Fejezet

 1 1 |      aztán mirajtunk nevettek; utoljára aztán szépen megosztoztunk;
 2 1 |     arca olyan kegyetlen volt; utoljára akkorát csapott vele az
 3 1 |        belesült a részletekbe; utoljára, pro coronide, úgy rátaposott
 4 2 |    ki-ki magának; minden ember utoljára mondja meg, hogy mennyit
 5 2 |         Haha! Mi az az árenda? Utoljára is Borcz úr csak árendában
 6 3 |      sem ment a lánynak többé, utoljára csupa commoditásból egészen
 7 3 | másikra mind halaványabb lett: utoljára őérte is eljött az a tavaszi
 8 3 |        hogy őrjöng utána, hogy utoljára a szegény nagynéni maga
 9 3 |      el nem fogja hagyni, hogy utoljára is Bertalannénak lehetetlen
10 4 |  gyalázat, mint a renegát. Így utoljára még megmarad két kis jószágocska
11 4 |      is akadt puskája hegyére. Utoljára már nem maradt semmi vad
12 7 |       tudott volna beszélni. S utoljára még csak azt kelle hozzá
13 7 |       vajon melyik fog közülök utoljára nevetni?…~      ~Amália
14 8 |     milyennek mondja magát, és utoljára – hogy hiszen van út és
15 8 |        kérje a leánya kezét. S utoljára ez is csak annyit tesz,
16 11|     erő; nem volt férfi többé; utoljára leroskadt térdére, az áruló
17 12|   sehol bele nem tudott nézni, utoljára aztán csak úgy találomra
18 12|        széna, azután az abrak, utoljára a víz, azután még egy kis