Fejezet

 1 1 |        tiszttartónénémhez, ott mindent megtanulhatsz.” Meg is tanul
 2 1 |      Meg is tanul a lelkemadta mindent, s fogadom, hogy egy esztendő
 3 1 |    felőlem? Elmondtak ennek is mindent? Leírtak-e előtte mint valami
 4 2 |      Torhányi!~S azzal, mintha mindent a legjobban rendbe hozott
 5 6 |      dicsőségében, s ne bízzon mindent földbirtokosai buzgóságára,
 6 7 |       hogy ha jó kedvében van, mindent vásárol. Tavaly is hogy
 7 8 |        volna: elvetek magamtól mindent, amit kívüled bírhatok,
 8 8 |      azért vakon tudok áldozni mindent. Volt egy kis kutyám, azt
 9 8 | Képes-e ön úgy elvetni magától mindent, amit szerethetne, azért,
10 9 |    valami, azt mondom! Mert én mindent tudok, hogy mi van benne.
11 10|       s azután mondj meg nekem mindent, de mindent, hogy mi véleménnyel
12 10|    mondj meg nekem mindent, de mindent, hogy mi véleménnyel van
13 11|      megöl; de miután most már mindent tudok: ő van meghalva –
14 12|     grófné is tőlem tudjon meg mindent. No, ha most innen ki nem
15 12|   akiknek talán nem is kellene mindent hallaniok, ez aggodalmas
16 12|     bácsi. Én már megvallottam mindent. Ha ön volt az, ki az ekhós
17 12|     aztán Málai Máté is értett mindent.~– Hát ugye, hogy van okunk
18 13| mestereknek, azoknak sem látni mindent, csak éppen ami rájuk volt