Fejezet

  1 1 |       versenyt megkezdék, egy kidőlt már Tiszaújlakon: tüdőgyulladást
  2 1 |          elől futva.~Olyan híre volt már a két utazónak az Alföldön,
  3 1 |          farsang utolsó hetében járt már, a közelgő böjt neszére
  4 1 |             egy elméssége van, mikor már nagyon jó a kedve; mely
  5 1 |         Legalább még eddig így volt; már nem tudom, hogy ezután hogy
  6 1 |              csapba fonta.~Hanem hát már ezeken a kis Ámorkákon sajnálkozni
  7 1 |              késő, bekormozta azokat már az idő annyira, hogy rájuk
  8 1 |      örvendve csahol be rajta: jőnek már! Itt vannak a falu alatt!
  9 1 |           klasszikus őrhelyére, most már egyre fújja a lármakürtöt (
 10 1 |           egyre fújja a lármakürtöt (már amilyen lármakürtje tudniillik
 11 1 |             a négy lába fér el. Most már nemcsak hallja, de érzi
 12 1 |          közeledőknek; a száncsörgés már jól hallik; Dráva két perc
 13 1 |              ütnek az embernek.~– De már azt meglátjuk! – A cimbora
 14 1 |              a mesevilágba tartoznak már; itt-amott falukon, kisvárosokban
 15 1 |          találni, de az sem úgy szól már, mint azelőtt. Okosabbak
 16 1 |           mulattat. Nem fiatal ember már, az ötvenesben jár; ahogy
 17 1 |                Kapitális leány.~– Ez már nektek való – veti ez oda
 18 1 |      tudhatták volna meg, hogy „volt már egymáshoz szerencsénk”;
 19 1 |    jókedvében hova lenni.~Hanem most már mindennek vége van: most
 20 1 |   haragszomrádnál járt; a mulatságra már Cecil grófkisasszony és
 21 1 |    kávéédesítésre kárhoztatták, s az már veszélyesebb hivatal; ha
 22 1 |          egyezni, hogy ki hol üljön; már ezen nálunk hajdanában mindig
 23 1 | kanálcsörömpölés.~A következő tálnál már aztán készen volt az az
 24 1 |              rosszkedvű amiatt, hogy már egyszer megtette figyelmetlen
 25 1 |         tárgy fölött, hogy olvasta-e már Jósika legújabb regényét;
 26 1 |             egy kicsit megeléglettem már a jót. Úgy vagyok, hogy
 27 1 |         vagyok, hogy nem is szeretek már szép hölgyre nézni, mint
 28 1 |          járták el ketten azt a most már divatból kiment táncot,
 29 1 |            is csak egypárszor láttam már ezt az ősi táncot, de még
 30 1 |            jön több. Voltál te velem már nagyobb veszélyben is. Tudod,
 31 1 |       büszkén emelte föl fejét, most már nem fél.~Most erdőbe ért
 32 1 |           eddig csak kerítette, most már üldözőbe fogta.~A lovagnő
 33 1 |        vendéglovakat kötni? Ki tette már ezt? Nincsen elég hely a
 34 1 |        tudakozódjék.~A bejárat alatt már meglepte a tiszttartót az,
 35 1 |       következő szoba kulcslyukán át már világosság látszott.~A tiszttartó
 36 1 |              mondták, hogy „szabad”; már erre elszánta magát, s halkan
 37 1 |               szólt a hölgy, és most már nem nevetett; most már a
 38 1 |          most már nem nevetett; most már a szemei szikráztak; felkapta
 39 1 |          háztartást a jó asszonytól: már meg is szokott nálunk a
 40 1 |        somlyóházi uradalomról; hanem már annyira ismerte Szerénát,
 41 1 |    mendemondák szelét, annyit tudtak már felőle, hogy ez valami nőnemen
 42 1 |                Hát a polkát ismeri-e már?~Fiatal lyánka mit felelhetne
 43 1 |              azt találja rá felelni: már megbocsásson, comtesse,
 44 1 |            arccal mondá: most tessék már megnézni, milyen az igazi
 45 1 |           semmire; pedig Gábor Endre már harmadszor kérdi tőle.~–
 46 2 |           sárga hintóval jött, tudja már a járást, mert egyenesen
 47 2 |          csak úgy írta a nevét, most már úgy is mondatja ki. Azt
 48 2 |           inkább nemes Borcz Mihályé már, mint bárói gazdájáé, kitől
 49 2 |              benne a mulatságot.~Ott már mégis csinosabb bútorok
 50 2 |         magát a magasztalás ellen.~– Már hiszen, amink van, az megvan –
 51 2 |             tízezer birka.~– Az idén már tizenkettő.~– Egyharmada
 52 2 |           még ha a vetésem látnák!~– Már az is van? Csak nagy gazda
 53 2 |               tekintetes Borcz úr?~– Már hiszen ért Torhányi uram
 54 2 |          hajója a Bánátba.~– Az idén már hét – jegyzé meg tisztelettel
 55 2 |         kötötték meg az alkut, mikor már Torhányi úr fenn ült a hintóban;
 56 2 |             is sok szerencséje akadt már; én nem szólok a vagyon
 57 2 |           krétával a képére. – Hátha már annyiban is vagyunk, hogy
 58 2 |       egészen le volt sújtva, s most már az orrát is bekente krétával.~–
 59 2 |         orrát is bekente krétával.~– Már mindegy, azért Adorján úrfi
 60 2 |   kisasszonya csak burgerkisasszony.~Már erre Torhányi is tűzbe jött.~–
 61 2 |          hanem azt nem tették; mikor már elmondtak egymásnak minden
 62 2 |              adok? Hogy én mit adok? Már én?~– No, igen. Ha ki akarja
 63 2 |           hebegé Borcz uram, ki most már a krétát és a kormot igen
 64 2 |    negyvenötezer forint!~– Csináljon már belőle kerek summát!~– No,
 65 2 |     odavoltál!~Ugyancsak féltettelek már; fázol, ugye? Jere, szállj
 66 2 |              Jere, szállj le! Be van már fűtve a szobád. Hej, ha
 67 2 |       könyörgött neki, hogy ne igyék már annyi vizet, mert megárt.~
 68 2 |           volt. Kapitális egy leány, már az igaz. Most már nem csudálom,
 69 2 |             leány, már az igaz. Most már nem csudálom, hogy úgy belebolondultál.~
 70 2 |            is?~– Az akkor volt; most már nem szeretem.~– Nem szereted?
 71 2 |               Hiszen én úgy alkudtam már erre, mint a bizonyosra;
 72 2 |         szobájába dühösen, de biz az már nyitott szájal aludt akkor,
 73 3 |              Az öreg asszonyság félt már az utazástól, ami kivált
 74 3 |              hogy az tízéves korában már oly önfejű, szeszélyes és
 75 3 |           hídon túl érte utol, mikor már a ligetnek indult. Mikor
 76 3 |           Kedves néném, ezt a leányt már úgy elrontottad, hogy ez
 77 3 |            mily szerencsétlenül járt már e könnyelmű emberrel; végre
 78 3 |        rendkívüli helyzetben forgott már, de itt megáll az esze,
 79 4 |           magyar nemes fia, kit apja már a bölcsőben státusférfinak
 80 4 |       gazdaság sokkal jobban meg van már zilálva, mint hogy azt valami
 81 4 |  fércelgetett vagyoni állapoton most már szakadásra került a dolog.
 82 4 |              se tagadj meg értem! Én már tanultam valamit, dolgozni
 83 4 |         munkálataira megnyerni. Azok már jártasak voltak az ilyes
 84 4 |              Bereg vármegyében.~Most már aztán kevesebb anekdotát
 85 4 |              hogy legyen kenyere, az már van.~Igaz biz az, hogy nem
 86 4 |             fog szeretni, mint ahogy már eddig én megszerettem.~Jött
 87 4 |              kietlen rejtekében most már igazán tenyészhetett vadkutya
 88 4 |           környék földesurasága most már igazán felförmedt Gyula
 89 4 |          vágni meg vadászni, de most már egészen az ördög bozótja
 90 4 |            puskája hegyére. Utoljára már nem maradt semmi vad a szigeten,
 91 4 |      csakugyan komolyan megijedt.~Ez már több volt, mint vakmerőség!
 92 4 |              annyira félt, hogy most már a világ nemcsak sajnálni
 93 4 |           maga is igen elfelejdegélt már; szerény lelkészek, tiszttartók,
 94 4 |               Arról, hogy Gyula neve már a hírlapokban is forgott,
 95 4 |             Ilyenformán találkoztunk már egyszer Málai Máté uram
 96 5 |      zsenírozták a fiatal útitársat.~Már az éppen kezdett valami
 97 5 |             belefordultak az árokba. Már akkor lehetetlen volt egymást
 98 5 |         jegyzé magában a gróf.)~– Én már nem először járok így –
 99 5 |              szemüveg ismeretes volt már Gyula előtt. Az ő grófi
100 5 |            megszólják őket, hanem ez már egy kis áldozat.~– Nem fognak
101 5 |          idején levő dolognak kezdte már találni, hogy a másiktól
102 5 |             mulatóhelyek hitelét. Ha már egyebet nem tesznek, legalább
103 5 |             mondá:~– Hozta isten! Ez már meglepetés. Hol találtál
104 6 |             az nem a mienk többé, az már nemzeti tulajdon. Ez legyen
105 6 |            ha járat egypár hírlapot, már azt akarja, hogy a nevét
106 6 |           volt a visszavonulás. Most már csak abban keresett vigasztalást,
107 6 |              azt mondták, hogy ugyan már nem szégyenlenek ilyen nagy
108 6 |           száz forintot, a költségek már egy névtelen úr által fedezve
109 6 |         tartani másnap reggelig.~Itt már lehetett sejteni, hogy Torhányi
110 6 |          legyen. Milyen szégyen lesz már az is, ha el kell azt halasztaniok.~
111 7 |              ő, hogy mit kaszál.~Azt már vette észre, hogy fia nem
112 7 |      grófnőért bolondul. – Tehát, ha már bolondul, legalább okosan
113 7 |       jószágon. Ludvéghy báró, ahogy már tudjuk róla, nagyon jól
114 7 |         zsebébe szokta dugni, mintha már ott őrizné azt a százötvenezer
115 7 |          kettő tudta jól, hogy abból már nem lesz semmi.~Mikor a
116 7 |           hogy válasz gyanánt másnap már a meghívó jegyeket küldte
117 7 |           Ilyen vak ember ugyan volt már egy a világon; Adorján úrfi
118 7 |          volt, hogy törődjék vele. Ő már megcsinálta a jó üzletet
119 7 |              ej; báró úr; az a leány már menyasszony ám; az a leány
120 7 |          menyasszonya; nem szabad ám már ott galibát csinálni.~Ludvéghy
121 7 |            tekintetbe venni, hogy az már menyasszony, Adorján mátkája,
122 7 |          bárót, ki előtt Amália most már kétszeresen kezdett érdekes
123 7 |        megérdemli a fáradságot.~Most már halkabb suttogással beszélt
124 7 |       szoktam, a széken.~– Vagy úgy? Már az más. Én mást gondoltam;
125 7 |           messziről néztek össze: ez már rossz jel.~Éjfél után két
126 7 |             mondta az apja, hogy azt már Borcz uram rég úgy eltakarította
127 7 |           mintha ez vagy amaz, hanem már csak mégis, tetszik tudni,
128 7 |       mindebből semmi sem lesz; amit már előre tudnak. Arra az esetre
129 7 |               Arra az esetre ott van már a vinkulum. A két úr olyan
130 7 |        aranyvári domíniuma, ahogy az már körül van harapdálva bírói
131 7 |               Óh, ide csak akkor jön már minden, mikor elavult, s
132 7 |            elevenen.~– Nem emlékezik már rá, hogy egy lovag odaléptetett
133 7 |      elmosolyodott rá.~– Igen, igen, már emlékezem.~– És azután kegyes
134 7 |             édes emlék nevében.~Most már mind a ketten jól emlékeztek
135 7 |       tudtukra adá, hogy az öregurak már odafenn várnak rájuk régen
136 8 |              jönni? Jól van, jól no; már elmentek, senki sincs itt. –
137 8 |             fia lábához. – Beszéltél már vele?~– Rendén vagyok –
138 8 |              Rámnéztek, hogy mi lesz már ebből. Az ív tetejére felírtam: „
139 8 |             mennyit vesztett; a pénz már úgysem az övé, írja alá. –
140 8 |         pedig egy grófkisasszony. Ez már tesz valamit. Gondolod,
141 8 |        Ludvéghynek lett címezve.~Ezt már nem bízta másra Borcz uram,
142 8 |         anyja nem törődik vele, mert már évek óta nem szól Szerénához
143 8 |        nagyon gazdag.~Adorján tudott már valamit e rejtélyes gazdagság
144 8 |           részről kerülne; Borcz apó már felvilágosította őt afelől,
145 8 |              egész világ elkoptatott már.~Szeréna gyöngéden szorítá
146 8 |              kimondja, miszerint ezt már elegen mondták neki, de
147 8 |        apjánál.~– Nos, mennyire vagy már? – kérdezé az öreg nyugtalanul. (
148 8 |        nyugtalanul. (Az idő sürgetős már, a Torhányi terminus közeleg.) –
149 8 |     diskurzusra. „Kedves Adorján, én már régóta elszoktattam magamat
150 8 |             azért, hanem azért, mert már nagyon sokszor rászedett.
151 8 |          Szeréna is sokszor hallotta már azt; hanem az ilyesmi csak
152 8 |          derék, okos ember. Azzal én már értekeztem, hogy mi úton-módon
153 8 |             tudom, hogy hogyan, de ő már tudja, mert ő nagyon okos,
154 9 |  istenasszonya is ahhoz szítana, aki már úgyis gazdag, csaknem minden
155 9 |         valóságos publicum scandalum már, mikor sorshúzás után olvassa
156 9 |        forintot, aki eddig sem tudja már, hogy hova legyen a sok
157 9 |      málhacsomagokban? Hogy Torhányi már régen folytatja azt a veszedelmes
158 9 |            azt, hogy Torhányi üzlete már évek óta úgy libeg a semmiben,
159 9 |              Éden? – az régen el van már adva egy gazdag bécsi bankárnak,
160 9 |             előtti nap is elérkezett már, vendégek, násznagyok mind
161 9 |       egészen felelevenül tőle, most már nem erőszakból mosolyog,
162 9 |            igaz, hogy sok ember volt már a díszteremben, mind lakodalmas
163 9 |         leendő nászura elé; őt magát már látta nagyon, de – Adorjánt
164 9 |              Méltóztattam hát! Látja már, hogy itt vagyok. Ebben
165 9 |   megérkezett?~– Óh, igenis. Itt van már a városban; hanem biz az
166 9 |              a szabadságtól, mert ha már egyszer feleség van a háznál,
167 9 |            tetszik ismerni? Hehe! Én már ezt is tudom. Mondhatom,
168 9 |            csinálhatott volna, hanem már az megvan, ezen nem segíthetünk;
169 9 |     egyszóval Adorjáni Borz urat.~De már nem állhatta Torhányi úr
170 9 |              megvallotta, hogy biz ő már volt korhely, az tetszett
171 9 |            az tetszett neki, mert ez már átesett rajta. Mind átestünk
172 9 |        készpénz.)~Éjfél felé kezdett már az idő járni; a vendégek
173 9 |           nagy baja is lett; kezdtek már kérdezősködni is rejtélyes
174 9 |         társaságot Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja van Adorján
175 9 |             Adorján úrfinak.~Azonban már későn volt a veszedelmet
176 9 |             nagyon mélyen belelátott már a birkás cselszövényébe.
177 10|               mondja meg, mikor megy már haza?~E kérdéssel lepé meg
178 10|            tiszttartóné Szerénát, ki már akkor a hatodik hetet tölté
179 10|        palacsintához három embernek, már ki látta azt? Nagyságodnak
180 10|             itten. Ne haragudjék, de már én, tudja, hogy ami a számon,
181 10|       megvannak a maguk bajai. Aztán már egyszer az kicsinált dolog,
182 10|              van.~– De nincs vége!~– Már teszem föl?~– Ha például
183 10|          pedig nagyon ingerelve volt már.~– Mondhatom, hogy „akarom”,
184 10|              lesz, amint illik.~– No már, kedves mama, azt csakugyan
185 10|          Édes grófné, én bohóságokat már régen nem mondok. Nem is
186 10|     termetemhez való. Én régen tudok már valamit, amit a grófnénak
187 10|               Meg fognak esküdni, az már bizonyos. Hanem kérem, el
188 10|                Három nap óta itt van már nálam az úrfi levele, melyben
189 10|         kerti sétány végén.~– Látod, már jön is; de ne beszélj itt
190 10|    menyasszonya volt.~– De a viszony már régen felbomlott; azon perctől
191 10|               hogy vagyontalan, most már nejévé bizonyosan nem tesz.~–
192 11|         találkoznom kellene.~„No, ez már okos beszéd – gondolá magában
193 11|       Pozsonyban esküdnünk, mert ott már több előszeretettel fogadnak
194 11|          bajom történhetnék? Utaztam már elégszer egyedül. Aztán
195 11|             ide ne hozta volna, s ha már idehozta, segítené mentül
196 11|       irányában oly visszatartó volt már, hogy többé senki sem látta
197 11|        semmibe.~A legutóbbi napokban már ebédelni sem jött le Szeréna
198 11|        adakozó volt; hanem hiszen ma már tudja, hogy nem lehet grófnénak
199 11|    tizenegyet; pedig bizonyosan volt már éjfél. A házak kapuiban
200 11|            múlva megint hátranézett; már akkor közelebb járt az ekhós
201 11|             a túlsó láthatáron pedig már rózsaszínt kezdett játszani
202 11|           egy támadó aranyhegy, kezd már emelkedni a havasok mögül
203 11|          szívedet.~A második percben már öt érzéke használatában
204 11|             Különben is jöttem volna már, a kedves levél útban talált.~–
205 11|               s azt hitte, hogy most már egészen érti azt a szép
206 11|        jelenetet.~Tehát így vagyunk.~Már ilyenformán tökéletesen
207 11|               hanem csak azért, mert már itt betakarították a gabonát,
208 11|              várakoztatá őket, mikor már készen voltak.~Jó későn
209 11|          Adorján a kulcslyuknál volt már, és látta belépni a szobába –
210 11|          pillanatra; a másik percben már ismét erős volt, mint egy
211 11|          múlva, mikor a tegnapi „én” már saját magam előtt is idegen
212 11|      elkényeztetett nő magával, hogy már ő ezentúl egészen megfordít
213 11|         ijedjen meg, kedves barátom, már ki vagyok gyógyulva. Amint
214 11|             ez megöl; de miután most már mindent tudok: ő van meghalva –
215 11|          szólt oly csendesen, mintha már azt nem kívánná, hogy mások
216 11|          tréfa. A csillagokba van ez már írva, jó barátom, ön nagyon
217 11|              nyakán. Ez a leány most már nekem „húgom”, szabad érte
218 11|             az ajtóig kísérte; Gyula már kilépett, Szeréna visszatartá:~–
219 11|       poklokra küldött.~Adorján most már sebesen kezdett fel s alá
220 11|          annak a bűbájos nőnek, akit már magáénak hitt, akivel pompázhatni
221 12|        fölött nejével értekezni, azt már csak mindenki meg fogja
222 12|         rendesen megetetni. Ismerték már, mintha otthon volna.~Az
223 12|             az ablakhoz álltak; most már csak ki fogja legalább a
224 12|         mondá: uram, örülj, nem kell már őrizned a frigyládát, mert
225 12|               bízzál, uram, nem kell már szénáról gondoskodnod, mert
226 12|            jöveteléről értesülve van már, rendeletbe is adta, hogy
227 12|        gondolá magában Málai Máté –, már ez aztán csak isten ellen
228 12|          Pozsonyba utazik. Emlékszem már rá – felelt a jó öregúr,
229 12|      falsumot, kedves Máté bácsi. Én már megvallottam mindent. Ha
230 12|              ragyogó szemekkel.~Most már aztán Málai Máté is értett
231 13|              a hitre tért, hogy most már egy gróf apjának nem illik
232 13|           Nagy szorultságában, mikor már éppen arról volt szó, hogy