Fejezet

  1 1 |      gondoltam rá, hogy nem vagyok én oda a kisasszonyok közé
  2 1 |             ő tud németül is, majd én csak kinn maradok a konyhában.~–
  3 1 |        sohase láttad életedben? Az én Eszterem az, te málé!~–
  4 1 |            újra nevelőintézetbe az én somlyóházi tiszttartónénémhez,
  5 1 |            másforma világ volt az!~Én nem tudom, vérünkben van-e,
  6 1 |          őrá nézett; úgy kiabált: „Én vagyok ott, aki lelke van
  7 1 |          lelke van a komédiásának! Én vagyok ott!” Még most is
  8 1 |       Gábor Endre öcsém. Ez meg az én legkedvesebb urambátyám,
  9 1 |             és azoknak őt.~– Ez az én kis férjem – szólt mosolyogva,
 10 1 |     ellágyulással tevé hozzá: – az én öreg vőlegényem; – az én
 11 1 |           én öreg vőlegényem; – az én ezüstvőlegényem.~A kis férfiú
 12 1 |   írogatott mindenfélét.~– Nem biz én – felelt Adorján, s egykedvűen
 13 1 |           hírneves csaták végével. Én is csak egypárszor láttam
 14 1 |            elhoztam. S tudod, hogy én nem hibázok.~A paripa hátranézett,
 15 1 |         csendesen állj! Itt vagyok én. Ne félj semmit!~A farkas
 16 1 |            kérdi ezt tőle.~– Mikor én azt mondtam, hogy ne háborítsák
 17 1 |        hogy el ne tévedjen, miként én?~A tiszttartó örömest is,
 18 1 |            van e percben.~– Itt az én lakásomon – felelt a jámbor
 19 1 |    kicsinyt elégedett arccal –, az én feleségem ügyelete alatt;
 20 1 |           nagy öröm. – Cecilie, az én kis bubuskám itt, ebben
 21 1 |          van; mégpedig ezüst; s az én kis cicuskám valószínűleg
 22 1 |           sem adna. Majd odamegyek én.~A tiszttartó, úgy látszik,
 23 1 |     esztendőt élt nejével örömben, én pedig szalmamenyasszony,
 24 1 |          ön? Óh, ne féljen semmit! Én nem fogom senkinek a kedvét
 25 1 |        többi, ha visznek, táncolok én is. Valami különös eleganciával
 26 1 |          ön rám; annak majd mondok én olyan válogatott történeteket,
 27 1 |            mégis mulatságos. Várj, én megtanítlak rá egy perc
 28 1 |            comtesse, Cecil most az én leányom, s annak ott kell
 29 1 |         annak ott kell lenni, ahol én vagyok. Valóban kitelt tőle.
 30 2 |     megtetszik, vegye fel! Ismerem én régtől fogva; eleinte csak
 31 2 |               évődék vele. – Mikor én mondtam.~– Nem szokás azt
 32 2 |          itt, hogy mi a szokás. Ha én azt mondtam neked. Azt gondolod,
 33 2 |          neked. Azt gondolod, hogy én azért vettem neked a sok
 34 2 |        Hanem azt kell tenned, amit én mondok, mert neked nincs
 35 2 |         nincs eszed, de nekem van. Én tudom, hogy mit csinálok,
 36 2 |           leányommal együtt. Ez az én Amália leányom, kedves édes
 37 2 |         dolga.~– Nocsak, szeretnék én olyan szegény ember lenni,
 38 2 |         sok szerencséje akadt már; én nem szólok a vagyon miatt.
 39 2 |           érteni?~– Mit, pengőben! Én nem beszélek soha konvenciós
 40 2 |         egy egész; az ördög értse! Én csak okos pénzben beszélek,
 41 2 |          amit megért minden ember; én bankóban szólok.~– Hja,
 42 2 |             hát beszéljünk okosan, én nem bánom.~– Tehát: legyen
 43 2 |            hogy hisz az övé!)~– Az én leányom meg hoz magával
 44 2 |           mit ad az úr a fiával?~– Én? Hogy mit adok? Hogy én
 45 2 |            Én? Hogy mit adok? Hogy én mit adok? Már én?~– No,
 46 2 |        adok? Hogy én mit adok? Már én?~– No, igen. Ha ki akarja
 47 2 |      akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok koldus ember;
 48 2 |          Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem magamban, hogy
 49 2 |          summát ad az úr a fiával, én mindenesetre kétszer annyit
 50 2 |           Hát csak úgy van, hogyha én példának okáért megbánnám,
 51 2 |          Micsoda? Ugyanannyit? Azt én nem mondtam – kiálta felugorva
 52 2 |            felugorva Borcz uram –, én csak százezer rénes forintot
 53 2 |             találd ki!~– Nem bánom én, akárkié volt – felelt Adorján
 54 2 |    megesküdtetek egymással.~– Hisz én nem kértem a leányát.~–
 55 2 |         fogva a beszédet. – Hiszen én úgy alkudtam már erre, mint
 56 2 |         szerződést is megkötöttük; én móringoltam százezer és
 57 2 |          ha te lépsz vissza.~– Hát én arról nem tehetek.~– De
 58 2 |       apámnak, minek szerződött az én bőrömre, anélkül, hogy elébb
 59 2 |          Milliom magas mennykő! Az én százötvenezer forintom!
 60 2 |        szemközt jövő tinókat:~– Az én százötvenezer forintom!~
 61 2 |       forintom!~– Uram, nem láttam én soha százötvenet sem egy
 62 3 |           ez a gondolat gerjeszt: „Én magam ura vagyok!” Magam
 63 4 |      kedvvel lát, nagy kelete van. Én tudom jól, hogy elébb-utóbb
 64 4 |         egyet se tagadj meg értem! Én már tanultam valamit, dolgozni
 65 4 |      felmondjuk a haszonbért, csak én beszéljek velük.~A burjánosi
 66 4 |           növényzete tarkít.~– Oh, én sokszor vadásztam ottan
 67 4 |     szeretni, mint ahogy már eddig én megszerettem.~Jött azonban
 68 4 |         felelni hasonló kérdésre: „Én is gróf leszek”; címre szert
 69 4 |       akkor azt magától: „Tudnék-e én tehozzád hasonlítani?”~Meglátjuk
 70 5 |     feldűltünk – szólt a gróf.~– S én úgy érzem, hogy árokba dűltünk,
 71 5 |          útitársát.~– Semmi sem.~– Én is épkézláb maradtam. Nézzük
 72 5 |          kiültek a kocsisülésre.~– Én alkalmasint jobban értek
 73 5 |        gyeplűt.~– Átengedem. Ámbár én is megszoktam, hogy a lovaimat
 74 5 |          jegyzé magában a gróf.)~– Én már nem először járok így –
 75 5 |         övé. – Hogy jött ön ide?~– Én a sz…i fürdőbe indultam.~–
 76 5 |           sz…i fürdőbe indultam.~– Én pedig onnan jövök. Amint
 77 5 |        hordani.~– Igen szívesen.~– Én pedig igen szívesen látom
 78 5 |     megkérdezhesse, hogy „Ki az az én jó barátom, akivel olyan
 79 5 |          meg a társalgást, hogy de én még most sem tudom ám, hogy
 80 6 |   összekunyorálnunk. Tudja patvar, én még a más részére sem tudok
 81 6 |         idestova másképpen lesz. – Én két év előtt örökváltság
 82 6 |         egy új cifra gomb a ruhán; én pedig azt mondom, hogy ez
 83 6 |        hogy Fehér Gyula is az). Ha én valakinek valami közcélra
 84 6 |         pattogott a banátusi úr. – Én ott hallgassam, hogy Torhányi
 85 6 |         szerelmes bele.~– Hát hisz én nem sértettem meg; de nekem
 86 6 |        kérdés kettőnk között: „Ím, én önnek egy szép dalt fogok
 87 6 |            veszesz a versenyben.~– Én? – kiáltá talpra pattanva
 88 6 |         talpra pattanva Szilárd. – Én?~– No, ne ütögesd úgy a
 89 6 |            szép hajnalköltét, amit én úgy szeretek.~– No, iszen
 90 6 |        egyedül játssza zongoráján; én jobb leszek odalenn tapsolónak
 91 6 |            billétszedőnek.~– És ha én azt mondom, hogy magam fogom
 92 6 |           Kapellmeister? No, akkor én leszek brúgós. – Kezet ide!~
 93 6 |   Somlyóházinak –, nem megmondtam? Én elvállalom a kedvedért a
 94 6 |            előtt; hogy kinek nézem én őket. Egy ember, akiről
 95 6 |     megígérte a közreműködést, még én magam olyan bolond voltam,
 96 6 |         pengővel terhelve”, mintha én delizsánszos posta volnék,
 97 6 |            fedezésére száz pengőt. Én rögtön megfordítottam a
 98 6 |          forint van benne, ráírtam én az övére az egész tartalmat.~–
 99 6 |        szürcsölik a savót. De hisz én nem tűröm ezt a fajt, s
100 6 |           is iparos és spekulál; s én az iparnak és spekulációnak
101 7 |    gondolta magában, közelednek az én százötvenezer forintjaim,
102 7 |            Dejszen, báró úr, látom én, amit látok. Látnak az én
103 7 |          én, amit látok. Látnak az én szemeim jól. Hanem a báró
104 7 |      menyasszony ám; az a leány az én fiam menyasszonya; nem szabad
105 7 |        jutni. – No, no, no, hiszen én nem izgágáskodom; az bizonyos
106 7 |       zavarultan monda:~– Micsoda? Én nem tettem oda.~– Ah! Azzal
107 7 |            valamit, Amáliácskám?~– Én? Nem – felelt a delnő fanyaron.~–
108 7 |              Vagy úgy? Már az más. Én mást gondoltam; az imént
109 7 |    hanglejtéssel felelt:~– Mert az én haszonbéri szerződésem rövid
110 7 |           árendások vagyunk itten, én vagyok az öreg birkás. Adorján
111 7 |         Mert jöhetne valami közbe; én nem mondom, isten mentsen;
112 7 |      Amália igen jó parti volna az én Adorjánomra nézve; kérem
113 7 |         forintot. Ez nagy rubrika. Én csak azért szóltam nagyságod
114 7 |            nagy kárunkra volna. És én remélem, hogy nagyságod
115 7 |    nincsenek ilyen közönséges fák. Én az ilyenek alatt járkálni
116 7 |          szebb.~– Ah, hátha még az én aranyvári kastélyom kertjét
117 7 |      Mademoiselle (mindig úgy hí), én ma az összeszámolásnál százhúszezer
118 7 |          kápráztak a szemei.~– Ah, én akkor éppen Párizsban voltam.
119 7 |         inté, hogy emlékezik.~– Az én voltam. Valakitől megtudtam
120 7 |           sapkás zsoké lovagol. És én erre azt feleltem: igen
121 7 |            által téve; az éppen az én lovam, a „Son of the Sun”,
122 7 |            el azon a versenyen. És én akkor azt mondtam nagysádnak,
123 7 |   longchamps-i versenynél, ahol az én Son of the Sun-om az ötezer
124 8 |       ugyan, de azért nagyon szép. Én közepett ültem, és úgy tapsoltam,
125 8 |   ösztönöztek, hogy mulassunk még; én bankot adtam.~– Nono. Megint
126 8 |        bolond, te!~– Dehogy vagyok én bolond. Nagyon is okos ember
127 8 |        fennmarad, az az enyim, azt én írom alá.~– Ej, te bolond,
128 8 |            a veszteségből, s akkor én egy deputáció élén vittem
129 8 |     Gondolod, hogy hozzád adják?~– Én azt hiszem, hogy szeret.~–
130 8 |          báró vagy gróf? Nem tudok én annak utánajárni? Ha éppen
131 8 |   Rózsaligeti gróf Borcz de eadem? Én nem ijedek meg semmi költségtől;
132 8 |        amibe kerül, abba kerül. Az én fiam gróf lehet; a birkás
133 8 |           kevert engem; hanem – az én eszem majd kisegít abból,
134 8 |           Hogy azt kimondja, az az én gondom lesz.~Ezzel magára
135 8 |           vagy báróhoz, ha akarna. Én csak együgyű cseléd vagyok,
136 8 |        vagyok, aki ezeket írom, de én nem állhatom meg, hogy meg
137 8 |          van valamire tűzve; hanem én azt hivő vagyok, hogy inkább
138 8 |            fogja fizetni, legalább én meg nem szabadítom tőle.~
139 8 |          vár, gazdagságot keresne. Én nem becsültem soha a pénzt.~
140 8 |          szép, jó, mívelt; – de ha én nem szeretem!~Szeréna most
141 8 |     Adorjánhoz:~– S tudja ön, hogy én szegény vagyok?~Ez vallomás
142 8 |            szeretek, becsülök; azt én mindig megbánom, keserűen
143 8 |      mutatni, mennyire szeretem, s én inkább évekig nem váltok
144 8 |            térek meg hozzá. Lássa, én igen kiállhatlan jellemmel
145 8 |        megveszett, lövessem agyon, én nem engedtem, szobámban
146 8 |      nagyon megbántotta egy ember, én világ előtti híremet áldoztam
147 8 |      álltam. Megítélt mindenki, de én meg voltam elégedve magammal.
148 8 |          voltam elégedve magammal. Én nem kérdem öntől, mi rangot,
149 8 |           napam, házsártos ángyom? Én mindenbe beletalálom magamat.
150 8 |            van-e önnek, amilyennek én azt hiszem. Képes-e ön úgy
151 8 |      megelőzte ebbeli szándékát:~– Én tudom, hogy ön sokszor könnyelmű
152 8 |        enyimmel találkozott, akkor én azt képzeltem, hogy egy
153 8 |           kulcsát találnád meg.”~– Én éppen oly önfeláldozást
154 8 |          rábíztam, mint amilyennel én közelítek hozzá, s nem tudnám
155 8 |       Halljuk, halljuk! Nos?~– Hát én még aznap este, hogy a comtesse
156 8 |           szerelmét – ő hozta elő, én nem is forszíroztam; – elmentem
157 8 |      diskurzusra. „Kedves Adorján, én már régóta elszoktattam
158 8 |           fejemet megfájdítsam. Az én házamnál mindenki ura magának,
159 8 |           s teszi, amit jónak lát. Én nem járok családom tagjai
160 8 |           Engem is úgy neveltek; s én is úgy neveltem gyermekeimet,
161 8 |         kell, párbajt is ví értem. Én nem parancsolgatok, nem
162 8 |       beleegyezését bírom”, s akit én azzal a félelettel nyugtattam
163 8 |       pipára, s beszéljünk másról: én nagyon köszönöm, hogy bizalmába
164 8 |         nemes lelkű lovagnak hisz, én pedig nem vagyok az, és
165 8 |            az ajtó csukva.~– Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy
166 8 |          háta mögé. – Majd segítek én azon.~Adorján rámereszté
167 8 |           derék, okos ember. Azzal én már értekeztem, hogy mi
168 8 |             Jól van, jól no; tudom én, hogy mi minden szabad neki.~–
169 8 |            hát sok pénzbe kerülne; én nem tudom, hogy hogyan,
170 8 |            lettek nagy urakká. No, én herceg lenni nem kívánok,
171 8 |     dughatná a szivart a szájába: „Én is mágnás vagyok”.~– Hanem
172 9 |           engedelmet kérek, hiszen én egy szót sem szóltam, ez
173 9 |           tessék megijedni miatta; én nem akartam Torhányi úr
174 9 |           valami, azt mondom! Mert én mindent tudok, hogy mi van
175 9 |         Nem tetszik ismerni? Hehe! Én már ezt is tudom. Mondhatom,
176 9 |          is tudom. Mondhatom, hogy én is segítettem benne bécsi
177 9 |            zsebemben a kontraktus, én ehhez ragaszkodom.~– És
178 9 |          Neki azt kell tenni, amit én parancsolok. A gróf úrnak
179 9 |         kulimászos vagyok is; mert én vagyok az úr!~Torhányi úr
180 9 |    Különben ha későn lesz az ebéd, én sem várok ám rá, mert tisztességes
181 9 |           szerint. No, hát csak az én kedvemért ne várakoztassa
182 9 |      sértődötten Torhányi úr –, az én vendégeim mind igen előkelő
183 9 |             Az enyimet? Nem vagyok én menyasszony!~– Jajh! Elbotlott
184 9 |       tessék olyan hangosan lenni; én nem szeretném, ha a vendégek
185 9 |        micsoda mulatás? No, iszen, én is voltam fiatalember, de
186 9 |          skandalírozva van általa. Én nem állhattam meg, hogy
187 9 |         úrfit: nagyon tisztelt úr, én az ön leendő ipának igen
188 9 |           félj, pajtás, nem veszem én el a vén Wucherer leányát
189 9 |      fejezte ki magát). Nem rablom én el Amália kisasszonyt, ha
190 9 |           olyan vastagok az ujjai. Én, nagyságos uram, azt hittem,
191 9 |          poharát e szavakkal:~– Az én kedves jövendőbeli vőm egészségére,
192 9 |           kifejezéseimben; mert ha én magam silány ember vagyok
193 9 |        hanem egy ilyen házasságnak én násznagyja nem lehetek.
194 9 |            No, ezt majd meglátjuk. Én még ez órában elhagyom e
195 9 |             Ha te elszöktél –, hát én is megszököm!…”~ ~
196 10|     semmiféle gazdasszony.~– De ha én erősen azt akarom, hogy
197 10|       itten. Ne haragudjék, de már én, tudja, hogy ami a számon,
198 10|            számon, ami a szívemen. Én nem akarok grófné lenni,
199 10|           őket, de kerülni akarom. Én csak keserűséget találtam
200 10|            azt produkálni?~– Igen. Én. Látja, nekem az büszkeségem;
201 10|       Látja, nekem az büszkeségem; én büszke vagyok arra, hogy
202 10|    tekintetem, aki ha sóhajt, csak én értem, miért; aki szólni
203 10|              Bohóság? Édes grófné, én bohóságokat már régen nem
204 10|            Nem is tudok. Az nem az én termetemhez való. Én régen
205 10|            az én termetemhez való. Én régen tudok már valamit,
206 10|          nem! No, iszen a kellene! Én csapnám agyon az akasztófáravalót. –
207 10|            haragosom lenne, amivel én persze őérte nem sokat törődném,
208 10|          nem sokat törődném, ha az én szeretett grófnémnak férje
209 10|        lesz? De el ne árulja, hogy én mondtam.~Szeréna türelmetlenül
210 10|          megnyerni a gróf címet, s én el tudtam azt hallgatni;
211 10|      grófné, ez nagy meglepetés. S én el tudtam idáig hallgatni.~
212 10|        megértheti, miért kérdeztem én az előbb, hogy meddig tetszik
213 10|          úri házához. Mert ámbátor én igen nagy tisztességnek
214 10|         tisztességnek tartanám, ha én tarthatnám ki a lakodalmat,
215 10|             hogy sírva fakadjon.~– Én azt hiszem, hogy ez csak
216 10|         felőle Gábor; az ő szavára én olyan sokat adok; tudod:
217 10|        pénz által.~– Óh, nem! Sőt, én vagyok végtelenül magasabb
218 10|      rangban, mint ő.~– Micsoda?~– Én egy becsületes nemesember
219 11|           rágondolom magamat.~– De én pedig szeretném azt jó eleve
220 11|          csodálkozik.~– Ah, hiszen én azt nem kívánom kegyedtől,
221 11|            kellemetlen útra. Aztán én éjjel-nappal szoktam utazni,
222 11|      megengedném, hogy egyedül, az én kíséretem nélkül induljon
223 11|          úton, akkor akár mindjárt én is világgá menjek.~– Mi
224 11|     gyermek?…~– Ön tudja jól, hogy én magam vagyok.~– S mi célra
225 11|          ki?~– Egyikről sincs szó. Én egyelőre nem megyek férjhez.~–
226 11|    beszéljenek, majd belefáradnak. Én hazavágyom. Atyám, anyám
227 11|      megadni magát. Pedig úgy van. Én engedelmes leánya akarok
228 11|   akaratának, kik bölcsebbek, mint én, s kik még mindig szeretnek
229 11|        szeretnek engemet úgy, mint én őket.~– Tisztelt grófné!
230 11|           őket.~– Tisztelt grófné! Én nem tudom magamat egyhirtelen
231 11|        szülőihez akar visszatérni, én pedig éppen csak ma hallottam
232 11|         ügyben kíván beavatkozást, én valóban egészen beavatva
233 11|        magában: no, iszen, akadtam én most egy valóságos futóbolondra;
234 11|           lássa ön, nincsen igaza; én nagyon, nagyon szerettem
235 11|            közé, midőn látta, hogy én őt mindenki ellen védem,
236 11|            múlva, mikor a tegnapi „én” már saját magam előtt is
237 11|         Azon ember, kinek kedveért én az őseimtől rám maradt szeplőtelen
238 11|           a házasságtól visszalép. Én tudtam azt, midőn az ifjú
239 11|        viszonyra gondolni nem fog. Én hittem neki, miért ne hittem
240 11|            nyomorékság mellett. És én ez idő alatt folyvást jegyben
241 11|  Somlyóházához keletnek fekszik, s én mégis Szatmáron találom
242 11|     barátom; nem úgy értettem azt. Én szeretem önt mint testvért –
243 11|          önt másként szereti, mint én.~Most aztán Gyulán volt
244 11|            látogatásait?~– Grófné, én nem tudok ön előtt titkolózni.
245 11|        egymástól, mint ég és föld. Én ipar embere vagyok, ki az
246 11|           a tied? Mert, grófné, az én életem alázatos élet. Nem
247 11|     kérdésre Cecil fog felelni, és én tudom, hogy mit fog felelni.~–
248 11|            akkor Cecil közbeszólt: Én még ismerek annál is magasabb
249 11|          férfit kérjenek így, mint én kérem most önt: „Jer, ne
250 11|       pirulva kelt fel.~– Jól van. Én hiszek és megyek.~– És „
251 11|        szava az leend szülőimhez: „Én e családnak tagja akarok
252 11|          szárnya van. Félóra múlva én is indulok utána. Minden
253 11|              Nem utazunk-e tovább? Én készen vagyok.~Adorján ajkain
254 12|         valahonnan, valami elől?~– Én bizony nem bánom – szólt
255 12|         meg az árát a hajtásnak.~– Én nem sokat törődöm vele.~
256 12|      Milyen az az úr?~– Nem láttam én.~– Milyen a hangja?~– Hát
257 12|         maga írta.~– Igazság, hogy én írtam. Az valóban igaz.~–
258 12|            történt vele.~– Mármost én szeretném tudni, hogy mi
259 12|          el méltóztatott hajtatni, én készen tartott szekeremen
260 12|              Hol hagyta el?~– Hogy én hol hagytam el? (No, most
261 12|       falsumot, kedves Máté bácsi. Én már megvallottam mindent.
262 12| fiatalember ült; – nem: aludt. Azt én felébresztettem pisztolylövéssel.
263 12|            Ott az éjszaka utolért; én szállást nyittaték, három
264 12|             A középsőt elfoglaltam én, a bal felőlit szobalyányom,
265 12|   szobalyányom, a jobbról valót ő. Én egy percre bezártam őt,
266 12|          tőlem, miért hívattam. És én akkor elmondtam neki, hogy
267 12|        vezessen szülőimhöz vissza. Én azt az embert, akit fölvettem
268 13|           most meg te vetted el?~– Én is – csak úgy.~– Hát mért
269 13|        hozzád oly készséggel, mert én meg tőled akartam kapni…~      ~