Fejezet
1 1 | ott is táncban virradni meg, s reggel ismét menni tovább
2 1 | házához kellett szállniok, meg nem engedte, hogy máshová
3 1 | hajhászná, de még nagyon is meg akarja érdemeltetni barátságát;
4 1 | felugorjék, és onnan vigyázza meg a vendégek közeledését;
5 1 | de érzi is a közeledőket. Meg tudná mondani, hogy kik
6 1 | jó főhet, mert ugyancsak meg van rakva alja is, teteje
7 1 | háziasszonnyal.~Emezen nem látszik meg semmi viszontagság; száraz,
8 1 | tisztességesen jelenjenek meg a többi vendégek előtt,
9 1 | tréfálkozék Gábor –, mert mi meg leánynézőbe jöttünk ide.~–
10 1 | terem is, s ennek a másiknak meg milliom forintot ad is az
11 1 | csinos kisleányt sejtettem meg ott a tűzhely mellett.~–
12 1 | grófkisasszony.~A cimbora meg is hökkent e szóra egy kicsinyt,
13 1 | hökkent e szóra egy kicsinyt, meg nem is akarta hinni.~– Hát
14 1 | nem érted a háztartás ezer meg ezer apró titkát, anélkül
15 1 | mindent megtanulhatsz.” Meg is tanul a lelkemadta mindent,
16 1 | kabátban, ki mentében, ki meg atilladolmányban; valahány
17 1 | Komédiás volt! Azért nézett úgy meg, hogy este kijátsszon a
18 1 | érve. – Borcz Adorján öcsém meg Gábor Endre öcsém. Ez meg
19 1 | meg Gábor Endre öcsém. Ez meg az én legkedvesebb urambátyám,
20 1 | korhelyt. Ez Borcz Adorján, ez meg Gábor Endre.~– A két híres
21 1 | többiek azt tudhatták volna meg, hogy „volt már egymáshoz
22 1 | elfogják; a farkaska nem eszi meg, nem, inkább megcsókolja
23 1 | körülbelül kikaparva, emberül meg is felelt.~Most a törvénybíró –
24 1 | tu van; ezért zálogolták meg. Ő csak megadta magát sorsának
25 1 | kiváltom.~Végre Esztinek is meg kellett azt látni, ez egyszerre
26 1 | állapotja.~Cecil igazán meg volt rettenve, elpirult,
27 1 | félt, mint társnéja. Midőn meg kellett fognia Cecil kezét,
28 1 | volt-e érte egy soha senkinek meg nem vallott szorítás attól
29 1 | hozzáültek. Nagy bajba telt, míg meg tudtak benne egyezni, hogy
30 1 | legfölebb a háziasszony meg a vén hajdú zavarja meg
31 1 | meg a vén hajdú zavarja meg néha az embert a körülhordott
32 1 | szép szemei alig mozdulnak meg néha; nem látszik őt érdekelni
33 1 | süveg, csak szaváról ismerni meg, hogy nő.~Lovával beszélget,
34 1 | múlva a kastély udvarán állt meg a paripa. Dráva csodálkozva
35 1 | nyergeltesse le a lovát, jártassa meg egy kicsinyt, s azután adasson
36 1 | lakosztályban semmit sem tudtak meg az új vendég ittlétéről.~
37 1 | egyszer csak megdöbbenve áll meg: hát ezt ki nyitotta volt
38 1 | kérdezni a hölgytől, s szörnyen meg volt lepve, hogy éppen az
39 1 | a mulatságban; ki mondta meg, hogy itt vagyok?~– Instálom:
40 1 | A kisasszony nem állhatá meg, hogy ezért nyakába ne boruljon
41 1 | az rosszul esni. Mondja meg, nem készült-e engemet megölni?
42 1 | A delnő hevesen ragadá meg az öreg tisztviselő kezét,
43 1 | A tiszttartó örömest is, meg nem is örömest felelt mind
44 1 | háztartást a jó asszonytól: már meg is szokott nálunk a comtesse.~–
45 1 | No, ez derék! Tehát éppen meg fogom őt látni.~– Kívánja
46 1 | eleganciával sem zavarom meg az egyszerű falusi kört –
47 1 | odarohant testvéréhez, az meg őhozzá, s ott nem törődve
48 1 | forduló a lengyelből. Ő meg azalatt leült az öreg asszonyság
49 1 | akkor csak egyszer botlott meg a sarkantyújában.~– Gyönyörűen
50 1 | szinte összecsapódott; azután meg elfeledé a figurát, amit
51 1 | diák, aki könyvből tanulta meg a táncot.~Szeréna pedig
52 1 | közepett?~Pár perc múlva meg volt nyerve az indigenátus
53 2 | sem ősszel, sem tavasszal meg nem tud változni.~Ezerével
54 2 | jövevény ember egyhirtelen meg nem tudja közüle találni,
55 2 | ha a látogatót százszor meg nem eszik, amíg valakire
56 2 | az ajtaja előtt állapodik meg; ámbár semmi külsőleg látható
57 2 | minden ember utoljára mondja meg, hogy mennyit számlált;
58 2 | hintóban járunk!~Gondold meg, hogy nemes Borcz Mihály
59 2 | szobát, aztán jó lesz; amit meg is cselekedett a jó lélek,
60 2 | Az idén már hét – jegyzé meg tisztelettel a szerény férfiú.~–
61 2 | Torhányi úr.~– Vagy úgy? Meg tetszik venni a feketebankót
62 2 | De hogy tudhatja azt meg, hogy mikor száll le, mikor
63 2 | rendesen akkor kötötték meg az alkut, mikor már Torhányi
64 2 | barátságos igazsággal egyezzünk meg.~És azzal nyájasan megszorítá
65 2 | kezét; kicsinyben múlt, hogy meg nem csókolta.~Borcz úr hátrahúzódott,
66 2 | kinél az a gondolat ragadt meg, hogy a pénzt kevesellték –,
67 2 | konvenciós pénzben, két fél, meg egy egész; az ördög értse!
68 2 | esztendő, isten mentsen meg tőle, s a kapitális a bőrével
69 2 | kellett mondani, terülj meg, abrosz. Kínjában rovásokat
70 2 | visszafelelni tromful:~– Nekem meg van árendám.~– Haha! Mi
71 2 | rovásokat a képére, mert az meg pipahamuba volt mártva.~–
72 2 | az övé!)~– Az én leányom meg hoz magával húszezer forint
73 2 | Adorján neve alá, másszor meg Amáliáé alá; mintha az egyik
74 2 | egyik volna a Soll, a másik meg a Haben.~– Hát azonfölül
75 2 | No, azt nem akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok
76 2 | válaszolt rá:~– Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem
77 2 | No, hát hogyan egyezzünk meg?~– Hát legelsőben is azt
78 2 | a tekintetes úr másítaná meg az akaratát, akkor fizetne
79 2 | ígértem.~– No! Hát mondja meg egy szóval, mennyit akar
80 2 | mondani; fel-felnyitotta, meg lecsukta.~– No, hát ördög
81 2 | bele az ember egy csiszár meg egy kalmár alkujába, akik
82 2 | Rózsaligetből, kísérve ezer meg ezer birka bégetésétől,
83 2 | hajtottak az itatóra.~Borcz uram meg volt elégedve e napjával;
84 2 | rendén vala abban; bölcsen meg volt az kötve, ki nem lehetett
85 2 | senkinek.~– Ez ugyan jól meg van csinálva – gondolá magában.
86 2 | leányt, s amilyen bolond, még meg is tette volna; így pedig
87 2 | között; hadd emlegessék meg azok is azt a napot, s a
88 2 | ajándékba, vágja le, s főzze meg tokánynak.~S mintha csak
89 2 | elvenni.~– Nem akarod elvenni? Meg vagy te bolondulva, Adorján?
90 2 | nem tehetek.~– De gondold meg, hogy százötvenezer forintot
91 2 | elébb engem kérdezett volna meg. – Azzal felállt Adorján,
92 2 | nem: te bizonyosan csak meg akarsz engemet ijeszteni;
93 2 | hol a vasvilla? Hadd öljem meg a semmirekellőt! – ordíta
94 2 | szemei bizonyosan láttak meg valamit azon a somlyóházi
95 3 | fél nem mondhat, akitől meg nem szökhetik, aki ellen
96 3 | Borcz uram haszonbérli, és meg is venni fenyegetőzik.~Lipót
97 3 | nyakkendőcsokor-kötésre tanította őt meg.~Végre két óra felé tetétül
98 3 | ellenség: azok bántanak meg legtöbb embert.~Róma leggyűlöltebb
99 3 | azzal a hírrel nem lepé meg rokonait, hogy ő Ludvéghy
100 3 | alig találta helyét, míg meg tudta őt engesztelni, s
101 3 | amibe egypár fehérneműt meg egy darab kalácsot kötött
102 3 | pitvarnokát, hogy nézze meg, hová megy; s az a hídon
103 3 | finomabb önzés különböztet meg a durva proletártól; – Somlyóházi
104 3 | szemeiben senki sem közelíti meg annyira, mint Ludvéghy Lipót.
105 3 | napon Szeréna azzal lepé meg a jó öreg Bertalan grófnét,
106 3 | kinevetik úton-útfélen. Gondolja meg, Somlyóházi gróf testvére
107 3 | megtörténik, még őrá is meg fognak haragudni, és ő maga
108 3 | mert azt rögtön a guta üti meg, ha e meglepetés után vele
109 3 | szállottak le. Csak ott tudták meg az esküvő sajátságos fordulatát.
110 3 | pedig ágynak feküdt, és meg akart egy huszonnégy óra
111 3 | történt, mindenki igen nagyon meg volt elégedve; bizonyosan
112 4 | ősi gazdaság sokkal jobban meg van már zilálva, mint hogy
113 4 | kettő közől kisebbnek: vagy meg kell válni jószágaik legnagyobb
114 4 | mondja, hogy nem retten meg a tönkrejutástól, az alispán
115 4 | elveidből egyet se tagadj meg értem! Én már tanultam valamit,
116 4 | aki fűrészmalmokat csinál, meg ásványokat kalapál, nem
117 4 | oldalra hárított, s egészen meg volt lepetve azáltal, hogy
118 4 | azokból nem tudom, hogy élsz meg.~– Majd kitaláljuk annak
119 4 | ember fér el; egy puskás meg egy kormányos, s egész nap
120 4 | boldoggá lett velük; másszor meg egy piktor hétféle rajzot
121 4 | keringő adomákból hallá meg, hogy a fia megbolondult;
122 4 | esze ágában sem fordult meg, de ha lehető lenne is,
123 4 | szántóföld korában sem érne meg; Gyula pedig aligha rendelkezhetik
124 4 | telep volt, akkor itt körül meg kell lenni a körsánc romjainak,
125 4 | négykerekű malmot rendelt meg ottani mesterembereknél,
126 4 | munkát. Gyula piócákat fog, meg csíkkal kereskedik. Tréfából
127 4 | fiatalembert mindez nem zavarta meg; ő folytatta megkezdett
128 4 | puszta kenyérnél; de Gyula meg volt vele elégedve. Igen
129 4 | végén majd mindenki úgy meg fog szeretni, mint ahogy
130 4 | lesz, ha a griffmadár is meg nem terem benne.~A lárma
131 4 | lehetett benne nádat vágni meg vadászni, de most már egészen
132 4 | négyszögű sziget körül, ezeket meg kellett óvni a tűztől; akkor
133 4 | fekete vonalak látszottak meg azon, mik mélyen benyúltak
134 4 | szántóföldeinek glébáját meg nem becsülte, hányadik klasszis;
135 4 | állapotát skála szerint meg nem mérte, mert hisz az
136 4 | farag: lehetetlen, hogy meg ne legyen őrülve.~Majd meg
137 4 | meg ne legyen őrülve.~Majd meg napszámosokat fogad, egy-egy
138 4 | van. Némelyik barlanggal meg van elégedve, másikkal nincs.
139 4 | hiszen ki mondhatja azt meg előre neki, hogy mi lakik
140 4 | Pedig biz azt a világnak meg kell tudni; a társulat,
141 4 | a jég, ennek nem ártott meg a rossz vásár; a vasnak
142 4 | számító ember, mint Gyula, aki meg tudja mondani, hogy hány
143 4 | Angolországból; azért is tanult meg angolul, hogy tudjon majd
144 4 | maga az öreg Fehér kezdte meg a fia felől, ellenállhatlan
145 4 | és rettenetes esemény, ők meg sem tudták azt.~Ilyenformán
146 4 | Bizonyára ő nagyon jól meg fogja őrzeni azt a titkot,
147 5 | másikhoz; vajon nem bántja-e meg azáltal, ha megszólítja;
148 5 | lehetetlen volt egymást meg nem szólítaniok.~– Úgy látszik,
149 5 | legyen olyan jó, fogja meg ennek a legénynek a vállát,
150 5 | váltott, Gyula nem tudta meg, hogy ki volt hát az, akivel
151 5 | az! Tegye, az isten áldja meg, hisz ön mindenhez ért.~
152 5 | találkoztak szemben, melyek mind meg voltak rakva urakkal, gavallérokkal;
153 5 | milyen utcasorokat mentett meg bátor lélekjelenléte által.~
154 5 | leányom, aki csinosan énekel; meg egy mostohaleányom, aki
155 5 | tűnt fel azzal szakítani meg a társalgást, hogy de én
156 6 | behízelgő modorú ifjú, meg egy bánáti földesúr: Rajcsovics
157 6 | forint miatt nem siratnának meg bennünket az unokáink, de
158 6 | fogja maga az eke szarvát, meg hogy szakácsot ne tartson,
159 6 | senkinek, hogy kaptad, és meg ne próbáld köszönni, mert
160 6 | vagy asszonyság, aki ezért meg azért nagy hazafi vagy honleány”. –
161 6 | újságtokból sorban, hogy ezek meg ezek a mágnások egy leégett
162 6 | Hát hisz én nem sértettem meg; de nekem nem tetszenek
163 6 | egyet velünk. Azután tudtam meg, hogy titokban verseket
164 6 | szólítsam fel. – Egy gazembert meg alig tudtam lerázni a nyakamról,
165 6 | fel kellett szólítanom; meg is örült neki nagyon, és
166 6 | gorombaság.~– Legyen az. Meg van érdemelve. Ezek az emberek,
167 6 | hanem az mind nem rendítette meg a gróf híveit; ők álltak,
168 6 | hirdetményüket; őket nem hatotta meg a pánik; pedig tudták, hogy
169 6 | pompásan ütött ki, mindenki meg volt elégedve; az égettek
170 6 | egyetlenegy ember jelent meg a környékből; hogy az ki
171 7 | tartá, hogy ember és barom meg ne ázzék; aki annyira szerette
172 7 | akinek a cserény alatt is meg kell hálni.~És most egyszerre
173 7 | grófnőt megnyerhesse: neki is meg kell mutatni, hogy úr.~Egy
174 7 | Ludvéghy bárót, hogy engedje meg őneki – de írásban –, hogy
175 7 | életében vendég kedveért meg nem erőltette magát, olyan
176 7 | személyes címzettel hívott meg maga a birkás, az Ludvéghy
177 7 | kisasszonyán kívül nem jelent meg más Rózsaligeten, mint a
178 7 | nagyon mutatta, hogy mennyire meg van illetődve azáltal, hogy
179 7 | olyan családot nem hítt meg, amelyben valami tűrhető
180 7 | aki bámulatos szépségét meg ne látná, akit bájainak
181 7 | látása el ne ragadna, aki meg tudna állni feleúton, ha
182 7 | pajkoskodott velük. Ő maga kezdte meg a pompás lakoma után a táncot;
183 7 | különöst; T’orhányi uramnak meg éppen esze ágában sem volt,
184 7 | táncból visszatért, a mellett meg volt egy gömbölyű, kartalan
185 7 | mert az ő játékában is meg volt nyerve az első robber;
186 7 | ferdeségeit, nem szólítja meg érte, ha Torhányi úr csizmáit
187 7 | egészen tulipánfákból ültetve, meg idegen fenyőfák, amiket
188 7 | ott vannak!~Amália egészen meg volt hatva e furcsa nevek
189 7 | Palais Royal mellett álltunk meg egy elegáns valence-i csipkeárus
190 7 | ismerős nyelven szólítom meg: „Welches gefällt Ihnen
191 7 | diesen Pferden?” Kegyed meg volt lepetve, és elmosolyodott
192 7 | emlékezetes eset sohasem történt meg; nem volt az egyéb, mint
193 7 | lakadalomban pipázhasson; – aztán meg – úgysem lesz az egészből
194 8 | tetted.~– A koncert után meg odavittem a comtesse ablakai
195 8 | tintát és tollat; mondja meg őszintén mindenki, mennyit
196 8 | vesztett, s írja ide a nevét meg a vesztett összeget! Rámnéztek,
197 8 | megtudja.~– Nem tudhatja azt meg. Akik jelen voltak, mind
198 8 | de eadem? Én nem ijedek meg semmi költségtől; amibe
199 8 | kisasszonyék az új kastélyban meg akarták látogatni, hanem
200 8 | írom, de én nem állhatom meg, hogy meg ne írjam a jó
201 8 | én nem állhatom meg, hogy meg ne írjam a jó kisasszonynak,
202 8 | tudja rázni a nyakáról. Ő meg a vén apja nem is híják
203 8 | levél ilyen tartalommal tölt meg: „Szervusz Bruder!~Ha nem
204 8 | gyöngyszemnek ő adhatja meg eredeti ragyogását. S annyi
205 8 | kitűzve, melyben önöknek meg kell esküdniök egymással.~
206 8 | vissza.~– Azt, bizony mondom, meg is fogja fizetni, legalább
207 8 | fogja fizetni, legalább én meg nem szabadítom tőle.~Adorján
208 8 | Szeréna szemeibe, hogy a hölgy meg volt igézve általa. Szinte
209 8 | igen mívelt.~– Nem tagadok meg tőle semmit; szép, jó, mívelt; –
210 8 | komédiát, amíg az szökik meg tőle, ha máshonnan nem -–
211 8 | Szeréna gyöngéden szorítá meg a keze után nyúló kezet.
212 8 | keserűen megbánom, de soha meg nem vallom, hogy megbántam.
213 8 | sejtse, hogy érdekből térek meg hozzá. Lássa, én igen kiállhatlan
214 8 | Megítélt mindenki, de én meg voltam elégedve magammal.
215 8 | mi rangot, mi sorsot oszt meg velem. Szalmáskalyibába
216 8 | jellem kulcsát találtam meg.~„Jaj! – gondolá Adorján –
217 8 | kulcsnak a kulcsát találnád meg.”~– Én éppen oly önfeláldozást
218 8 | csak pókfonálszál sem marad meg belőle, hogy sem szerelem,
219 8 | a félelettel nyugtattam meg: „Járjon ön, kedves barátom,
220 8 | elutasításnál. Azt értette meg velem, hogy bennem sem lát
221 8 | oda bizony nem mehetsz; ez meg olyan szépen kiostábláz
222 8 | orvosok, hogy Borcz Adorján meg ne kérje a leánya kezét.
223 8 | átlátszó Adorján előtt. Tán meg akarja neki tiltani a boritalt?~–
224 8 | mert rongált vagyonú, aztán meg mivel nagyon mihaszna ember
225 8 | mihaszna ember is az, ha meg kell neki adni az igazat;
226 8 | Hanem akkor neked is meg kell ígérned, Adorján, hogy
227 8 | Miért ne ígérhette volna meg, hiszen csak egy kis tréfás
228 9 | fehér tagjaira.~Így felelt meg Torhányi a sajnálkozó közvéleménynek,
229 9 | százezer forint miatt; Torhányi meg sem érzi azt, egy helyen
230 9 | telve; kurátorok, direktorok meg lehetnek nyugodva, hogy
231 9 | okáért be vannak táblázva itt meg amott fekvő domíniumokra,
232 9 | hallja, azt a kínt újítja meg szívében: vajon eljönnek-e?~
233 9 | fogja elnézni, hogy esküszik meg leánya egy olyan emberrel,
234 9 | egyesmás. Egy zsebkendő meg egy juholtó kés; el ne vesszen
235 9 | kézszorítás és összecsókolózás.~– Meg tetszett érkezni?~– Meg
236 9 | Meg tetszett érkezni?~– Meg bizony. Pedig fatális utunk
237 9 | kegyes arculattal.~– No, meg azért.~– Tehát méltóztatott
238 9 | szerződésünket kölcsönösen meg fogjuk tartani. Tehát Adorján
239 9 | tudta, hogy ez nem igaz.~– Meg fog érkezni az ebédre Adorján
240 9 | gombolhatja ki, ha jóllakott; meg azokkal a kanálforma ezüstvillákkal
241 9 | ezüstvillákkal sem tudok enni; aztán meg szeretek a tálba mártogatni
242 9 | akar pihenni; a vőlegény meg nem érkeztét pedig azzal
243 9 | esett, de mindjárt ő is meg fog érkezni.~(Amitől ugyan
244 9 | és földi hatalom őrizzen meg! – gondolta hozzá magában.)~
245 9 | barátom; miben botránkozott meg? Fiam uram jól mulat, ugye?~–
246 9 | általa. Én nem állhattam meg, hogy meg ne szólítsam az
247 9 | nem állhattam meg, hogy meg ne szólítsam az úrfit: nagyon
248 9 | ennélfogva nem állhatom meg, hogy szívesen meg ne kérjem,
249 9 | állhatom meg, hogy szívesen meg ne kérjem, hogy miután kegyed
250 9 | oldalzsebeiben, s annyira meg volt indulva az igyekezettől,
251 9 | érzékeny oldalán támadni meg. Hanem Borcz uram tapasztalni
252 9 | ebben az esetben ő szegte meg a házassági szerződés föltételeit,
253 10| édes Szeréna grófné, mondja meg, mikor megy már haza?~E
254 10| már haza?~E kérdéssel lepé meg egy napon a somlyóházi tiszttartóné
255 10| számítanak, az éléstárban meg mindig benne feledi a kulcsot;
256 10| amikben felnőttem. Nem szólom meg őket, de kerülni akarom.
257 10| keserűséget találtam azokban. Meg kell vallanom, hogy igen
258 10| untalan találkozom nála, meg kell találnom azt az örökös
259 10| visszalépne!~– Nos hát?~– Meg fognak esküdni, az már bizonyos.
260 10| mondok, hogy éntőlem tudta meg. Adorján örökre haragosom
261 10| grófi család sem neheztelne meg érte, de csak mégis illendőbbnek
262 10| új életrendszerhez törje meg magát, ha boldognak érzé
263 10| egyszerre azzal a hírrel lepik meg, hogy vőlegénye gróffá lett,
264 10| Pontalba! Hahaha! Emezek meg hybridumok? Egy gróf meg
265 10| meg hybridumok? Egy gróf meg egy herceg ivadéka! Comtesse,
266 10| azzal a hírrel ijesztett meg, hogy Adorján gróffá lett –
267 10| lett – vásári áron.~Itt meg kellett állni Szerénának,
268 10| kérdezősködhetem felőle, tedd meg a kedvemért, édesem, hozd
269 10| elő neki, s azután mondj meg nekem mindent, de mindent,
270 10| de amit nem is próbáltak meg, hanem ott maradtak a veranda
271 10| hittem, ezért hasonlottál meg vele, hogy náladnál magasabb
272 10| Ah!~– Hogyan tartotta meg becsületszavát? Azt majd
273 10| Csendesebben!~– A világ meg foga tudni; mert emiatt
274 10| De hiszen elébb-utóbb meg fogja tudni.~– Tudja meg
275 10| meg fogja tudni.~– Tudja meg mástól! Akitől ezt meg foga
276 10| Tudja meg mástól! Akitől ezt meg foga hallani, azt gyűlölni
277 10| hogy Gábor ezért nem ítéli meg Adorjánt.~Szeréna megfordította
278 10| tételt: „nem ezért” ítéli meg Adorjánt, s olyan jókedvű
279 11| kedves grófné, gondolja meg azt, hogy engemet micsoda
280 11| velem lesz szobaleányom meg pisztolyaim.~– No, azok
281 11| talán megőrzik a betegségtől meg a zsiványoktól; – de a világ
282 11| egyszer kérte, hogy gondolja meg, mit tesz…~– Ne szóljunk
283 11| Először Fehér Gyuláé érkezett meg, s csak másnap Adorjáné;
284 11| ellenvetéseket kísérteni meg elhatározása iránt.~Egészen
285 11| hintót, s azután mintha meg lenne elégedve a sikerrel,
286 11| nem bírták elhagyni.~Majd meg azt parancsolá Szeréna,
287 11| parancsolá Szeréna, hogy álljanak meg, akkor az utána jövő is
288 11| többet Szeréna nem engedett meg.~– Igen szép öntül, hogy
289 11| következő verseiben olyan szépen meg van írva; tudniillik ahogy
290 11| Szeréna még mindig nem mozdult meg azon helyzetből, hogy magát
291 11| anyámmal békülni.~– Engedjen meg a grófné egy magamforma
292 11| beavatva akarok lenni.~– Az meg fog történni. Nekem van
293 11| rajtam akkor; nem, nem, meg ne sértsem ön jó szívét:
294 11| saját magáét. Hogy törte meg kedélyét a polgári élet
295 11| azok nélkül; hogy vetette meg ismerői jó tanácsát, hogy
296 11| égő arcát.~– Óh, mennyire meg voltam alázva, mennyire
297 11| hangon mondá:~– Ne ijedjen meg, kedves barátom, már ki
298 11| szerződést a másik fél szegte meg.~– De hogyan? Ezek az emberek,
299 11| ön olyan dolgokat tudott meg, amiktől vagy önnek, vagy
300 11| amiktől vagy önnek, vagy nekem meg kell halni. Asszonyom, nyújtsa
301 11| Ön előtt ez talány. De meg fogja érteni, ha emlékezetébe
302 11| találnám a víz fenekét. Meg kell előzni valakinek jöttömet,
303 11| kereskedem. Mármost mit enged meg inkább a sors: azt-e, hogy
304 11| szülői kebel; alázatosan tér meg, bánva, amit tett, bánva,
305 11| fogunk.~– Az isten áldja meg önt!~– Mondja inkább: az
306 11| inkább: az isten bocsásson meg!~Gyula vette kalapját, és
307 11| Gyula érzékenyen ragadá meg a szép hölgy kezét.~– Isten
308 11| magában, hogy ezt a nőt meg fogja ölni. Nem fog többet
309 11| egy új gondolat fordult meg agyában. Minek volna a zajütés,
310 11| betömni, s ott tartani, míg meg nem fullad; – és azután
311 11| gyűrte össze.~Háromszor is meg akart szólalni, de mellét
312 11| a falon, ami egy embert meg fog bírni; a selyemkendő
313 12| értekezni, azt már csak mindenki meg fogja engedni, akiben egy
314 12| konferencia azt állapítá meg, hogy Máté úrnak elébb levélben
315 12| magának négy friss lovat, és meg azonkívül megparancsolá,
316 12| nemsokára egy másik hintó, annak meg kell.~– Vajon ki lehet,
317 12| vendéglős –, csak fizesse meg az árát a hajtásnak.~– Én
318 12| törődöm vele.~Alig egyeztek meg abban, hogy kölcsönösen
319 12| A bőrfüggönyök azonban meg sem mozdultak.~A vendéglős
320 12| Lovakat mentül elébb, meg egy pohár vizet.~– No, azt
321 12| vékony.~– Jól van, hát itasd meg!~Azzal ismét az ablakhoz
322 12| vízzel az egyik kezében, meg egy fekete korsóval a másikban,
323 12| vendégei falatján gazdagszik meg; s azután elhelyezé magát
324 12| kell előadni, mint jót, és meg lenni felőle győződve, hogy
325 12| Borcz Adorján gróffal itt meg itt találkozott csalhatatlan
326 12| a grófné is tőlem tudjon meg mindent. No, ha most innen
327 12| úr aggodalmasan számlálá meg a lépcsőket, amíg felment,
328 12| haddelhadd!) Egy helyen meg méltóztatott állni a hintóval
329 12| vasat.~– Amit mi azonnal meg is tettünk – szólt a gróf,
330 13| kalendáriumba. Az sem telt meg vele. S mikor esztendő végén
331 13| hogy sohasem haladta az meg a száz rénes forintokat.~
332 13| elköltenie, akkor egészen meg volt elméjében zavarodva.~
333 13| ő is fog készíteni.~Jól meg tessék érteni a dolgot: –
334 13| látása által csakugyan nagyon meg volt lepetve az öregúr.
335 13| No, csak úgy.~– Hát most meg te vetted el?~– Én is –
336 13| oly készséggel, mert én meg tőled akartam kapni…~ ~
|