, kit
420 11| megutáltani vele: és játszotta azt a szerepet teljes öntudattal,
421 11| nehogy a túlsó szobában azt kérdezze valaki, ki jár
422 11| felszakítja a zárt, kitör, és azt fogja mondani azon férfinak,
423 11| oly csendesen, mintha már azt nem kívánná, hogy mások
424 11| valakinek, akiről tudjam azt, hogy amidőn engemet szülőim
425 11| ismerőim közül egyedül ön az.~– Azt az egyet leszámítva, hogy
426 11| kacagni.~– Ah, ha! Ön most azt gondolja magában: imhol
427 11| barátom; nem úgy értettem azt. Én szeretem önt mint testvért –
428 11| házunk táját kerüli, s okozza azt a legjobb, a legangyalibb
429 11| kényszerítse visszaadni azt, amit elvett: ő pedig túlvilági
430 11| hogy „jellem”. Ez megkérdi azt: mit akarsz? Olyan körbe
431 11| szenvedélyek uralkodnak, vagy azt akarod, hogy valaki, akit
432 11| felesége kedveért mágnás, vagy azt, hogy egy grófné legyen
433 11| áll-e a grófnőnek. Volt, aki azt állította, hogy több, mint „
434 11| míg más véleményárnyalat azt állítá, hogy sőt egyenlő
435 11| rendkívüli eset, de ön megérdemli azt, hogy így történjék.~Gyula
436 11| amikor ez így történt, akkor azt fogja ön mondani: Van ennek
437 11| kellett imádkoznia, hogy azt az átkot mind ellensúlyozza,
438 11| kedvesét megvetni tanulta, azt levélben tudassa vele: vakmerően
439 11| láttára összemarcangolni azt.~Egy gyönge asszony! Ilyet
440 11| közajtó kilincsét, hogy azt sarkából kiemelje. Ez nem
441 11| felforralta agyát, hirtelen azt hallá, hogy Szeréna felől
442 11| fel Szeréna büszkén. – Még azt is? – Fi donc!~Azzal végignézte
443 11| selyemkendőbe harapott; azt rágta összevissza.~És azután
444 11| mindenki alszik; és akkor azt képzelé magában, hogy ő
445 11| egyszer hallani? Mért várta azt olyan nagyon? – Sohasem
446 11| Sohasem hallotta többet.~Csak azt hallá, hogy egy idő múlva
447 12| fölött nejével értekezni, azt már csak mindenki meg fogja
448 12| hazautazott; a családi konferencia azt állapítá meg, hogy Máté
449 12| nem hajtatott be. Csak azt várták, míg a lovakat kifogják,
450 12| meg egy pohár vizet.~– No, azt miért ne adnál neki. Milyen
451 12| haldoklik valaki a famíliájából, azt akarja még életben találni.~
452 12| azzal a szándékkal, hogy azt úgy kell előadni, mint jót,
453 12| eseményt kénytelen előadni azt a dolgot, hogy Kalondai
454 12| Pedig hát csak el kell azt rontani.~A grófné szobáin
455 12| sokkal érdekesebbnek vélte azt tudakolni, hogy nem fognak-e
456 12| titkos gépezete volna, mely azt felfelé emelgetné. Hogy
457 12| írtam. Az valóban igaz.~– Azt írta ön benne, hogy Szeréna
458 12| szállni a hintóbul.~– Még azt is hajlandó vagyok föltenni
459 12| mindig nyomomban járt, akkor azt látta, hogy egy hintó jött
460 12| fiatalember ült; – nem: aludt. Azt én felébresztettem pisztolylövéssel.
461 12| a másik akkor…?~– Gyula azt kérdezte tőlem, miért hívattam.
462 12| vezessen szülőimhöz vissza. Én azt az embert, akit fölvettem
463 12| És ez az ember hallgatta azt mind az ajtón keresztül.
464 13| vegyen magának egy gőzhajót, azt valami olyan vízen eleressze,
465 13| kukoricamorzsolásra; hát akkor azt mondanák, hogy vállalkozó
466 13| vállalkozó szellemű férfi; de nem azt cselekedte; ő maga akarta
467 13| korongokat, gerendelyeket; de azt egyik sem tudta, hogy mire
468 13| az ember váltót ír alá. Azt azonban ismét elmulasztá
469 13| a sátoros ünnepre, most azt nem lehet húsz esztendeig
|