bold = Main text
    Fejezet                                 grey = Comment text

  1 1   |           az ember, amíg nem lát, de mégis odábbmondja, amit
  2 1   |      férfiról nemcsak a két nőre, de egyúttal a két leányra is
  3 1   |          népszerűséget hajhászná, de még nagyon is meg akarja
  4 1   |          Most már nemcsak hallja, de érzi is a közeledőket. Meg
  5 1   |         összevissza az érkezőket, de rájuk nem ismert addig,
  6 1   |           pedig egyre nevettek.~– De iszen – szólt az elébbi
  7 1   |  behajtatni, hanem muzsikaszóval; de a helmeciek elátkoztak bennünket,
  8 1   |           jőnek utánunk a rajkók; de azért itt lesznek mindjárt.~
  9 1   |         még ott semmi megsülve.~– De bizony valami csinos kisleányt
 10 1   |         te málé!~– Igen az egyik; de a másik?~Tiszttartóné asszonyom
 11 1   |          nevelték, dominus Kocsma de eadem uraimék; azért attól
 12 1   |      körmére ütnek az embernek.~– De már azt meglátjuk! – A cimbora
 13 1   |       némi utóhangjaikra találni, de az sem úgy szól már, mint
 14 1   |    megszólítja: egyet mosolyodik, de azt is csak félig, azzal
 15 1   |      gavallérok előtt, s valamit, de füllel nem hallhatót, mormogott
 16 1   |        olyan csinos kis jószág. – De hiába, a rubingyűrűnek csak
 17 1   |         bizony, tisztelt barátim. De levesen kezdtük ám a vacsorát,
 18 1   |     disputálva mindenkivel, hogy: de biz ebből a pulykából, de
 19 1   |         de biz ebből a pulykából, de biz ebből a bélesből venni
 20 1   |           szakadt a nagyobb rész, de azt senkinek sem szabad
 21 1   |     láttam már ezt az ősi táncot, de még most is úgy látom azt
 22 1   |       tiszteletből a bagósüveget, de a lovagnő látta, hogy az
 23 1   |       idegen paripát átszállítsa; de alig nyúlt hozzá, mikor
 24 1   |          ismert rám az öregúr?”~– De hát hogy jő ez ide? Ki látott
 25 1   |        hogy látott valami embert, de nem tudja, hogy kit, aki
 26 1   |            és abrakot adott neki; de nem állítja bizonyosan,
 27 1   |        sem hazudni, sem tréfálni. De hol van hát, aki jött? Kivel
 28 1   |          az ember az árulkodót!~– De instálom, grófkisasszony…
 29 1   |           a másikba kezde esni.~– De a báró! – A nagyságos báró
 30 1   |         miattam ebben a hidegben. De csak nem eresztette ön el
 31 1   |       grófné, igenis beszélt így; de istenem, lehet-e azt tőle
 32 1   |    legjobbat felelhette ugyan rá, de nem tudhatta, hogy mi lesz
 33 1   |         magaviseletét bírálgatni: de annyi bizonyos, hogy maga
 34 1   |      bolondulva apraja és nagyja.~De bizony tiszttartóné asszonyom
 35 1   |   szeretek lenni, mikor alszom. – De mégis… (hirtelen meggondolta
 36 1   |       engedje Cecilt őnála hálni; de tartott attól, hogy az a
 37 2   |  érdekesebb lett volna a kilátás, de a bölcs telepítő úgy találta,
 38 2   |      átvezesse onnan a benyílóba; de amely egész télen nem levén
 39 2   |     bútorok voltak, ócskák ugyan, de legalább nem ragadt hozzájuk
 40 2   |           mert neked nincs eszed, de nekem van. Én tudom, hogy
 41 2   |         tudom, hogy mit csinálok, de te nem tudod. Adorján egy
 42 2   |      Hátha amije zár alatt van!~– De isz az nem sok. Nem tartogatjuk
 43 2   |      nagyot bámult a beszélőre.~– De hogy tudhatja azt meg, hogy
 44 2   |         báránybélyegző lésték is. De Torhányi úrnak az most nem
 45 2   |              Ha nincs is valami – de van valaki.~– Nem értem,
 46 2   |           bankóban szólok.~– Hja, de tessék meggondolni, hogy
 47 2   |          ideje, kiteszik innen.~– De hátha nem teszik ki – szólt
 48 2   |     földesúr lesz Rózsaligeten?~– De hátha nincs szüksége, mert
 49 2   |         pipahamuba volt mártva.~– De hát mire való ez a beszéd? –
 50 2   |      mondani, hogy annyit sem ér; de idején eszébe jutott, hogy
 51 2   |         annyit adok a leányommal, de a legeslegkisebb összeg,
 52 2   |         falatnál kilelte a hideg; de csak hogy a tányér ezüst
 53 2   |         az odasiető birkás. – Ej, de soká odavoltál!~Ugyancsak
 54 2   |         kedvetlenül.~– Ejnye, no, de kedvetlen vagy. Éhes vagy-e?
 55 2   |           én arról nem tehetek.~– De gondold meg, hogy százötvenezer
 56 2   |          mondanák, hogy bakala.~– De az isten szerelméért, százötvenezer
 57 2   |          a fia szobájába dühösen, de biz az már nyitott szájal
 58 3   |         jól konzerválták magukat; de nagy munkájába is került!
 59 3   |         való, s a cerat au beurre de cacao szükséges az ajkak
 60 3   |    rózsaszínű quinquina, amit eau de Botot-val kell kiöblíteni.
 61 3   |       bekenni a hírhedett pommade de Dupuytrennel, akkor kimosni
 62 3   |           neki, hogy reggelizzék, de még ott sem engedi őt békével
 63 3   |          az a pici pohár vin amer de la charité a reggeli után,
 64 3   |            hogy hazaviheti magát, de még akkor sem engedi lefeküdni,
 65 3   |        vízben felolvasztott syrop de lactucariumot, amitől csendes
 66 3   |         önmagával van elfoglalva; de az legalább okos emberrel
 67 3   |         lehet lakni egy szobában, de a commodus emberrel még
 68 3   |         nem mondta senki a nevét, de tudta mindenki, hogy ő az,
 69 3   |      azzal vágta őket ketté, hogy de hát mit tehet róla szegény
 70 3   |           helyzetben forgott már, de itt megáll az esze, és nem
 71 4   |           nevének ugyan használt, de vagyonának megártott. Jószágaink
 72 4   |            amit választanod kell; de elveidből egyet se tagadj
 73 4   |           ágában sem fordult meg, de ha lehető lenne is, kellene
 74 4   |      közel a föld a víz színéhez; de egyebet azután nem is lehet
 75 4   |      tapasztalás sem bír felelni.~De bírt felelni az ész, a tudomány.~
 76 4   |        mit kutatni felőle tovább, de ha avar telep volt, akkor
 77 4   |        hozott a puszta kenyérnél; de Gyula meg volt vele elégedve.
 78 4   |         nádat vágni meg vadászni, de most már egészen az ördög
 79 4   |      állatnak mondva a szállás.~– De ki az ördög hajtja ki őket
 80 4   |      látta őt e halálos munkában, de nem bírta visszatartani;
 81 4   |        neki a vízomlás hozta oda. De honnan? Ezért a kérdésért
 82 4   |         ki ha nem jön is zavarba, de még elpirul, ha hozzá szólnak;
 83 4   |         is büszkeségéhez számítá. De Gyulára nézve, ki önként,
 84 5   |           két lábával rátaposott, de nem lehetett másképp. Azután
 85 5   |          sebész?~– Nem vagyok az; de értek hozzá, tanultam.~–
 86 5   |           lovaimat magam hajtsam, de azok igen jámbor párák,
 87 5   |           az útban felfordítanak, de mégsem tudom magamat rávenni,
 88 5   |        magasra lőtte a vízsugárt, de nem folytonosan, hanem szüntelen
 89 5   |     emberek zsebeiből.~– Az igaz. De hol vesszük a versenyhez
 90 5   |        Egyiket sem próbáltam még; de úgy hiszem, hogy ha akarom,
 91 5   |          jó ismeretségben vagyok, de nem tudom a nevét?” S mentül
 92 5   |  szakítani meg a társalgást, hogy de én még most sem tudom ám,
 93 5   |           ugyan nemesember lenni, de másnak is megengedi, hogy
 94 5   |         gróf. Többet nem mondott, de ez soknak is elég volt. –
 95 6   |          Szilárd; bár nem mágnás, de azért mágnásszámba megy;
 96 6   |     elfújok egy tilinkón valamit; de az engem nagyon undorít,
 97 6   |        meg bennünket az unokáink, de nem arról van itt szó. A
 98 6   |        ennek a népnek többé urai, de lehetünk jó barátai. Ezelőtt
 99 6   |         mint a csepp a tengerben; de öt-hatszáz mágnás – kitartó
100 6   |           ha nem éppen tenger is, de mindenesetre hajókázható
101 6   |   dicsekszik azzal, amit adott.~– De hát baj ez? – kiáltott közbe
102 6   |        hisz én nem sértettem meg; de nekem nem tetszenek ez emberek,
103 6   |      kérdé Somlyóházitól Szilárd, de úgy, hogy Gyulának is kellett
104 6   |        benne: hogy igen sajnálja, de Amália hirtelen rosszul
105 6   |         az egész tartalmat.~– No, de az nagy gorombaság.~– Legyen
106 6   |  üvegpohárból szürcsölik a savót. De hisz én nem tűröm ezt a
107 6   |     feladatul is szépnek találom; de utálom a szédelgőket; ezeket
108 6   |        iparágat felemeltek volna; de azért elismert tekintélyek;
109 6   |          hja, mert ez nagy ember; de miért? Milliomai vannak!
110 6   |       mégiscsak nemesember marad; de mivé lesz az ilyen pénzherceg,
111 6   |         el kell azt halasztaniok.~De a gróf hívei rendületlen
112 6   |        akármilyan ákáciuskodó is, de együttvéve szeretetre méltó.~…
113 6(1)|    Hangversenynek nevezték eddig; de ez a szó nekem nem elég (
114 7   |          hogy engedje meg őneki – de írásban –, hogy holmi szükséges
115 7   |          jól ismerte a pomádékat; de még ilyen pomádéba bele
116 7   |          és legjava mégis eljött; de hogy ő is gondolt magában
117 7   |         elég nagy kárára apjának; de hátha…~…De hátha Ludvéghy
118 7   |        kárára apjának; de hátha…~…De hátha Ludvéghy báró szerencsésebb
119 7   |       híres táncos, mint fia ura, de csak ő is eljárta még a
120 7   |            aminthogy nem is volt; de Borcz nem engedte szóhoz
121 7   |        volna eldönteni a kérdést, de volt ott még több is.~Borcz
122 7   |           sem veszi a nyereséget.~De Borcz uram még kevésbé törődött
123 7   |           bele: megengedtem neki; de azzal is rászedett, mert
124 7   |   Leipziger Modejournalban?~– Óh, de mennyi! – válaszolt Ludvéghy
125 7   |   kérdezte egymástól: ki lehet ő, de senki sem tudott felelni;
126 8   |      táncra való nóta volt ugyan, de azért nagyon szép. Én közepett
127 8   |           szót sem tudott szólni, de szemeiben könny ragyogott.
128 8   |          másik. Amália még szebb. De Amália csak egy kupec leánya,
129 8   |     szépen Rózsaligeti gróf Borcz de eadem? Én nem ijedek meg
130 8   |    rendkívüli dolog akárkinél is; de ha ép jobbkezű ember arra
131 8   |          vagyok, aki ezeket írom, de én nem állhatom meg, hogy
132 8   |         állva magadért és másért; de minthogy egyik sincs, hát
133 8   |          Szerénához egy szót sem; de hiába is elleneznék, mert
134 8   |      kicsapongó, gondolá magában; de nemes szíve van, de lelke
135 8   |      magában; de nemes szíve van, de lelke romlatlan, őserejű;
136 8   |           apáink is úgy végezték; de mi magunk nem tudunk róla
137 8   |       semmit; szép, jó, mívelt; – de ha én nem szeretem!~Szeréna
138 8   |      megbánom, keserűen megbánom, de soha meg nem vallom, hogy
139 8   |          már elegen mondták neki, de ő erre nem ad semmit. A
140 8   |        rólam, hogy bolond vagyok, de szerettem a kis teremtést
141 8   |        álltam. Megítélt mindenki, de én meg voltam elégedve magammal.
142 8   |        felőlem, gondolá Adorján); de tudom jól, hogy a szilaj
143 8   |            kedves barátom, utána, de vigyázzon, hogy el ne maradjon
144 8   |    magamnak ezt a kérdést.”~– No, de hát így mégis nem utasított
145 8   |          pénze, több, mint nekik. De nem fognak ők soká nevetni,
146 8   |           nem tudom, hogy hogyan, de ő már tudja, mert ő nagyon
147 8   |        nem kívánok, az nekem sok; de gróf csakugyan lehetnék.
148 9   |           Mind káprázat az egész.~De hát ki tudhatja azt?~Ki
149 9   |          a kezelés sok dolgot ad; de hát mégis ügyszeretetből
150 9   |     tették le községeik vagyonát.~De vajon ha egyszer– egy szép
151 9   |         amott fekvő domíniumokra, de amely domíniumok mindössze
152 9   |           Amália fülönfüggőiben;… de pardon, ezer bocsánat, engedelmet
153 9   |     szeret; és akit ő gyűlöl.~Ah, de íme, ismerős hangok kezdenek
154 9   |           Hogy híják magát? Zsán? De igazán Zsánnak híják? Hát
155 9   |           magát már látta nagyon, de – Adorjánt sehol.~Az öreg
156 9   |         Pedig fatális utunk volt. De hát csak megteszi az ember –
157 9   |           kedveért történt volna; de éppen egy polgárleányért.
158 9   |          igazán felfordult világ; de nagyon szép.~Borcz urat
159 9   |       úton valami kis baja esett, de mindjárt ő is meg fog érkezni.~(
160 9   |     egyszóval Adorjáni Borz urat.~De már nem állhatta Torhányi
161 9   |   Adorjáni Borz! Borcz Adorján.~– De kérem alássan, ne tessék
162 9   |           uram jól mulat, ugye?~– De kérem alássan, micsoda mulatás?
163 9   |         én is voltam fiatalember, de fi donc, hisz ez orgia,
164 9   |          fog az lenni öcsém uram. De amelyik megvallotta, hogy
165 9   |    örömest kikerülte volna ugyan, de nem lehetett, mert Ludvéghy
166 9   |           silány ember vagyok is, de apáim között volt igen sok
167 9   |          órában elhagyom e házat, de fogadom nemesi szavamra,
168 9   |         móringot. Így is jól van. De azt ne higgye senki, hogy
169 9   |          fogják egymást szeretni, de hozzá lesznek kötve.~Hanem
170 10  |       édes lelkem, ne haragudják, de nagyságodból, úgy segéljen,
171 10  |          semmiféle gazdasszony.~– De ha én erősen azt akarom,
172 10  |          éléstárból?~– Mind igaz, de mind nagyobb baj, mintha
173 10  |         nem itten. Ne haragudjék, de már én, tudja, hogy ami
174 10  |   felnőttem. Nem szólom meg őket, de kerülni akarom. Én csak
175 10  |        ember, s azzal vége van.~– De nincs vége!~– Már teszem
176 10  |        szól ellenem, sokkal jobb, de abban a mosolygásban, mellyel
177 10  |          elszaladt a nyelvem. No, de csak gondolatnak is, hogy
178 10  |         férje nem lenne a kópé.~– De kérem, ne mondjon hát akkor
179 10  |        várja, ugye, hogy mi lesz? De el ne árulja, hogy én mondtam.~
180 10  |          sem neheztelne meg érte, de csak mégis illendőbbnek
181 10  |          Wellington, ez a vicomte de Bellegarde, ez a marquise
182 10  |         Bellegarde, ez a marquise de Pontalba; emezek itt, a
183 10  |     hybridumok, ez itt a comtesse de Berny, emez a lord Evendale… (
184 10  |           Hahaha! Hahaha! Vicomte de Bellegarde! Marquise de
185 10  |           de Bellegarde! Marquise de Pontalba! Hahaha! Emezek
186 10  |          mondj meg nekem mindent, de mindent, hogy mi véleménnyel
187 10  |           másról beszélned ővele, de csak egy perc.~Esztike állítá,
188 10  |       végén.~– Látod, már jön is; de ne beszélj itt a fák között
189 10  |    mehetett volna be a nyaralóba; de amit nem is próbáltak meg,
190 10  |      volna oka engemet kerülni.~– De hát mi bajod van vele?~–
191 10  |      Adorján menyasszonya volt.~– De a viszony már régen felbomlott;
192 10  |           szívviszony felbomlott; de volt egy írásbeli szerződés,
193 10  |          boldog is lehet vele..~– De az irtóztató gondolat, hogy
194 10  |      csodák, amiket nem értünk.~– De hiszen elébb-utóbb meg fogja
195 10  |            hogy ez miért van így, de ez így van mindig.~– Szegény
196 11  |      akiket megbecsülni okuk van; de akikkel mégis nem kíváncsiak
197 11  |        Átlátta, hogy mulya fickó, de szereti.~Így is jól van.
198 11  |          ha rágondolom magamat.~– De én pedig szeretném azt jó
199 11  |           Szeréna nevetve mondá~– De hisz énmiattam még csak
200 11  |          van a „fogj be, indulj”, de nekem ám rendben kell hagynom
201 11  |     kegyed abba belebetegednék.~– De kedves grófné, gondolja
202 11  | betegségtől meg a zsiványoktól; – de a világ nyelvétől?~– Ah! –
203 11  |            Csak három lóval volt, de könnyű szerrel levén, versenyt
204 11  |         elmaradt is az egy időre, de félóra múlva ismét nyomába
205 11  |          látszott hozni Adorjánt; de nem szokott kellemetlen
206 11  |         szemlélte az egész rövid, de sokatmondó jelenetet.~Tehát
207 11  |           a sors intézkedéseiben.~De jaj annak, akit a természettudományok
208 11  |         másodikra azután is ráér, de itt elszalaszthat valamit.
209 11  |       fogja költeni.~Tehát végre! De mikor kezd az átöltözéshez?~
210 11  |       fájdalom árnyéka borult el; de csak egy pillanatra; a másik
211 11  |    bizonyosan nagyon szánt engem; de hallgatott, azt gondolva,
212 11  |          szeretik magukra ölteni, de a kivarrott ruhán belül
213 11  |          hozzájuk ne hasonlítson; de lelke mélyében siratja azt,
214 11  |  nevetséges fog lenni évek múlva; de még most összeroskaszt.
215 11  |        Gyógyíthatlan marad a seb; de mégis leért a fájó részig.
216 11  |           fájó részig. Belehalok; de nem élek e polypusszal keblemen.~
217 11  |           ennyit tudok: ez megöl; de miután most már mindent
218 11  |           másik fél szegte meg.~– De hogyan? Ezek az emberek,
219 11  |   szegletét fogva, egymásra lőni. De éppen akkor egy gúnykacaj
220 11  | kastélytól.~– Ön előtt ez talány. De meg fogja érteni, ha emlékezetébe
221 11  |         visszakerül, bolond volt, de nem bukott; valakinek, akiről
222 11  |      kérdezi, hogy kit szeressen, de néha itt benn még van valami
223 11  |         hogy több, mint „bárónő”, de kevesebb, mint „grófnő”,
224 11  |       ugyan elég rendkívüli eset, de ön megérdemli azt, hogy
225 11  |  Háromszor is meg akart szólalni, de mellét úgy összeszorítá
226 11  |    érdekesebb; az arc épen marad; de nem eléggé bizonyos. Ha
227 12  |          szakácsművészetet kíván, de a tálaláshoz nagyon kell
228 12  |           kellemes missziók közé; de rossz hírt vinni azzal a
229 12  |         páratlan számban ment ki. De csak mégis felment.~Az előszobában
230 12  |        nem tudta gondolni, miért.~De mindamellett is nem volt
231 12  |        vagyok föltenni róla.~(No, de most.) Máté úr hallotta,
232 13  |        vállalkozó szellemű férfi; de nem azt cselekedte; ő maga
233 13  |        korongokat, gerendelyeket; de azt egyik sem tudta, hogy
234 13  |        nem mozdult helyéből soha, de megmozdult ahelyett Borcz
235 13  |      végtére is összekerültünk.~– De hát hogyan lett ez baronesse?~–
236 13  | gazdasszony, ha kincseket nem is, de független, senkinek nem