Fejezet

 1 1 | Mond valamit, asszonynéném; magam is gondoltam rá, hogy nem
 2 1 |   még most is úgy látom azt magam előtt.~Képzelet nem éri
 3 3 |    a gondolat gerjeszt: „Én magam ura vagyok!” Magam ura vagyok,
 4 3 |       Én magam ura vagyok!” Magam ura vagyok, azt teszem,
 5 5 | megszoktam, hogy a lovaimat magam hajtsam, de azok igen jámbor
 6 6 | koncert; ha éppen kell, még magam is fellépek benne, s elfújok
 7 6 |   És ha én azt mondom, hogy magam fogom a karmesteri szerepet
 8 6 |     a közreműködést, még én magam olyan bolond voltam, hogy
 9 9 | kifejezéseimben; mert ha én magam silány ember vagyok is,
10 10|   fogja tudni, hogy igaz-e. Magam nem kérdezősködhetem felőle,
11 11|     nagynénjéhez?~– Azt még magam sem tudom. Majd ha rágondolom
12 11|       Ön tudja jól, hogy én magam vagyok.~– S mi célra kívánja
13 11|    a tegnapi „én” már saját magam előtt is idegen személy
14 13|   kölcsönözni.~– Üm. Hiszen magam is azért jöttem hozzád oly