bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | falutól a másikig utaznak; – és végre előfordulható kalandoknál,
2 1 | tüdőgyulladást kapott, és két nap alatt belehalt.
3 1 | hanem hazament Gödényházára, és soha ki nem mozdult onnan
4 1 | senkit, sőt, fiatal leányok és leányos anyák minden közeledő
5 1 | akárhány szép asszonnyal és leányfélével táncolt, egyre
6 1 | szakában otthon ül a jószágán, és tüzesen gazdálkodik; napokig
7 1 | közeléből ered, mely gyümölcsös- és fenyvesből áll, s melynek
8 1 | részt, melyet a parancsolás és engedelmeskedés elve helyett
9 1 | volt ez, huszonöt békében és szeretetben eltöltött év
10 1 | vendég jött össze a vidékről, és még többre vártak, amit
11 1 | fertelmes bő zubbonyokba és puliderekbe öltöztetett;
12 1 | Dráva, oda felugorjék, és onnan vigyázza meg a vendégek
13 1 | álarcozva bunkákkal, sipkákkal és bajuszokra ragadt zúzmarával.~–
14 1 | megcsókolá ábrázatjaikat jobb és bal felül, nem törődve szakállaik
15 1 | volt az első a háznál, első és legtekintélyesebb lak: a
16 1 | bizonyosan fánkot süt, és ha beszélnek hozzá, nem
17 1 | arca becsületes, nyílt, és nem ígér többet, mint amennyi
18 1 | kinevelték a mindenféle nevelők és professzorok, akkor azt
19 1 | festeni, zongorázni, énekelni; és azért mégsem tudsz semmit,
20 1 | rajta minden ember, ifja és véne, s jövő esztendeig
21 1 | állt egy csoport öregúr és fiatalember, vegyest; nemigen
22 1 | hasonló színű magyar nadrágot és ezüst sarkantyús csizmát;
23 1 | sűrű volt, mint a kefe, és olyan apróra nyírva; gyakran
24 1 | a borotva, sima volt az, és eleven piros, s mikor nem
25 1 | azzal az ernyős sipkával és hosszú nádpálcával a kezében… „
26 1 | sőt elkezdett kacagni, és verte az öklével a támlát,
27 1 | tudjon elbeszélni valamit, és úgy tudjon nevetni rajta.~
28 1 | volna, bársonygallér nyakán és hajtókáin, mellénye vörös
29 1 | Meglehet, hogy azért igen derék és kitűnő emberek. Meglehet,
30 1 | társaság csoportozatainak, és viszont.~– Itt van ez a
31 1 | tiszttartóné. – Ha a mankók és a zselleszék is tudnának
32 1 | vendégeit bemutatva neki, és azoknak őt.~– Ez az én kis
33 1 | oda.~Mikor Torhányi urat és Borcz Adorjánt egymásnak
34 1 | orrára; s azért Torhányi úr és Amália kisasszony és Borcz
35 1 | úr és Amália kisasszony és Borcz Adorján engedik magukat
36 1 | társaság többi tagja, férfi és nő, összefogózva keringett
37 1 | fordítottuk másra a tréfát, férfit és lányt kiválasztánk: ez a
38 1 | kártyázunk, politizálunk, és azután megint újrakezdünk
39 1 | újrakezdünk táncolni, kártyázni és politizálni; nem játszik
40 1 | már Cecil grófkisasszony és Eszti is előkerültek, végezve
41 1 | különböztek egymástól, mint a föld és a tenger: Eszti barnapiros,
42 1 | elárulták, felszökött helyéből, és el akart futni.~Eszti utána
43 1 | Eszti utána futott, elfogta, és visszahozá.~– Oh, kedves
44 1 | megkérdezgették egymástól: ki ő, és honnan jött?~Senki sem ismerte;
45 1 | amennyi kell, hogy a zeller és petrezselyemgyökér édes
46 1 | is érdekes elnézni: Eszti és Cecil alattomban hogy szakítják
47 1 | minden mozdulatából báj, erő és kellem tűnt ki. És ő azt
48 1 | erő és kellem tűnt ki. És ő azt tudta jól; úgy tudott
49 1 | sötét volt, a táj elhagyott és laktalan, a paripa ösztönszerűleg
50 1 | keresztültörtetett berken és bozóton, s eléje került.~–
51 1 | haraggal, azzal átugrott rajta, és ügetett tovább; olyan büszkén
52 1 | gyöngéden ráüt kezével, és azt mondja neki:~– Eredj
53 1 | tüzet rakott a kandallóban, és jó éjszakát kívánt, valószínűleg
54 1 | azután szobájába ment, és aludt tovább; – a másik
55 1 | egyszer csendesen megállt, és lehajtotta fejét.~Csakhogy
56 1 | felében pedig táncoltak és muzsikáltak. Ámbátor azonban
57 1 | ezüstmenyegzője volt ma, és ámbátor ezüstsarkantyús
58 1 | csizmában kimenni az udvarra, és sorra vizsgálni az istállókat:
59 1 | nyitotta volt ki? Benéz, és látja, hogy oda is van egy
60 1 | aki megjártatta a paripát, és abrakot adott neki; de nem
61 1 | tettem vele – szólt a hölgy, és most már nem nevetett; most
62 1 | feleltem rá: „Nem szeretem!”, és eltaszítottam a kezét magamtól,
63 1 | eltaszítottam a kezét magamtól, és lenéztem az egész világ
64 1 | tenyerébe. – Ő sírt miattam? És nem vádolt, nem kárhoztatott,
65 1 | egyaránt félne az igentől és a nemtől.~– A nagyságos
66 1 | előtte mint valami őrültet és rémületre való példát? Vagy
67 1 | hogy egy évig maradjon itt, és tanuljon háztartást a jó
68 1 | valószínűleg nyoszolyóleány; és most viszik a táncba. No,
69 1 | lehetett belépni egy téli és egy nyári ajtón keresztül,
70 1 | órában éppen nem várt reá. És különösen nem nagy örömét
71 1 | találta abban, hogy Szeréna és Cecil éppen itt jőnek össze.
72 1 | filius prodigus; aki anyjának és mostohaapjának sok gondot
73 1 | tiszttartó vendégeié volt.~És ez a különös teremtés mégis
74 1 | szeles volna, sokkal több báj és kellem van benne, mint bármelyikben;
75 1 | bármelyikben; nem fárasztó, és mégis mulatságos. Várj,
76 1 | szökellni, így fordulni el és ismét vissza a táncos felé,
77 1 | Eközben valami igen közönséges és nagyon természetes tünemény
78 1 | próbál húzni, mint magyar- és lengyelt, most maga parancsolta
79 1 | kellett azt, hogy eltanulja. És az első csábító pár ragadta
80 1 | Nemsokára minden férfi és hölgy lejtett utánuk a sorban,
81 1 | sorban, tipegve, szökdelve és bukdácsolva, kinek hogy
82 1 | bele volt bolondulva apraja és nagyja.~De bizony tiszttartóné
83 1 | legelőször táncolták erdélyi és magyarországi táncosok.~
84 1 | elfoglalva, ő elhagyta a teremet, és lakosztályába sietett. A
85 1 | huszonöt évvel mint menyasszony és vőlegény megnyitották a
86 1 | mélázva egy szögletben, és nem ügyelt semmire; pedig
87 2 | amennyiből valamennyi pajtát és csűrt felépíthetett, addig
88 2 | lakóház, melyik a béreslak és a birkaakol.~Udvarnak híre
89 2 | való, azt megbélyegezni és beoltogatni, amelyik eladni
90 2 | bicsakkal metszve egyenest és görbét a rovásfára.~Innen
91 2 | lenni dolmánya, mellénye és homloka lassankint, hogy
92 2 | kirázhatlan szénapolyva- és bogácsmaradékkal; arcával
93 2 | tekintetes Torhányi András úr és a kisassszonya.~A birkás
94 2 | esztendőre, olyan valószínű és lehetséges, hogy nemes Borcz
95 2 | avult tehénszőr, az ágy és pamlag alja tele volt nyirkos
96 2 | dohánycsomagokkal; az almáriom és még egynéhány polc a gerendákig
97 2 | egy vaslapockán parazsat, és behintve azt köménymaggal:
98 2 | itt elhagyta a szót, és vállat vonított.~Torhányi
99 2 | Erre való itten az ész – és azzal homlokára kopogtatott
100 2 | kettő ismerte a vásárt, és ma szokatlanul engedékeny
101 2 | az alkun, mintha a gyapjú és a pénz csak olyan limlom
102 2 | alkudozásra való talentumát és erélyét.~Torhányi úr le
103 2 | igazsággal egyezzünk meg.~És azzal nyájasan megszorítá
104 2 | az úr pedig csak burger, és a kisasszonya csak burgerkisasszony.~
105 2 | bőrpamlag egyik szögletébe, és csinált mármost a másik
106 2 | uram, ki most már a krétát és a kormot igen szépen iparkodott
107 2 | az örömére annyi bárányt és kappant, hogy elég lett
108 2 | ették az iszonyúan kozmás és paprikás ételeket; miktől
109 2 | állhatatos szív, szelíd és ártatlan. Amália úgy tesz,
110 2 | én móringoltam százezer és ötvenezer forintot, amit
111 2 | Azzal felállt Adorján, és menni készült saját szobája
112 3 | minden percét igénybe veszi, és akinek fél nem mondhat,
113 3 | Borcz uram haszonbérli, és meg is venni fenyegetőzik.~
114 3 | mely a bőrt felfrissíti és selyemtapintatúvá teszi,
115 3 | biztosítja hangjának tisztaságát és kellemes ércét; arra hat
116 3 | este bekenik, hogy fényes és göndör legyen, azután a
117 3 | után, mind megannyi elő- és utóvigyázati szer, miket
118 3 | magát dragée antecibum- és pátes digestives-ekkel;
119 3 | fejét, mi volna ízletes és egészségére váló ennek a
120 3 | kapott, számtalan delnőt és kisasszonyt mulattatni,
121 3 | csupáncsak annak éljen, és senkivel mással ne törődjék.
122 3 | senkivel mással ne törődjék. És méghozzá egy olyan jámbor
123 3 | tehát, hogy egy ily jámbor és együgyű férfiút, aki a világon
124 3 | magának, gróf Somlyóházi és egész családja olyan ellenségének
125 3 | hirtelen meghűtötte magát, és meghalt. Mikor aztán Lipót
126 3 | magát, ápolta szakállát és hajfürtjeit, gondja volt
127 3 | fogainak épségére, gyomrára és tyúkszemeire; nagyobb dolgokkal
128 3 | már oly önfejű, szeszélyes és makacs volt, hogy kifogott
129 3 | szóval próbálta őt illetni, és arra Szeréna sírva fakadt,
130 3 | ki egykor oly kedélyes és vidám volt, mennyire megváltozott,
131 3 | Szerénáé, mindezeken túljárt.~És íme egy napon Szeréna azzal
132 3 | is meg fognak haragudni, és ő maga is haragudni fog
133 3 | találkozni, forduljon vissza, és kerüljön más utcára. Ámde
134 3 | csak a férfiak értenek, és végre úgy elhitette vele,
135 3 | hogy mennyire szükséges és elkerülhetetlen dolog Szerénának
136 3 | régi ellenségeskedésnek, és hogy remélhető, miként Lipót
137 3 | hitetni, annyira szépen és meghatóan adta elé azokat
138 3 | azt nevetségessé tegye, és csúfságot kövessen el vele,
139 3 | soha el nem felejt neki, és amellett nem gondolt rá,
140 3 | megrémíti anyját, mostoháját és minden rokonát, és átalán
141 3 | mostoháját és minden rokonát, és átalán mindenkiben milyen
142 3 | de itt megáll az esze, és nem tudja, hogy mit csináljon;
143 3 | grófné pedig ágynak feküdt, és meg akart egy huszonnégy
144 4 | Gyula; apja alispán volt, és nagy szerepet vitt a politikai
145 4 | Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr eszmére vetemedett,
146 4 | azt a pályát, melyen apja és ősei haladtak; nem akar
147 4 | politikai tekintélyének és apai hatalmának egész súlyával,
148 4 | okos dolgokat beszélt neki és olyan nyugalommal, hogy
149 4 | mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki most
150 4 | Lássa, édesapám, a hír és dicsőség a mi családunk
151 4 | ezen a téren mindenki fél és méltán, mert nagyon sűsű
152 4 | embernek, ki a munkához ért és kedvvel lát, nagy kelete
153 4 | következett. Még Bécsben volt, és tanulmányai utolsó évi folyamát
154 4 | mérleget készíteni az aktívák és passzívák mibenléte felől.
155 4 | számot arról, hogy mije van és mivel tartozik?~Gyula összevetéséből
156 4 | pontos számítás szerint 4 és 1/2 procentet hoz be, a
157 4 | mellett: Burjános; ott ésszel és szorgalommal újra lehet
158 4 | hogy Gyula még a burjánosi és vaczkói jószágrészeket megmenthetőknek
159 4 | mert az egyik csupa erdő és kősziklás hegy, a másik
160 4 | mocsár, amiben vadkutya terem és semmi más; azokból nem tudom,
161 4 | rossz föld a világon. Követ és fát pénzzé lehet tenni,
162 4 | egymással adomázva, politizálva.~És mármost ő többet ottan nem
163 4 | leírására három szám elég, és így az ezresbe nem megy
164 4 | hidegvérrel hallgatta az élceket, és mérnöki flegmával nivellírozott
165 4 | flegmával nivellírozott tovább. És addig nivellírozott, addig
166 4 | nyomban mellette volt a másik és a harmadik cölöp, s odább
167 4 | embereinek, hogy menjenek ki ide és ide a megjelölt pontokra;
168 4 | egyet, hanem egy egész sort és alatta megint egy másik
169 4 | odaért, levette kalapját és az égre nézett.~– Miért
170 4 | elégedve. Igen kevéssel beérte, és igen sokat dolgozott; csekély
171 4 | evett egyebet kenyérnél és szalonnánál, asztalán soha
172 4 | legprózaibb ember a kerek földön, és mégis – előre merem mondani,
173 4 | elterülve, melyen semmi fű és nádszál nem zöldült, az
174 4 | behúzva, összegubancolt nád- és fűgyökér, száradt hínár
175 4 | fűgyökér, száradt hínár és aszu-páfrán embert elnyelő
176 4 | igazán tenyészhetett vadkutya és hétfejű sárkány, amennyi
177 4 | a lángnak, s míg körüle és alatta minden hamuvá ég;
178 4 | rókák, farkasok, vidrák és hiúzok falkái hasztalan
179 4 | valami pokolbeli zsivaj és ordítás hallatszani a sziget
180 4 | egy-egy nap több farkast és vidrát lőtt le lábáról,
181 4 | éjszakánkint, azok ott is vesztek – és nem nagy kár értük.~Az elhamvadás
182 4 | körülültette fákkal egész birtokát, és azontúl nem szorult többé
183 4 | nem szorult többé senkire; és azontúl nem nevette többé
184 4 | mindenütt élet, elevenség és gazdag tenyészet.~És mindezt
185 4 | elevenség és gazdag tenyészet.~És mindezt semmiből állítá
186 4 | állítá elő egy ifjú értelem és kitartó erő.~Ez az átváltozott
187 4 | költemény, s aki ezt kigondolta és létrehozni bírta, a legköltőibb
188 4 | költeni ott, ahol kell, és takarékos lenni a maga helyén.
189 4 | specificum, a vis centrifuga és centripeta tanait, bizonyosan
190 4 | hanem csak kalkulálnak és méregetnek.~Egyszóval Gyulán
191 4 | beékelve, kietlen bükk- és fenyőerdők tája, miket a
192 4 | s odább megy. Minden ok és belátható cél nélkül egész
193 4 | mindenféle barna, veres és lilaszín köveket talált,
194 4 | nyúljanak, amit ő ott ásott és kipécézett. – Ugyan kinek
195 4 | felment Pestre, onnan Győrbe és Bécsbe; végre Bécsből írt
196 4 | tárgyról fecsegni a kolozsvári és nagyváradi kaszinókban,
197 4 | hozományát is, ami még az apák és nagybátyák ládáiban fekszik.~
198 4 | zavaró akadály a sok munkával és spekulációval elfoglalt
199 4 | aki rettenetes aequatiókat és logaritmusokat ki tud számítani,
200 4 | tartja egyébnek a gazdasági és technikai gépek sorozatában
201 4 | ő maga is komolyan hitt, és nem bírt magában tartani,
202 4 | az öreg Fehér vagyonában és tekintélyében úgy megfogyatkozott:
203 4 | még azt, hogy e vagyont és tekintélyt az ifjú sokszorosan
204 4 | történhetett akármi nagy és rettenetes esemény, ők meg
205 4 | találkozásnak, ami közte és az ifjú Somlyóházi grófkisasszony
206 4 | lélek egymást megszerette. És bizonyosan igazunk volt
207 4 | titkot, hogy szerelmes, és rajta lesz, hogy el ne árulja
208 5 | azáltal, ha megszólítja; és micsoda nyelven beszéljen
209 5 | útitársának vannak-e tyúkszemei, és érzékenyek-e; azután szépen
210 5 | odakünn a bakon a kocsis és kalauz is.~Egyszer azután
211 5 | kocsit az árokba, megálltak, és azt nagyon okosan tették,
212 5 | kalauznak, minek aludt el! És szerencsésen sikerült a
213 5 | magáét, a kalauz magához tért és feltápászkodott.~– Mármost
214 5 | ahelyett, hogy szitkozódott és jajveszékelt volna.~– Melyik
215 5 | hol az emelőgép?~A gróf és Gyula kifogták a lovakat
216 5 | bárkát, a beteg kalauzt és kocsist beültették a hintóba,
217 5 | hintója várta; ő arra ült, és másfelé ment, a gyorskocsi
218 5 | gyorskocsi lovat, kocsist és kalauzt váltott, Gyula nem
219 5 | Tett magának annyi időt és pénzt félre, hogy egészsége
220 5 | zárcsappantyújára, s azontúl folytonosan és szakadatlanul lövellt a
221 5 | tüzet elfojtani. A gróf és Gyula egyformán lucskosan,
222 5 | sajnálkozott, hogy az iskola és a paplak is leégett.~A gróf
223 5 | masiniszta.~Amíg a gróf és Gyula a sz…i fürdő felé
224 5 | haladtak, valami tíz kocsival és hintóval találkoztak szemben,
225 5 | óra múlva szörnyű kormosan és lucskosan térnek vissza
226 5 | megtudni, hogyan énekel és zongorázik egy grófkisasszony,
227 5 | aztán akárhogy énekeltek és zongoráztak, annyi bizonyos,
228 5 | maga előtt; két leányáét és Gyuláét, kik az első tekintetre
229 6 | magunk menjünk fát vágni és kapálni, bizony mondom,
230 6 | császárnál.~Ezekkel együtt a gróf és a kisasszonyok szépen kifőzték
231 6 | zongora mellett játékban és énekben tanúsítható képességének;
232 6 | alatt három pamlagra ült le, és ugrott fel újra. – Tudom
233 6 | nem lesz különbség köztünk és jobbágyaink között egyéb,
234 6 | Mert kényelmesebb, olcsóbb és tartósabb, mint a miénk.
235 6 | gróf is járjon darócban, és fogja maga az eke szarvát,
236 6 | publikummal, mint az útcsinálás és adófizetés. – Mindenre,
237 6 | kontribuálni; nem szabad és nem lehet annak többé egyesek
238 6 | protektori szerepet letettük, és beálltunk a nemzet közmunkásai
239 6 | mondd senkinek, hogy kaptad, és meg ne próbáld köszönni,
240 6 | mert kevélyebbek, hiúbbak és rátartóbbak pénzük miatt
241 6 | áldozatoknak nevezze.~– No, és hadd nevezzék annak – vágott
242 6 | Pedig általa él irodalom és művészet. Ön nem találja
243 6 | tapsolónak vagy billétszedőnek.~– És ha én azt mondom, hogy magam
244 6 | biztosítva lett volna templom és torony, most kárpótolnák
245 6 | mindig hamisan énekel, és ütenyről nincs fogalma;
246 6 | meg is örült neki nagyon, és rögtön megígérte a közreműködést,
247 6 | levelet Torhányi úr küldi, és azt írja benne: hogy igen
248 6 | mint ahogy a színpadi bárók és grófok szoktak beszélni (
249 6 | Tudom jól, hogy ön is iparos és spekulál; s én az iparnak
250 6 | spekulál; s én az iparnak és spekulációnak nem vagyok
251 6 | vagyok ellene; sőt ha ésszel és becsülettel viszik a kettőt,
252 6 | szédelgőket; ezeket a senki- és semmiembereket, akiknek
253 6 | programot nagy komolysággal és jó tapintattal, s másnap
254 6 | fürdői család, gavallér és mulató vendég kapott meghívó
255 6 | gúnyolódók, kötekedők tapsoltak és éljeneztek, csakúgy rengett;
256 6 | építhettek belőle iskolát és paplakot.~Ilyen ez a mi
257 6 | mulatságra pedig Torhányi úron és kisasszonyán kívül csak
258 6(1)| kifejező, ha pusztán énekelnek és muzsikálnak benne; ha pedig
259 6(1)| versenyez – ha versenyez – és nem a hangerő.~
260 7 | valónak tartá, hogy ember és barom meg ne ázzék; aki
261 7 | alatt is meg kell hálni.~És most egyszerre palota!~Pedig
262 7 | mezei mulatságra az ő – és Amália kedveért: Borcz uram,
263 7 | napján tehát Torhányi uramon és kisasszonyán kívül nem jelent
264 7 | meghívását, ámbátor a legszépe és legjava mégis eljött; de
265 7 | ünnepélyt akar tartani: nagy és fényes ünnepélyt. Ha el
266 7 | jöttek a sz…i nagyságos és méltóságos urak, itt lesznek
267 7 | itt lesznek a tekintetes és nemzetes urak, környékbeli
268 7 | meghívott komposszesszor urak és asszonyságok mind jelen
269 7 | becsületes, hanem kissé ráncos és naptól megsütött arcot,
270 7 | tisztességes főkötőt, előre és hátrafelé csapottat, s frizurákat,
271 7 | udvarolni.~Azzal nagy nevetgélve és hunyorgatva ismét elhagyta
272 7 | suttogni.~A táncterem jázmin- és rododendronbokrokkal volt
273 7 | földről, s azt megcsókolta, és azután a kalapjába tette.
274 7 | ami sohasem volt szokása, és vesztett nagy pénzeket olyan
275 7 | csak polyva volna.~A báró és Amália pedig most rnár félénk
276 7 | leány nem merte azt keresni. És azután elkezdték egymást
277 7 | Három-négy pompásan szőnyegezett és díszesen bútorozott szobán
278 7 | nekünk nagy kárunkra volna. És én remélem, hogy nagyságod
279 7 | ezen az éjszakán Amália és a báró nem hunyhatták le
280 7 | lehet most az öreg Borcz és a menyasszony apja, különösen
281 7 | vőlegénye ennyire figyelmetlen, és mégis mind a hárman úgy
282 7 | érdekelné.~Az öreg birkás és a kalmár a kávés reggeli
283 7 | annyi drága cukrot, rumot és tejszínt belevesztegetett,
284 7 | násznagyait kölcsönösen dicsérni és magasztalni, s bámulnak
285 7 | nevetni?…~ ~Amália és a báró a kastély parkjában
286 7 | odafenn a zugban üzletről és számokról értekeznek.~–
287 7 | amiknek pompás levelük és viráguk van, egy kis liget
288 7 | Kegyed meg volt lepetve, és elmosolyodott rá.~– Igen,
289 7 | igen, már emlékezem.~– És azután kegyes volt nyájas
290 7 | veres sapkás zsoké lovagol. És én erre azt feleltem: igen
291 7 | illett félrefordítani arcát, és szemérmesen elpirulni.~–
292 7 | szemérmesen elpirulni.~– És nagysád szimpátiája csodálatos
293 7 | nyerte el azon a versenyen. És én akkor azt mondtam nagysádnak,
294 7 | mostani találkozásunkkor; és nagysád nem emlékeznék énreám
295 7 | nagysád nem emlékeznék énreám és azon jelenetre ott a longchamps-i
296 7 | hogy rátalált a báró úrra és Amália kisasszonyra a ligetben,
297 7 | mind meginvitálta fejenkint és személyválogatás nélkül
298 7 | miután saját úri háza a Rába és Duna összeszakadásánál van
299 7 | összecsókolóztak vendégek és nászurak, elbúcsúztak egymástól
300 7 | elbúcsúztak egymástól külön és összesen, ki-ki rátalált
301 7 | ment, amerre lakott, a báró és Torhányiék vissza a sz…i
302 7 | nagyon jól megy.~Vőlegény és menyasszony szíve olyan
303 8 | szép. Én közepett ültem, és úgy tapsoltam, hogy előttem
304 8 | tapsoltam, hogy előttem és mögöttem nem maradt ép pad.~–
305 8 | papirost; adjatok tintát és tollat; mondja meg őszintén
306 8 | érzékenyülve, ő is odajött, és megszorította a kezemet;
307 8 | a birkás fia egy gróf, és menye egy grófkisasszony.~–
308 8 | abból, csak bízd őket rám, és amire kértelek, azt el ne
309 8 | papirost készített levélnek, és leült írni.~Levelet írni
310 8 | ráismernének az írásomra, és rögtön elcsapnának innen.
311 8 | bosszút állva magadért és másért; de minthogy egyik
312 8 | összeget gyűjtött össze barátai és saját zsebéből; azt nem
313 8 | műveletlen, durva, iszákos és a többi.~Ettől azután egészen
314 8 | ellenvetéssel, ahogy magához és Adorjánhoz legméltóbbnak
315 8 | az ára szállhat lejjebb és alább; a visszalépő fél
316 8 | ebben igazat mondott.~– És igen szép nő – folytatá
317 8 | mondják, hogy jó is, és igen mívelt.~– Nem tagadok
318 8 | milyennek mondja magát, és utoljára – hogy hiszen van
319 8 | utoljára – hogy hiszen van út és mód, azt az áldozatot is
320 8 | hogy bosszút álljak rajta, és bosszút álltam. Megítélt
321 8 | megkértem Szeréna kezét.~– No, és nem volt haragos a gróf?~–
322 8 | velük haragosan, börtön és kancsuka pedig sohasem divatozott
323 8 | úgy neveltem gyermekeimet, és nem volt okom megbánni:
324 8 | mostohaleányom igazán szeret és ragaszkodik hozzám, bárha
325 8 | Engem igazán szeret. – És itt Adorján elhallgatott,
326 8 | én pedig nem vagyok az, és ő nem tudja, hogy az mind
327 8 | nélkül szemébe mondani; és bizonyosan Szeréna is sokszor
328 8 | gondolat, hogy kacagott rajta, és egészen nekipirult.~Adorján
329 9 | gyapjút, délgyümölcsöket ad és vesz; váltókat eszkomptál,
330 9 | hitelpapírokkal nyerészkedik, és az mind jól üt be neki:
331 9 | busásan adózott minden szép és nemes célra.~Torhányi úr
332 9 | ámítás itt. Ámítanak a ki- és berakodó hajók, a társzekerek,
333 9 | legalább az üzletvilágban.~És a pompás sziget a Duna közepén,
334 9 | várnak reá hosszú levelekkel, és azután nap múlik nap után,
335 9 | csőszházzal a szögletben.~És végre a termek pompája,
336 9 | pompája, a roppant ezüst és arany készlet és a hamis
337 9 | roppant ezüst és arany készlet és a hamis gyémántok Amália
338 9 | szereti, – aki mást szeret; és akit ő gyűlöl.~Ah, de íme,
339 9 | megtartani.~Torhányi úr kétség és remény közt nézett leendő
340 9 | Következett a kézszorítás és összecsókolózás.~– Meg tetszett
341 9 | az ember – a hasznáért.~– És a gyermekei boldogságáért –
342 9 | kívánhatok. Olyan szép vagyon, és hozzá egy gróf.~– Egy gróf,
343 9 | én ehhez ragaszkodom.~– És Adorján gróf is? – kérdé
344 9 | nekem tálaltasson elébb és valahol külön; úgysincs
345 9 | Amitől ugyan minden égi és földi hatalom őrizzen meg! –
346 9 | fulladva a nagy sietésben, és nem hiszi, hogy maszk volna
347 9 | belőle közbotrányt.~– No, és erre a szóra kivetette önt
348 9 | senki, mint Torhányi úr és Ludvéghy báró.~A báró csak
349 9 | birkásnak neveztem őket, és nem sokat fogom magamat
350 9 | grófi rangot vett magának, és így tudni fogja, hogy a
351 9 | találta ki a bosszúállásnak és az ártatlanság védelmezésének. –
352 10 | egy embernek, aki szeret, és akit szeretek. Ezért nem
353 10 | lehet tekintetes asszony, és lehet igen boldog.~A tiszttartóné
354 10 | fog lenni?~– Igen. Hiszem és akarom!~– Nono! Ez az „akarom”
355 10 | rajtam függ.~– Vajon?~– Atyám és anyám nem tettek ellenvetést.~–
356 10 | szokott ünnepies pompával és díszességgel menjen véghez.~
357 10 | kis virgonc aranyhalak. És Szeréna olyan szívtelen
358 10 | lord Evendale… (Csupa gróf és herceg, aki könnyen jutott
359 10 | Comtesse, mylord! Báró és gróf! Hahaha! És még hybridumok
360 10 | mylord! Báró és gróf! Hahaha! És még hybridumok is! Hahaha!~
361 10 | haragos hahotával. – Grófok és hercegek; egy forint 30
362 10 | Nekem éppen semmi sincs.~– És mégis kerülöd?~– Utálom.~–
363 10 | Ah, ez rút dolog!~– Ugye? És annyival rútabb, hogy a
364 11 | gazdaemberre nézve nem kezdődik és végződik a nap; az ébren
365 11 | az ember, ha jól aluszik és felzavarják; egy ugrással
366 11 | öntül, hogy szót fogadt, és elém jött.~– Különben is
367 11 | szavamba került az alispánnál. És nagysád?~– Az enyim is velem
368 11 | s tiszttartó uram látta és szemlélte az egész rövid,
369 11 | könyve XXIV. részének 63. és következő verseiben olyan
370 11 | bevezeti anyja sátorába, „és szereté vala őtet”.~A kis
371 11 | azon túl az ég csillagos és fekete.~Akik tudják, hogy
372 11 | keresni, hol még nincs cenzúra és lapbélyeg, hanem csak azért,
373 11 | ahol másodszor is aratnak.~És akik tudják, hogy mi az,
374 11 | hogy mi az, mikor vőlegény és menyasszony találkoznak
375 11 | hogy az sem egyéb, mint köd és pára; földi gőzjelenet,
376 11 | pillanatokat, midőn egy szép és szeretetreméltó hölgy gondtalanul
377 11 | megnézhette haját a kézi- és faltükör összeműködő segélyével,
378 11 | a kulcslyuknál volt már, és látta belépni a szobába –
379 11 | sietett eléje, amivel régen és őszintén óhajtott ismerősöket
380 11 | sejtheti: ki akarok atyámmal és anyámmal békülni.~– Engedjen
381 11 | önfejem szerint tettem, hiba és tévedés volt, s ígérve,
382 11 | életrendszert egyszerre, egy férfiét és saját magáét. Hogy törte
383 11 | szívén atyja gúnymosolyát és anyja hidegségét. Ah, uram:
384 11 | határozottan visszalépett, és soha a felbontott viszonyra
385 11 | magát megutáltani vele: és játszotta azt a szerepet
386 11 | tettetett nyomorékság mellett. És én ez idő alatt folyvást
387 11 | folyvást jegyben jártam vele, és álmodtam őt magamban egy
388 11 | benső valójában mutatá föl, és mellé csendesen lenni, lélegzetet
389 11 | beszélnek.~Egyszer a düh és szégyen annyira vitte, hogy
390 11 | felszakítja a zárt, kitör, és azt fogja mondani azon férfinak,
391 11 | hogy jobban hallhasson.~És azután mentül többet hallott,
392 11 | térden állva lehete nézni. És aztán térden állva nézte
393 11 | a hídon keresztülmegyek, és arra gondolok, hogy most
394 11 | önmeggyőződése előtt is kimentett, és akiről szülőim tudják, hogy
395 11 | senki sincs ilyen. Távol és közel ismerőim közül egyedül
396 11 | Gyula nagyot sóhajtott, és nem felelt; hanem lesütötte
397 11 | hanem lesütötte a szemeit, és kerülni látszott Szeréna
398 11 | miről gondolkozik most.~És amint kitalálni vélte, lassankint
399 11 | szeretik önt mint gyermeküket, és azután van még valaki házunknál,
400 11 | annyira van egymástól, mint ég és föld. Én ipar embere vagyok,
401 11 | élettel küzd, ki sárral és földdel vesződik, hogy a
402 11 | kérdésre Cecil fog felelni, és én tudom, hogy mit fog felelni.~–
403 11 | fel.~– Jól van. Én hiszek és megyek.~– És „ott maradok”.~–
404 11 | Én hiszek és megyek.~– És „ott maradok”.~– Az nem
405 11 | tárt karok fogadandják. És amikor ez így történt, akkor
406 11 | borult Gyula vállára Szeréna, és zokogva fűzte körüle karjait,
407 11 | zokogva fűzte körüle karjait, és megcsókolta az ifjú arcát,
408 11 | meg!~Gyula vette kalapját, és indult.~Szeréna az ajtóig
409 11 | legjobb álmát félbeszakítani.~És azzal Szeréna egyedül maradt
410 11 | tartani, míg meg nem fullad; – és azután rázárni az ajtót
411 11 | azután rázárni az ajtót és menekülni a világba.~Amint
412 11 | elől. Arca sápadt volt, és haja szétzilálva; fogai
413 11 | azt rágta összevissza.~És azután hallá, mint hagyja
414 11 | vendéglőben mindenki alszik; és akkor azt képzelé magában,
415 11 | egy élő ideg mozdul benne.~És mindez csak hagymáz-képzelet
416 11 | szegről.~Az ember nemesember, és pisztolyai vannak. És ez
417 11 | nemesember, és pisztolyai vannak. És ez sokkal szebb halál. Egy
418 11 | golyó a bordákban megakadhat és félremegy. A főbelövés biztosabb,
419 11 | s az rút látvány lesz.~És azután sokáig elnézegetett
420 11 | cső végét a szájába fogta, és elgondolta, hogy milyen
421 11 | egy nyomás a hüvelykujjal, és nincs többé körülötte világ,
422 11 | nincs többé körülötte világ, és azután megint kivette a
423 12 | lesz.~Tehát Málai még aznap és másnap otthon maradt, s
424 12 | magának négy friss lovat, és meg azonkívül megparancsolá,
425 12 | fognak azon bánkódni, ki és mi utazik ilyen nagy sietséggel,
426 12 | Elmenj ahhoz a hintóhoz, és szólj be neki, hogy ha nem
427 12 | interpellálta. A választ megkapta, és visszajött.~– Nos, mit parancsolt
428 12 | trombitaszó, ostorpattogás, kerék- és patkórobogás hirdeté, hogy
429 12 | gazdájától, kifizetve neki ételt és italt abban az árban, amibe
430 12 | kell előadni, mint jót, és meg lenni felőle győződve,
431 12 | eszébe Máté úrnak az Ó- és Újtestamentomból.~Mert ha
432 12 | szobában volnának.~A grófon és nején kívül Rajcsovics,
433 12 | csakugyan befogatott a hintóba, és elhajtatott a kastélybul.~–
434 12 | szekeremen rögtön utánaügettem, és azontúl egész reggelig nyomában
435 12 | valami veszedelem érhesse.~– És azután?~– Azután?~– Hol
436 12 | Az nem rendkívüli eset.~– És ott le tetszett szállni
437 12 | a hintóba – megfordult – és visszahajtott Kolozsvárra.~
438 12 | hirtelen kigondolt, elmondott – és maga is elhitt.~Amire aztán
439 12 | oldalról.~A kisded férfiú ajkai és szemei nyitva maradtak bámulatukban.~
440 12 | kérdezte tőlem, miért hívattam. És én akkor elmondtam neki,
441 12 | ragadt volna a szennye. És ez az ember hallgatta azt
442 12 | mind az ajtón keresztül. És hazajöttem, keresztbe tettem
443 12 | hozzá, megsimítá fejét, és megcsókolá leánya homlokát.~…
444 13 | kijönnek, cifra cselédjei és hivatalnokai, akik méltóságos
445 13 | háza mindjárt odahagyja, és más gazdához költözik: kap
446 13 | nyert, uzsorán elveszté.~És azalatt a táblabíró fia
447 13 | azalatt a táblabíró fia és a gróf leánya, mint szerény
|