Fejezet

 1 1 |             s eléje került.~– Most csendesen állj, Dryászom! – szólt
 2 1 |             Félre ne szökjél! Szép csendesen állj! Itt vagyok én. Ne
 3 1 |         árnyékolni, ha úgy egyszer csendesen megállt, és lehajtotta fejét.~
 4 1 |           fejét tenyerébe hajtá, s csendesen elbámult a kandalló tüzébe,
 5 1 |     idézett elő arcán többé semmi.~Csendesen, minden felötlés nélkül
 6 3 |       elkívánkozó lelkeket, s szép csendesen meghalt.~Lipót báró meglehet,
 7 6 |        kérdés – szólt a gróf, szép csendesen végighallgatva a fiatal
 8 7 |     százötvenezer forintjaim, szép csendesen közelednek, mint egy nyáj
 9 7 |        feledte a karszéken, s szép csendesen odasompolygott, s mikor
10 7 |     beszélnek itt oly egyedül, oly csendesen, midőn nem félnek leskelődő
11 8 |           beszéltél, Adorjánkám?~– Csendesen csak! Várjon sorára! Onnan
12 11|        első álmukat alusszák, szép csendesen befogat, s elhagyja az udvart,
13 11|     valójában mutatá föl, és mellé csendesen lenni, lélegzetet elfojtani,
14 11|            Ön láthatja – szólt oly csendesen, mintha már azt nem kívánná,
15 11| meggondolta magát: ez rút halál, s csendesen lebontotta ismét a kendőt
16 12|        levén estig helybe érkezni, csendesen kocogott két mokány lovacskájával,