Fejezet

 1 1 |      kettőt; – sehonnan sem jőnek. Eszébe jut, hogy talán eltévedhettek
 2 1 | próbálgatja, hanem azután hirtelen eszébe jutott, hogy mi van ma itt
 3 1 |   pillanatban?” Mi jutott atyjáról eszébe attól a szélfúvástól, itt
 4 2 |           annyit sem ér; de idején eszébe jutott, hogy hisz az övé!)~–
 5 3 |       megtörtént tény után kezdtek eszébe jutni. Azt jól érezte, hogy
 6 4 |           a jó mulatságok jutottak eszébe, miket ott a mocsári menhelyen
 7 5 |            sokszor juttatá e nevet eszébe.~– Valóban sokszor beszéltünk
 8 6 |       megalkudott az egynyíretűre, eszébe sem jut, hogy milyen büszke
 9 8 |         lesütötte fejét; az jutott eszébe: „Szeret, mert derék, nemes
10 10|          megsokallta a várakozást; eszébe jutott, hogy hiszen Gábor
11 11|       puskájához nyúlni nem jutott eszébe.~– Hahaha! – kacagott egészséges
12 11|         készen, hogy annak egyszer eszébe juthat a szégyenítő korbácsütésre
13 12|          precedens eset nem jutott eszébe Máté úrnak az Ó- és Újtestamentomból.~
14 12|        valami olyan történet jutna eszébe, ami gyermekkorában történt
15 13|         jutott volna Borcz uramnak eszébe, hogy kiadjon egy kis százezer